A Siebmacher-féle magyar czímergyüjtemény.
A Siebmacher-féle magyar czímergyüjtemény.
A Csergheő Géza által nagy fáradsággal szerkesztett vállalatnak két újabb (X. és XI.) füzete hagyta el nem régiben a sajtót. A X. füzet a Griff–Herczer családokat foglalja magában; összesen 106 családról szól, melyekhez tizennyolcz táblán 116 czímer rajza járul. A közlöttek közt két nemzetség czímerével is találkozunk; a Guth-Keled és Győr nemzetségek közül, az előbbi czímereinek ismertetése a Héderváry családról írt rész, melyben, valamint több más czikkben is, általános érdekű heraldikai megjegyzésekkel is találkozunk; gyakrabban, mint a megelőző füzetekben. A honfiusított családok közűl Guadagni, Harrach, Harrucker, Heissler, Heiszter, Herberstein stbieknél a kimerítő 47magyarázat jó szolgálatot tesz mindazoknak, kik azokról gyors felvilágosításra szorulnak. A szerkesztő tisztába hoz több eddig homályos czímertani kérdést, így a marosnémetii és nádaskai Gyulay és gyulai Gyulai családokra vonatkozólag felhasználja az e tárgy felől megjelent újabb termékeket, kiegészítvén saját kutatásával, véget vet a családi czímerek eddigi összezavarásának; azon körülmény, hogy nyolcz különféle Gyulay családról ád felvilágosítást, mutatja mily részletes és kimerítő a gyüjtemény. – XV. századi czímereslevéllel két családnál találkozunk. Az egyik Haraszthy család, mint mellék czímernyerő, a Tétényi családdal együtt nyeri czímerét 1405-ben; a Kapy család levéltárában őrzött eredeti czímereslevél, melynek kiadásával Heraldikájában boldogult báró Nyáry Albert nagy szolgálatot tett, tudvalevőleg eddigelé a legrégibb, mely festett czímerrel van ellátva. A nagyszebeni eredetű Hecht család, melynek egyik czímere a Turulban közölt Haller-codexből ismeretes, 1493-ban II. Ulászló királytól czímerbővítést nyert. – A XI. füzet a Herdt-Isold családok czímereiről szól. E gazdag anyagban több kiváló érdekű czímerrel találkozunk. Az anyag gazdagságát jellemző vonásként kiemeljük, hogy pl. nem kevesebb mint ötven Horváth nevű családról találunk felvilágosítást; e családok czímereinek tisztázásával valóban nagy szolgálatot tett a szerkesztő; s dícséretére szolgál, hogy fáradságos feladatát sikerrel oldotta meg. Nehezítette e munkát az, hogy mint tudva van, e családból többen, noha voltaképen közös eredetűek, egymástól teljesen elütő czímereket viselnek, míg más Horváth családoknak czímerei teljesen megegyezők, noha egymással semmi genealogikus összefüggésben nincsenek. Az indigena családok közül a Hessen-Darmstadt, Heussenstamm zu Heussenstein, Hohenzollern-Hechingen, Hornig s a többieknél bővebb magyarázatokra, pontos rangemelési és fontosabb család történeti dátumokra akadunk. A hazai családoknál szintén kibővül az ismertetés ott, hol a szerkesztő vagy elterjedt téves nézeteket rectifikál, vagy a hol tárgyánál fogva általánosabb érdekű heraldikai megjegyzések tételére nyilik alkalma. Így pl. a Hodermarszky családnál tisztázza az elterjedt kézikönyvekben foglalt téves állításokat; ugyanígy a krompachi Holló családnál. Bővebb fejtegetéssel találkozunk a Horváth-Stansith, pálóczi Horváth, Petrichevich-Horváth, muraniczi Horváth, Hunyadi stb. családoknál. Érdekes czímertani curiosumoknál figyelmessé teszi reájok az olvasót. Így pl. a Hertodt családnál figyelmeztet a különös beszélő czímerre, melyben koronás csontváz látható (= Herr Tod). A Herovics czímernél, melyben koronás egyszarvú van, figyelmessé tesz, hogy az egyszarvúnak és lónak, ha koronásan akarják ábrázolni, nem fején van a korona, hanem nyakára húzva; s ezért e czímer az általános heraldikai szokásnak nem felel meg. E füzetben számos régi, kiváló szerepet játszott család czímere foglaltatik, s ezek közűl több olyan, melynek a mohácsi vész előtt kelt czímeres-levele ma is ismeretes. Ilyenek: a Hideghéty cs., melynek armálisa 1411-ből való; a Hotvafői családé 1415-ből (a Nemz. Múzeum eredetijéből közölve volt a Turulban); a Hunyadi családé 1453 (színes másolatban az orsz. levéltár eredetijéről közölte br. Nyáry Albert Healdikája); Nagy-Kaposi Hoffmansdorf cs. 1454-ből, eredetije az orsz. ltárban; a Hradnai Holy cs. 1488-ból, eredetije N. Múzeumban; a Hernalt-Mestery családé 1500-ból, eredetije a marczaltői ltárban; az Ibrányi-Vay családé 1507-ből, eredetije az orsz. ltárban. Ide sorolható még a Győr nemből eredt Imreffy családé, mely a XVI. század elejéről való. Ezeken kívül sok más régi család czímerét tartalmazza e füzet (mint Hertelendy, Hettyei, Hodászy, Hrabovszky), mely érdekesség tekintetében kiváló helyet foglal el. Szóval a legújabb füzetek méltón csatlakoznak a megelőzőkhöz; s a bennök foglalt érdekes és tanulságos anyagnál fogva megérdemlik, hogy a vállalat legszélesebb körben elterjedést nyerjen.
