II.

Teljes szövegű keresés

II.
Hervoja itt közölt lovas-képe, Spalato herczegét, történetével teljesen egybehangzóan, a XVI. század végebeli olasz urak lovag-öltözetében tünteti elénk. A ló szerszámzatától elnézve, Hervoja külső megjelenése nem vall szláv eredetű fejedelemre, mert sem öltözéke, sem vértje nem tüntet föl szláv vonást. S ez természetes. A lovagiság a Balkán-félsziget népeihez nyugatról került s Hervoja ahhoz a viselethez alkalmazkodott, mely urainak: a magyar s a nápolyi királyok udvarában divatozott.
Az arczkép annak a kornak typikus felfogásában van tartva, melyben készűlt, mind a mellett a conventionalis formától való eltérései azt sejtetik velünk, hogy bizonyos tekintetben az ábrázolt herczeg egyéni intentioi vezérelték a művészt. Hervoját teljes vértezetben látjuk magunk előtt, méltósága minden jelvényével ellátva, de sisak nem födi fejét. Mintha csak az lett volna a szándéka Hervojának, hogy a kortársaktól nem épen ékeseknek mondott arczvonásai lehetőleg kedvező színben tűnjenek föl, ezért aztán elmaradt a sisak.
Hervoja erőteljes, durván esetlen föllépő megjelenésével, mély hangjával, egy vad barbár benyomását tette Zsigmond udvarában, a mivel sokat mondunk, mert Maróthyékat s a Garayakat, e vén katonákat ugyan nem állíthatjuk oda a finomúlt ízlés példányképeinek. Monoszlai Chupor Pálnak Hervojával való esete eléggé ismeretes és jellemző. Mikor ugyanis Hervoja, Zsigmond udvarában megjelent, Chupor Pál bán az esetlen bosnyákon nevetésre fakadt, s találkozván vele, ökörbőgéssel üdvözölte. Hervoja nem felejtette el a rajta megesett csúfságot s mikor Pál bán 1415-ben elfogatott: ökörbőrbe varratta, mondván: ha ember formájában ökör módra bőgtél, legyen meg most a formád is hozzá.*
Thuróczy cap. XVI.
Itt látható arczképe a festőnek arra a törekvésére vall, hogy Hervoját egyénítse. Hogy nem igen mutat föl véle sikert, az tehetségén múlt.
A herczeg kora divatának hódolva választékkal viseli haját, fülei fölött lenyirott fürteit tincsekbe kunkoríttatá.* Sisak helyett turbánszerűen csavart vörös-fehér – nevezzük így – pártát visel; ezen elől boglárt látunk, melybe három kócsagtoll van tűzve.*
E rész megiratásánál köszönettel tartozom Leitner Quirin udv. tanácsosnak szíves útbaigazításaiért. Neki köszönöm a limburgi krónikának az 1380. évhez írott adatát: «da ging es an, dass man nicht Haarlocken und Zöpfe trug, sondern die Herrn, Ritter und Knechte trugen gekürzte Haare oder Krullen über die Ohren abgeschnitten».
E pártaszerű föveg (chapel, cappello) a középkorban férfiaknál s nőknél egyaránt divatozott. Rendesen kétféle színű kelméből csavarták a fej körül, a főbb rendűek elől boglárt tettek s tollakkal ékesíték. A középkori heraldikában e chapel, cappello (németűl Bundnak is nevezik) részint önálló sisakdíszkép, részint – mint Hervojának missalebeli czímerén is látszik – a czímertakaró mellékletekép szerepelnek. A dalmát-bosnyák czímerek e sajátosságát már az illyr czímergyűjteményekről írott tanulmányukban (Turul VI. 120. l.) megjegyzetük. Abban czímerpártának neveztük el a Bundot.
Hervoja pánczélja nem különleges művezetű; afféle pánczél az, minőt a XIV. század második s a következőnek első felében viseltek, mielőtt a teljesen síma vérteket kovácsolták. Ezen a pánczélon a felső-kar vértezetét kivéve, az egyes részek, részint darabonként vannak egymáshoz fűzve, részint csattokkal kapcsolák ösze a lemezeket. A herczeg nyakát, altestét, keze s térde hajlását ráillő s az izmokat mozgásokban nem akadályozó pánczélzat fedi, a könyökön s a vállon kúp, illetőleg csiga alakú védlemezeket látunk, azonkép a térdet is ilyen alakú dudor ótalmazza. Pánczélja alatt vörös posztónadrágot viselt a herczeg, mely harisnyában végződött; erre teljes fegyverzetben pánczél- avagy vassarút vala szokás ölteni, Hervoja valószínűleg pánczélt viselt, mert keze fején is vaskeztyű látszik. Csillagos aranysarkantyúi lábafejéhez vannak csatolva.

81. szám.
Nem különös a ló szerszámzata sem. A zsölyehátú nyereg megfelel korának, ritkább a kettős heveder s a háromszegletű kengyel. Nem nyugatias formájú a ló farának szerszámzata azokkal a veres szíjakkal. Feltűnő a ló pofaszíjjazata, s az egyszerű fékszár, holott abban az időben harczi lovaknál átalán együtt használták a zablát a fékszárral.*
Hasonlít a Hervoja lova felkantározásához Visconti Barnabásnak 1354. állíttatott lovas szobra Milanoban.
Hervoja fegyverzetéből a kardot nem láthatjuk, csak a keskeny kardövből tüntet fel egy részt a Missale ábrája. A kard formájára nézve hihetőleg az a kurta, markolata fölött széles lovas kard, melyet Hervoja czímerében látunk.

92. szám.
Érdekes a fehér lobogós hadi-kopja. Lobogót voltakép csak független fejedelmek viselhettek. A táborban, vagy a város tornyán kitűzött lobogó az uralkodásnak vala jele; békében s háborúban, maga előtt viteté fejedelem, rajta volt pecsétein, síremlékén vagy középületeken. Ábránk a herczeget ép abban a pillanatban tünteti föl, mintha kopjáját támadásra a pajzsához illesztené. Ez a harczias attitude nem igen egyezik Hervoja többi felszerelésével, hanem kora typicus felfogásában leli magyarázatát. Ilyenek a lovaspecsétek vágtató lovas alakjai, melyek lobogójukkal voltakép csak a pecsétmezőt, mely egyébként üresen maradna, akarják kitölteni. Meglehet, hogy a Codex festője a kék hátteret akarta vele ékesíteni.
A tárcsa-pajzs Hervoja czímerét foglalja magában, 10melyet különben Missalénkban a művész a 244/a lapon külön is reprodukált s e helyett mi is közlünk.
Fehér (ezüst) alapon e czímer fején két vörös pólyás fonalat látunk, alatta fölemelt vörös mezű, vassal pánczélozott, vaskeztyűs kezében balfelé vágó kardot tartó kar, melyhez balról egy ágaskodó, kettős farkú, arany körmű vörös oroszlán van mellékelve.
A csőrsisakon aranyos szegélyű virág formában reczézett czímertakaró, melyből sisakdíszként a pajzsmezőben látható kar emelkedik ki; a takarót a sisak búbja körül vörös-ezüst párta fogja át.
A mint az aranylánczczal a sisakhoz erősített jelmondat-szalagon olvassuk:
vagyis e felirat nézetünk szerint Hervojának, mint Spalato herczegének a czímerét jelzi. E czímer conceptióra, kivitelre s ízlésre nézve, koronák legjobb példányaival szemben megállja helyét.
Ismételjük, nagy kár, hogy Hervoja herczegi diplomáit nem bírjuk; ekkép csak összetett bizonyítékokkal rendelkezhetünk. Az a körülmény, hogy a czímerben a kardot tartó kart látjuk, hűbéri viszonylatnak a kifejezése. Erre különben már b. Nyáry Albert is utalt. (Turul II. 14.)
Hervoja érmei között kétféle typust találunk.* Az egyik typus (Ljubics 19. 20.) Reversén, melynek körírata:
S. Ljubics: Opis jug. nov. XVII. no 19–27, továbbá Érdynél: régi szerb és bosnyák pénzeiben, Naninál tab. XVIII, no 23.
ugyancsak a Missalebeli czímert találjuk: t. i. a kardos kart s az oroszlánt.
A második typus (Ljubics 21–27) kis eltéréssel Hervoja családi czímerét mutatja: a három liliommal sorjában megrakott pantallért vagy harántgerendát (j. b.) fenn és lenn kereszttel. Sisakdísz: a kardos kar, mely mellett három keresztecskét s a kar hajlásában egymás fölött három liliomot látunk. (Ljubicsnál a 21., 24., 26., 27. sz. csak a keresztek s liliomok száma tekintetében különböznek). S ez a czímer csakugyan a Horvatinics-család czímere, melyből Hervoja eredett.* E czímerben, melyet rajzban közlünk (3. sz.), a mező vörös, a harántgerenda arany, a liliomok vörösek, fönt és lenn ezüst a kereszt, míg a sisakdísz körül látható keresztecskék színe vörös, a liliomoké pedig arany.*
Bécsi cs. és kir. udv. könyvtár, MSS. 7683. Tab. XXVIII.
Ezek a levegőben szétszórt heraldikaellenes alakok hihetőleg valamely pecsétből vétettek, melynek a czímer körül üresen maradt mezőt díszűl keresztecskékkel s liliomokkal hinték be.

3. szám.
Különben a családi és a herczegi czímer különbözőségét maga a Missale is fényesen bizonyítja. Ugyanis 4/a, 11/d, 21/a, 25/a, 195/b, 200/a lapjain találjuk amaz initialekat, melyek a föntebb tárgyalt családi czímerétől eltérő színezetben, de egyébként ezzel teljesen azonos czímert tartalmazzák.*
A Missale pag. 4/a közölt czímer mezeje damascirozott fejér, kék harántgerenda arany liliomokkal, a keresztek helyett fönt s lent egy-egy arany pont. A 11/d alatti azonos vele a pontok nélkül, a 21/a mezeje nincs damascirozva, az arany pontok helyett arany keresztek, 25/a, mint 4/a, 195/b, mint 21/a; a 200/a alatti, mint a 4/a, csakhogy hiányzanak az arany pontok. Kétségtelen, hogy az ezüst mező kék harántgerenda, arany liliomokkal s arany pontokkal a helyes eredeti családi czímerszín.
11Hervoja herczegi czímere czímer-történeti tekintetben fontos szerepet játszik. Nem akarjuk a bosnyák czímernek általunk annyiszor vitatott s azt hisszük, tisztázott kérdését újból taglalni,* csak utalunk rá.
A bibliographiát l. Arch. Értesítő 1889. 1–8. ll.
Míg a Kotroman-család czímeréből Tvartko király alatt, korona lesz Bosznia czímere, a magyar közjog s a Habsburg-ház, Bosznia, illetőleg Ráma czímerének: az arany mezőben kardot tartó vörös vértezetű kardot vallja.* Hervoja czímere adja kezünkbe a kulcsot e körülmény magyarázatához, mert a magyar Ráma-czímer teljesen azonos vele, csak a kétfarkú oroszlán maradt el belőle.
«in goldenem Felde ein roth gewappneter Arm, der den Säbel in der Faust, aus weissen Wolken hervorragt.» (Titulatur und Wappen etc. 1804, 1836.)
Bosznia, mint királyság tudvalevőleg 1463-ban bukott el végleg. E királyságnak czímere: a korona, a királyi dynastia kihaltával elveszté aktualitását. Katalin bosnyák királyné, ki Rómában élte le végső napjait,* még ezt a koronát használja gyűrűpecsétjén, melyet e helytt közlünk.* (4. sz.)
Síremlékéről l. Arch. Ért. 1885. 328.
Katalin királynőnek Gonzaga Lajos mantuai őrgrófhoz 1470. jul. 23. Rómából intézett levelén. Jelenleg a bécsi udv. könyvtárban.

4. szám.
Legújabban igen érdekes leletek kerűltek elő, melyek a glagol-missale kardos czímerének használatára világot vetnek. Hervoja birtokainak középpontja, főhelye Jajcza vára volt, melyet ő építtetett, vagy legalább fölszerelt. Ez erősség, melynek megvívása és védelme a mi történelmünk fényes lapjait ékesíti, nevét a bosnyák jaje = tojás diminutivumából, jajce-tól vette. Ezért a középkori krünikások azzal álltak elő, hogy Hervoja a nápolyi Castell’Uovo mintájára építteté olasz munkásokkal és mesterekkel. A régi várerődítmények alakja csakugyan hasonlít az olasz várakéhoz, a Nápolyi Lászlóval való barátság meg épen mellette szól a hypothezisnek. E történeti vonatkozásokban oly gazdag várnak* egyik nevezetességét képezik a jajczai vár donjonja alatt elterülő, nyilván egyházi czélokra készült katakombák. A katakombák bejáratánál kérésünkre dr. Windakiewitz jajczai kerületi előljáró, emlékek után kutatván, három dombormű megrongált maradványaira bukkant. E maradványokról lekapartatván a vakolatot, kettő a Hervoja-féle czímer körvonalait tünteti elő. Az 5. sz. metszvény sisakdísze a kardos kart mutatja. (A sávval a primitiv rajz a kitört fal helyét akarja jelezni). A 6. sz. metszvényben ábrázolt domborművön egy kardot tartó férfi alakja s a kardos czímer látszik, míg a 7. sz. metszvény egy stilizált liliomot tartó női alak körvonalait tartalmazza.
Dr. Truhelka: Geschichte der Denkwürdigkeiten von Jajce. Sarajevo. 1888.

5. szám.

6. szám.

7. szám.
12Mindebből kettő világos, hogy a katakombák s a vár Hervojával történeti vonatkozásban állanak s e czímerek régiebbek, mint a vár kapujára csak Hervoja halála után illesztett koronás czímer. Kétségtelen az is, hogy Jajcza vára, nyugati Boszniának e főerőssége, lassanként, abban az arányban, a mint a török hatalom előrenyomúlt, a tényleges Boszniának fővárosává vált* s így már a XV. század folyamában bizonyos nemzetközi jogosultságot nyert Hervoja kardos czímere is.
Laonicus Chalcocondylas X. 536. «Γαιτιαν (Jajcza) Ιλλυριων βασιλεια»
Azonban a Hervoja birtokolta éjszak-nyugati rész Jajczával, mint a régi Boszniának közvetlen magyar uralom alá helyezett agglomeratuma is Ujlaky Miklós és Corvin János legalább névleges királysága alatt tovább élt. Azután a Jagellok alatt is, Magyarországnak a bosnyák uralom megdőlte következtében még égetőbb érdekei voltak a Balkánnak ezen a részén. Ez idő folyamán veszi át a magyar heraldika Hervoja kardos herczegi czímerét, annak a Boszniának jelvényekép, mely az országnál megmaradt. 1525-ben II. Lajos ezüsttallérján a dalmát czímer alatt ott látjuk Rama-Bosznia kardos czímerét.* Ez a czímer ment át a köztudatba, s jutott érvényre ma, mikor az igényczímer jelezte ország tényleg kormányzata alá kerűlt a Habsburgoknak.
Bécsi éremtár, Rupp XXIII. 575. 577. Weszerle XV. XVI. Nyáry Albert i. m. 15. l.
Mindezen történeti és heraldikai vonatkozások felsorolásával nem merítettük ki e magyar tudósok hozta becses Missale fontosságát.
Nagy culturtörténeti becse van ennek a Codexnek; mert a bolognai Hvalj-evangelium mellett eddig igazán az egyetlen bosnyák írott emlék. Emléke pedig annak az ősszenvedélyű vajdának, kiről sziklás hazája lantosai dalokat zengtek, de a kit aligha kerestünk volna a középkori művelődés dicsőített alakjai között.
THALLÓCZY LAJOS.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT