Wissgrill «Schauplatz»-a, mint a magyar heraldika és genealogia egyik segédkönyve.
Wissgrill «Schauplatz»-a, mint a magyar heraldika és genealogia egyik segédkönyve.
A mult századi legjobb és legmegbizhatóbb családtörténeti gyűjteményes munkák közé Wissgrill F. K. «Schauplatz des niederösterreichischen landsässigen Adels vom Herren- und Ritter-Stande vom XI. bis zum Ende des XVIII. Jahrhundertes» czímű nagy dolgozata, mely csaknem kivétel nélkül eredeti oklevelek vagy hiteles másolatok alapján van összeállítva, méltán sorolható. E nagy gyűjteménynek első kötete 1794-ben került a könyvpiaczra; az ötödik kötettel pedig, mely a «Lempruch» családig terjed, e valóban becses vállalatnak folytatása hosszú időre megszakadt. Csaknem egy egész századnak kellett lefolynia, míg e rendkívül ritkává lett mű további folytatására kilátás kezdett nyílni.
A bécsi «Adler» nevű heraldikai egylet (mai czíme: k. k. Heraldische Gesellschaft) tűzte ki czéljáúl e szép és elismerésreméltó feladat megoldását.
König Alajos, alsó-ausztriai tartományi levéltárnok közreműködése, ki a bécsi tartományi levéltárban őrzött Wissgrill-féle kézirattöredékek fáradságos rendezését a legnagyobb készséggel és szakavatottsággal vállalta magára, valamint az alsó-ausztriai rendek előzékenysége által sikerült az egyletnek saját közlönyében 1872. évben a Wissgrill-féle csonkán megjelent művet a «Lempruch» családtól kezdve folytatni s e kiegészítést a közlöny egyik állandó rovatává tenni, mely mai napság már az R. betű körül jár.
Az egylet elhatározta, hogy e megkezdett munkát egész a Z betűig fogja folytatni és így befejezni; meg kell azonban jegyeznünk, hogy Wissgrill dolgozatát kéziratban teljesen befejezte; igaz, hogy egyes részek csak töredékesen maradtak utána.
A bécsi heraldikai társaság egyébként az egyes részeket, melyek Wissgrill kéziratában csak tökéletlenűl voltak kidolgozva, az említett szerző által sokszor használt Fischer von Fischerberg-féle kézirat (Adelsspiegel des Erzherzogthums Oesterreich unter d. Enns, hat folio kötet kézirat az alsó-ausztriai rendek könyvtárában) alapján, továbbá a tartományi levéltárban őrzött eredeti oklevelek segélyével tökéletesen kidolgoztatta; 145úgy szintén a Wissgrill halála óta a tartományi nemesség sorába felvett új családokat s az ezekről szóló új czikkeket fölvette és beékelte a törzsmunka keretébe, és ezeket egészen annak rendszere szerint dolgoztatta föl.
Azon körülmény, hogy magyar történetíróink eddigelé, a mennyire előttem ismeretes, Wissgrill könyvét úgyszólván egy cseppet sem használták,* abban leli magyarázatát, hogy az töredékben maradt az utókorra, s azon kötetei is, melyek nyomtatásban megjelentek, csak rendkívül kevés példányban ismeretesek. Kérdezősködésemre azt a választ nyertem, hogy e becses mű Budapest egyik nyilvános könyvtárában sincs meg; Bécsben megvan az udvari könyvtárban, valamint a csász. kir. hitbizományi könyvtár is bír egy példányt. Van példánya Krahl Károly híres bécsi czímerfestőnek is, kinek könyvtárát Közép-Európa legnagyobb heraldikai-genealogiai könyvtárának mondják. A Tüchernben (Steyerország) lakó Schwarzenfeldnek is van három kötete e becses gyűjteményből; és még valakinek Linz vidékén.
Chernel Kálmán érdemes munkája «Kőszeg sz. kir. város jelene és multja, Budapest 1877. I–II. kötet», úgyszólván az egyetlen magyar történelmi mű, mely néhányszor idézi Wissgrill könyvét. De itt is az idézetek másodkézböl történnek, egy német nyelven megjelent czikk után.
Egyszóval a Wissgrill kötetek mind biztos kézben vannak s a tulajdonosok egymást kölcsönösen ellenőrzik, hogy alkalom adtán a becses mű valahogy hivatlanok birtokába ne kerüljön.
Antiquariusok katalogusait és másféléket a világ minden részeiről hiába lapozgatunk át ez irányban; ritka heraldikai és genealogiai munkákat találunk eleget, Wissgrillét soha. Én legalább és velem együtt sokan már tizenöt év óta hiába keressük.
Már említettük, hogy a Wissgrill-féle munkának legnagyobb becse általában a teljes megbízhatóságban rejlik; adatai mind eredeti oklevelekre vagy legalább hiteles másolatokra támaszkodnak. S ez áll nemcsak a benne fölös számmal található érdekesnél érdekesebb adatokra, hanem ép oly mértékben heraldikai és genealogiai kutatásaira és eredményeire nézve. Felveszi keretébe az epitaphiumokat is, s a hol lehetséges volt, feljegyzi legalább a lelhelyet; tehát még e tekintetben is újjmutatást ad a tudomány ez irányban való kezelésére.
A mi már most a heraldikus részt, a czímereket illeti, sajnos hogy ezeket nem találjuk meg ábrákkal illustrálva, mint Hoheneck munkájában, melyet Wissgrill mintáúl választott, hanem csak leírva «blasorcozva»; de ezt a legnagyobb pontossággal teszi, úgy hogy a szakember – ha egyúttal rajzolni is tud – fáradság nélkül, rögtön képes akármely czímert legalább körvonalaiban ábrázolni.
A magyar családok czímereinek egész sorozatát, melyeket az ország saját levéltáraiban és könyvtáraiban hiába keresnénk és hiába kerestünk, vagy melyeket eddig csak töredékesen ismertünk, színek jelzése nélkül vagy hamis színjelzéssel, köszönhetjük Wissgrill szorgalmának és lelkiismeretes munkájának. Elég ezek közűl nehányat megneveznünk szabadon; emlékezet után, melyekre nézve a Schauplatz teljes felvilágosítást nyújt; ilyenek a Dóczy, Gregoróczy, Bazini és Szentgyörgyi, Jurišić, Leslie, Listhius, Löwenberg, fogarasi Mayláth, Megyery, szalónaki Paumkircher, gersei Pethő, visenti Pólányi stb. Igen bőven és részletesen találjuk az Esterházy, Grassalkovich, Nádasdy, Pálffy stb. czímereket. Nem is szólunk a nálunk indigenatust nyert egyes osztrák családokról, kikre nézve tömérdek adatot találunk. Mintegy hatvan ilyen családra találunk teljes felvilágosítást, nemcsak a mi a czímert illeti, hanem kiválóan érdekesé válik reánk nézve Wissgrill műve az által, hogy bőven tárgyalja az indigena családok viszonyát Magyarországhoz, előadván hazánk érdekében vagy földjén szerzett érdemeiket és véghezvitt tetteiket, valamint magyarországi birtokviszonyaikat.
Ugyanez áll, sőt még nagyobb mértékben, mindazon magyar fő és köznemesi családokra vonatkozólag, melyek egyúttal az alsó-ausztriai nemesség és lovagi rend sorába fölvétettek; s e családok száma minden esetre igen tekintélyes. E családok viszonyát Alsó-Ausztriához valamint Magyarországhoz is bőven találjuk részletezve. E tekintetben, igaz, rendkívül érdekes, de előttünk már ismeretes adatokkal találkozunk; de minthogy ezek más forrásból meríttettek, ez által azok hitelessége erősbűl; merőben új, a magyar kutató előtt ismeretlen adatok is szép számmal akadnak a nagy műben.
Mindez előadottak után kétségtelen, hogy Wissgrill munkájában becses, a magyar történelmi kutatásra nézve még csaknem érintetlen forrásmunkát birunk; s mindazt, ki ahhoz valamely heraldikai, genealogiai, sőt tán történelmi kérdésben fordul, bő eredmény fogja jutalmazni.
A nagy munkának csakis czímertani részét, de ezt meglehetős kimerítően, dolgozta föl a nagy Siebmacher-féle czímeres-könyvnek magyarországi része; a mennyire ez Wissgrill munkájának nyomtatásban megjelent részéből valamint a bécsi heraldikai társaság évkönyveiben megjelent folytatásokból lehető volt; annak historiai és diplomatikai részére a Siebmacher-féle mű természeténél fogva alig terjeszkedhetett ki.
Nem lehet eléggé sajnálni, hogy a Wissgrill-féle munkának folytatása az említett társaság évkönyveiben igen lassan halad előre; s előre láthatólag évtizedekig fog tartani, míg az befejezve, egész teljességében a közhasználatnak átadható lesz.
146A fönnebbi sorok eléggé bizonyítják, hogy ennek emlékét feleleveníteni, s a magyar szakférfiak figyelmét ez alapos munkára felhívni, nem volt fölösleges dolog; mert e mű megnyitja előttünk ismeretlen, és reánk nézve sok érdekeset tartalmazó levél- és könyvtárak forrásait.
ARGUS.
