2. A hűbéres család.
2. A hűbéres család.
A hűbér, mely egyelőre a hűbéres halálával vissza szállt, örökölhetővé válván, a hűbéri rendszer arczulata nagyot változik. Súlypontja az egyénről a családra megy át. Előállnak a családok. A hűbérek helynevéből előállnak a tizedik században a családi nevek, tagjai többé már nemcsak egyszerű keresztnévvel jelennek meg. Kifejlik a hűbérkori család és a családi élet, mely nemcsak azon kor, hanem a világtörténelem egyik legkiválóbb sajátsága. Valódi középkori eszme, európai különlegesség. Új eszme az emberi mívelődés történetében. Az őskori törzsrendszer szűkebbkörű alakja, a törzs, a nemzetség, ágokra, családokra szakad. Az igényelt 108 honfoglaló nemzetség törzsfájából százakra, ezerekre menő család ágazik ki. Egy lépés a törzs feltagozására, hatalmas lépés az egyéni létjog, egyéni jogkör kifejlése felé. Mert az állam még nem nyújtott elég védelmet, a családi kötelék mint védelmi eszköz lett fölállítva. A kor szükséglete teremtette.
Mikor már a hűbéri kor bekövetkezett, a család-alkotás európai elvei tisztázva voltak. A leszármazás már nem követte az anyai ágat; mert katonai rendszer egy neme volt, a leszármazást egyenesen a férfi nemre, az apai ágra fektette. A védelmi rendszer a földbirtokon nyugodván, mint közteher-alapot a férfi nemzedék kezébe tette át. A családról nem a törzs gondoskodik többé, hanem a családfő; s ez eszme fejti ki azt a családi kötelékét, a családiasság azon érzetét, mely a családi életnek megadta azt a családi bensőséget, melyet a régibb kor nem ismert, melyet a hűbéri kor magasztosan kifejtett és ápolt, s melylyel mint egyik legszebb, legnemesebb érzelmével, gondolatával az újabbkori civilisatiót gazdagította.
A hűbéri rendszer keletkezése már ott találta a keresztény vallást a családi élet körében. A vallás már fölismerte volt a családi kör nagyszerű missióját az egyénre, a társadalomra, nemzetre, hazára, az emberiségre, s mint ilyet fényköre melegével vette körül. A vallási kötelék a családi élet minden mozzanatán átvonatott. Az egyház ott áll a születésnél, házasságnál s a végső elválásnál áldást oszt és vigasztal. A családi élet megnemesül, romantikusabb színezetet nyer, mint volt az ókorban. A háziasság, hűség, a ház becsülete, a családérti küzdelem, jelszóvá lesz. S ez alapelvek értelmét, szentségét soha kor jobban fel nem fogta, hívebben ki nem fejezte, mint a középkor. Azon kor lovagiassági érzete kivántatott ahhoz, hogy a kereszténység és újabbkori civilisatio e gondolata kifejtessék s tisztán adassék át az újabb kornak.
Családi morált alkotott, melynek törvényeit ma is követjük. Eltűntette a despotismust, mely az ó korban az atyai hatalmat jellemezte. Megjavította 158a nők helyzetét, a nőt férje állásának osztályrészesévé tette. Hanem azért a nő megszólítása férjéhez mindig: Kegyelmed. De azért a nő soha nagyobb tiszteletben nem állt, a nők cultusa volt a kor egyik kiemelendő sajátsága.
Ez volt a középkori családi élet alapvonása; a hűbéri rendszer azonban itt nem állapodott meg. A vallás és korszellem által felállított alapelveket minden következményeivel elfogadta, de köz- és magánjogi oldalára a hűbéri rendszer bélyegét reá nyomta.
A hűbér, a szolgálat alapja, a birtok, fiúról fiúra kezdett szállni, végre a családban megörökűlt, az egyénről a családra szállt: s kifejlett a hűbérrendszer. A hűbéres állását utódaira ruházta, az állam elnézte, elismerte, a tényleges állapotból később jog formáltatott: s kifejlett a hűbéres osztály, a hűbéresek rendje. A XII. században családi czímerek állanak elő. Nemességök nagyobb dicsőségére, mint az oklevelek mondják, czímert nyertek, s fel lettek hatalmazva, hogy pecsétjeiken élhessenek vele. Veres pecsétviaszt csak ők használhattak. Családi előnevek kezdenek keletkezni, többnyire a birtok után felvéve. Angliában kifejlik az első szülöttségi jog; a birtokot az első szülött örökli. Németországon a majorátusok, fidei commissumok. Nálunk kifejlik az ősiség, a jószág, a családi s a vele járó honvédelmi kötelezettség a családot illeti; ha a csatában egyik elesik, kiáll a másik, a családot mindig képviseli valaki; s az elesettnek családja mint teher marad a közös tulajdonon. Nálunk a majoratus csak 1687-ben honosul meg.
A birtokért a férfi, az apa tévén a szolgálatot, viselvén a közterhet, a családfő ura családjának. A gyermekeket az anya neveli. Az ifjú mint apród egy más lovag szolgálatába áll, ott nyeri neveltetését, fegyverrel, paripával bánni megtanul, urát vadászatra, harczra kiséri, polgári és katonai kiképeztetését bevégezve, haza megy. Előtte a szülői akarat és parancs minden szabály. Az életpálya elébe van szabva, a házasságnál a szülők döntenek. Az apa harczol, birtokot szerez, azt védelmezi, egész élete vagyonszerzés, vagyon-rendezés, a gazdálkodást inkább a nő vezeti. Sző, fon, hímez, a cselédség és jobbágyság teljhatalmú parancsnoka. A fiatalok kiházasításánál főtekintet a jószág, az öröklési kilátások s az összeköttetés. Három feltétel; míg ma a közmondás szerint a leány lehet szép, lehet fiatal, de gazdagnak kell lennie. Azon időben a szépség, mint a race terjesztője, kiváló szerepet játszik. A közlekedés nehézsége miatt a házasságok az égben köttetnek. A családi vér tisztasága erénynyé, a születés értékké válik. Fortes creantur fortibus et bonis – lesz a jelszó. Nő és férfi özvegy életét mindannyiszor minél előbb új házassági élettel váltja fel. A családi élet kifogástalan, a család becsülete a lovagiasság védelme alatt áll. Az ifjak Romeo és Julia, a nők a Griseldis eszményképének élnek, a feltétlen hűség, mi a hűbérrendszer alapja, a családi életben is keresztül volt vive. Előáll a kék vér, a családi élet azon magasztosabb fogalma, mely a lovagkort annyi költészettel öntötte el.
A háztartás leirása nem képezheti feladatunkat, de volt abban is egy eszme, mely megfigyelést érdemel, mi reánk a házi tűzhely cultusának formájában maradt fenn. A hűbérkor hegyormokon várkastélyokat, szirtek tetejébe várakat épít, ott él elvonultan családjával, udvari népével, melynek sokasága úri állásának kifejezése. Háza igazán vára volt. Védhely magának és övéinek, menhely az üldözöttnek. Erős kőfalba vonják be magokat, a család a legmagasabb ponton, lentebb a cselédség; a külső várban a várőrség s a harcz bajtársai, a paripák, s a kedvtelés követői, a vadászebek és solymok lakrésze. A várfokon lőrések, később taraczkok, ágyúk. A pinczékben börtön; az udvar egyik terén a legtöbb esetben szirtbe vágott kerekes kút; ott van a felvonó híd; a kapu előtt a kardjog jelzője, a hegyes kő, a vár oldala legszebb kilátásánál a szakáll-szárító. El nem maradhat a galambdúcz, mint nemesi jelvény, minthogy galambot tartani csak nekik volt szabad. Itt él elszigetelve magányban a család. A mai társadalmi életet azon nem ismert, nem titkolt öntudat vigasztalta, hogy egyedül úr; még a csillagok is felette, érette ragyognak. Az úrnő társaságát nehány öreg asszony, az úr társaságát a lelkész, egy barát, s a szintén nemes vérből származó apródok, szárnysegédek képezék. Családi hagyományok szerint, örök egyformaságban folynak az évek s századok, semmi sem változik. A nő fon, sző, varr, a házi ipar élén 159áll. Az úr, ha nem táboroz, peczéreivel, kopóival kiszáll, a vadászkürt visszhangjában gyönyörködik. Ha vendég jő, felnyitják a kaput. A férfi mindig lóháton, fegyveresen, apródokkal jelenik meg; csak nagy ritkán robog be négy vagy hat fogatú kocsi, mi jelzi, hogy nő is jön a társasággal. A vár magányát ilyenkor pezsgő élet váltja fel; a palota, az ebédlő felnyílik, a falon ősök, ősi czímerek, az elmaradhatatlan leszármazási táblázat; bor jön elő arany vederben, a billikomok, kancsók merítése kezdetét veszi; s nem maradhat el a táncz. A termek benépesülnek, a bohócz vagy lantos megjelenik. A bútor mindenütt fa, faragványokkal; nehéz székek, még nehezebb százados asztalok. Az armarium, a kézi fegyvertartó, szekrények, a pohárszék, minden tele; a falon fegyverek és lószerszám, mind drága és ősi hagyomány. A bútorzat igen egyszerű, még pad is kevés; a lovag kardjára támaszkodva társalog, bizodalmasabb körben köpenyét leteríti s azon foglal helyet. Mindenen a kor nehézkessége ömlik el. De a kedély nyilt és derült. A jólét sugárzik minden szóból, minden mozdulatból. A modor nyers, de a szív, a szó őszinte.
Így teltek el felettek a századok. A királyi udvar csak XII. Lajos alatt (1498–1515) nyílik meg a nők számára. A család leghosszabb útja a legközelebbi vár, a családi sírbolt, hol az utolsó családtag koporsója felett végre felfüggesztették a családi czímert – lefordítva.
