Adalék a Sárkány-rend ismertetéséhez.
Adalék a Sárkány-rend ismertetéséhez.
(Két rajzzal.)
Sárkány-rendünknek 1408. évben történt alapítása, az alapító levélnek érdemes történetbuvárainktól való közzététele által ismeretes, s most legutóbb Fraknói Vilmos püspök nagyérdemű történészünk vatikáni kutatásainak eredménye által minden kétségen felül helyeztetett, s reánk magyarokra nézve különös érdekű, mivel 94abban nem csupán a középkori vallásos buzgalom s romantikus szellem kinyomatát látjuk, de kiváló politikai fontosságú cselekménynek is tekinthetjük, mely szorosan összefüggött hazánk akkori beléletével.
Világosan kivehető az alapító oklevélből, hogy az első sorban kitüzött czél mellett, mely hazánknak s Európának a mindinkább közeledő török veszélytől való megóvása, a keresztény hitnek terjesztése s az eretnekség kiirtása volt, a rend határozmányai szerződést képeztek Zsigmond király s a magyar oligarchia között, melyek, midőn egyrészt a pápai kedvezést ismét megnyerni akaró, római királyságra vágyó s nem egyrangú uralkodó ház sarjadékával házasságra kelő Zsigmond tervei részére megszerzendők voltak a magyar országnagyok segélyét, kik addig is tüskön-bokron keresztül követték, másrészt ezeknek oltalmat és biztosságot voltak nyujtandók Zsigmond önkénye, könnyelműsége, változandósága s kegyetlensége ellen.
Zsigmond a magyar főpapsággal s országnagyokkal egyetértve alapította a rendet, s az alapszabályok során kötelezte magát, hogy a rend tagjait tiszteletben tartandja, ellenök csak a rendtagok határozata szerint hozhat itéletet, őket, valamint özvegyeiket s árváikat, úgyszintén az ország bármely rendű s rangú lakóit jogaikban, javaikban megóvandja, az ország közügyeit legalább is öt rendtag tanácsával intézi, sőt még a pogányság elleni hadakozás színhelyét is csak egyetértésükkel határozandja meg. Világos kifejezése és szentesítése ez azon viszonynak, mely Zsigmond s országnagyjai között fennállott, s kormányzati rendszerének, melynek folyamán gyakran hozott fontos, az ország beléletébe mélyen benyuló, törvényt pótló intézkedéseket a közrendek hozzájárulása nélkül, csak is a főpapok, országzászlósok s főnemesek tanácsából, mit világosan tanusítanak 1402. évi pozsonyi végzései, valamint 1405. évi 3-ik decretuma. A Sárkány-rend alapszabályai új garantiákat nyujtottak az országnagyoknak ezen oligarchikus kormányrendszer továbbvitele iránt, és bizonyos tekintetben biztosítékot a közügyeknek is nemzetiebb irányban való fejlesztésére nézve; s tekintve, hogy a rendet a király az ország főméltóságainak hozzájárulásával alapította, sőt a rend határozmányainak fenntartására s eskűvel megerősítésére utódait is kötelezte: a Sárkány-rend alapító-levele majdnem alkotmányszerződés jellegével bir s annak teljes törvényszerűségéhez csakis a közrendek hozzájárulása s az országgyűlési beczikkelyezés hiányzott. A Sárkány-rend alapszabályainak ezen oligarchikus színezete magyarázza meg nézetem szerint a rend korai hanyatlását s elenyésztét, melynek be kellett következnie az oligarchia bukásával Mátyás erélyesebb s autokratikusabb országlata alatt, melyen túl a Sárkány-rend vitézeinek előbbi tekintélyével s fontosságával alig találkozunk.
Mi magyarok tehát teljes joggal magyar rendnek tartjuk s tarthatjuk azt, ámbár a rend czélja nemzetközi is volt, s azon körülmény, hogy Zsigmond adományozásából számos kiváló férfiú birta azt hazánk határain kívül is, bizonyos európai jelleget kölcsönzött annak, mely alatt a rend speciális magyar jellege idők folytán mindinkább elmosódott, úgy hogy a külföldi írók, kik a Sárkány-rendről megemlékeznek, azt egyrészt német alapításának tekintik, bár annak magyarhoni tagjairól tudomást vesznek; mások ismét azon nézetben vannak, hogy a magyarhoni Sárkány-rend mellett, egy hasonló természetű rend Németországban is létezett.
Az e részben felmerült igen ellentétes nézetek zürzavarából a való tényállást kideríteni igen érdekes feladat; legyen szabad e helyütt egy újabbkori kiadványra irányozni történettudósaink figyelmét, mely míg egyrészt megerősíti Sárkány-rendünknek 1408-ban történt alapítását, egy másikról is megemlékezik, melyet Zsigmond már mint német császár (római király) 1418-ban alapított volna.
Báró Freyberg-Eisenberg Ernő württembergi allmendingeni földbirtokos, buzgó történetbuvár s heraldikus volt szives figyelmeztetni engem ezen műre s közölni velem annak a Sárkány-rendre vonatkozó tartalmát, egyuttal megküldeni az alább következő, általa lemásolt ábrákat is, következő útbaigazítással.
A mű czíme: «Des Conrad Grünenberg Ritters und Bürgers zu Constanz Wappenbuch 1483. Herausgegeben von Dr. R. Graf Stillfried-Alcantara, und Ad. M. Hildebrand. Görlitz 1875.»
«Grünenberg Conrad lovag sokat utazott, számos európai udvarnál fordult meg s Jeruzsálemet is meglátogatta, s azon időben Németország egyik legkiválóbb heraldikusa volt. Művének czímlapján négy, s a czímlap hátlapján ismét négy rendjelvény ábrája látható, melyek elhelyezése következtében báró Freyberg úgy vélekedik, hogy ezen rendeket Grünenberg lovag maga is birta. Ezek között találtatik, még pedig a czímlap hátlapján az I. számú Sárkány-rend ily megjelöléssel «Goldener Drache, Drachenorden 1418 von Kaiser Sigismund gestiftet».
A mű XIX. lapján jobbra Magyarország czímere, s mellette balra a II. ábra szerinti Sárkány-rend látható, következő eredeti ismertetéssel: «Der Kung von Ungarn ist och der gesalbten Kung einer, und sind die Würm sei Gesellschaft, so da gezaichnet stan», azaz «A magyarok királya szintén a felkent királyok egyike, s az itt ábrázolt féreg az ő társulatát jelképezi». Mintegy kétkedve jegyzik meg a kiadók ezen rendre nézve: «A sárkányférget, azaz a Sárkány-rendet 95szerzőnk (t. i. Grünenberg) a magyar király szövetkezetének tartja».
Az 1408. évi deczember 12-től, t. i. Sárkány-rendünk alapításának napjáról szintén megemlékeznek, de ezt így állítják elő: «1408. deczember 12-én Zsigmond magyar király Sárkány-rend vitézeinek, mint különösen tiszteletreméltó szövetkezet tagjainak, kik őt mint királyt, üldözöttet és foglyot sohasem hagyták el, ünnepélyes szabadalmakat ád». Következik a névsor: 1. Dezpoth. 2. Cily. 3. Gara. 4. Stiboricz. 5. Tamasi. 6. Laczk. 7. Marout. 8. Ozora. 9. Zech. 10. Korbavia. 11. Zeechen. 12. Alsaan. 13. Chak. 14. Besseni. 15. Pegh. 16. Nadasd. 17. Perén. Ezen névsor nagyjában egyezik az alapító-levélben foglalttal, azon különbséggel, hogy a Garaiak, Cilleiek, Perényiek és Corbaviaiak közül csak egy-egy tag foglaltatik benn, Lévai Cseh Péter pedig elő nem fordul, ellenben felemlíttetik Tamási és Laczkfi, Bessenyei Pál és Pegh pedig mint különböző személyek soroltatnak fel. Feltünő e névsorban Laczkfi neve, ki a rend alapításakor már nem élt; talán egy másik tagja értetik itt e híres nemzetségnek.
Grünenberg czímerkönyve szerint tehát, mely 1483-ban jelenvén meg, bizonyára igen fontos kútfőnek tekintendő, a II. ábra mutatná magyarhoni Sárkány-rendünk jelvényét, és ez csakugyan megfelel azon leirásnak, melyet az alapító-levélben olvashatunk, úgy hogy annak hitelességében alig lehet kétkednünk.
Ettől úgy a sárkány, valamint az azon látható kereszt alakjára nézve némileg különbözik az I. sz. rendjelvény, a főkülönbség azonban a feliratban áll, mely a mi rendünkön nem látható, s mely így hangzik: «O quam misericors est Deus, iustus et paciens». Ezen rendjelvényre tehát illenék azon leirás, melyet Windeck Eberhard, Zsigmond király udvarnoka művéből ismerünk, s mely Freyberg báró szíves közlése szerint így hangzik: «Das was ein lindwurmb der hinge an einem Creuze, mit der Dewise: «O quam misericors est Deus, iustus et pius» (az ábrán iustus et paciens) «die vollen Ordensinsignien, Lindwurm und Kreuz verlieh der Kaiser nur an 24 Personen, den Lindwurm (Drachen) ohne das Kreuz aber in allen Landen. Do worent aber nit mer denn vir und zwanzig die das Kreuze und den Wurm mit Im trugen, In allen Landen er In geben hatte one das Creuze».
Windeck, Bonnan feljegyzései s most Grünenberg czímerkönyve tehát valószinűvé teszik azon vélelmet, hogy Zsigmond 1418-ban egy német birodalmi sárkány-rendet alapított volna, s merészség volna tőlem ezen nézet jogosultságát kizártnak állítani; azonban bizonyítottnak még sem tekinthetem, minthogy ezen alapítás tényét oly kétségtelen adatok, mint az 1408-iki alapító-levél, nem támogatják, s viszont oly oklevél áll rendelkezésünkre, melynek tartalma fontos bizonyítékot képez arra nézve, hogy Sárkány-rend csak egy volt és pedig a magyar, melynek jelvényeit s rendhatározmányait a külföldi tagokra, nevezetesen a némethoniakra nézve Zsigmond talán némileg módosította, de melynek adományozása csakis az 1408-iki oklevél alapján történt.
Ismerjük ugyanis Zsigmondnak Pozsonyban 1429-ben (tehát az állítólagos második alapítás után 11 évvel) kelt oklevelét, melylyel Wytold litván nagyherczeget és nejét a Sárkány-rend viselőivé avatja fel. Ezen oklevél bevezetésében világosan arra hivatkozik Zsigmond, hogy az általa még «régen, midőn még csak Magyar stb. országai hatalma és nevével uralkodott», hitvesével a királynéval, főpapjaival, zászlósaival és főrendeivel együtt alapított rendbe veszi fel Wytoldot és nejét, mely rend – mint az oklevél további szövegében előadatik – «időjártával máig (1429) számos keresztény király, fejedelem, gróf és nagyhirű nemes által dicsőséggel viseltetett, különös becsben tartatott, s tekintélyben 96növekedve, újra virágzott», miből világos, hogy mindezek a magyar Sárkány-rend vitézei voltak, s fel nem tehető, hogy ha Zsigmond 1418-ban már mint római király egy külön német birodalmi Sárkány-rendet alapított volna, Wytoldot, s az említett külfejedelmeket nem ebbe, hanem épen a magyar rendbe vette volna fel, melynek, mint fentebb említém, sajátlag Magyarország ügyeire vonatkozó politikai czéljai voltak. S fel nem tehető, hogy Zsigmond ez ünnepélyes okirat során, amaz állítólagos későbbi alapításáról meg ne emlékezett, s hogy ezen későbbi alapításnak biztos adatait és tényét, a német történetírók, kik a korábbi magyar alapítás tényét tudomásul vették, fel ne jegyezték s fenn nem tartották volna. Ezen 1429-iki okiratban egyébiránt Zsigmond a rendjelvény leirásánál a keresztet is említi, melyről a sárkány csüngött, mely körülmény az eredeti 1408-iki alapító-levélben ily világos formában kifejezve nincsen, s ezen adat a Grünenberg czímerkönyvében XIX. lapon látható II. számú rendjelvény ábrájának hitelességét csak emelheti.
Habár tehát Grünenberg czímerkönyve egy másik, a mienktől némiben különböző, s állítólag későbbi alapítású Sárkány-rend jelvényt is tüntet elő, s habár művének kiadói a rend magyar származására nézve kételyeket fejeznek ki: szerény nézetem szerint a II. ábráju rendjelnek az alapító-levélben foglalt leírással való megegyezése, az ahhoz fűzött megjegyzés, s főleg az 1408-iki rendszabadalmak felemlítése épen nagyban hozzájárul a Sárkány-rend magyar alapításáról s jellegéről eddig is vallott nézeteink megerősítéséhez, s e tekintetben becses adaléknak tekintendő; s én a nélkül, hogy e részben itéletemnek súlyt követelnék, vagy kizártnak tekinteni merném azt, hogy egy hasonló rend Némethonban talán mégis létezhetett, azon nézetemnek adok kifejezést, hogy az I. ábra szerinti rendjelvény nem egy külön alapítású rendnek, de a magyarországinak némileg átalakított s bővített jelvénye; s nagyon valószinűnek tartom, hogy Zsigmond 1418-ban a konstanczi zsinat bevégeztével az azon részt vett fejedelmek és kitünőségeknek a fennforgó fontos és ünnepélyes alkalomból nagyobb számban, s rangjukhoz képest diszesebb kiállításban adományozta a rend jelvényeit, mely alkalommal járulhatott a kereszt diszítéséhez az «O quam misericors est Deus, iustus et paciens» felirat, melyhez az indító okot épen a zsinati tárgyalások és események szolgáltathatták, s a rendnek ez alkalommal való elterjedése adhatott okot az egykorú krónikásoknak azon feltevésre, hogy a rendet Zsigmond ekkor, t. i. 1418-ban alapította volna.
Érdekesnek tartom még felemlíteni báró Freyberg Ernő idézetét Iselin munkájából a rendviseletre nézve, a közlő úr azon észrevételével, hogy a nevezett szerző közleményei nem mindig megbizhatók. Iselin Kristóf Jakab tehát (Neuvermehrtes hist. geogr. allg. Lexicon. Basel 1729) hivatkozva bizonyos Favin-Aschmole Gryphius szerzőre, ezeket írja: «A sárkány-lovagok ünnepnapokon skarlátszínű köpenyt viseltek, e mellett (danebe) zöld selyem köpenykén kettős arany lánczot, melyről egy feldöntött sárkány törött szárnyakkal függött különféle színekben. Ezen rend alapítója halálával hanyatlásnak indult».
Ezen adatokkal szemben a rendjelvénynek s viseletnek azon ábrázolása, melyet a «Magyarország s Erdély» czímű képes műből ismerünk Bonnan nyomán, hitelesnek nem tekinthető.
BERZEVICZY EDMUND.
