A csataji Tuczentaller család. (Egy czímerrajzzal.)
A csataji Tuczentaller család.
(Egy czímerrajzzal.)
(Egy czímerrajzzal.)
A «Budapesti Közlöny»-ben legközelebb megjelent ő Felsége a királynak azon legmagasabb elhatározása, mely szerint Tuczentaller Gyula magy. kir. államvasuti főmérnök és törvényes utódainak, régi magyar nemességök épségben tartása mellett, a «Csatay» névnek – «csataji» előnévvel való viselése megengedtetett. Nem lesz talán érdektelen heraldikai és történelmi szempontból, e magyar családról, mely tudtommal sem Nagy Iván, sem mások műveiben megemlítve nincsen, egy rövid ismertetést közölni.
A Tuczentaller család első őse Fábián, Pozsony megye Szt.-György szab. kir. városának lakója, 1587. decz. 22-én II. Rudolf királytól czímeres oklevelet nyert, a melylyel polgári állásából a közjó és a társadalmi téren szerzett érdemeiért magyar nemesi rangra emeltetett fel, általa pedig ezúttal nejének Orsolyának, fiainak Márton és Jánosnak, leányának Annának, Márton nejének Erzsébetnek, testvérének Mátyásnak valamint unokáinak Pál, Kristóf és Tamásnak úgy ezek mindkét nembeli utódainak is adományoztatván a magyar nemesség, ezt II. Rudolf király, Prága várában a fentemlített napon kelt nemesi oklevélen sajátkezű aláírásával és függő pecsétjével melyet mint magyar király használni szokott volt – megerősítve adományozta.
A nemeslevél maga 68 centimeter hosszú és 59 cm. széles hártyán van írva, és pedig a király teljes czíme valamint a szövegben előforduló Tuczentaller Fábián név, az első sorban nagy a következő öt sorban kisebb aranyos betűkkel. A betűk aranyja, valamint a czímer színei, igen élénk és jól conservált állapotban vannak, csak is az összehajtás némely helyein kissé homályosak a régi – kevéssé megsárgult, de különben igen olvasható, szép és szabályos – latin írás betűi. A szöveg elejének bal sarkában, valódi művészi kézre vall és a nemes levélben foglalt leírásnak tökéletesen megfelelő – élénk szép színekben kifestett czímer. Alól a baloldalon van a királynak sajátkezű «Rudolphus» aláírása, jobbról Heressinczy Péter cancellár és győri püspök «Petrus Z. Jauriensis» és alatta «Faustus Verantius» vannak szintén sajátkezűleg aláírva.
A nemes levélnek alól felhajtott hátoldalán balról, van Zeoleossy Péter Pozsony megye jegyzőjének 1589-ben (Jan. 23-án) sajátkezűleg reávezetett bizonysága, hogy e nemeslevél a megyének Somorja m. városában tartott ülésében előmutatva láttamozva és olvasva, szokás szerint kihirdettetett, – jobbról pedig ugyanezt bizonyítja Sopron megye részéről 1790-ik év junius 26-ikán Illésházy István a megye főjegyzője.
94Az oklevél három rétben összehajtva, a rajta függő királyi pecséttel, egy sárga rézből készült 32 cm. széles, 36 cm. hosszú és 2 1/2 cm vastag – lakattal zárható – dobozban van, melynek teteje középen a nagypecsét helyéül 20 cm. átmérőjű kerek és 4 cm. magas kalapformában kimagaslik.
A királyi pecsét piros spanyol viaszban van nyomva, s ez egy 9 cm. magas és 1 1/2 cm. vastagságú sárga viasz csészében van elhelyezve. Ezen eredeti okmány jelenleg Tuczentaller, most már csataji Csatay Gyula főmérnöknél Zágrábban van.
A czímer leírása, a nemesi oklevél hű fordítása szerint a szövegben következőleg fordul elő: «Katonai pajzs, mely a felső jobb szeglettől az alsó bal szeglethez rézsut húzott vonal által két mezőre felosztva, az alsó arany színű pajzs részben három, felül rövid, alól hosszú keresztben fekvő fekete lap van vonva, a pajzs felső, kékszínű mezejében pedig arany színű griff, kiterjesztett szárnyak és hátrahajtott farkkal, lihegő szájjal, kinyujtott nyelvvel, a czímer jobb oldalára felhágni látszik. A pajzs felett egy katonai nyilt sisakon királyi fejekkel egy arany színű féltestű griff, kifeszített szárnyakkal, előlábait kinyújtva mutatja ékességét. A sisak hegye vagy tetejéről negédesen leomló szalagok vagy tollak, innen arany és fekete onnan piros és fehér színekben a czímer széleire hullámzanak és azt ékesítve, a mint mindezek jelen iratunk homlokzatán, illetve kezdetén a festő keze és művészete által saját színeikben helyesen festve szemlélhetők.»
Tuczentaller Fábiánra vonatkozólag e nemeslevél nyomán csupán még annyit következtethetünk, hogy mivel 1587-ben három unokája, Pál, Kristóf és Tamás már életben volt, ő maga körülbelől az 1530–1589-ik években élt. Unokái közül Pál, sz. kir. Szt.-György városában senator volt, fiainak születési idejéről – nemesi származásuk bizonyítása mellett, egy az akkori szokásokat érdekesen feltüntető, hiteles okiratot állított ki Szt.-György városa, mely eredetiben a családi levéltárban őriztetik, szintén hártyán, czifra német írással írva, 1673. május 5-ikéről keltezve, a város függő pecsétjével van ellátva, mely egyúttal arról is tesz tanúságot, hogy a család már ekkor az ágostai evangelikus vallás híve volt.
E két okíraton kívül a régi időkből még vannak arról jegyzetek, hogy Pálnak fia Mihály – a midőn még hazánkban az írástudás az előkelő mesterségekhez tartozott – Szt.-Györgyön mint tanító működött, s a vallás üldözések korában 1674-ben, midőn a szt.-györgyi ev. egyház is elfoglaltatott, Mihály Pozsonyba költözött, és csak a midőn az evang. hitvallású szertartás ujból meg lőn engedve 1682. aug. 29-én, ő is visszahelyeztetett tanítói hivatalába. Ez időben származtak el, Pál második fia – Sámuelnek utódai is Eperjesre.
De már dédunokáját Jánost, ujból Pozsony megyében találjuk mint tekintélyes megyei táblabírót és az evang. egyház kerületi felügyelőjét. Birtokai Csatajon Pozsony megyében, Bazinban és Kis-Prónán Nyitra megyében voltak, Midőn János fiát Lászlót a magyar királyi gárdisták sorába felvétetni kívánta, nemesi czímeres oklevelét az udvari cancelláriánál be kellett mutatnia. Pozsony megye ekkor 1827. okt. 22-ikén tartott közgyűlésében Tuczentaller Lászlót úgy a nemesi oklevél, mint a nemességnek legrégibbb időktől való gyakorlása alapján, a nemes királyi testőrző sereghez való bevételre ajánlotta is. Az 1828. decz. 15-iki pozsonymegyei közgyűlésen pedig már Esterházy Miklós herczeg azt jelentette, hogy ő Felsége Tuczentaller Lászlót, Takács Antalt és Farkas Károlyt a magyar királyi testőrök sorába kinevezte, – mi a közgyűlés által kedves tudomásul vétetvén, és mivel e megye által ajánlottak közül egyszerre három vétetett fel, megköszönni is rendeltetett.
Említett Tuczentaller Jánosnak jelenleg már csak unokái élnek és viselik a nevet, és pedig: Sándornak fia Aurél, köz- és váltóügyvéd Budapesten, – Károlynak fiai: Lajos okleveles mérnök Kőszegen – Vas megye állandó választmánya és szakbizottságainak tagja, László – Péchy Tamásnak volt tiszttartója, jelenleg birtokos Selyében Abaujban, és Gyula m. kir. államvasuti főmérnök jelenleg Zágrábban.
95A család leszármazási táblája a következő:
Tuczentaller Fábián, neje Orsolya és testvére Mátyás.; Márton, neje Erzsébet.; János.; Anna.; Pál, 1584. † 1673. Szt.-György városi senator, neje Friedhelm Regina.; Kristóf.; Tamás.; Mihály, sz. Szt.-Györgyön 1649. jul. 29. neje Pöck Erzsébet.; Sámuel, sz. Szt.-Györgyön 1652. április 26. neje Magdolna.; Rudolf, sz. Szt.-Györgyön 1665. április 12. † utód nélkül.; János-Károly, szül. Pozsonyban 1688. † 1760. 1. neje Herman E. 2. neje Gerstenperg.; Pál; Pál † u. n.; II. Sámuel, nősült Eperjesen 1711. febr. 5. neje Heidenreich Zsuzsánna.; Erzsébet, sz. 1725. február 1-én férje Röszler.; Zsófia, szül. 1734. augusztus 11. férje Heuszler.; Sámuel, sz. 1741. decz. 10-én orvostudor † u. n. A név ez ágon kihalt.; András, szül. 1745. máj. 22. Professor † u. n.; György † u. n.; III. Sámuel sz. Eperjesen 1716. † 1717.; IV. Sámuel, szül. Eperjesen 1718. márcz. 20. cs. k. kapitány † 1789. márcz. 25. neje Fuhrman Ilona.; Jónás cs. k. főhadnagy 1727. † 1781.; Mária, férje Kiss alezredes.; Zsuzsánna.; János-Lajos, szül. Sopronban, Pozsonymegye táblabirája földbirtokos Bazin és Csatajon 1766. † 1838. neje Majthényi Róza.; Josepha-Christina, sz. 1768. † 1810. férje: báró Jeszenák János.; Francziska, 1796. † u. n. férje Dr. Huszthy.; Luiza sz. 1795. † 1855. u. n.; Francziska, sz. 1796. † 1825. férje Bossányi Gergely.; Károly, sz. 1798. márcz. 4. Bazinb., Pozsony és Nógrád megyék táblabirája † Pesten 1844. Neje Kosztolányi Luiza.; Josepha, szül. 1800 † 1872. férje Schwartner Imre.; Sándor, sz. 1802. jan. 23. Bazinb. Borsod megye táblabirája és földbirtokos † 1868. Neje Pawlowszky Fanni.; Ágnes, sz. 1805. nov. 30. férje dr. Láng Gusztáv.; László, szül. 1809. † 1831. u. n. m. kir. testőr.; Ida, sz. 1840. † 1862. férje Barber Ágoston.; Irma, sz. 1843. aug. 4. férje Székács István.; Aurél, sz. 1848. okt. 16. K.-Marton, neje Buzás Ilka; Lajos, szül. 1832. márcz. 14. N.-Soók, okleveles mérnök.; Róza, szül. 1834. szept. 29. férje Benkeő László.; László, szül. 1836. szept. 29. N.-Soók, neje Kőrössy Mária.; Mária, szül. 1836. szept. 29. † 1886. f. Rákóczy Nándor.; Gyula, szül. 1838. okt. 12. N.-Soók, n. Prileszki Erzsi.; Luiza, szül. 1842. 1. férje Hampl U. 2. Temesi Reiter Fer.; Mária, sz. Budapesten 1885. jun. 21.; Lajos, sz. Aradon 1886. aug. 1.
A «Csataji» név felvételét már régen szándékba vette volt a család. De míg az ország- és megye gyűlések hivatalos nyelve Magyarországban a latin volt, míg a család tagjai megyéjükből – a hol laktak és ismeretesek voltak – alig jutottak ki, nem volt reá ok. A jelen nemzedék azonban, kik az ország nyelvének és közlekedési eszközeinek fejlődése folytán, onnét elszakadva, a magyar alföldön jártak iskolába, sulyosan érezték már hosszú, német hangzású s az elferdítésre kihívó nevök hátrányait. Ezek fájdalmasan tapasztalták már, hogy nevök hallatára első benyomásként, idegennek tünnek fel saját hazájokban és csak is elődeiknek szeplőtlen neve iránt való pietás tartotta vissza az atyjuk által már szándékba vett más névnek felvételétől, főleg Lajost, ki nőtlen és Lászlót, kinek gyermekei nincsenek. Gyulának azonban fia született, ez tehát el nem kerülhette a hazafias áldozatot, de fia iránti kötelességének is tartotta, a nemesség adományozásának 300-ik évfordulója alkalmából – azt kérelmezni.
Ő Felsége a király legkegyelmesebben méltányolva a felhozott indokokat, f. évi márczius 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával megengedte Tuczentaller Gyula és törvényes utódainak – kik a magyar hazában élni és működni hivatvák – a Csatay családi név viselését, legkegyelmesebben adományozván hozzá egyúttal a «csataji» előnevet is.
F.
