Gróf Andrássy Manó (1822-1891)
Gróf Andrássy Manó
(1822-1891)
(1822-1891)
Igazgató-választmányúnk sora egy nagyérdemű, a közéletben, a politikai pályán és a tudomány- és művészet-pártolás terén előkelő szerepet vitt férfiúval fogyott meg. Gróf Andrássy Manó f. évi április 23-án Görzben elhúnyt.
Nem folyóiratunknak czélja méltányolni az elköltözöttnek mozgalmas politikai életét, vázolni a szerepet, melyet közéletünk számos nyilvánulásában vitt. Méltó viselője volt a nagy, történelmi családnévnek; és számos új alkotás, kivált a közgazdaság terén, fűződik emlékéhez. A tudománynak lelkes barátja, sőt korábbi éveiben hivatott munkása volt. A művészetnek bőkezű pártfogója, ki palotáit festmények, régi fegyverek és egyéb műbecsű emlékek muzeumaivá alakította át. Keleti utazásának leirását «Utazás Kelet-Indiákon« czímmel 1853-han megjelent díszes kiállítású művében tette közzé; e munkája és egyéb politikai és közgazdasági czikkein kívül – leginkább az archaeologia köréből merített dolgozatai 1838 decz. m. megnyitották előtte az Akadémia sorompóit, mely őt levelező tagjai közé iktatta. Itt eleintén tevékeny részt vett az Akadémia munkásságában, mit az Arch. Közlemények II. kötetében (1861-ben) közzétett «Kiadatlan érmek és pecsétgyűrűk saját gyűjteményéből« czímű érdekes dolgozata eléggé bizonyít. Később munkás és tevékeny szelleme egyéb terek művelésére vezette őt, de azért a tudománynak mindvégig lelkes barátja maradt, s még újabb időkben is gyakran vett részt az Akadémia tanácskozásaiban.
Társulatunknak kezdettől fogva örökös alapító, később ig.-választmányi tagja volt, s habár társulatunk működésében nagymérvű elfoglaltságánál fogva tényleges részt nem is vehetett, mindvégig rokonszenvvel és nagy érdeklődéssel viseltetett az általunk művelt tudományok iránt; úgy, hogy társulatunk benne egyik legbőkezűbb pártfogóját, őszinte barátját gyászolhatja.
Áldás emlékére!
