Le blason héraldique
Le blason héraldique
(Manuel nouveau de l’art héraldique de la science du blason et de la polychromie féodale d’ aprčs les regles du moyen age) czímmel egy új czímertani munka jelent meg Párisban; szerzője P. B. Gheusi, mely írói név alatt az ifjabb franczia czímertani írók egyike, Norbert Lorédan rejtőzik. Gheusi művéhez egy másik jeles heraldikus, Augustin Tailhades szolgáltatta az oklevelek és czímerek bő anyagkészletét, ötven évi tanulmány és buvárkodás eredményét. Az ekként létrejött munka igen ügyesen és világosan csoportosítja a franczia heraldika nagy anyagát, magukból annak adataiból állítva össze a czímertan alapelemeit és szabályait. A franczia írók könnyed és érthető írási modora jellemzi az egész munkát, melynek egyes fejezetei a czímerpajzsról, a czímeralakok külömböző fajtáiról, a Franczaiországban nagy szerepet játszott díszjelvényekről stb. lexikonszerű öszeállításban adja a szükséges tudnivalókat. Fejtegetéseinek gyakorlati illusztrálására terjedelmes czímergyűjtemény van függelékként a kötethez csatolva; ennek 1269-re menő czímerei majdnem kizárólag a középkori franczia nemesség czímereiből vannak kiválogatva, s az összehasonlító czímertan kutatóinak igen jó szolgálatot tehetnek, a mennyiben épen oly czímercsoportot tartalmaznak, melynek a nálunk ismeretes legnagyobb czímertani munka: a nürnbergi Siebmacher keretében nem jutott hely. E czímerek adatainak helyességére nem akarunk abból a czímerből következtetni, melyet a gyűjteményben 1246. szám alatt mint «Magyar-Szlavonország» (Hongrie-Esclavonie) czímerét találunk megjelölve, s melynél a hasított pajzs első ezüst mezejében fekte kalap képviseli Szlavonia czímerét, míg a második érszt a három dalmát arany leopárdfej foglalja el, de vörös mezőben. Ki ültette fel ezzel a soha nem látott czímerrel a franczia heraldikust, ez megoldhatatlan rejtély reánk nézve; reméljük azonban, hogy az új heraldikai adat még odakint sem fogja a szaktudósokat félrevezetni, annál kevésbbé, mert ugyanez a munka Marie-Antoinette franczia királynénak, a született magyar kir. herczegnőnek családi czímerénél (1219. sz.) a magyar czímert úgy rajzban, mint leírásban egész helyesen blazonálja. A rendkívül fényesen kiállított könyv 1300 rajzzal diszítve, Firmin Didot & Cie kiadásában jelent meg.
J.
