A kis-solymosi Simó családról.
A kis-solymosi Simó családról.
(Egy czímerrajzzal)
A kis-solymosi Simó családról csak részben emlékezik meg Nagy Iván X. kötete 191 s következő lapjain s azért szándékom az ott közlött s úgynevezett farczádi Simó-ág családfaját a tulajdonképen való kis-solymosi ág családfájával kiegészíteni s egyszersmind legalább kivonatban be akarom mutatni amaz okiratot is, mely megvan II. János választott magyar király és erdélyi fejedelem Liber Regius-ában, mely az országos levéltárban őriztetik. Ez okirat igen érdekes, a mennyiben a székely nemes család a maga csendes birodalmában levő, saját ősi jószágára, székely örökségére – siculica haereditas – kér donatiot és így királyi jogot vivén be az ős székely földre, mintegy lemond a föld ősidők óta fennálló kiváltságairól. Tudjuk; hogy II. János király nem az első uralkodó, ki a királyi jogot beerőszakolta a Székelyföldre; mert már atyja Zápolya János megkisértette Csíkban és Maros-Széken, és a Simó család sem az első, mely loyalitását azzal bizonyította, hogy donatiot 37kért székelyföldi birtokaira., de minden tekintetben ez eset a legrégiebbek közé tartozik (1570); s az okirat eme szavai szerint: «tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri agilis Francisci Simo* de Kis-Solymos, quae ipse sacrae primum dicti regni nostri Hungariae coronae, (ugyancsak külön van hangsúlyozva a korona!) ac deinde Maiestati nostrae pro locorum et temporum varietate constanter et forti animo exhibuit et impendit, totales et integras portiones suas possessionarias ac haereditates siculicales in possesionibus Kis-Solymos et Betha vocatis» etc. aligha nincs összefüggésben ama körülménynyel is, hogy siculica haereditassal biró s az új adományozást nyerő kis-solymosi Simó Ferencz János királynak állandóan valami hű udvari embere és valószínűleg buzgó unitarius hitfele volt, minthogy a család épen ez általam közlendő ága ma is unitarius.
A Liber Regiusban a Simo név y-nal van írva, így: S˙mó.
Az adományt nyerő Ferencz tehát Tordán 1570-ben május 16-án kis-solymosi és bétai jószágaira kapja e nova donatiot, oly jószágokra, melyeket az illető őseiről örökölt s a melyeket akkor is háborítatlanul, nyugalmasan birt, tehát kétségtelen, hogy régi nemes ember volt. E mellett így szól tovább az okirat: «totum item et omne ius nostrum regium, si quod nos etiam alias in eisdem portionibus possessionariis ac haereditatibus siculicalibus qualitercunque haberemus etc.» Az adomány-levelek e szokásos frázisa e helyen a szó realis értelmében vehető, mert jogilag a Székelyföldön semmiféle donationak sem volt helye, nem lévén ott királyi jog.
Az oklevél szavai szerint az említett I. Ferencznek öt fia volt, ú. m: Lukács, Mihály, Benedek, Pál és László. Ennélfogva csodálkozni lehet, hogy a Nagy Ivánnál közlött családfa nincs tekintettel ez öt fiúra, holott az oklevelet emlegeti az író, de valószínűleg nem látta s így nem is tudjuk, hogy az úgynevezett farczádi* ág I. Ferencznek melyik fiától származik.
E név onnan származik, hogy a bétai jószágot az egyik Simó farczádi jószággal cserélte fel s használni kezdte a farczádi előnevet, ezek családfáját közli N. Iván az idézett helyen.
Az öt fiú nagyon termékeny volt, mert úgy a Székelyföldön mint a vármegyéken több rendbeli Simó család van, melyekből többeket elősorol Nagy Iván; egyik ág vagyonosabb, a másik szegényebb s így megtörtént, hogy például a Nagy-Ernyén lakókat adó alá vetette a község s a kir. tábla előtt lefolyt perben az Ernyén lakó Simó Ferencz és a Székesen lakó Simó István mint felperesek megnyerték a községeket a miért őket bebizonyult nemesi jogaiktól meg akarták fosztani. A tárgyalás 1843 decz. 1-én történt. Úgy látszik ez a marosszéki ág az első Ferencz Pál nevű fiától jön le s ez ághoz tartozott Simó Ferencz a festő és gyermekei, valamint kis-solymosi Simó Pál, ki az 1818. évi Schematismusban mint kormányszéki ügyvéd fordul elő.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy mivel a Simó név keresztnév (s a hagyomány a család őséül Ferenczi Simót emlegeti, ki tán a XIV. században élt), más székekben és vármegyékben támadtak Simó családok s ezek közül már most majd mindenik kis-solymosi vagy farczádi Simó akar lenni, mert ez a két ág tartotta fenn magát a jó közép nemesség színvonalán.
De lássuk már magát a családfát:
Kissolymosi Simó Ferencz, szül. 1530. (ki 1570-ben a nova donatiót nyeri), neje Maroti Anna; Lukács; Mihály; Benedek; Pál; László; I. György; II. György; István; III. György; II. Ferencz; András. Csokfalvi Hadnagy Sára; I. Károly, sz. 1797. † 1858. Winkler Antonia; Lujza, sz. 1842.; III. Ferencz, sz. 1845. Bayer Teréz, sz. 1845.; II. Károly, sz. 1871.; Margit, sz. 1872.; IV. Ferencz, sz. 1878.
András, ki a múlt század második felében s e század elején élt, némi naplójegyzeteket hagyott hátra, melyekből közöljük a következendőket:
«Anno 1795 die 24-ta Junii, szerdán szűzjegy alatt az úr Istennek bölcs rendeléséből vettem házastársul, életem s üdvösségemnek megnyerésire Istennek dicsőségire, az közönséges társaságnak hasznára és előmozdítására tekintetes néhai csokfalvi Hadnagy András úr árva leányát Hadnagy Sára kisasszonyt, Aranyos-széken Kövenden az tks Gál Mózes úr házánál lett egybekelésünk; minthogy az Gál Mózes úr házastársa Hadnagy Katalin ifjú aszszony testvérénél neveltetett. A pap rákosi tiszteletes praedicator Ferenczi uram eskettetett egyben. Kövendről 26-a Junii indultunk Fehérvármegyébe Sárpatakra, Nemes Ferencz bátyám uramékni. Ottan néhány napot mulattunk és azon idő alatt alattomban az ördög sugarlásából indult gonoszok csendes életünket igyekeztek megrontani; de minthogy az szent házasságot az úr Isten maga igazgatja, és a kiket ő felsége alkat egybe, az ember el nem ronthatja, így szégyenültek meg az én gonosz akaróim. És már én is arra kérem az urat adja jelét mi voltunknak, kit ellenségink is lássanak és szégyeljék hogy minket megáldasz ó úr Isten. Amen…….…
38Ao 1797 21-a 8-bris Orsolya napja estéjén szombaton este éjfél tájban Saturnus planeta esztendejében, szombaton scorpio és vasárnap nyilas jegyek alatt levő időben, Istennek nagy segedelme után szült az feleségem egy fiu magzatot örvendetes állapotban kit is az Istennek ajánltam, hogy nevelje ő felsége a maga dicsőségére. Ezen esztendőben minden áldásokkal bőven volt az föld, kivált borral, melyért legyen áldott az úr neve örökké. Fiam Károlynak kereszteltetett. Kereszt szüléi Mátéfi Mózes úr és neje Mátéfi Ágnes.
1798. 28-a 9-bris szereda nap estéjén kezdett járni Károly, futva hozzám jött az anyjától, addig nem járt, csak mászott.
1803 november 9-én Isten segítségéből Károly fiamat atyai áldásommal Gyöngyösi mester uram eleibe a kis-solymosi iskolába bocsátottam.
És csakugyan e Simó Károly egyike volt az ország legmíveltebb fiainak; a gróf Bánffy családnak volt jurium inspectora, kitünő jogász és mezei gazda s idősebb korában az irodalommal is foglalkozott, lefordítván Göthe híres regényét «Werther szenvedéseit», mely Kolozsvárt jelent meg s melynél a nevezett műnek jobb fordítása maig sincs.
A család czímere itt látható, mely Simó András pecsétnyomójáról vétetett le: a paizs kék mezejében kivont kardot tartó pánczélos jobb kar; sisakdísz koronán álló darú.* Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös, különböző a Nagy Iván által közlöttől annyiban, hogy itt hiányzik a hold és csillag, ott meg hiányzik a darú, mert a sisakdísz ismétlő.
A darút úgy szokták festeni, hogy bal lábán áll s jobb lábát felemelve valamit tart, golyót, virágot, de rendesen követ.
K. S.
