III. GRÓFSÁGBAN.
III. GRÓFSÁGBAN.
A grófi ág leszármazása.
Laszberg György-Ehrenreich 1664–1705. ochsenburgi és loismannsdorfi báró, Laszberg, Carlstetten, Toppeln és Ainzenhof ura, 1705 szept. 18. a német-római birodalom grófjává emeltetett. Született 1647 febr. 28., meghalt 1723 febr. 28-án. Neje Kornfail-Weinfelden grófnő sz. 1649., férjhez ment 1685 apr. 24., † 1732. Özvegységében Sopronban lakott és itt temettetett el.; György-Reikard, ezredes, nőtlen, sz. 1686 márcz. 17., † 1729 máj. 8.; György-Frigyes, kapitány, sz. 1688 jul. 11., † 1764 máj. 27. Sopronban. Neje purgstalli gr. Auersperg Anna-Sarolta-Konstanczia sz. 1690 jul. 1., f. m. 1715 aug. 1., † 1743 máj. 3.; Karolina b. Geisler-Stohndorf kapitány neje sz. 1716 aug. 10.; Gy.-Ehrenreich elesett 1745 jun. 4. György-Reikard. Emerenczia; György-F.-E. Jozefa-Alb. Vilma-Konst. Mária-Au.; Jozefa-Ko. Mária-J.-D. György-Go.; György-Antal-Ágost sz. 1729., h. 1771., † 1775. N. Karvinszky Mária J. E. Lőcsén; György-Frigyes-Adolf őrnagy Londonban; György-Ágost-Ernő-Keresztély sz. Lőcsén, 1771 decz. 14., m. ny. főhadnagy, h. l. 1801 máj. 28., † 1828 febr. 5. Sopron. N. Hirsch Friderika-Karolina, sz. 1772., † 1852 jun. 27. Magyar-Bollyban; Eleonora-Jozefa sz. Lőcsén, 1774 nov. 15. † 1850 aug. 30.; György-Rudolf, ezredes, sz. Bajor-Randersackenben 1806 jan. 14., † 1870 jul. 20. Neje gr. Beleznay Klára sz. 1814., h. l. 1838 okt. 28., † 1877 jan. 21. Kácsfaluban; Henriette, Emilia, Auguszta M.-Bollyban anyjukkal; György-Károly, őrnagy, sz. 1814 okt. 10. 1849. aradi fogságban 1858-ig, † 1869 november 5-én. Neje Hutflősz Róza Győrött.; Berta, irónő, sz. 1840 jan. 28-án, 1872-ben katholikus hitre tért át, † 1873 márcz. 23. Inárcson (Pestm.); Emilia sz. 1842 május 17. Ebner Sándor evang. lelkész neje Járfalván; György-Károly-Rezső sz. Győrött 1843 okt. 29. Győrmegye alispánja 1879 óta. Neje Perlaky Katalin-Malvin 1876 márczius 11 óta.; György-Gusztáv-Ar. sz. 1845 apr. 30., gazdasági titkár Szent-Lőrinczen; György-Rezső-Ervin sz. 1878 márcz. 10.; Róza-Olga 1879 aug. 29.; Margit 1881 jan. 12.; György-Ákos 1882 február. 4.; György-Károly-Rezső 1883 jun. 8.
8. Laszberg György-Ehrenreich, a maga és rokonai érdemeiért, ú. m.: hogy atyjának fivére Bethlen Gábor által elfogatván, halálra gyötörtetett; atyja a török és svéd háborukban 16 évig katonáskodott, később pedig (1663) mint főbiztos kitüntette magát; két unokaöcscse: György-Frigyes és Endre-Rezső mint kapitányok, egyik a török ellen Magyarországban, a másik a francziák ellen harczolva, hősi halált szenvedtek, és ezek nyomdokain halad Laszberg György-Ehrenreich, harczban és békében egyaránt kitünvén I. József császár és király által a báróságból grófi méltóságra emeltetett Bécsben 1705. szept. 18-án. A grófi diploma megerősítvén az előbbi bárói czímer használatát, azt továbbra is föntartja a grófi család részére; annak színezett teljes rajzát a könyvalakú pergamen-diploma 13-ik lapján tartalmazza.
A grófi méltóság szerzője meghalt 1723. febr. 28-án St.-Pöltenben, eltemettetett Carlstettenben. Özvegye Kornfail-Weinfelden Éva-Judit grófnő a protestáns vallás szabadabb gyakorlása végett Magyarországba jött lakni, és Sopronban telepedett le, hol azután 1732. május 29-én meghalt és új családi sírboltjában eltemettetett. Ezen idő óta a Laszberg grófi család tagjai magyarosodni kezdettek és magyar hazafiakká lettek.
9. Két fia maradván, György-Reikard a katonaságnál ezredesi rangig vitte fel, de még anyja életében meghalt nőtlenül (1729). György-Frigyes tartá fenn a grófi családot, nőül vevén gróf Auersperg Farkas és Dietrichstein Margit bárónő leányát Anna grófnőt, kitől 6 fia és 7 leánya született, és a ki meghalt 1743. máj. 3-án St.-Pöltenben. Az özvegy férj, mint anyja, szintén Sopronba költözött át, és itt halt meg 1764. máj. 2 -én.
Tizenhárom gyermeke közül György-Ebrenreich mint cs. kapitány a poroszok ellen harczolva elesett 1745. jun. 4-én; György-Ferdinand-Engelbert mint kapitány az ellenség kezébe került, és 1747. jun. 22-én orvul agyonlövetett. A többiek is – egy híjján – gyermektelenűl húnytak el.
10. A tizenhárom gyermek közül Laszberg György gróf a család föntartója, ki 40 éves korában 184lépett házasságra Sopronban Karvinszky Máriával 1771-ben; meghalt mint nyugalmazott főhadnagy 1775. nov. 10-én Lőcsén, hol azután özvegye fiát és leányát magyar szellemben nevelte föl. Fia
11. Laszberg György gróf nőül vette Hirsch Friderika-Karolinát, és vele a bajorországi Randersackerben telepedett le; később Sopronban lakott, hol meg is halt 1828. febr. 5-én. Özvegye két fiát és három leányát Sopronban nevelte, és később a baranyamegyei Magyar-Bollyba költözött át.
Öt gyermeke közül: György-Rudolf katonai pályára lépett, 1848-ban az olaszok, 1849-ben a magyarok ellen harczolt; ezután Veronában térparancsnok lett, honnan Paduába helyeztetett át; végre 1862-ben mint ezredes nyugalomba lépett. Neje Beleznay Klára grófnő 1838-ban lépvén vele házasságra, két lánynyal ajándékozá meg: Berta irónő, ki utóbb katholikus vallásra tért át, és Emilia, Ebner Sándor ev. lelkész neje.
A család további leszármazását a közölt genealogiai táblázat tünteti föl.
A Laszberg grófi család itt előadott genealogiájára visszapillantva, láthatjuk, hogy ámbár annak tagjai kezdetben mint nemesek és lovagok Felső- és Alsó-Ausztriában laktak, később pedig mint bárók és grófok a német-római birodalom főurai közé tartoztak, mégis már korán érintkeztek Magyarországgal, néha itt is tartózkodtak és végül itt állandóan meg is telepedtek s hazánk jó és balsorsában mint honpolgárok velünk együtt osztoztak és teljesen megmagyarosodtak. Már 1362-ben IV. Rudolf Ausztria uralkodó herczegének főkamarása, Laszberg Jónás Pozsonyban jelen volt a diplomatiai tárgyalásoknál; később Laszberg Márton, kinek neve az 1569-iki ötpecsétes osztálylevélen is említtetik, Győrött mint kapitány a honvédelemnek hasznos szolgálatokat tett; de különösen midőn a család grófi rangra emeltetett, mindjárt készült Magyarországba áttelepedni, és e tervét már az első gróf Laszberg György özvegye, szül. Kornfail-Weinfelden Éva grófnő keresztülvitte, ki 1723-ban Sopronba költözött, hol 9 év mulva meghalt; fia gróf Laszberg György itt családi sírboltot alapított, melyben ő és gyermekei s unokái nyugosznak. Ez óta a Laszberg grófi család köztünk maradt és hazánkban elszéledve, teljesen megmagyarosodott. Leginkább a vallási és politikai szabadság vágya és a vitézség eszménye vezérelte a családot körünkbe, a szabadság hazájába, hol derék tagjai mint protestansok és katonák kivántak jó szolgálatokat tenni: ezt különösen bebizonyítá a mostani győrmegyei alispán atyja, ki az 1848–9-iki szabadságharczban tevékeny részt vett, és Aradon nehéz fogságot is szenvedett hazánkért; a fiú végre a katonai pálya helyett a politikait választá, és e téren szolgálja hazáját.
Látjuk tehát, hogy a Laszberg grófi család 1723. óta, tehát már 163 éve lakik Magyarországon, régebben a katonai, újabban a polgári pályán haladva; az indigenatust nem kérte ugyan, de azt másfélszáz év alatt érdemei által tettleg megszerezte.
Dr. SZOMBATHY IGNÁCZ.
