I. TORNAY JÁNOS SÍRKÖVE.
I. TORNAY JÁNOS SÍRKÖVE.
A szép fekvésű Torna felett, a város éjszaki szélén emelkedő dombon áll temploma, egy tekintélyes csúcsíves műemlék. Az osztatlan hajóval bíró templom polygon zárású szentélyének délkeleti falába, függélyes helyzetbe, egy régi, homokkőből készűlt sírkő van befalazva, melynek a képes-mező czímer vésete által többszörösen megszakított, pálczatagozatok által keretelt, féldombormívű minuskulákkal vésett legendája következő:
vagyis: Hic iacet Turne Janus, obiit anno MCCCC. sexto,* ann(orum) LII.
Az évszámra vonatkozólag azok, kik e sírkőről említést tesznek, nincsenek egy véleményen. Myskovszky (Arch. Ért. IX. 170) 1356-nak tartja, az utolsó C betűt a százasok között, mely bár előzői közül nem magaslik ki, l-nek olvasva, ezzel ellenkezőleg B. Nyáry (Herald. Vezérfonala 76. 1.) 1406-nak olvassa. Én tekintve azt, hogy a legenda utolsó szavában van egy l betű, mely a többi közül kimagaslik, minek következtében a százas évszámok utolsója is kimagaslanék, ha az l-et jelentene, de leginkább figyelembe véve a czímernek a XIV-ik század közepénél később korra valló compositióját, ez utóbbi évszámhoz csatlakozom.
Ezzel kapcsolatosan legyen szabad némi észrevételt tennem a t. szerkesztő úrnak a «Gagyi László» sírköve évszámára vonatkozó megjegyzésére. (Turul 1887. III. füz.) A sírkő legendájában az «interfectus per turcos» mindenesetre anachronismusnak látszik, de ennek felderítése a történettudósok feladata, bár Erdélyben az 1330 – 32-ik évek alatt voltak erős zavargások s nem tudható az oláh csapatokban nem voltak-e jelen a törökök előpostái? Ezt, valamint azon körülményt is mellőzve, hogy a sírkövön az évszám kellőleg olvasható s hogy azt az általam eszközölt pacskolat is elég világosan mutatja, bizonyításomnál tisztán a heraldikai stíl fejlődésére szorítkozom. A XIV-ik századon túl nem használnak majuskulákat a sírkövek legendáinál, valamint a «Gagyi» czímeréhez hasonló háromszögpaizsot s csöbörsisakot sem, a sisaktakarónak pedig ily modorban való alkalmazása t. i. mint valódi takaró, kendő, úgy a mint azt tényleg is használták és viselték, s ily egyszerűen alkalmazva, a XIV-ik század közepénél későbbre alig tehető. E század második felében e kendők nagyobbak, redősebbek, majd elébb egyszerűen czafrangozva, a század végén s a XV. század elején szalag módra széthasogatva mindinkább az ornamentika jellegét veszik fel, mint azt legrégibb heraldikai emlékeinken a gyakran hibás, de mindig érdekes Zsigmondkorabeli czímerleveleken láthatjuk. Ez okból a nagyon tisztelt szerkesztő úr megjegyzése mellett is még mindig az általam közlött évszámhoz ragaszkodom, nem tudván az 1422-ik évszámot a czímer stíljával összeegyeztetni.
Ez tehát az 1406-ban 52 éves korában elhalt Tornay János sírköve.
182A sírkő képes mezejét egy teljes czímer tölti be, melynek dőlt háromszög paizsában két keskeny pólya, a paizsfőn lebegő egyenlő ágú kereszt (Tatzenkreutz) látható, sisakdísz: előtünő (hervorbrechend) vadkan, melynek bal pofájába felülről czölöpösen egy kereszt, – s az alatt két oldalt leveles kihajlásokkal, s ismét alább egy kisebb s egy nagyobb gyűrűzettel díszített markolatú vadásztőr (Saufänger)* van ütve, a vadkan nyakára a paizsbeli kereszt van illesztve; a takarók czafrangosak, ügyesek és ízlésesek.
B. Nyáry: (Heraldika 75 I.) a vadásztőrt zarándok botnak mondja; holott a tőr hegye, valamint az egész tőr – kivéve azon részt, hol a testbe fúródott – egészen látható. A tornai templom szentélyének egyik zárkövére ugyanezen czímer sisakdísze van vésve, de itt a tőr markolatvégtagját nem kereszt képezi.
E czímer nagyon szépen stílizált, egyike a legjobb magyar sírkő czímereknek, azonban vannak hibái is. Ilyen a sisakdísz aránytalan nagysága a paizshoz, továbbá a csőrsisak – mely szintén nem elég szép – nem fekszik a paizson, hanem «lebeg» s végűl hogy három helyen: alól a paizs, baloldalt a takaró s felűl a sisakdísz belényúlnak a feliratos keretbe s azt egész szélességében elfoglalják. Igaz ugyan, hogy mind a három helyen külön pálczatagozat választja el a képes ábrázolatot a felirattól, de ez nem csökkenti a zavaró hatást, melyet a mester a képes mező czélszerűtlen felhasználása által előidézett.
A Tornay családot némelyek* az Aba nemzetségből származtatják, e feltevésnek – daczára annak, hogy az általam ismert, a család elődeire vonatkozó oklevelek között egy sincs, melyben a «de genere Aba» kifejezés használtatnék, – a czímer nem mond ellent, ott látjuk paizsában az Aba nemzetség ősi czímerének heroldképét a pólyát, mely hányszor idomúlt az idők folyamán kétségtelenűl öntudatosan az egyes ágak megkülönböztetéseül? a «Gagyi» czímer ösmertetésénél bővebben megbeszéltem.
Nyáry: Heraldika. 75. l.
Még nagyobb változásoknak voltak kitéve a sisakdíszek s a XIV-ik század előtt hazánkban öröklött sisakdíszekről alig szólhatunk, e századnak is csupán második felében kezdtek azok maradandókká lenni. Az előző időkben egyes családokban, egyénenként vagy csoportonként önkényt választott sisakdíszeket viseltek, gyakran átvette a férj nejéét, néha fejedelmek kitüntetésűl adományozták.
Az Aba nemzetség legrégibb sisakdísze, az Omode nádor (1299) pecsétén látható, paizs felső karimájából előtünő sasfej, mely sisakkal nem lévén összeköttetésben, szorosan véve sisakdísznek nem tekinthető, de a nemzetség czímerfejlődése ilyenül constatálja. Ezenkívül más ágak, más sisakdíszeket használnak. Tamás erdélyi vajda strucztollakat s már sokkal elébb Demeter mester, növekvő koronás férfi alakot, jobbjában 183egyenes kardot tartva, és sírkövünkön Tornay János: vadásztőrrel átütött vadkanfőt.
Genealogusaink* összetévesztik s egy családnak tartják a Tornayt a Tornallyayval, holott amaz Tornától, ez a gömörmegyei Tornallyától vette nevét, hol most is honos, amannak czímerét sírkövünk mutatja, míg ez, ugyanazon időben kék paizsban, hármas sziklacsúcson fehér rovátkos tornyot viselt czímerében.* A Tornallyay család származását, bővebben ismerteti Nagy Iván, a Tornay család eredetére az újabb oklevélkutatások vezettek,* bár e család összetartozóbb levéltári maradványai-mai napig, nincsenek felfedezve. Első tudható őse, kitől a családfa a XIV-ik század harmadik tizedéig következőleg származik le:
Nagy Iván: Magyarország Családai XI. köt. 260. l. Nyáry: Heraldika 76. l.
Volt alkalmam látni – a most is virágzó család egyik tagjának szívességéből – a Tornallyayak II. Ulászló királytól adományozott czímerbővítési oklevelét eredetiben d. d. Budae festo beati Martini episcopi et confessoris, A. D. 1513. szépen stílizált czímerével együtt. E czímerlevélben II. Ulászló Thornallay Jánosnak ősi czímerét kék paizsban hármas sziklacsúcson álló fehér rovátkos tornyot, megtoldja, rokona Szapolyay János, szepesi örökös főispán, erdélyi vajda és székelyek grófja czímeréből a fehér (itt balra lépő) aranynyal fegyverzett egyszarvúval, felül j. balra fordúlt ezüst holdsarlótól, – b. nyolcz ágú arany csillagtól kisérve.
Futólag megemlítem itt, hogy van még egy más Tornallyay család is, melynek czímere: kék paizsban kettős farkú oroszlán jobbjában görbe kardot tart, a sisakdísz: növekvő férfi, jobbjában három búzakalász.
Hazai okmánytár, Anjoukori okmánytár, Kubinyi Magyar történelmi emlékek stb.-ből merített adatok alapján volt szíves Puky Andor barátom az alábbi családfát összeállítani.
N. N.; Tekus 1249–1270. comes de Sarus; Both 1249.; Baach 1249.; Bertalan 1279. Egri prépost; Benedek 1279.; János 1279.; Tekus 1293.; István 1279. banus de Kulchon 1284. nádor; László 1273–1279. comes de Sarus; János de Thurna 1300–1314.; László 1314.; Miklós 1314.; Klára (Benkes de Thornallya.); Dénes 1279.; János 1314.; István 1293. 1314–1344.; Lack 1293. Loránt 1314. Miklós 1327.
Tornay János az utóbb említett László, vagy Miklósnak unokája lehetett, további nyomozás talán kapcsolatba hozza származását a fennebbiekkel, valamint azokét, kiket okleveleink a XV-ik század folyamán említettek. Ilyenek: Tornay Szilveszter, István fia, ki 1444-ben Torna vármegye főispánja volt.* Tornay Osvaldot 1467-ben Mátyás király nótázza s Inancs abaujmegyei községet Gechey György és János, Sebestyén fiainak adományozza.* 1493-ban Tornay Sololcsin fia Benedek: Nádasd, Bogdány, Lengyelfalva, Szkáros, Zsadány és Széplak abaujvármegyei községekbe beiktattatik, de Zbugyay Ádám és János ellentmondanak.* Ez az utolsó adat, mit e családról tudok, ez időtájban halhatott az ki, mert azon túl többé nem találunk nyomára.*
Teleki: Hunyadyak kora I. 409.
Családi leveleim közt, pergamen, a budai káptalan kiadványa.
Jászói Convent, fc. 5. 6. 17.
Megemlítendőnek vélem e helyen – mint adatot régi sírköveink statisztikájához – hogy a tornai templom befalazott nyugati kapuzatának helyén, még egy másik sírkő is van vízszíntes helyzetben a falba erősítve, melyen egy pánczélos lovag életnagyságú, teljes alakja van kivésve. Keretén a legenda következő: Generosus et egregius heros dominus Greg . . . Anno 1599. die Novembris iuxta vetus placide in Christo est Tornae aetatis suae 45 anno. A vezetéknév ki van törve , de útba igazíthat egy kis renaissance czímerpaizs az alak jobbján; benne a Ratholdok czímerképe: letört galyon hársfalevél.
