ZEMLÉNYI DÁVID CZÍMERLEVELE 1418-IK ÉVBŐL. (Színes czímerképpel.)
ZEMLÉNYI DÁVID CZÍMERLEVELE 1418-IK ÉVBŐL.
(Színes czímerképpel.)
(Színes czímerképpel.)
Zsigmond király külföldön való utazásai és időzése alatt gyakran osztogatott czímeres leveleket magyarországi híveinek.
1418. évben július 5-ikén Strassburgban Zemlényi (de Zemlin) Márton fia, Dávid, a király színe elé járúlt és saját maga, valamint megnevezett rokonai és az utódok részére czímer adományozását kérte királyától.
Zsigmond király tekintetbe vette kedvelt hívének, Zemlényi Dávidnak dicséretre méltó és hasznos szolgálatait és kérelmét teljesítette.
ZEMLÉNYI DÁVID CZIMERE 1418. ÉVBŐL.
Az adományozott czímer az azon korból reánk maradottak között egyike a legszebbeknek. Az oklevél fejére festett czímer leírása a következő: balra dőlt, ezüst mezejű, dombor pajzs; a pajzsnak alsó két harmadát haránt fektetett fekete pálczákból alakított rostély foglalja el; a rostély felett három kiterjesztett szárnyú, növekvő, természetes színű, sapkázott vadászsólyom látható. Sapkájuk vörös. A pajzs fölött balra fordított sisak takarója, fekete és ezüst színben váltakozik és hogy teljesen megfeleljen a pajzsban lévő színeknek, a foszlányok vége négy helyen vörös színre van fordítva. A sisak oromdísze: hosszúkás, vörös süveg, mely fölfelé keskenyűl ugyan, de azért lapos a teteje, a süveg alsó részéből fehér karima van kifordítva. A karima felett egy tábla gyémántos arany medály szorít a süveghez három szál strucztollat, melyek közűl a középső fehér, a baloldali sárga, a jobboldali feketés szürke.
Az egész czímert vörös keret veszi körül, ezen belől arany rózsákkal díszített zöld virágszálak töltik ki az üresen maradt tért. A virágdíszítés hasonlít a Mohorai Vid czímere mellett lévőhöz.*
Turul, 1885. évfolyam 2. lap.
A czímerlevél szövege a következő:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex. 13Omnibus Christi fidelibus, tam presentibus quam futuris, presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii, velut e sole radii, nobilitates legitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster dilectus David filius Martini de Zemlin nostre maiestatis veniens in presentiam, propositis et recensitis suis fidelibus servitiis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis, sincerique complacentiis, utique acceptis et laudandis, quibus ipse sacro nostro regio dyademati a longinquis temporibus in nostris agendis prosperis scilicet et adversis, signanter in Lumbardie, Francie, Anglie et presentibus Almanie partibus persone et rebus suis non parcendo, indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia sibi et per eum Emerico filio Mako patruo ac Georgio filio Nicolai consanguineo fratri suis, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis dari et conferri humiliter supplicavit. Unde nos prefati David gratis affectibus intuentes fidelium obsequiorum merita, quibus studiis diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram claruit maiestatem, cottidieque claret et inantea eo studiosius clarere poterit, quo se et suos singularioribus gratiis sentiet decoratum, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia eidem David et per eum Mako et Georgio predictis, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ad prefati David supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus, immo de habundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem prelibati David et aliorum supradictorum gloriam proprio motu concedimus, damus et elargimur, ut idem David et alii supradicti, ipsorumque heredes et posteritas universa, nata et nascitura, hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus litteris nostris circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, ammodo et inantea in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari et clientali gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio ac de tanto munere singularis gratie antephatus David et alii supradicti eorumque posteritas merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto se et suos ampliori preventos conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendente nostro secreto regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibatis David et aliis supradictis, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis duximus concedendas. Datum in nostra imperiali civitate Argentinensi cis Renum, feria tertia proxima post festum visitationis beate Marie virginis, anno domini millesimo quadringentesimo decimo octavo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo secundo, Romanorum vero octavo.
(Eredetije a Bárczay cs. levéltárában tom. II. fasc. 48. nr. 16.)
A czímerszerző Zemlényi Dávid, Mártonnak volt a fia. De nemcsak a maga, hanem rokonai részére is kérte a czímert, úgymint: nagybátyja Imre, ki Makónak volt a fia, és rokona Miklós fia György részére.
Az oklevél szövege szerint Makó fia Imre, nagybátyja (patruus) lett volna Dávidnak, de ez majdnem lehetetlen, mert akkor Makó nagyatyja volna Dávidnak, ez pedig nem valószinű, mivel az oklevél kiállításakor Dávid atyja, Márton már nem élt; Imre atyja Makó pedig még életben volt és midőn az oklevél harmadszor is elősorolja azokat, a kiknek a czímer adományoztatott, Dávidot, Makót és Györgyöt nevezi meg.
Zemlényi Dávid midőn a czímert nyeri, már nem lehetett fiatal ember, mert a király hosszú idő óta tett szolgálataira hivatkozik. Nem valószinű tehát, hogy nagyatyja még életben lett volna. De tegyük fel, hogy a még életben lévő Makó csakugyan a nagyatyja volt, akkor az oklevélben határozottan meg volna nevezve Makó nagyatyai minősége («David filius Martini, filii Makó») és nem csak úgy mellékesen értesűlnénk arról az által, hogy mint nagybátyjának Imrének atyja neveztetik meg.
Az oklevél szavaiban ennélfogva tévedésnek kell lenni és ennek ellenére a származás valószinűen így áll:
N. N.; Márton.; Makó 1418.; Dávid de Zemlin 1418 czimerszerző.; Imre 1418.
Miklós.; György 1418.
Miklós.; György 1418.
A Zemlényi családról eddig nagyon keveset tudunk. A Bárczay család levéltárban több reájuk vonatkozó oklevél nincs, eddig legalább nem találtam.
1385-ben említtetik Zemlényi Miklós fia, László, mint királyi ember, Mária királynénak a leleszi konventhez küldött rendeletében.*
Fejér Cod. Dipl. tom. X. vol. 3. p. 18–19.
Daczára annak, hogy régibb adataink nincsenek: a Zemplényi családnak előkelő birtokos családnak kellett lennie, a mit az is bizonyít, hogy Zemlényi Dávid a király szolgálatában sem személyét, sem vagyonát nem kimélte.
14Zemlényi Dávid – a czímerszerző – különben kedvelt híve vala Zsigmond királynak. Úgy látszik tanúlt ember is volt, ki nem annyira a hadi téren, mint inkább az államügyek körül buzgólkodott.
Zsigmond király czímeradományozó oklevelében nem sorol fel semmi hadi érdemet, de annálinkább kiemeli Zemlényi Dávidnak mindazon dicséretreméltó, hasznos szolgálatait, melyekkel hosszú idő óta úgy a kedvező, valamint a kedvezőtlenebb állású, az uralkodót érdeklő ügyekben, jelesen pedig Lombardiában, Francziaországban, Angliában és az oklevél kiállításakor Németországban, személyét és vagyonát nem kimélve, igyekezett a király kedvére tenni.
A czímerképből itélve, valószinűnek tartom azt, hogy Zemlényi Dávid már ifjú korában, mint apród került az udvarhoz és ott a vadászsólymok főfelügyelete vala reá bizva és ennek emlékezetére vett fel czímerébe a sapkázott vadászsólymokat.
Később, II. Lajos király udvarában legalább, a versenylovak lovaglása, a vadászkutyák főfelügyelete, a vadászsólymok gondozása az apródokra volt bizva, sőt még a kamarásoknak is volt ilyenféle foglalkozásuk. 1526-ban például Szentiványi Kelemen kamarás kapja kezéhez a karmazsin bőrt, melyet a kincstárnok azon czélból vásárolt és adott neki, hgy a király sólymainak, ölyveinek fejére sapkát varrasson.*
Br. Radvánszky Béla: Foglalkozás. Időtöltés. Játék. 11., 12., 14. és 16. l.
Ebből azt is tudhatjuk, hogy a czímerképen látható sapkák a sólymok fejein karmazsin bőrből készűltek.
Ezen sapkára azért volt szükség, hogy a sólymok ne legyenek szórakozottak, ok nélkül ne repdessenek és hogy a vadat egyszerre véve szemre, nagyobb vadászkedvvel repüljenek utána.
A sapkát ugyanis csak abban a pillanatban rántotta le a vadász a sólyom fejéről a czímerképen látható bojtos végü zsinór segítségével, midőn a vad már felugrott vagy szárnyára kelt.
Ha Zemlényi Dávid csakugyan udvari apródságának emlékezetére kérte czímerül a sólymokat, akkor még azon gyanításnak is adhatok kifejezést, hogy a sisak oromdiszéül festett süveg, Zsigmond király udvarában az apródok süvege lehetett.
B. RADVÁNSZKY BÉLA.
