I.
I.
Zsigmond király nemes Somkereki Antalnak és családjának az ősök érdemei elismeréseül és a római szent birodalomnak tett szolgálatai jutalmául, Garai Miklós nádor előterjesztésére, nemesi czímert adományozott és e kitüntetésről Konstanzban, 1415. január 26-án adta ki függőpecsétes oklevelét.
A czímereslevél, Zsigmond kifestett armalisainak eddig ismert sorozatában korra a hatodik, a királyi adományozás tényét következő szavakban örökíti meg:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex, semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex, nobili Anthonio quondam Nicolai de Somkerek, nostro et sacri imperii fideli dilecto, gratiam regiam et omne bonum. A claro lumine troni cesaree (maiestatis), velud e sole radii, nobilitates alie legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria maiestate dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree claritatis. Sane attendentes multiplicia merita probitatis ac experte constantie fideique merita, quibus progenitores tui ac tu similiter apud nos atque sacrum Romanum imperium diligentibus studiis ac indefessis hactenus claruisti, cottidie clares et in antea eo quidem studiosius clarere poteris, quo te singularibus honorum gratiis senties decoratum, animo deliberato, non per errorem aut improvide, sed sano principum, comitum, baronum et procerum nostrorum et sacri imperii fidelium dilectorum accedente consilio ac de certa nostra scientia, tibi et omnibus fratribus, consangwineis ac heredibus tuis legittimis hic depicta arma tua seu nobilitatis insignia virtute presentium concedimus, necnon de habundantiori plenitudine specialis gratie nostre ad maiorem gloriam tue nobilitatis motu proprio confirmamus ac presentibus elargimur, ut tu et iidem heredes tui arma hic depicta, sicud in presentibus figuris oculis subiecta visibilibus pictoris magisterio distinctius sunt depicta, in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeatis pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto singularis gratie antidoto tua progenies merito exultet, tantoque fideliori studio ad honorem sacri Romani imperii earum in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Nulli ergo omnino hominum liceat hanc nostre concessionis, elargitionis et confirmationis paginam infringere aut ei quovis ausu temerario contraire. Si quis autem hoc attemptare presumpserit, indignationem nostram gravissimam se noverit incursuram; presentium sum* nostre maiestatis sigilli appensione testimonio litterarum. Datum Constancie, anno domini millesimo quadringentesimo quintodecimo, vicesimo sexto die mensis Januarii, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vicesimo octavo, Romanorum electionis quinto, coronationis vero primo.
Így, sub helyett.
Ad mandatum dominis regis
Johannes prepositus de Strigonio,
vicecancellarius.
Per dominum Nicolaum platinum.
Johannes prepositus de Strigonio,
vicecancellarius.
Per dominum Nicolaum platinum.
Az oklevél eredetije hártyán, rózsaszín és zöld selyemzsinórral függő pecséttel, a Somkereki Erdélyi család többi irataival együtt a gróf Teleki család marosvásárhelyi levéltárában 7247. sz. a. őriztetik.
Homlokzatát, illetve felső bal sarkát, a szöveg 106élén, az ékesen kifestett czímerkép foglalja el. De mielőtt ennek tanulmányozásába bocsátkozhatnánk, figyelmünket az oklevél szövegének a rendes formuláktól való eltérései kötik le, melyek a czímeres levélnek Zsigmond király hasonnemü kiadványai között egész külön helyet biztosítanak.
Fel kellett tünni mindenkinek, mindjárt első olvasáskor, hogy Zsigmond nem mint magyar király, hanem mint a római szent birodalom uralkodója szól hozzánk az oklevélből.
Eltérve a magyarországi czímereslevelek szokásos «Omnibus Christi fidelibus» vagy ehhez hasonló bevezetésétől, az oklevelet a czímeradományos megszólításával kezdi meg, a kit maga és a szent birodalom kedvelt hívének nevez; és a «claro lumine» ismert formulával folytatva a contextust, a királyi czím gondos kikerülésével, császári felségről beszél ot, a hol a többi czimereslevelek vagy egyszerűen a «királyi» jelzőt használják, mint ezt az 1415-iki Baróczi, 1418-iki Moghi, Mohorai Vidffy és Csontos s az 1419-iki Kisfaludy-armálisoknál találjuk, vagy pedig – a huszas évektől végig – egyesítik a két jelzőt.
Ép ily következetesen hangsúlyozza a szöveg további folyamán a római szent birodalomnak tett érdemeket és azt a hasznot, mely a czímeradományosnak e kitüntetés által megkettőzött buzgóságából a szent birodalomra háramolni fog.
Továbbá a szövegnek a czímeradományozást kijelentő része előtt oly formulát használ, a mely első részében, a Vadkerti Vincze család armálisának kivételével, teljesen hiányzik a hazai czímereslevelekből, a második részben pedig világosan kimondja a birodalom rendjeinek az adományozási ténynél való közreműködését. «Nem tévedésből, sem meggondolatlanul, hanem szent birodalmi fejedelemeinek, grófjainak, báróinak és főurainak bölcs tanácsa hozzájárulásával» adja, úgymond, a czímert neki és utódainak.
Fel kell végül tenni mindenki előtt, a ki a középkori kanczelláriai stylussal ismerős, az oklevél befejezését képező két mondatnak: «Nulli ergo hominum» és «Si quis autem», a mely eleve tiltakozik az adomány háborgatása ellen, és az uralkodó nehéz haragjával fenyegeti azokat, a kik ennek ellenmondani merészelnének. Ez a tiltakozási formula ily alakban a magyar stylus curialisban teljesen ismeretlen, s a császári kanczellária jellemző szólásmódjai közé tartozik, mely azt a legrégibb apostoli levelek anathemaformuláiból vette át.
A keltezésben is eltérést találunk a hazai szokástól; az oklevél kiállításának ideje ugyanis nem az egyházi naptárból vett formulával, hanem mint a császári kiadványokban rendesen, a hónap és nap megnevezésével van megjelölve.
Végezetül konstatálnunk kell, hogy az oklevél plicaturájának jobb felső részében (tehát nem közvetlenül a szöveg alatt) megnevezett Johannes prepositus de Strigonio, vicecancellarius, Zsigmond királynak nem magyarországi, hanem német birodalmi alkanczellárja volt, a kinek ebbeli szereplése emlékeit Zsigmond birodalmi igtatókönyvei a bécsi udvari levéltárban bőven fentartották.
Mindez a felől győz meg bennünket, hogy Somkereki Antal, magyar nemes létére, Zsigmondtól mint császártól, illetve akkor még csak római királytól, nem magyar, hanem római szent birodalmi czímerrel lőn kitüntetve.
Ez magyarázza meg a czímereslevél szövegének felötlő sajátságait, szokatlan formuláit és egész kiállításának idegenszerűségét.
Ehhez képest az oklevél nem is a magyar királyi pecséttel, hanem a birodalmi pecséttel van megerősítve, bárha ezt a körülményt a pecsételési formula elmulasztotta megemlíteni.*
Ez a magyar királyi kettőspecséttel egyenlő nagyságú, egyoldalú nagy pecsét, mely a trónon, császári díszben ülő Zsigmondot a birodalmi, a cseh, magyar, dalmát és luxemburgi czímerektől környezve tünteti fel. Hogy nem magyar, hanem birodalmi pecsét, azt a pecsét nagyságán kívül (a minőt nálunk csak a kettős pecséteknél találunk), a czímerek elrendezése is mutatja, a melynél a két magyar czímerpajzs (a kettős kereszttel és a pólyákkal), a birodalmi sasnak és a cseh oroszlánnak adja át az elsőséget.
Birodalmi czímeradományozást magyar ember részére Zsigmondtól már ismerünk egyet; ez Azziwelghi Benedek armálisa 1437-ből.* Az oklevél szövege ennél szintén az adományos megnevezésével kezdődik, s hozzá intézve, második személyben van tartva; egyébként azonban alig tér el a magyar czímeradományok rendes formuláitól. 107A Somkereki-armális tilalmi formulái itt hiányoznak, s a «quo ut Romanorum imperator utimur» megjegyzéssel használt pecsét nem az imént ismertetett nagy pecsét, hanem Zsigmondnak a magyar sasos középpecsét nagyságával megegyező, kétfejű sast ábrázoló kisebb császári pecsétje.
Turul, 1885. 166.
Azziwelghi Benedeknél a birodalmi czímer adományozása Marczali Imre udvarmester relatiójára történt. Somkereki Antal ügyében, az oklevél «per dominum Nicolaum palatinum» szavai szerint, a közbenjárói tisztet maga a nádor, Garai Miklós, vitte. Újabb bizonyítéka ez annak a mindinkább kiderülő ténynek, hogy Zsigmond, a király, a császár alatt sem a birodalmi udvartartás, sem a birodalmi kanczellária nem volt szorosan elválasztva a magyar királyi udvartartástól és kanczelláriától, hanem a mint a császári és királyi udvartartás élén magyar udvarmester állott, ép úgy előfordult, hogy a király birodalmi ügyekben, birodalmi czímek és kitüntetések osztogatásában, magyar főurai tanácsával élt.
A SOMKEEKI ERDÉLYI CSALÁD CZIMERE 1415. ÉVBŐL.
Térjünk át most a czímereslevél heraldikai jelentőségének méltatására.
Somkereki Antal újonnan nyert czímere balra dőlt dobor-pajzs kék mezejében balra néző ezüst gólyamadarat tüntet fel, kiterjesztett szárnyakkal, fején liliomos aranykoronával, a mint csőrével egy nyaka köré tekerőzött arany kigyó fejét leharapni készül. A pajzs felső jobb csúcsát ezüst csör-sisak fedi, arany koronával, melyből a czímer gólyája emelkedik ki oromdísz gyanánt, és ezüst bélésű kék sisak foszlányokkal. A heraldikai pontosság kedvéért hozzáteszszük e leíráshoz, hogy a gólya lábai és csőre vörös színüek, az aranykigyó felülről lefelé, jobbról kezdve, kétszer tekerőzik nyaka köré, továbbá, hogy a gólya fejét diszítő nyilt korona három liliomos ágban végződik s ugyanilyen aranykorona fedi a sisakot.
A czímerkép, úgy a mint itt leírtuk, négyes lóher-ívből képezett, s belül két fekete vonallal szegélyezett vastag aranykeretbe van foglalva, melyet ismét egy külső, négyszögletű keret övez körül. Az ily módon összeállított czímer-szőnyegnek a belső keret által befogott mezője czinóber-vörössel van, minden damaszkolás nélkül, kifestve; a külső négyszögű, ultramarin-kék keret fekete és fehér vonalakkal kihúzott szegélyét felváltva feketén árnyalt tojásdad és rutaidomok diszítik, míg a szintén kék mező négy sarkát négy szárnyas angyal tollal rajzolt alakja tölti ki, olykép alkalmazva, mintha a belső aranyszegélyű szőnyeget tartanák. Megjegyezzük még, hogy a belső lóheríves – vagy négyeskarajú – szőnyeg oly módon van a külső négyszögű keretre illesztve, hogy annak szegélyét a felső és alsó karaj széle érinti, a két szélsőé pedig félig eltakarja.
E kettős czímerszőnyeg külső hossza 20,5 cm., szélessége 17 cm.; a belső aranykerettel szegélyezett vörös mező magassága 16 cm., szélessége 13 cm.; s e mezőt egész arányosan tölti ki a pajzsból, sisakból s annak oromdíszéből és foszlányaiból összeállított czímerkép.
A czímerkeret sajátszerű compositiója első pillantásra eszünkbe juttatja a Hotvafői és Tamásfalvi családok 1415-iki armálisainak czímerképeit.* A négyeskaréjú aranykeret és a külső színes négyszögű keret ugyanazon összetételével találkozunk mindkét czímernél; ugyanazokkal a méretekkel, ugyanazokkal a tojásdad- és rutaidomokkal a külső szegély diszítésében, majdnem azonos színezéssel, s az ecset és toll teljesen egyenlő kezelésével. S a czímerkép analog elhelyezési modorán kívül még a czímeralakok megválasztása is feltünő egyezését tünteti fel a heraldikai fantáziának. A Hotvafőieknek nyulat evő párducza és a kigyót kettéharapó gólya czímerünkben egy nyomon járó észjárásnak a terméke s a Tamásfalviak szarvasa, agancsain a vadász hálójával, épen nem esik távol e fogalomkörtől.
Amazt a Turul 1884. évfolyamának, ezt Nyáry Albert báró Heraldikájának színes mellékleteiből ismerjük
Vegyük ehhez a hely és az évszám feltünő egyezését, – mindhárom czímereslevél Konstanzban lett kiállítva, a Somkerekieké 1415. január 26-án, a Tamásfalviaké ugyanez év május 19-én, s a Hotvafőieké junius 23-án, – s abban a helyzetben vagyunk, hogy megismerjük armálisunk festőjét, habár nem is vagyunk képesek nevén szólítani. Ugyanaz a festő festette ki a Somkereki Antal czímerét, a ki egy fél évvel később ugyanabban a svájczi városban a Hotvafőiek és Tamásfalviak armálisát látta el czímerképpel. 108S a mily kiváló műérzéket és heraldikai iskolázottságot árul el e két utóbbi czímerkép összeállításánál, ép oly becsületére válik az ügyesség, melyet a Somkereki-czímer elrendezésében, gólyamadarának stilizálásában, az egész compositiónak úgy egészében, mint legapróbb részleteiben kifejtett.
A miniature-festészet elsőrangú képviselőjének igényeivel lép a névtelen czímerfestő elénk, és alkotásai, habár nem is érik utól sem az 1418-iki Nagymihályi és Chapy, sem a harminczas évek elejéről származó Paczali Peres, krisztalóczi Tarkasis és Szlopnai-czímerek finomságát és színpompájukban rejlő hatását, mindenesetre mindjárt e két csoport után következnek a Zsigmond-kori czímerképek hosszú sorozatában.
