I.
I.
Zsigmond király Feldkirchenben 1431 nov. 1-én Vajday Györgynek s általa László testvérének; Jánoky Lászlónak, Mihálynak, Dersnek, a nevezett László fiának, valamint Jánoky Tamásnak, és Pálnak, Vajday György unokatestvéreinek és osztályos atyjafiainak czímerlevelet adományozott.
Ezen czímerlevél tartalma következő:
Commissio propria domini regis. Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex, omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare A claro lumine throni cesaree aut regie claritatis velut e sole radii nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria seu regia sic dependent serenitate, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree aut regie maiestatis. Sane ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod nos consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum meritis fidelis nostri Georgii litterati filii Michaelis filii Bartholomei de Wayda, quibus ipse in diversis nostris expeditionibus iuxta sue possibilitatis exigentiam maiestati nostre studuit eoque diligentius in antea studebit complacere, quo se et suos singularibus honorum gratiis sentiet fore decoratos, hec arma seu nobilitatis insignia, in principio scilicet seu capite presentium litterarum nostrarum depicta et arte pictoria figurata ac distinctius expressata prefato Georgio litterato et per eum Ladislao carnali, necnon alteri Ladislao et Michaeli filiis Egidii filii predicti Bartholomei ac Ders filio Ladislai filii Egidii de Janok, item Thome et Paulo filiis Gregorii filii eiusdem Bartholomei de eadem Janck patruelibus et condivisionalibus fratribus ipsorumque heredibus et posteritatibus universis animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus et donavimus, ymmo ex habundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur, ut ipsi cunctaque ipsorum posteritas predicta arma more aliorum armis huiusmodi utentium amodo in antea ubique in preliis, hastiludiis, torneamentis, duellis et aliis quibuslibet exercitiis nobilibus scilicet et militaribus, necnon anulis, sigillis, cortinis, velis, papilionibus et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo gestare, eisdemque uti, frui et gaudere valeant atque possint, quodque ipsi cunctaque ipsorum posteritas eisdem gratiis honoribus et libertatibus, quibus ceteri nobiles, milites et clientes regni nostri armis huiusmodi utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, gaudeant et fruantur, ac de tanto singularis et specialis gratie antidoto merito exultent, tantoque ampliori studio ad honorem regalis dignitatis eorum in antea solidetur intentio, quanto se largiori favore regio preventos conspiciunt et munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuum presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, inpendemti communitas memorato Georgio litterato aliisque supradictis duximus concedendas. Datum in Feldkirchen, feria quinta proxima post festum beatorum Symonis et Jude apostolorum, anno domini millesimo quadringentesimo tricesimo; primo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quadragesimo quinto, Romanorum vigesimo secundo et Bohemie duodecimo.
Hártyán, vörös-sárga-kék selyemzsinórral függő pecséttel. Eredetije Csoma József birtokában.
Az adományozott czímer az oklevél jobboldali sarkát (heraldice) foglalja el, a kettős kék – vonal által keretelt rózsaszín háttér, aranynyal festett virágornamentikát mutat. A balra dőlt czímer leirása következő:
Kék pajzsban aranyleveles koronából két – könyökeikkel kifelé fordúlt, hajlott – fehér (ezüst) mezbe öltözött kar nyúlik ki, markaikban három-három veres rózsát tartva, melyeknek leveles szárai, a koronán áthúzva, a felett egymást keresztezik. – Sisakdísz: a pajzsalak; takarók: kék-ezüst.
A festett czímer az eredeti oklevélben rongált, az érczszínek a háttér aranyos virágornamentikáit kivéve, lehullottak, a pajzsalak, sisakdísz s takarók bélléseinek, a sisaknak s koronájának – melyek eredetileg érczszínnel voltak festve, – ma csak tollrajzzal készített alapvonalai vehetők ki, minek következtében a fentebb jelzett színezés is, csak a pajzs s a takarók külső színére nézve állapítható meg, kétségtelenűl.
Vajday György czímere
1431. évből.
113E czimer – heraldikailag kifogástalan kivitelét tekintve – előkelő helyet foglal el a Zsigmond király által adományozott czímerek között. – Az alól kerek pajzs, tárcsára emlékeztető felső karimájával, a pajzsalak, a szép idomú csőrsisak, a pajzsalakhoz kellő nagyságban arányló sisakdísz s a kecses hajlású könynyed takarók, együttesen kifogástalan egészet képeznek. – Az elenyészőleg csekély hiba azon eltérésben vehető észre, mely a pajzsalak és sisakdísz rózsái között van, t. i. a pajzsban egy száron három rózsa látható, a sisakdíszen kettő. – E csekély eltéréssel vétett a festő a heraldika azon szabálya ellen, mely szerint ott, hol a sisakdísz a pajzsalak ismétlése, a kettőnek egymással szigorúan egyezniök kell.
A Hunt-Pázmán nemzetségből származó Vajdayak és Jánokyak ezen czímere is, miként a Chapyak, Uszok, Soósok 1418-iki, Kisfaludyak 1419-iki czímerei, azoknak egyike, melyeknek egy, ős, nemzetségi czímer esett áldozatúl. – Hogy ősi nemzetségekből származó családaink oly könnyen, hogy ne mondjuk könnyelműen felcserélték ősi czímerjelvényeiket, újabban adományozott czifra czímerekkel, annak gyakorlati okát alig adhatjuk. – Egyes nemzetségek túlságos elszaporodása alig tekinthető ennek, mert a mennyi bizonyíték szól mellette, ugyanannyi ellene. – Igaz, hogy a XIV. század első felében bekövetkezett ősi birtokfelosztás meglazította az egyes nemzetségek tagjait összekötő kapcsot, de ez a czímerváltozásra nem volt semmi különös befolyással s ha talán az elágazott Bogáth-Radván, Tekule, Boksa stb. nemzetségek czímercseréi a fentebbi elmélet mellett szólanak, ellene mond az, hogy egyrészt a kevés tagú Csákok, Lőrenték, Salamonok stb. is elhagyták ős czímerüket, másrészt az Aba, Divék, Guthkeled, Káta, Osl, Rathold stb. nemzetségek, daczára nagy elágazásaiknak, állandóan ragaszkodtak ősi jelvényeikhez. – E czímerváltoztatások fő oka nálunk azt hiszem: a heraldikai érzékhiányban keresendő. – Magyarországon a heraldika mély alapot soha sem verhetett, tornák, harczjátékok nem dívtak úgy, mint nyugaton s alap hiányában egészségesen nem fejlődhetett s a hanyatlás korábban bekövetkezett, mint másutt.
Egy másik ok – kivált az élő heraldika letűntével – a tetszősebb, czifrább, szövevényesebb czímerek utáni vágy, holott a jeles német heraldikus Mayer von Mayerfels egyenesen kijelenti, hogy voltaképen csak azok tekintetnek valódi czímerképeknek, melyek egy háromszögpajzsba befoglalhatók. – Ezzel ellentétben, ha végig tekintünk Zsigmondkori czímerleveleink sorozatán, azok közt a valóban egyszerűen szép heraldikai alkotások mellett, valódi, korát meghaladó komplikált czímerképekre találunk, minők az Usz, Vadkerti Vincze, Mohorai Vid, Moghy, Szlopnay stb. családok czímerei. – Ezekben már egyes episodokat megörökítő jelképes jelentőség nyomaira is találunk, holott a heraldika ezen ferde kinövése Németországban leginkább csak a harminczéves háború korában kezdett terjedni* – A Daby Mihály udvari chirurgusnak adományozott czímerben ott látjuk a mesterségére vonatkozó három odvas fogat, Eresztvényi Ferencz udvari szakács czímerében lángok felett sülni a márnát. – Csontos János czímere egész novellába illő episodot tartalmaz, hol látni véljük a csöndes csillag-os éjet, az ébren őrködő Csontos Jánost a vár egyik őrtornyában, az éjjeli támadók csapatát, a védők ébredését Csontos kürtszavára s az ellenség győztes visszaveretését. – Csontos ébersége megmentette a várat s érdemei jutalmáúl czímert kap, melyben ott látható ő a vár tornyában, kezében a kürt s felette, a csillag, mely az éjet jelképezi.
Pusikan: Über die Bedeutung der Wappenfiguren 2. l.
E czímerek mind a hanyatlás s a heraldikai érzékhiány jelei s ez volt fő oka annak, hogy oly hamar s könnyen feledésbe ment régi nemzetségi czímereink tekintélyes része.
* * *
A Vajday és Jánoky családok, a Hunt-Pázmán nemzetség két elágazása. – Nevüket, egy Jánok, Papolcs, Raksow, Parlag, Vajda, Büttös és Krasznik helységekből álló* nagyobb birtoktest két falujától, Vajdától és Jánoktól, vették. – E család régibb története eléggé ösmeretes Kubinyi Ferencz Monumentáinak II. kötetéből, mely annak csaknem teljes diplomatariumát képezi, az ezen kiadványt megelőző terjedelmes 115bevezetésből, Majláth Béla ezen kiadványra vonatkozó ösmertetéséből,* mindezek ismétlése e helyen hosszúra nyújtaná közleményemet. – E családok újabb története megyéik szűk határain belűl mozog, noha előkelő állást foglaltak el: az egy Jánoky Zsigmond kivételével, ki II. Rákóczy Ferencznek alkanczellárja volt, egy tagja sem magaslott ki közűlök. – Családjuk történetét kiegészítendő, közlöm leszármazásukat egész kihalásukig, leginkább Kubinyi Ferencz említett műve, – a Szentimrey Kálmán birtokában levő Jánoky-levéltár, – s a jászói konvent levéltára alapján. – A fő czímerszerző Vajday György családja már a XV-ik század végén kihal, a Jánoky-család harmadfélszáz évvel élte túl s 1740 év táján Jánoky Lászlóban hal ki férfiágon.
Mind abaújmegyei községek, Jánok, Vajda, Büttös ma is faluk, Krasznik egy Vajda községhez csatolt puszta, Papolcs, Raksow, Parlag ma már nem léteznek.
Turul VI. 173.
(A családfát lásd a megelőző lapon.)
Hunt a Hunt-Pázmán nemből.; Péter † 1266.; Ders az idősb 1266. 1272.; László 1344. esztergomi prépost.; Miklós 1321. még gyermek.; Péter † 1321.; István de Wayda; Demeter 1334. még ifjú, 1359. barsi főesperes, 1381. esztergomi főesperes, 1389-91. veszprémi püspök.; Lukács 1381.; Tamás 1381. 1398.; Miklós 1381. 1398.; Deers 1398. de Wayda 1414.; Miklós de Janok; Tamás (N. Margit).; Egyed de Janok et Zuha 1414. 1433. 1453.; Mihály de Wayda 1436.; Tamás Janoki de Zuha alias Pázmán 1454. 1478.; Affra; László; István; László 1433. 1462.; Mihály Egyedfy de Janok 1462.; János de Janok (N. Kata).; György de Vajda 1436, 1454, 1474. (N. Veronica).; László de Vajda (N. Margit).; Pál 1474, 1491, 1492. (Vithán Anna); Tóbiás † (Kazméri Akus Julia).; Tamás Pázmán dictus 1491.; György 1474.; Anna 1474. (Lénártfalvi Lénártfy Mihály); Gergely 1474, 78. 1494.; Ders.; Benedek de Péder.; Miklós 1478, 1491. (Pédery Borbála); István 1491. (Pédery Anna); János 1474, 1478, 1491.; Erzsébet.; Borbála (Sempsey János) 1505. özvegy.; Orsolya (Zerdahelyi Fer.); Pál 1474. † de Vajda.; Dénes 1478. de Vajda.; Pál 1493.; Gergely 1493.; Balázs 1493.; György.; Osvald (Varjassy Kata) 1503, 1549.; Anna (ruszkai Kornis Boldizsár).; Erzsébet (Varjufalvy János).; István (Geszthy Kata) Janoky vel Szuhay. 1503. 1548.; Margit (Striftemley Máté) 1554.; Orsolya (Füzy János).; Anna (1. Tokus György, 2. Bárczay Szaniszló).; Borbála (Füzy Ambr.) de Szomolya 1572, 1575.; Erzsébet (Szokolyi Baxay János) 1572, 75.; Gáspár (Zsóry Sára, először Omány Jánosné). 1576, 1593, 1611.; Zsigmond (Gyulay Kriszt.) 1583, 1593.; Gáspár (Jákóffy Kata, 2. Czéczey Ilona?); Zsuzsanna (Baxy Mihály).; Péter (Ablonczy Euphrosina); Borbála (Palágyi Istv.); Gáspár (Sz. Iványi Julia). 1652.; Mihály 1671. (Bernáth Borbála, elébb Girincsy Lászlóné).; István 1611. (meszesi Borbély Anna).; Dóra (Szirmay Mihály).; Susanna (1. Baxy Mihály, 2. Uza Mihály).; Kata (Végh András).; Farkas 1689. 1693. (Máriássy Klára).; Zsigmond (Bartakovich Kata).; Anna-Maria (Görgey János).; Gáspár 1682. (Szathmáry Zsuzsanna).; László (Zábreczky Susanna).; Borbála (Csatáry Gábor).; Zsuzsanna.; Anna.; Ilona.; Judith 1628. (Horváth György).; András.; Anna.; Anna-Mária; László (Okolicsányi Anna-Mária) utolsó, † 1740 körül.; Susanna (Tornallyay Zsigmond).; Zsuzsanna (Usz György).; Julia (Mocsáry László).; Zsuzsanna (1. Szent Miklóssy 2. B. Eötvös).; Anna (B. Hellenbach Károly).; Róza (Sz. Iványi Miklós).; Klára (1. Jób András, 2. Sz. Iványi Márton).; Kata (Sréter György).; Sára (Battik Ferencz).; Magda (Draveczky Gáspár).
)
Vannak ezenkívül a családnak egyes tagjai, családfa-töredékek, melyeket, kiegészítő adatok hiányában, nem illeszthettem a nagy családfához. – Ilyenek:
Péter; István 1550.; István 1550-1551.; Mihály 1554.; Boldizsár.; Zsigmond.; Anna 1570. (Nádasdy Miklós).
Egy másik:
Pál 1543.; Orsolya (Geszthy Gergely).; Kata (kis-kaki Sisáry, másként Gedeő János).
