A zentai curialisták czímerei.
A zentai curialisták czímerei.
(Négy czímerrajzzal.)
Zenta városa a török hódoltság korában önálló városi jellegét elvesztvén, akkor a midőn a Tisza-Dunaköz vidékét I. Lipót császár és király győzelmes fegyverei visszafoglalák s az ú. n. temesi bánságban székelő törökök ellen a tiszai határőrvidék az 1699–1702. évek között véglegesen szerveztetett, e város szintén a végvidék egyik erődített sánczává (fossatum) lett. E határőri szervezetből kifolyólag éppen úgy mint a többi tiszavidéki erődített községekben, Zentán is bizonyos számú lovas és gyalogos miliczia hadszékelt, 40mely tisztikarával együtt kizárólag szerbekből állott. E vidék határőri szervezete azonban csak addig állhatott fenn, míg a törökök a temesi részekből ki nem űzettek. Midőn ez megtörtént, a magyarországi rendek nem is késtek a tiszai és marosi végvidék feloszlatását s az anyaországhoz való visszacsatolását sürgetni, de e kivánságuk III. Károly korában nem teljesült. A határőrvidéki szervezet feloszlatását több tényező gátolá. Legfőbb, vala ezek között először is az, hogy a kiváltságos katonai szervezet alatt álló szerbek polgárosítását nem lehetett megkisérelni annak veszélye nélkül, hogy azok önállóságuk s I. Lipóttól nyert szabadalmaik megmegsértésének tudatában, orosz fenhatóság alá ki ne vándoroljanak; de gátolá e határőrvidék feloszlatását azon, – kellőleg csak legújabban méltatott – körülmény, mely szerint az osztrák kormány már csak financziális szempontból sem látta azt czélszerűnek. mert a határőr volt a birodalom legolcsóbb katonája.*
Ballagi A.: A határőrvidék stb. Századok. 1884 évf. 54. 1.
A politikai és pénzügyi viszonyok átalakulása után végre az 1741. évi XVIII. t. cz. kimondá a tiszai és marosi végvidék feloszlatását, bár a közbejött örökösödési háboruk (1741–1748) e törvényczikk végrehajtását egész 1750-ig gátolák. Hosszas előmunkálatok után végre az ez év végén a tiszavidéki községek katonai szervezete végleg megszüntettetett s Bács és Bodrogh vármegyékbe vissza lőnek kebelezve. Minthogy azonban előre volt látható, hogy a fossatumok szerbjei magukat a megyei hatóság alá vetni vonakodni fognak, egyidejűleg Mária Terézia királynő jónak látta a tiszavidéki községeket bizonyos szabadalmakkal, a miliczia volt tisztjeit pedig magyar nemesi ranggal megadományozni.
Így történt, hogy a zentai tisztikar, mely összesen hat tagból állott, 1751. év elején, hasonlóan, mint a többi tiszai községek tisztjei, illő armális leveleket nyertek. Ezen most nemességet nyert hat család, névszerint Baderlicza, Branovacsky, Golub, Millinovity, Tésity és Wuxity, képezte e város curialis nemes családait, mert utóbb birtokadományban (curia) is részesültek. E helyütt nem akarhatjuk e családok történetét s az általok 1751. évi mart. 1-én nyert armális leveleket ismertetni, hanem csupán e szerbekből lett új magyar nemesek címereit kivánjuk bemutatni. Közlésünk azonban nem lehet teljes. A Golub és Wuxity családok időközben kihalván, az általok nyert nemesi levelek veszendőbe mentek, vagy ismeretlenül lappangnak. E két család czímerét tehát másolatban e helyütt be nem mutathatván, csupán azt említjük fel, hogy ezek leirását Nagy Iván, az országos levéltárban levő egykorú másolatok alapján már közzétette.* Lássuk tehát a többi négy czímert.
Nagy Iván ismeretes művében (Magy. orsz. Csal.) az illető betűknél.
A Baderlicza család czímerét az I. ábra mutatja. A nemesi oklevelet Baderlicza János, zentai hadnagy (Lieutenant), nyerte. Czímere: kék mezőben jobbra ágaskodó medve, első lábával nyílvessző köteget tartva; feje felett arany csillag.*
Az eredeti armális levél a Baderliczáknál Titelen.
A Branovacskyak czímeres levelét Branovacsky Szubota, zentai hadnagy, kapta. Mint a II. ábra mutatja, a czímer a következő: vízszintesen két keskeny ezüst pólya által kétszer vágott kék mezejű paizs, melynek középső mezejében arany csillag, az alsóban pedig egy töröknek levágott vérző tar feje látható.*
Eredetije az illető családnál Zentán.
A Millinovity család czímerét (III. ábra) egy kék mezejű paizs képezi, melyben bal felől egy piros és fehér színű zászlót lobogtató kar nyúlik 41ki. A czímeres levelet Millinovity Nécza, zentai zászlótartó (barjaktar) nyerte.*
Eredetije Miloszávlyevics M. ügyvédnél Szabadkán.
Végre a Tésity család czímerét a IV. ábrán közöljük. E családból a nemességet Tésity Mihály, zentai hadnagy, szerezte. A czímer, mint ábránk feltünteti, egy ezüst pólya által vágott kék mezejű paizs, melynek felső részében arany csillag és félhold, alsó részében pedig egy futó farkas látható.*
Eredetije az illető családnál Zentán.
Ezek azon czímerek, melyeket röviden ismertetni kivántunk, a nélkül, hogy azokat akár stilus, akár symbolika szerint bőven fejtegetnénk. E czímereket bizonyos egyszerűség, az alapszínekben egyöntetűség jellemzi leginkább. A XVIII. századbeli kanczelláriai praxis nemcsak az oklevelek kiállítása, hanem főleg a heraldikai kellékek productiója terén is nagy hanyatlást mutatván, nem csoda, hogy azon eredeti oklevelek czímerei is, melyeket az illető családok birtokában látnunk lehetett, nemcsak a heraldikai compositio, de a kivitel tekintetében is igen gyarlók.
De bár e czímerek sem régiség, sem heraldikai műcsín által éppen nem kiválók, mindazáltal mint az egykor megalkotandó magyar czímertár kiegészítő részei, figyelmünket megérdemlik.
DUDÁS GYULA.
