Kis-Károly király egy oklevele. (Egy melléklettel.)
Kis-Károly király egy oklevele.
(Egy melléklettel.)
(Egy melléklettel.)
)
Társulatunknak f. é. jan. 30-án tartott választmányi ülésén II. (Kis-) Károly királ yoklevelét volt szerencsém bemutatni; e gyászos véget ért királyunktól alig birunk nehán oklevélnél többet felmutatni, nemcsak azért, hogy uralkodása hónapokra volt szorítva, hanem még azon oknál fogva sem, mert Mária királyné hívei előtt gyanus volt minden, ami II. Károlytól származott, s így a király halála után az illető oklevelek birtokosai, nehogy gyanút keltsenek, iparkodtak azokat megsemmisíteni.
Alkalmam volt számos magánlevéltára átkutatni, de II. Károly királytól oklevelet egyikben sem találtam, mígnem végre a volt kamarai levéltárban az úgynevezett Cista Reseratában II. Károly király idejéből három oklevelet sikerült fölfedeznem, ezek közűl kettő magának a királynak kiadványa, a harmadik pedig egy jelentése a jászói conventnek a királyhoz, bizonyos birtokba iktatásról; mind a hármat közöltem a Hazai Okmánytár VII. kötetében 420–423. ll. Ezeken kívül az eddig megjelent oklevéltárakban II. Károly királytól több oklevelet közölve nem találunk, s miután e király után oly kevés írásbeli nyom maradt, annyival inkább örömömre 83szolgált, midőn egy újabb oklevelet fölfedeznem sikerült.
A Kisfaludy család levéltárának egy részét Kisfaludy Árpád úr egyetemi tanár őrzi, ő volt szives azt közlés végett átengedni, mint annyival inkább kész vagyok teljesíteni, hogy a család e nevezetes emlékének közzétételével a család levéltárának gazdagságát ekként is bebizonyítsam.
Eddigelé magánlevéltáraink között a Kisfaludy családé egyedül áll, mely II. Károly király által kiadott oklevelet tartalmaz.
A papírra írt s első soraiban már megromlott oklevelet ritkaságánál fogva hasonmásban is közöljük, tartalma a következő:
Karolus dei gratia rex Hungarie Jerosolimitani Sycilie etc. fidelibus suis capitulo ecclesie Castreferrei salutem et gratiam. Dicitur nobis in personis Basilly filii Nicolai filii condam Ben[edicti bani] de Debrenthe et nobilis domine relicte eiusdem condam Benedicti bani, quod Johannes et Nicolaus filii Laurentii de Jaar alias nonnullos famulos et iobagiones ipsorum in silvis in faciebus possessionum eorum Jako et Ardo vocatarum existentibus quampluribus bobus et curribus tribus vicibus consequenter omni corum sine culpa imo potentialiter spoliassent in preiudicium eorumdem filii Nicolai et nobilis domine valde grande. Super quo fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus vestrum mittatis hominem pro testimonio fidedignum, quo presente Stephanus filius Andree de Ayka, vel Dominicus frater eiusdem, sin Johannes filius Stephani de Syrcheg, seu Blasius de eadem, neve Johannes filius Elie de Bereczke, ceu Jacobus filius Demetrii de eadem ahis absentibus homo noster ab omnibus quibus decet et licet palam et occulte diligenter de premissis investigando sciat et inquirat omnimodam veritatem, quam tandem nobis fideliter rescribatis. Datum Bude, setandem nobis fideliter rescribatis. Datum Bude, secundo die festi convensionis beati Pauli apostoli, anno domini MCCCLXXX. sexto.
Kívül: Fidelibus suis capitulo ecclesie Castriferrei pro Basillio filio Nicolao filii condam Benedicti bani et nobili domina relicta eiusdem Benedicti bani.
Papíron veres viaszba nyomott 4 cm átmérőjű pecsét maradványaival; a czímer már nem vehető ki, a köriratból csak S.... HUNGARIE ... SICILIE és egyes betűk látszanak.
Az oklevélben említett Debrentei Benedek bán özvegye és unokája Bazil, a király előtt az iránt emeltek panaszt, hogy a Jákó és Ardó nevű birtokaikhoz tartozó erdőkben jobbágyaikat Jári Lőrincz fiai, János és Miklós kifosztották s ökreiket és szekereiket elvették; mely hatalmaskodás megvizsgálására II. Károly király a vasvári káptalant küldte ki.
Debrentei Benedek bán alatt Heim vagy Him unokáját, az I. Lajos király alatt szerepelt bolgár bánt és utóbb Pozsony vármegye főispánját kell értenünk.
Benedek bán utódai később fölvették a Himfi nevet, I. Mátyás király idejében 1463–1480 Debrentei Himfi Tamás nyitrai püspök volt; őt Pray történetírónk Specimen Hierarchiae Hungaricae czímű munkájában egyszerűen Tamásnak nevezi, s családi származását nem említi; a nyitramegyei egyházi schematismusokban már családneve is ismeretes. A N. Múzeumban őriztetik a szegszárdi conventnek egy 1476-ban kelt oklevele, melyben ez áll: «Thomas de Debrenthe episcopus Nitriensis et gubernator abbatiarum Saxardiensis et de Zeek», hol egyszersmind rokonai Debrentei Himfi Lőrincz és Imre is említtetnek.
E nevezetes családról még alig van valami közölve; az kiválólag veszprémmegyei család volt, a föntebb közölt oklevélben előforduló birtokok Jákó, Arda, Jár, Perecske, Ajka stb., mindannyian ma is ismeretes Veszprém vármegyei helységek és puszták.
A család történetét megírni közülünk alig van más valaki hivatva, mint Véghely Dezső tagtársunk, ez okból a további ismertetést abban hagyva, csak azt említem még fel, hogy a Kisfaludyak leány-ágon a Himfiektől származván, Kisfaludy Sándor koszorús költőnk a családja levéltárában őrzött oklevelekben a Himfi nevet olvasva, költői ihletében az ősök iránt való kegyeletnek adott akkor kifejezést, midőn a «Himfi szerelmeiben» ősének nevét megörökítette.
NAGY IMRE.
