Genus Brucsa.
Genus Brucsa.
A nemzetségeknek, genus-oknak csillaga halványulni kezd. Nagy Gyula és mások egymásután bizonyítgatják, mily téves úton járt Horvát István, midőn a magyar nemzetet tevő 108 törzs neveit közöttük kereste.
Csaknem pontról pontra ki lehet mutatni, hogy a «genus» név sokszor nem egyéb, mint több vérségi összeköttetésben álló családnak közös neve; és ez tartá fenn a családok ősének nevét.
Mindamellett nem mondható, hogy a genusoknak csillaga örökre letűnt. Mert másrészről tagadhatatlan, hogy okleveleink leginkább az előkelő családoknál jegyezik föl, miféle nemzetségből származnak. Az meg épen bizonyos, hogy azon «genus»-ok, a melyeket Béla király névtelen jegyzője felsorol, hazánk főúri családai közé tartozának; hisz különben mért adna nekik oly vitézi tettekkel ékeskedő ősöket! Főúri családaink ismerése pedig mindenkor érdekében áll hazai történetirásuknak.
Mi tehát az a genus Brucsa?
A Névtelen meséli, hogy az Álmoshoz csatlakozó kún vezérek hatodika Vajta vala.* Ennek hőstetteiről beszélvén, három ízben azt teszi hozzá: «a quo genus Brucsa descendit», de harmadízben már «Brugsa»-nak írja a genust.* Ez a «Brucsa» valóságos hieroglyph a Névtelen értelmezői előtt. Horvát István pl. és utána Podhráczky egynek tartják a Kovachichtól említett Brochyna nemmel.* Okleveleink Brucsa genust nem említenek; a Brochyna-féle hozzávetés nincs bebizonyítva; s a név maga szláv végzetű, pedig kún vezérnek csak nem adott szláv ivadékot a Névtelen!?
* Gesta Hungarorum VIII, X. fej. Mátyás Flóriánnál: Hist. Hung. Fontes Domestici. II. k. 8, 11. ll. A Névtelen e vezért 3-szor «Boyta», kétszer «Voyta»-nak írja. A Sár vize mellett állítólag róla elnevezett hely ma «Vajta» nevet visel, azért írjuk mi is így.
* Gesta Hung. X. és XLV. fej. Mátyás F.-nál 11. 38 és 41. ll.
* Podhraczky: Béla király névtelen jegyzőjének ideje, kora, 320. l.
Az egész dologban csak egy helynév adhat útbaigazítást. Azt mondja a Névtelen, hogy Glád legyőzetése után Árpád a Tisza mellett nagy darab földet adott Vajtának, melynek neve «Torhus».
136A ki a Névtelennek írásmódját ismeri, első pillantásra látja, hogy e helynevet Tarhosnak kell kiejteni. Az 1332–36-iki pápai tizedjegyzékben különben is «Tarhus»-nak van írva,* a mi a fentebbi kiejtés valódiságát még inkább megerősíti. A később betelepülő szerbek e helynevet elferdítették és Tarasnak ejtették ki s ma is így ismeretes Torontálmegye térképén.
* Schematismus cleri Csanádiensi. 1880. 51. l.
De a régi Tarhosnak volt párja is hazánkban; ez nem éledt ugyan föl a tatár- és törökpusztítás után, de annyiban mégis szerencsésebben járt, hogy határát magyar kéz műveli, nevét magyar ajk hangoztatja s megóvja a ferdítéstől. Ez a másik Tarhos Békésmegyében, Békés városától keletre feküdt, ma azonban puszta.
De mi köze van a kettőnek egymáshoz? Ma kevés, a névrokonságon kívül semmi. De vajjon hajdan sem volt? Ha tekintetbe veszszük azt, hogy hajdan két oly roppant távolfekvő falut, mint a szatmármegyei és valkómegyei Kórógyot (az utóbbi most Kologyvár Verőczemegyében) ugyanazon Kórógyi család bírta,* hogy a tiszamenti Tomaj és Lesencze-Tomaj (Zalam.) szintén a hasonnevű nemzetségé volt,* ez nem azon gondolatot ébreszti-e az emberben, hogy az egynevű helyeknek egy birtokosuk volt? Nagynevű történetiróink hirdetik ugyanazt már rég idő óta. És ha ezt sok helyen okiratokkal kimutathatjuk, mért ne tételezhetnők föl itt is, hogy két Tarhosnak valaha egy ura volt: a genus Brucsa?
* V. ö. Pesty F. Régi eltűnt vármegyék I. k. Valkómegye és Fejér: Cod. Dip. XI., 571. l.
* Rómer: Román és átmenetkorú építmények hazánk területén. 14. l.
E föltételezés legyen, hogy nem bizonyúl be valónak, de mégis rávezet a Brucsa név megfejtésére. Mert a békésmegyei Tarhos közelében van még egy másik oly helynév is, mely történeti érdekességű. Füzes-Gyarmat határában Borsalaponyag nevű düllő ez, egyedűli emléke a hajdan Szeghalom táján élő és a Váradi Regestrum szerint már a tatárjárás előtt virágzó* Borsa nemzetségnek.
* Váradi Regestrum 247-ik oklevél. V. ö. Békésmegyei régész és történelmi társulat évkönyve XI. k. 80–84 II.
A Borsa név pedig első pilanatra szembeötlően hasonlít a Brucsa névhez. Hogy pedig vele egy, azt semmi sem bizonyíthatja világosabban mint az, hogy a tiszamenti Tarhostól szintén nem nagy távolságban (Nándor-Fehérvárral azaz Belgráddal szemben) két Borcsa nevű falu fekszik.* A két Tarhos és Borsa (vagy Borcsa) helynév kétszeres összetalálkozása nem lehet a véletlen műve, hanem inkább azon nemzetségé, a mely mindkét helyen megörökítette a nevét. Az egyik helynév megmondja azt is, hogy hívták e nemzetséget: Borsa volt az; csakhogy a Névtelen e nevet «Brucsa», Brugsanak írta ki.
* Még most nincs kiadva oklevél, a melylyel eldönthetnénk, vajjon a régi magyarok is Borcsának hívták-e ezen falut? vagy csak a beköltözött idegenek ajkán változott-e át a Borsa névben az «s» «cs»-re?
A Névtelen kiirásában e szerint egyszerű hangugratással van dolgunk. «Burcsa» helyett «Brucsa»-t írt. Megtesz ő máskor is ilyekeket pl. Hornad helyett «Honrad»-ot, Bodrog helyett Brodrogot is.*
* XXII. fejezet. Hist. Hung. Fontes Domestici II. köt. 22. lap.
Megjegyzem még azt is, hogy a «Brucsa» kiírás «cs» betűjét korántsem szükséges a mai «cs»-vel egynek vennünk, és ilyennek kiejtenünk. Tudjuk ugyanis, hogy ő a mai «cs»-t nem ezzel, hanem «s»-el jelzi, pl. Saak = Csák, Surungrad = Csongrád, Sepel = Csepel, Zobolsu = Szabolcs, Zeremsu = Szerencs, Trusun = Trencsén. Ha a Névtelen a «Brucsa»-nál a harmadik mássalhangzót «cs»-vel kiejtendőnek véli, akkor inkább megmaradt volna az egyszerű «s» használatánál. Azt pedig épen nem cselekedte volna, hogy harmadízben már «Brugsa»-t írjon.
A Névtelenről Mátyás Flórián szépen kimutatta, hogy leírásában örömest hízelgett az ő korában élő hatalmasoknak, ezek őseit magasztalván. A Borsa nemzetség emlegetése is bizonyára azért történt, mert az ő korában a nemzetség valamelyik tagja kiváló szerepet vitt. S valóban az első Borsa, a kit okleveleink ismernek, már országbiró (curialis comes) IV. István udvarában 1163-ban.* De ha ez nem volna is, a Borsa nemzetségből származó Tamásfiak, különösen Kopasz nádor élete* megmutatta, hogy a Névtelen jegyző nem rosszúl sejtett, mikor a nemzetséget megörökíteni igyekezett.
* Fejér: Cod. Dip. II. k. 166. l. «Broccha (=Borsa) curiali comite».
* V. ö. Bunyitay: Kopasz nádor élete. Századok. 1888. 15–32, 129–153. ll.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
