I. Lajos ismeretlen gyűrűpecsétje. (Három pecsétrajzzal.)

Teljes szövegű keresés

I. Lajos ismeretlen gyűrűpecsétje.
(Három pecsétrajzzal.)
Nagy Lajos királytól eddigelé hét pecsétet ismerünk. Pray hatot közöl ismert munkájában: kettős felségpecsétei két fajtáját, – a bosnyák hadjárat előttit, és a mely az ott elveszettnek pótlására készült, – továbbá négy gyűrűpecsétjét. De az általa ismertetett gyűrűpecsétek közül kettő (IV. t. 8. sz. és X. t. 4. sz.), úgylátszik, egy és ugyanaz: rossz másolata annak a titkos pecsét-nek, melyet I. Lajos kezdettől fogva egész haláláig oly gyakran használt* s melynek pontos leírását – bár a pecsét rajza nélkül – Nagy Imre közölte a Századokban.* Úgy hogyha a sigillum secretum-ot, mint szokás, megkülönböztetjük a sigillum annulare-tól, akkor a tulajdonképeni gyűrűpecsétek számát kettőre kell redukálnunk. Az első az 1342-től 1364-ig használt fajta, csőrében patkót tartó struczczal – meglehetős hűtlen rajzát Praynál IV. t. 5. sz. a. találjuk, – a második az ugyanott 7. sz. a. valamivel már hívebben közölt ovalis alakú pecsét, mely az 1366–1370-iki kiadványokon fordul elő.
* Első nyomaira 1358-ban akadunk, ez évtől 1382-ig huszonötször fordul elő a M. Nemz. Múzeum gyűjteményében s az ott őrzött családi levéltárakban.
* 1869. 129. l.
Középpecsétei csak újabban lettek ismeretesekké. Pray tudomással látszik ugyan bírni felőlük,* de rajzaikat hiába keresnők sphragisticai tábláin. Ezek elsejének hű rajzát b. Nyáry Albertnek köszönhetjük.* királyi okleveleken eddig nem találtam ezt, csak a királyi titkos kanczellárok kiadványain,* ez tehát az a pecsét, melyről a titkos kanczellárok okleveleikben mint olyanról emlékeznek meg, «quo racione dicti honoris nostri, scilicet comitatus capelle regie, utimur.»*
* Pray, Syntagma hist. 8. és 118. l.
* A heraldika vezérfonala, … l.
* 1352 től 1363-ig hétszer, az országos levéltárban, a Kállay, Kisfaludy és Ibrányi családok levéltáraiban.
* Gr. Sztáray cs. oklevéltára I. k. 252–253. l. Anjou-kori okmt. V. k. 617. l. V. ö. Pray, i. m. 8. l.
A második középpecsétnek, mely Lajosnak lengyel királylyá választása után készült, csak nyomai maradtak fent.*
* E pecsét, melyről Pray csak futólag emlékezik meg, (118. lap) először 1378-ban jön elő a Kállay levéltár egy oklevelén, s ez időtől 1382-ig a múzeumban mindössze három oklevelen találjuk alkalmazásának nyomát.
Pecsétrajza ép példány hiányában nem volt megállapítható; körirata, a mennyire a fentmaradt töredékekből sejteni lehet, következő:
A gyűjtemény számát nyolczra s a gyűrűpecsétekét háromra egészíti ki az itt bemutatandó gyűrűpecsét, melynek egyetlen példányára a bécsi állami levéltárban akadtam, még pedig oly alkalmazásban, mely már magában véve fel kell, hogy költse figyelmünket. Ötven évvel I. Lajos király halála után, 1432-ben, használja azt, mint contrasigillumot, Hermann, Cilly grófja, egy oklevelénél, melyben Feistritz várát egyéb stájer jószágokkal együtt fiága kihalt esetére az osztrák herczegeknek adományozza.*
* Bécsi állami levéltár Rep. I. Regestáját közli Lichnovsky, Geschichte des Hauses Habsburg, V. k., 3134. sz. a.
Az oklevél Cilliben, «am Freytag vor sand Johannstag zu Sunweuden,» = június 20-án kelt s Hermann grófnak hártyaszalagon függő, vörös viaszba nyomott pecsétjével van megerősítve, («versigelt mit unserm aygen anhanngunden insigel») melyen keresztekkel damaszkolt alapon dőlt pajzsban a három csillagos (2, 1.) Cilly-czímer látható, tollbokrétás sisak alatt

92körirattal.*
* Ennél a pecsétnél az az érdekes, hogy a család tulajdonképeni czímerének, a Sanecki szabad urak két pólyájának mellőzésével csak a három csillagot tünteti fel, mely eredetileg nem a Cillyeknek, hanem Cilly város előbbi urainak, a Heunburg grófoknak czímere volt. (L. Csergheő G. czikkét: Zur Wappenfrage der gefürsteten Graten v. Cilli. Ung. Revue, 1886. 384. l.) Hermann gróf e pecséttel már az előző század végén kezdett élni, s ötven éven keresztül minden rangemelései daczára is megtartotta azt.
E pecsét fészkének külső oldalára van benyomva a szóban forgó gyűrűpecsét, mely czímerével s feliratával azonnal elárulja eredeti tulajdonosát. A már hossz-négyszög alakjánál fogva is feltünő pecsét rajza a nyolcz pólyából és liliomokból combinált ismeretes magyar Anjou-czímert tünteti föl; a czímer alját két oldalt egy-egy liliom támogatja.
Legendája: a négyszög felső és alsó oldalát foglalja el; az egész négyszeres vonallal húzott keretbe van foglalva.
Ime a nagy király pecsétgyűrűje idegennek, egy német grófnak kezei közt.
Hogy került a gyűrű a Cillyekhez, oly kérdés, melyre a feleletet könnyen megtaláljuk. A hatalmas stájer dynasták szerepe Magyarország történetében mindenki előtt ismeretes. 1345 óta az első Cilly gróf fia rendes kísérője a magyar királynak déli hadjárataiban. Pár évtizeddel utóbb, midőn Lajos az utolsó Piastnak, Kázmér királynak leányát Vilmos grófnak adja nőül, közelebbi összeköttetésbe lépnek a magyar királyi házzal; Zsigmond alatt pedig Hermann gróf, nemzetsége hatalmának megalapítója, apósává lesz a királynak s általa a német birodalom fejedelmei közé emelkedik, Magyarországon pedig a leggazdagabb, leghatalmasabb ország nagyok közt foglal helyett. Borbála királyné édesapjához nagyon könnyen kerülhetett Nagy Lajos gyűrűje. S ha érdekes e pecsétgyűrű sorsa a királyi pecsétek tanúlmányozójára nézve, mint újabb adat arra, hogy a király halála után annak gyűrűpecséteit nem semmisítették meg minden esetben, mint a többi királyi pecséteket, – mi a gyűrűpecsétek túlnyomóan magánjellege mellett látszik bizonyítani – nem kevésbbé méltó az a figyelemre, mint ékesen szóló bizonyítéka annak a kiváltságolt állásnak, melyet Cilly grófjai Magyarországon, a magyar királyok oldala mellett egy félszázadon át elfoglaltak.
A harmadik momentum, mely sphragisticai szempontból hívja fel e pecsétre figyelmünket, annak ellenpecsét gyanánt való alkalmazása. Okát adni a kissé szokatlan jelenségnek bajos volna; maga a contrasigillumok jelentőségének, használatának kérdése sincs még teljesen tisztázva. Az oklevél, miként a megerősítő záradékban semmivel sem utal a contrasigillum alkalmazására, úgy egész tartalmával sem adja annak magyarázatát; s Hermann gróf tudtunkra másutt sehol, fontosabb érdekű okleveleknél sem használ ellenpecsétet. Pedig a mód, melylyel az a pecsét-fészek hátába be lett nyomva, kétségen kívül helyezi, hogy a gyűrűpecsét beillesztése az oklevél kiállításával s megpecsételésével egyidejűleg történt.
S ha figyelembe vesszük, hogy Hermann grófnak megvolt a maga gyűrűpecsétje,* a mit ez esetben is természetszerűleg – bizonyára több joggal – használhatott volna, annál feltünőbb s megmagyarázhatatlanabb, hogy egy jogilag őt meg nem illető pecséttel, s épen egy király pecsétjével kellett élnie a magáé gyanánt.
* E csínos sisak-pecsét a signetumoknak a szomszéd tartományokban legszokásosabb typusát mutatja. Rajzát a bécsi áll. levéltárnak 1389. okt. 29-iki oklevelén (Rep. I.). levő példányról adjuk.
Hiúság, szeszély, avagy véletlen játsza-e a főszerepet e dologban, mindegy; a sphragisticus csak örülhet neki, mint a pecséttani curiosumok egyik ritka fajának, a mely azonfelül a nagy király egy eddig nem ismert pecsétjét őrizte meg számunkra.
SCHÖNHERR GYULA.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem