A Siebmacher-féle nagy czímergyűjtemény
A Siebmacher-féle nagy czímergyűjtemény
magyarországi része gyorsan halad befejezése felé. Utolsó füzetünk megjelente óta nem kevesebb mint három füzet (a 15–17-ig) látott napvilágot, melyek félezernél több magyar családról és czímereikről nyújtanak felvilágosítást; magukban foglalják a Kovácsy–Megyeri családokat. Részletességükről fogalmat adhat az, hogy pl. 9 Kún, 5 Lázár, 5 Lipthay, 6 Losonczy, 6 Lukács családról van bennök szó. A megtartott forma keretén belűl, némely családról terjedelmesebb közleményt nyújt a szerkesztő, felemlítvén benne a 144család történetének egyes fontosabb mozzanatait. Így pl. a Lavotha, Liszty, Losonczy, Mágoch, szunyogszeghi Mayláth, Majthényi, Máriássy családoknál egyes vitásabb kérdéseket is érint, mint a költő Liszthy László azonosságának kérdését azon Liszthy Lászlóval, ki gonosz tettei miatt hóhér pallosa alatt vérzett el; a Mayláthoknál felveti a horogszeghi és székhelyi Mayláthok közti rokonság kérdését; a Majthényiaknál, a különböző időkben kelt bárói czímereket részletesen ismerteti (számszerint ötöt) stb. Oly családoknál, melyek valamely nemzetségből veszik eredetöket, ismerteti a nemzetség ősi czímerét, felemlítve a közös eredetű családokat; mint a Majthényiaknál a Divék, a Maróthyaknál a Guth-Keled, a Lorántffyaknál a Ratold nemből eredőket. Egyes nevezetesebb indigena főúri családoknál azok multját megfelelőleg terjedelmesebben méltatja, mint pl. a Königsegg, Leiningen, Liechtenstein, Lobkovitz, Locher stb. családoknál. Érdekesebb, valamely tekintetben figyelmet érdemlő czímereknél néhány jellemző szóval utal azok valamely sajátságára. Igy a Leövey czímernek felemlíti correct stilizálását, mely azt a XV. század legjobb czímertermékei közé emeli. A Lipovniczky czímernél utal arra a feltünő jelenségre, hogy a Divék nemből eredő család czímere a Rajcsányiakéval együtt elüt e nemzetség ősi jelvényétől. A Lipthayaknál két különböző család czímerében mutatkozó rokonság alapján utal arra, hogy a czímerek közti különbözés csak önkényszülte eltérés lehet, s nem lehetetlen, hogy e czímereknél egy család közös ősi czímerének idők folyamán történt változtatásával van dolgunk. A Lorántffyaknál röviden érinti azon változásokat, a melyeken az ősi nemzetségczímer, a hársfalevél, idők folytán keresztűl ment. A Margitay czímernél kellőkép méltatja annak különös, szokatlan voltát (a pajzst ugyanis alúlról fölfelé egy görbe kard szúrja át), mely eredeti, de nem logikátlan ábrázolásra alig van egy-két példa az összes heraldikában. Bővebben beszéli meg a Máriássy-czímert is stb. S e mellett figyelemmel van a szakirodalomra, s ennek legújabb termékei sem ismeretlenek a szerkesztő előtt. – Az előttünk fekvő három füzet gazdag anyagában természetesen több oly családdal találkozunk, mely czímeres levelét a mohácsi vész előtt kapta. Hogy a nagy gyűjteményben felölelt ilynemű armálisok sorozatát teljessé tegyük, miként eddig, most is ide iktatjuk e családok nevét. Ilyenek: a Lenkey család, mely 1415-ben Zsigmond királytól nyerte czimerét a Komjáthy családdal együtt; a czímeres levél azonban II. Ulászló egy hasonló oklevelével együtt pár évvel ezelőtt elveszett. Zsigmond királytól való, 1430. évből, a Marsovszky család czímereslevele; a Leövey család 1453. évi czímere ismeretes folyóiratunk olvasói előtt; azt a múlt évi folyamban színnyomatban közzétettük. A kihalt Marczibányi család 1467-ben Mátyás királytól nyerte czímerét. II. Ulászlótól nyerte czímerét Máriássy István 1504-ben, és a Kubinyi család 1497-ben. Az egyik Litteráti család 1519-ben kapott czímert II. Lajostól, mely annyiban nevezetes, hogy a czímerszerző arczképét ábrázolja; a leleszi levéltárban őrzött czímereslevél e szempontból folyóiratunkban (1886. évf.) már méltatva volt. – Az elmondottakkal korántsem merítettük ki a füzetekben felölelt heraldikai anyag érdekességét, csak ismételten utalni akartunk a vállalat becses voltára, melyhez a kutató a legtöbb esetben eredménynyel fordulhat.
A magyar czímer. A Magyar Salon f. évi júniusi füzetében e czím alatt igen ügyesen írt czikket találunk Futtaki Gyulától, mely a forrás megjelölése nélkűl ugyan, s a részletekben némi eltéréssel, de egészben véve a társulatunk által 1884-ben adott vélemény szellemében ismerteti a magyar állami czímert. Az eltéréseket illetőleg – hogy a horvát koczkás czímer ezüsttel kezdődik s nem vörössel, továbbá hogy a szlavóniai czímerben a csillag arany s nem ezüst – nem szándékozunk e helyütt vitába bocsátkózni. Kötelességünknek tartottuk azonban tudomást venni e czikkről, mely egy nagy kiterjedésnek örvendő szépirodalmi folyóirat hasábjain igen alkalmas arra, hogy az országos czímerünk használatában észlelt tájékozatlanságot csökkentse s a nagy közönséget annak heraldikai korrektséggel szerkesztett alakjához hozzászoktassa. Tudományos jellegű czikkek mellett, minők báró Jeszenszky fentebb említett közjogi fejtegetései, az ily népszerű modorban írt ismertetések is igen nagy szolgálatot tesznek a czímerkérdés ügyének, az általános érdeklődés felköltése által, mely egyedűl teszi remélhetővé az állami czímer kérdésének mielőbbi végleges rendezését.
–RR.
