I. NEMESSÉGBEN.
I. NEMESSÉGBEN.
Kevés grófi család képes leszármazását oly távolról és oly pontosan levezetni és Magyarországba költözését oly szépen indokolni, mint a Laszberg-család. A család első őse is Magyarországon tette nevét emlékezetessé, midőn Laszberg Jónás mint IV. Rudolf Ausztria uralkodó herczegének főkamarása (Cammermaister) 1362. évben Pozsonyban herczegének kiséretében megjelenvén, résztvett azon értekezletben, mely Nagy Lajos királyunkat szövetségre birta IV. Károly német-római császár és cseh király ellen Ausztria mellett. A szövetségi okmány pecsétei közt van Laszberg Jónásé is. Az okmány 1364-ben Bécsben az osztrák rendek által elfogadtatván, ő mint főkamarás újra hozzájárult pecsétjével annak megerősítéséhez.
Midőn III. Albrecht herczeg testvéröcscsével Leopolddal az osztrák tartományokon megosztozott III. Leopold herczeg elkülönített udvartartást vitt, és 1371-ben az elébbi főkamarás fiát: Laszberg Jánost udvari marsallá (Hof- Marschall) nevezte ki. Ennek czímeres pecséte is fönmaradt egy 1378-ban kiállított okmányon; czímere: szívalaku paizs, felül átmenő vörös sáv, alul fekete mezőben dárdacsúcs (spiculum).
Ezen vörös öv és dárdacsúcs a későbbi czímerek alapját képezi; különösen Laszberg várának jelzésére szolgál, melyet katonai vitézséggel (dárda) és erős harcz (véres öv) által kellett megérdemelnie az udvari marsallnak.
Laszberg vára egy ideig csak személyes adomány volt örökösödés joga nélkül; de ez nem sokáig maradt így. III. Albrecht Ausztria uralkodó herczege már 1385-ben adománylevelet állított ki Laszberg Ulrik számára, neki és utódainak örök időre biztosítván Felső-Ausztriában Laszberg várát és területét nemes földesuri jogokkal.
1. Ezen Laszberg Ulrik, az első «Herr von Laszberg», képviseli a leszármazó nemzedékrend első nemzedékét, kitől a család szakadatlan öszszefüggésben képes családfáját a jelenkorig lehozni. Ő a XV. század első felében halt meg, két fiút és egy leányt hagyván maga után.
A családot föntartá második fia:
2. Laszberg Leonard, ki nőül vette Venck Katalint, Leutzmansdorf (Loismannsdorf) úrnőjét és örökösét, és így Loismannsdorf birtoka utána a Laszberg-családra szállt 1454-ben. És ezzel kezdődött a család anyagi gyarapodása. Ezen Leonárdnak két fia maradt: Bernát, a család föntartója, és Mihály, a család birtokainak bővítője, ki Rennersdorf és Dippolsdorf falvakat szerezte; Vitus nevű fia pedig Ochsenburg urává lőn, de 182családja fiágon már unokájában kihalván, Ochsenburg is Bernát maradékaira szállt, kire most visszatérünk
3. Laszberg Bernát, Leonárd első fia, 1502 körül nőül vette özvegy Frey született Bschächl Annát; ennek halála után másodszor is nősült, de házassága gyermektelen maradt, és így első nejétől származott fia II. Leonárd folytatá a családot.
Laszberg Bernát czímeres pecséte 1490-ből fönmaradt, mely a birtokgyarapodást is világosan feltünteti. A pecsét alsó részében látjuk az előbbi czímert (Laszberg); de az átmenő véres övön fénylik az aranykereszt (Loismannsdorf); a paizsot sisak födi, melyből kiemelkedik a vörös sasszárny a rajta levő arany kereszttel (Ochsenburg).
Említettük, hogy csak egy maradt a család fentartására:
4. Laszberg II. Leonárd, Loismannsdorfban született 1506-ban; később nőül vette friedaui Sintzendorf Kristóf és Schadenwarter Erzsébet leányát Reginát, kitől 5 fia és 2 leánya született; de csak két fiú tartá fenn a családot: Bertalan a franzhausen-ochsenburg-ainzenhofi, János-Lipót pedig a laszberg-loismannsdorfi ágban, mely utóbbi minket közelebbről érdekel.
5. Laszberg János-Lipót Loismannsdorfban lakott, és nőül vette thurni Reicker Kristóf és Pelleuter Dorottya leányát Rozinát, kitől két fia született: Kristóf, a család föntartója, és Márton, ki a katonai pályán kitünt és utóbb Győr várparancsnokává lett; ámbár kétszer nősült és második nejétől, Turinger Máriától két fia és három leánya született, mégis utódok nélkül maradt.
A családot föntartá a győri főkapitány testvérbátyja
6. Laszberg Kristóf, ki Loismannsdorfban nőül vette dürnbachi Bayr György és Laszberg Ilona leányát Magdolnát, kitől 6 fia és 4 leánya született.
Laszberg Kristóf II. Miksa császártól 1571-ben hűbéradományt nyert maga, Márton és Farkas testvérei örökségeire is, Loismannsdorf határában, melyek Reicker Joakim sógoruktól származtak.
Ezen birtoknövekedések oly vagyon birtokába helyezték a családot, hogy eddigi nemesi és lovagi rangjuk már kevésnek látszott; különösen a harmadik fiú bárónővel élvén házasságban és csak leányörökösökkel birván, biztatta testvérbátyjait, hogy a bárói méltóság elnyerésére törekedjenek. Ez a családban új fordulatot idézett elő.
