A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
f. évi november hó 6-án tartotta évi nagy-gyűlését.
A társaság másodelnöke Nagy Iván megnyitván az ülést, üdvözlé a jelenvoltakat s felhívta a titkárt évi jelentésének felolvasására, mely a következő:
«Harmadízben van szerencsém a t. nagy-gyűlésnek társaságunk évi működéséről beszámolni; s fennállásunk óta e harmadik nagy-gyűlés t. közönsége elfogulatlanul meggyőződhetik arról, hogy társulatunk komolyan fogta fel czélját, folyóiratának hasábjain az elhanyagolt heraldikai és genealogiai irodalmat virágzásnak indította, kiadványait úgy belső tartalom, mint külső kiállítás tekintetében a kor színvonalára iparkodott emelni; s ha az általa felölelt tudományok terén eddig még többet nem tehetett, tulajdoníttassék ez annak, hogy negyedféléves fennállása még nem elég hosszú idő arra, hogy zászlaja alá tagtársainak oly tekintélyes sorát gyűjtse, melynek segítségével működési körét kiterjeszthetné.
Az alap azonban, melyre építünk – lassan bár – de egyre szilárdabb lesz. Az évről évre arányosan szaporodó jövedelem, s a mindinkább növekvő érdeklődés kiadványaink iránt, szabadabb cselekvésre képesít, mire nézve kezeink a megelőző időben a bizonytalan eshetőségektől való félelem miatt kötve voltak.
Tagjainknak egyre növekvő száma arra a meggyőződésre késztet, hogy az érdeklődő közönség rokonszenvvel nézi társulatunk működését, és egyetért azzal a szigorúan tudományos iránynyal melyet az folyóiratában követ. Megtisztítani a családtörténetet számos tévedéstál, kinövéstől, melylyel azt az idő s a gyakran túlzásba menő kegyelet felcziczomázta; elvetni a czímertani mesék és regék egész sorát és merész combinatiok helyett inkább felkeresni, megismertetni és megbecsülni hazánk czímertani forrásait: e czélnak iparkodik társulatunk folyóirata hódolni; s törekvését sok esetben siker koronázta.
Időről-időre tartott választmányi üléseinken számos becses dolgozat került felolvasásra, a mult nem egy becses emléke mutattatott be egyes tagjaink által magyarázó szavak kíséretében, s ezek folyamán nem egyszer érdekes és tanulságos vita keletkezett, mely a fölvetett kérdést több oldalról megvilágítá. Mily változatos tárgyak foglalkoztatták üléseinket, kitünik akkor, ha a felolvasások és bemutatások sorozatán végig tekintünk.
Második nagy-gyűlésünk óta társulatunk öt választmányi ülést tartott; ezeknek kettejét folyó ügyek foglalkoztatták; a többin – ideértve a tavalyi nagygyűlést is – a következő dolgozatok és emlékek mutattattak be.
Az emlékek közt első helyen áll minden tekintetben a hallerkői gróf Haller családnak rendkívül becses nemzetségkönyve, mely úgy czímertani mint családtörténeti, nemkülönben művelődés-történelmi szempontból a legelső rangú történeti emlékek egyike. A nemzetségkönyv újbóli felkeresésének, – mert létezése régóta ismeretes, – bemutatásának és részben feldolgozásának érdeme Dr. Szádeczky Lajos vál. tagé, ki ezzel, valamint a grófi család nemeslelkűségével, melylyel e becses és századok óta féltékenyen őrzött családi kincset társulatunknak használatra átengedé, ezt hálára és elismerésre kötelezte. E nemzetségkönyv feldolgozásáról, mint a Turult hosszú ideig foglalkoztató dolgozatok egyikéről, alább még bővebben.
Ugyancsak Szádeczky Lajos vál. tag több érdekes czímeres levelet mutatott be vál. üléseinken; ilyenek a Móré családnak Báthory István erdélyi fejedelemtől 1584-ben kelt armálisa, ugyane családnak nehány évvel később Rudolf királytól kapott czímeres levele; továbbá a Szigethi Litterati cs. 1545-iki, a Bánó cs. 1576-iki, a Chaply cs. 1628-iki, a Bikafalvi Máté cs. 1632-iki és az Uy cs. 1635-iki czímeres levelei.
Dr. Réthy László Rákóczi Ferencz állítólagos sírjáról a konstantinápolyi keresztény temetőben két czímert mutatott be.
A társaság titkára bemutatta magyarázó szavak kíséretében a M. Nemz. Muzeum galvanoplastikai pecsét-lenyomat gyűjteményét, Mikes Kelemen pecsétnyomóját, melyet Dr. Réthy László úr volt szíves társaságunkkal közölni; továbbá nehány XV-ik századi Magyarországon kelt armálist, ú. m. Zágrábi Dabi Mihályét 1430-ból, a Disznósi családét 1453-ból Kubinyi Ferencz tagtársunk értekezésével és a Rhédei család egy ágáét 1466-ból. És végűl hat XVII–XVIII. századi czímeres levelet, Váradi Szabó János tagtársunk küldeményét.
A választmány határozata következtében minden bemutatott czímeres levél lemásoltatik, a czímer körvonalaiban lerajzoltatik a társaság irattára számára, mely így idők folytán a magyar heraldika valóságos tárházává lészen.
A tapasztalás azt bizonyítja, hogy hasonnemű bemutatások nagyban felköltik az érdeklődést, népszerűsítik a tudományt, és sokkal jobban megismertetik a társaságunkat foglalkodtató tudományok emlékeivel és alapvonásaival a nagy közönséget, mint az értekezések 196holt belűi. Azért társulatunk e közvetlenűl ható bemutatásokat, szabad előadásokat jövőre még nagyobb mértékben fogja programmjába felvenni.
Míg a bemutatások jobbára a magyar czímertan köréből vették tárgyukat, a felolvasások leginkább egyes családok történeti multjával, genealogiájával foglalkoztak.
Ezek között első helyen kell megemlítenem Dr. Wertner Mór tagtársunk becses dolgozatait az Árpádok genealogiájáról és házassági összeköttetéseiről. Ez utóbbi felolvastatott s mindkettőt folyóiratunk közlé. Ez utóbbiban a szerző, ki széles olvasottságról és alaposságról tanuskodó dolgozataival, melyekről neve külföldön már rég ismeretes, éppen folyóiratunk révén vált nálunk ismeretessé, egészen új szempont alá veszi azon házassági összeköttetések megítélését, melyekre az Árpádház tagjai külföldi dynastiákkal léptek, s valóban érdekes eredményekre jut; az előbbiben pedig az Árpádok családjának eddigelé legteljesebb és leghibátlanabb genealogiáját adja.
Egy, az újabb korban kiváló szerepet játszott család történetét, a köznemből való kiemelkedését adta elő Komáromy András tagtársunk, a «tolcsvai Bónis család ősei» czímű dolgozatában, melyet folyóiratunk közölt; míg Dr. Szombathy Ignácz tagtársunk a «gróf Laszberg család genealogiájá»-val egy ausztriai eredetű, de a mult század óta teljesen magyarrá vált főúri család multját deríté föl.
A Haller-család nemzetségkönyve nyujtott alkalmat Dr. Boncz Ödön tagtársunk «a Haller-család művelődéstörténeti szempontból és nemzetségkönyvük magyar viselet-képei» czímű becses dolgozata megírására, melyet színes képmellékletekkel egyetemben a Turul legutóbbi száma közölt.
Kubinyi Ferencz tagtársunk «A régi magyarok személynevei» cz. felolvasott s kiadott dolgozatával a régi magyar családtörténelem alapjára, a magyar onomasticonra derített nem egy tekintetben világot.
A genealogiának mint tudománynak, valamint gyakorlati alkalmazásának történetét Dr. Wertner Mór nyújtá «Adalékok a genealogia történetéhez» cz. nagyobb munkájával, mely felolvastatván, rézben folyóiratunkban meg is jelent.
Ezek azon dolgozatok, melyek választmányi üléseinkben bemutattattak; s ezekhez járul még a Turulban megjelenteknek hosszú sora.
Legyen szabad ezeknek kiválóbbjairól röviden megemlékeznem annak indokolására, hogy a folyóirat csekély terjedelme s az eleintén mutatkozott közöny daczára is iparkodott a felölelt tudományok mindegyikét lehetőleg művelni s változatos tartalmat nyújtani olvasóinak.
E dolgozatok közt legkiválóbb helyet foglal el a Hallerek családi könyvének minden oldalú méltatása, mely munkára Dr. Szádeczky Lajos és Dr. Boncz Ödön tagtársaink vállalkoztak, megosztván maguk közt a feladatot; előbbi a czímertani és genealogiai, utóbbi a művelődéstörténelmi és costume-tani rész feldolgozását vállalta magára. A hét nyomtatott ívre, tehát egész kis kötetre terjedő művet közlönyünk két színes-melléklet és számos rajz kiséretében tette közzé.
Egy másik nagy, évek során át folyt közlemény is befejezést nyert ez évben. Nem az olvasó, hanem a kutató közönség számára készült ez, mely ennek már eddig is nagy hasznát vette. Értem ez alatt Tagányi Károly vál. tag jegyzékét az országos levéltárban található nemesi és czímeres oklevelekről, mely hasznos kézikönyve mindazoknak, kik e téren tájékozást óhajtanak szerezni. Csak örvendenünk lehet, hogy az országos levéltár e jegyzékből nagyobb számú különnyomatot csináltatott s ezzel ennek szélesebb körben elterjedését biztosította.
E czímerismei szempontból becses segédkönyv mellett meg kell emlékeznem a folyóiratunkban közölt többi czímertani dolgozatokról, s kivált a régi, Zsigmond királyunktól való czímeres levelek ábráinak színnyomatú másairól, melyekből a már közlöttek számát újra négygyel szaporítottuk. Ilyenek Soóvári Soós család 1418-iki, a Chapyak 1418-iki czímerei, melyekhez Soós Elemér lev. tag írt érdekes czikket családja czímeréről; Paczali Peres András czímerét 1431-ből Kubinyi Ferencz magyarázta; és végre Azziwelghi Benedek czímere 1437-bőt, kisérve néhai Báró Nyáry Albert magyarázatával, mely czikk – alig nehány nappal halála előtt betejezve – érdemes szerzőjének utolsó műve volt. Ezekkel együtt folyóiratunkban eddig tizenkét Zsigmondkorabeli czímer hű színes mását közöltük. Gazdag tanulmányi anyag ez heraldikánk jellemzésére; számos tanulságot vonhatunk le ebből, mint ezt Csergheő Géza vál. tag czikke «Megjegyzések a folyóiratunkban közölt XV. századi czímerekról» sejteti velünk ki egy másik czikkében. a magyar heraldika egy különös sajátságát, az arczkép-írást a czímerekben ismerteté.
A XV. század második feléből, 1466-ból való a Rhédeiek egyik czímere, melynek színes mását szintén közöltük Deák Farkas vál. tag magyarázó szavaival. A XVI. század heraldikájáról pedig Móré János czímeres nemes levelei adtak számot Szádeczky Lajos vál. tag bemutatásában.
Az ősmagyar czímer jelvényről, a turulmadárról; melynek nevét folyóiratunk is viseli, Thury József értekezett, új ethnologiai és nyelvészeti alapon mutatván ki annak mint czímerjelvénynek létezését egyes törökfajú népeknél.
197A czímertani elmélet terén Dudás Gyula tagtársunk nyújtott vázlatot «A heraldikai stilről» szóló czikkével; míg a régi irodalom köréből Deák Farkas vál. tag eleveníté föl egy korában nagy hírű, de azóta elfeledett magyarországi eredetű czímertani író, Schmeizel Márton emlékét.
A czímertan másodrangú forrását, a pecséttant, három dolgozat képviseli. Majláth Béla vál. tag «Néhány városi pecsét» czíme alatt a Nemz. Muzeum pecsétlenyomat gyűjteményéből Sopron, Esztergom, Visegrád, Trencsény, Pozsony, Kassa és Zágráb XIV. századi pecséteit közlé; míg Décsényi Gyula Nagybánya régi pecséteit ismerteté, s ezeknek kivált egyikét, a minden tekintetben nevezetes XV. századi nyolczszögletes pecsétet kellőkép méltatá. Az országos kiállításon a szakférfiak körében méltó érdeklődést keltett Kubinyi-féle pecsétgyűjtemény Csergheő Gézában talált ismertetőre.
A harmadrangú czímertani forrásokkal, az úgynevezett czímeres albumokkal, két közlemény foglalkozott. Némethy Lajos és Br. Mednyánszky Dénes vál. tagok több eddig nem ismert czímeres albumra hívták föl az érdeklődők figyelmét.
Annak a kornak rajzával, családi és társadalmi életével, melyben a czímerészet virágzásra jutott, Kőváry László vál. tag foglalkozott, a «Hűbéri rendszer szelleme» cz. terjedelmesebb dolgozatában, mely ama sajátságos időknek nyilvánulását a kormányzásban, a társadalomban, a családban, az egyénben feltünteti.
A családtörténelmet és genealogiát a már említetteken kívül több érdekes dolgozat világítá meg kisebb-nagyobb adalékokkal.
Nagy Iván társ. másodelnök a Csák nemzetség ágazataival foglalkozott; ez előkelő nemzetség kilencz ágazatát tevén genealogiai vizsgálat tárgyává. Thaly Kálmán «Az utolsó Rákóczi herczeg haláláról» értekezvén, e fejedelmi család kihaltát új adatokkal világítá meg. Br. Mednyánszky Dénes vál. tag «Egy kiskorú tihanyi apát» czíme alatt a kihalt Devecseri Csóron család genealogiájához nyújtott adalékokat, mint Lehoczky Tivadar tagtársunk a Sulyok családéhoz. Az indigéna családokból a szomszédvári és stubiczai Ciculini grófok nemzedékrendjét tünteté föl egy közlemény; míg végre a Dr. Szendrei János vál. tag által közölt négy XVI. századi magyar levél az akkori család életet s kivált a házasítást világítja meg jellemző módon.
E nagyobb közleményeken kívül folyóiratunk számos apró czímertani és genealogiai adatokat közölt Tárcza rovatában; míg a Könyvismertetések és Szakirodalom rovata figyelemmel kisérte kivált a hazai irodalom idevágó termékeit s iparkodott azoknak ha nem is mindig kritikáját, legalább tartalmának ismertetését nyújtani.
Ime, t. nagy-gyűlés, vázlatosan előadva társaságunk működése irodalmi téren a lefolyt esztendőben; e vázlat azt hiszem meggyőz mindenkit arról, hogy társaságunk fennállása óta a hazai czímertan és családtörténelem terén megtette mindazt, a mit csekély erejével tehetett.
Társaságunk alapszabályainak 35. §-a értelmében magára vállalta a kötelezettséget, hogy időről-időre egy, a magyar nemesi családok származási rendjét nyilvántartó, és azok történetét csakis okleveles alapon tárgyaló zsebkönyvet fog kiadni. E kötelezettségnek társaságunk még nem felelt meg, de előkészítette erre a talajt úgy, hogy e kiadvány rövid idő múltán napvilágot láthat. A választmány határozata következtében e Nemzetségi Zsebkönyvnek megjelenendő első kötete azon főrendi családokat fogja magában foglalni, melyek a magyar főrendi ház reformjának végrehajtásáról alkotott 1886. évi VIII-ik törvényczikkbe, mint a főrendi házi tagságra örökös joggal bíró családok beczikkelyeztettek; azon megjegyzéssel, hogy az indigéna családok közül csupán azok vétetnek föl ebbe, melyek Magyarországon birtokosok. E határozathoz képest a kérdőivek az illető családokhoz szétküldettek; s csakis ez ívek gyér beérkezésének tulajdonítható az, hogy a Nemzetségi Zsebkönyv szerkesztésének megkezdése eddig haladékot szenvedett.
Midőn ezekben a szellemi rész terén kifejtett munkásságunkról szóló jelentésemet a t. nagy-gyűlés elé terjeszteném, el nem mulaszthatom, hogy pár szóval arra a haladásra ne utaljak, melyet anyagi téren felmutathatunk.
Tavalyi közgyűlésünk óta 200 frtos alapító tagjaink száma öttel, a 100 frtosaké egygyel, a pártolóké 19-el, és az évdíjasoké 20-al szaporodott; úgy hogy ideértve alapítványaink kamatjait, évi jövedelmünk, melyet tisztán irodalmi és társulati czélokra fordíthatunk, hatodfélszáz tag után az ötezer forintot megközelíti. Kiemelendő e téren a választmánynak alapítványaink befizetésére vagy biztosítására tett intézkedése, melynek következtében 9600 frtra rúgó alaptőkénk összegéből csak 1900 frt olyan, a mi kötlevéllel biztosítva nincs; s ez összeg is teljesen biztosítottnak tekinthető.
Társulatunk ez anyagi és szellemi erősbülésének constatálása mellett fájdalmasan kell megemlékeznem azon súlyos veszteségekről, melyek minket ez év folyamán értek. Alig virradt fel az újév reggele, elvesztettük egyik legerősebb szellemi támaszunkat, buzgó alapító tagunkat, a magyar heraldika mesterét, Báró Nyáry Albertet. Nem lehet hivatásom e helyen 198az elhunyt nagy érdemeiről, kiben én felejthetetlen szerkesztőtársamat is gyászolom, részletesen megemlékeznem; hivatott toll fogja érdemeit e nagy-gyűlésen, mely az ő emlékének van szentelve, méltatni; de mint a ki a boldogulttal szerkesztői minőségemnél fogva közeli érintkezésben voltam, s ki legjobban ismerem azt a nemes érdeklődést, önzetlen buzgalmat, melyet általában a magyar czímertan s különösen társulatunk iránt utolsó lehelletéig tanusított, ki kell különösen emelnem azon pótolhatatlan veszteséget, melyet halálával társulatunk szenvedett.
Az elhúnyt iránt érzett kegyeletnek vélt hódolni a választmány, midőn a Br. Nyáry Albert halála által megürült igazgató választmányi tagságra a magyar heraldikának nem kevésbbé buzgó művelőjét, Csergheő Géza lev. tagot választá.
Erősen pusztított a halál pártoló és évdíjas tagjaink sorában is, kik közül elvesztettük ifj. br. Vay Miklós,, Dessewffy Árpád pártoló, Barcza Sándor, Méhely Nándor, Andrássy Gyula és Dr. Nagy Sándor évdíjas tagokat, kiknek halálát a társadalom s nagyrészt a tudomány is széles körben gyászolá.
Ezekben bátorkodom a t. nagy-gyűlés elé évi Jelentésemet előterjeszteni, azon kérelemmel, hogy azt tudomásul venni méltóztassék.»
A nagy-gyűlés tudomásúl vevén e jelentést, a titkár bemutatta a pénztárnok részletes kimutatását a pénztár állapotáról 1886. jun. 1-étől nov. 6-ig. E kimutatás adatai a következők:
Bevétel
| ||
Pénztár-maradvány 1885. évről
|
491 frt
|
72 kr.
|
Alapítványok befizetése
|
2700 frt
|
– kr
|
Értékpapírok kamatai
|
110 frt
|
– kr
|
Alapítványi kamatok
|
142 frt
|
50 kr
|
Pártoló tagdíjak
|
650 frt
|
– kr
|
Évdíjak
|
430 frt
|
– kr
|
A Turul egyes füzeteinek eladásából
|
19 frt
|
– kr
|
Összes bevétel
|
4543 frt
|
22 kr
|
Kiadás
| ||
Személyi, irodai stb. költség
|
486 frt
|
70 kr
|
A Nemzetségi Zsebkönyv alapjára
| ||
takarékpénztárba helyezve
|
200 frt
|
– kr
|
Metszetek, festések, színnyomatok, fényképek
|
491 frt
|
67 kr
|
Írói tiszteletdíjak
|
384 frt
|
01 kr
|
Tőkésítés
|
2727 frt
|
98 kr
|
Összes kiadás
|
4290 frt
|
36 kr.
|
Készpénz-maradvány
|
252 frt
|
86.kr
|
A társaság alaptőkéje
| ||
5%-ot hozó értékpapírokban
|
5700 frt
|
– kr.
|
Alapító kötelezvényekben
|
2000 frt
|
– kr
|
Alapítványok, melyeknek kamatjai pontosan fizettetnek
|
1900 frt
|
– kr
|
Összes alaptőke
|
9600 frt
|
– kr.
|
A társaság összes vagyona
| |
Alapítványokban
|
9600 frt – kr.
|
A Nemzetségi Zsebkönyv alapja
|
782 frt – kr
|
Készpénz
|
232 frt 86 kr
|
Összes vagyon
|
10634 frt 86 kr.
|
A pénztárnok kimutatása tudomásul vétetvén, Csontosi János vál. tag felolvasta Deák Farkas vál. tag emlékbeszédét Br. Nyáry Albert fölött, mely jelen füzetünkben olvasható.
Dr. Szendrei János vál. tag pedig egy XVI. századi nürnbergi czímeres könyvet mutatott be, melynek részletes ismertetését folyóiratunk fogja közölni.
Nagy Imre másodelnök, ki időközben az elnökséget átvette, a jegyzőkönyv hitelesítésére Csontosi János és Dr. Szendrei János vál. tagokat kérvén föl, a nagy-gyűlés véget ért.
