A SÓVÁRI SOÓS CSALÁD CZÍMERE.
114A SÓVÁRI SOÓS CSALÁD CZÍMERE.
(Két színes melléklettel és három rajzzal.)
Ezen folyóirat 1883. évi 3. számában «A Chapy-czímer és a sárkány-rend» czímű közlemény azt a kérdést veti fel: «Hogyan lehet azt kimagyarázni, hogy egy ugyanazon egyének csaknem ugyanazon időben két különböző czímert kapnak?!»
Eltekintve személyes érdeklődésemtől, mely itt vezérel, a Soós család czímer-kérdését már magában véve is eléggé vonzónak tartom arra, hogy vele foglalkozzam, annál is inkább, mert szerencsés helyzetben vagyok, több még eddig nem ösmert anyagot köztudomásra hozhatni, mi a még homályban levőket jobban képes megvilágítani.*
Itt kifejezésre hozott nézeteim nagyrészt Csergheö Géza barátom felfogásával egyeznek, ki még azonkívül oly szíves volt, családi történelmemnek előmunkálataira 2000 darabra menő magyar nemesi czímereinek gyüjteményéből 600 darabot rendelkezésemre bocsátani.
* * *
A czímerek, melyek tudtommal a Soós-családnak, vagy egyes tagjainak adományoztattak, illetve ezen család tagjai által viseltettek, a következők:
1. Balra dűlő kék mezőben leveles koronából kiemelkedő karnélküli szoborszerű alakja egy arany kos-szarvakkal ékeskedő szűznek, hátra rövidre felkötött arany hajjal. Sisak ék: a paizsalak. Foszladék: kék-vörös.
A czímer 12.5 cm. széles és 21.5 cm. magas keretbe van foglalva, melynek rózsaszínű alapja sötét vörösre damaskolt arabeszkeket mutat fel. (L. az I. számú színnyomatú táblát.)
A czímert Zsigmond király Konstanczban 1418. évi Márczius 6-án (dominica Laetare) magyar királyságának 31-ik, római császárságának 8-ik évében kelt oklevelével adja sóvári Soós Miklósnak, László fiának és általa unoka-testvéreinek Simonnak és Lászlónak: János fiainak, és Péternek sóvári Soós György fiának.
Eredetije hártyán, ép függőpecséttel, a család tulajdona és mint letétemény a Magyar Nemzeti Múzeumban igen jól megőrízve.
Csaknem teljesen hasonló ehhez azon czímer, melyet Miksa király 1569. évi okt. 15-én Pozsony várában kelt oklevelével sóvári Soós Istvánnak s általa rokonainak adományoz. A paizsban látható nő-alak ez újabb czímernél csaknem ágyékáig van ábrázolva, hosszan lelógó arany hajjal, mi által a Zsigmond-féle szoborszerű buste-től némileg eltér. Eltérés van a foszladékokban is, a mennyiben ezeknek színe a Miksa-féle czímernél: jobbról kék-arany, balról szürke-arany. (Az oklevélbe foglalt leírás nem egyezik meg a rajzzal, mert az egyfelől fehér-vörös, más felől szürke-kék foszladékokat említ). A czímer 11.5 cm. magas és 9. cm. széles kettős arany-kerettel van környezve, melynek vörös mezeje aranynyal van damaszkolva.
Soós István sárosi alispán, azon családbeli tag, ki Pázmán Annától törvénytelen házasságból eredt. Apja Ferencz első törvényes nejét Sebesi Orsolyát elűzvén, annak elhalta után Pázmán Annával megesküdött és Miksa király kegyelméből már előbb született fia István törvényesíttetett, s a köztéren szerzett érdemeiért (az oklevél szövege szerint) «Magyarország és a hozzá kapcsolt részek igaz és kétségbevonhatlan nemesei közé felvétetni, számíttatni és beiktattatni rendeltetett.» (Ága vele kihalt).
Általában e czímerrel éltek mindig a Soós család tagjai, bár egyesek azon némit változtattak, vagy hozzáadtak. Így például a család kihalt ráskai ágazatából eredő Soós György 1725. évi pecsétjén a nőalak fejét arany szarvak helyett három rosette ékíti, a korona pedig, melyből a nőalak kinő, zöld halmon áll.
2. Balra dülő kék mezőben jobbra ágaskodó arany oroszlány, mely jobb első lábával egy orrán keresztül fúródó ezüst nyilat (vető dárdát) tart; az oroszlán arczczal a nézőhöz van fordulva, s vére bőven omlik orrából. A paizsot arany sárkány övezi, melynek farka háromszor csavaródik nyakára, a sárkány hátán hosszú veres kereszt látható, tátott szájából hosszú veres nyelv lóg ki. Sisakékítmény: a leírt oroszlány álló helyzetben. Foszladék: kék-sárga.
115A czímer négylevelű lóher-alakú táblában (Vierpass) foglal helyet, melynek aranynyal keretelt mezeje piros, sötétebb pirossal damaszkolva. Az egészet arany keretes tábla övezi, melyet az említett Vierpass négy mezőre oszt. Az első és negyedik kék, aranynyal damaszkolva s két-két sárga virággal ékesítve; a második és harmadik világos zöld, az előbbiekhez hasonlóképen ékítve, két vörös virággal. (L. a II. számú színnyomatú táblát).
A czímert Konstanczban 1418. évi márcz. 19-én (tehát tizenhárom nappal utóbb, mint a Soós-oknak szólót) adományozza Chapi Andrásnak és véreinek, kiknek nevei: András, Pál, László, Péter prépost, Miklós, Chapi Miklós fia; használhatják továbbá Chapi Imre fiai, u. m. Péter, István, László, Ágoston; Széchi Gál zólyomi comes fiai: Péter zempléni esperes, György és Jakab; Széchi Mihály plébános, Agocsi Miklós, Agocsi Péter és Elek eősi prépost, Szerdahelyi Ferencz, Péter fia Domonkos; Struthei (Szürtei) László fiai: István, Jakab és Tamás; Sóvári Soós László fiai: Bacskoi János és Miklós; Soós János fia Sarcon, Soós fia Péter; Dénes fia István; András fiának Jakabnak fiai: György; Simon és Jakab; Agocsi Miklós és Szerdahelyi Péter fia Péter. Eredetije hártyán ép függő pecséttel Sárközön a báró Vécsey család levéltárában, honnan br. Radvánszky Béla úrnak sikerült azt társaságunk használatára megszereznie.
Az oklevélnek egy a XV. században, csaknem egykorúlag készült másolata is van a gróf Károlyi család budapesti levéltárában, honnan azt Géresi Kálmán a gr. Károlyi család Oklevéltárában (II. 34.) a czímer rajzával együtt közzétette. E másolatnak czímerrajzát mutatványképen a Turul is közölte (I. 116.).
E rendkívül érdekes czímernek közzététele az eredeti oklevélből annyival inkább fontos, mert az a másolat rajzától teljesen eltér, s inkább felel meg a szöveg leírásának; a mitől a másolat festett czímere sokban különbözik. Egyszerű öszszehasonlítás a most közlött Chapi czímer és a Károlyi Oklevéltárban és Turulban kiadott között mindenkit meggyőz erről. Nevezetes e czímerlevélnél még az is, hogy a czímer, nem miként, a Zsigmond-féle armálisok legnagyobb részénél szokásos, a szöveg és oklevél élére, hanem annak közepére van festve.
3. A harmadik czímerváltozat a következő: A paizs hasított; jobbról kék mezőben aranyleveles koronából kiemelkedő meztelen arany kos-szarvakkal ékeskedő szűz, leomló hosszú szőke hajakkal, mind két karja csipőre támasztva (tehát eltérőleg az eredeti ábrázolástól); a másik veres mezőben két ágban végződő farkú arany oroszlán, felemelt jobbjával egy aranyozott kereszt-markolatú kardot csapásra emelve. A paizs felett két sisak áll szemben, az elsőn a növekvő szűz, vörös-arany foszladékkal; a másik sisakon aranynyal ékített országalmája, arany kereszttel, foszladék: kék-ezüst.
A paizst egy szájából tüzethányó sárkány övezi körül, mely felett egy hatágú arany csillag látható.
E czímer sóvári Soós Györgynek Klobusiczky Andrással kötött szerződésére nyomott pecsétén fordul elő, melyen S. Gy. betűk láthatók. Az oklevél 1683. évi márcz. 25-én Eperjesen kelt. (Leleszi levéltár 1683. actorum Nro 4.)
* * *
Összevetve a Soós-család czímer-levelét a Chapi Andráséval, szembeötlő azon körülmény, hogy mig az előbbeniben minden kétséget kizáró határozottsággal az adományozottak és apák felsoroltatnak, a másikban ezen szövegezés «Sós fia Péter» megütközést szül. Ki volt ezen Péter atyja Sós?! – Az fel nem tehető, hogy a kérvényező ne ismerte vagy ne tudta volna, legalább névleg, ki volt annak atyja, kinek fiáért kitüntetést kért. Továbbá a Chapi András által szerzett oroszlános czímert nyerő Miklós és János atyja sem lehetett azon László, ki a Soósok levelében említtetik, már csak azért sem, mert ez a két testvér Bacskóinak mondatik (a Zemplén megyei Bacskó helység után).
Valószínű, hogy az a László, János fia, ki a Soósok czímeres levelében említtetik, ugyanaz volt, ki 1447-ben a királyné alasztalnoka, és a sárkány rend vitéze is lehetett, habár e körülmény külön megnevezve nincsen.
Annak, hogy az egymáshoz dátumra nézve oly közel eső armálisokban egy ugyanazon személy kap két különböző czímert, legvalószínűbb magyarázata az, hogy az egyforma nevek alatt két különböző egyén értendő.
Lehet egy törzs, de más test, egy feledésbe 116esett mellék ág, mely elpusztult, mielőtt még virágzásnak indult volna.
A mint fontos eseteknél a genealogia segélyt keresve a heraldikához folyamodni kénytelen, úgy a heraldikának is szoros kapcsolatban kell maradni a genealogiával; a mennyiben egymást kölcsönösen kiegészítik és a czél elérésére egymást gyámolítják. Ebből kiindulva adataim gyűjtése alkalmából a leleszi convent levéltárában (Actorum 6. 1415. évből) egy érdekes oklevélre akadtam.
Sóvári Soós Simon, Soós Péter és Miklós valamint Ferencz és László, Miklós fiai, János ugyan annak fia és Szerdahelyi János, Péter fia, és Literáti János és Dénes, Miklós fiai, – György, István és Miklós, Mátyus fiai, és Kis-Tárkányi András ellen a Csernői birtokhoz tartozó erdőnek vágatása, és szomotori jobbágyaik bántalmazása iránt 1415-ben felszólalnak. Az itt felhozott Péter és Simon kétségtelenűl külön apáktól származtak, mert különben vagy mint testvéreket említené az oklevél, vagy György fiainak mondaná; de ez nem történik.
Az eddig ismert Soós család genealogiai táblázatain sem fordulnak elő, és így kétségtelenűl kérdéses a két egyén, kiket a látszólagos hézagba beékelni eddig nem mertem.
A Soós-család azon korbeli nemzedékrendét a következő hiteles adatok alapján szerkesztett táblázat tünteti fel.
György mester 1222–1299.; Péter de Sowar 1314–1388.; II. János 1314–1321.; I. László, neje: Kata, kinek nagyanyja Pászthoi Lászlóné 1353–1400.?; II. Miklós, neje: Apollonia 1371–1448.; Anna, Pásztoi Jakabné 1462.; I. Miklós, neje: Spatha János leánya 1358–1428.; egy leánya emlittetik 1428.; II. György 1407–1418.; III. Miklós 1420–1429.; II. Péter, neje: Ilona, 1415–1430.; Ferencz 1415.; IV. János 1415.; IV. László 1429.; II. János, neje: Somossi Erzsébet 1439.; I. Simon 1402. Ausztriai Alberttel kötött szerződést aláirja. 1418.; III. László archidiaconus 1418.; III. János 1421.; III. György; Zsófia; Erzsébet, 1. férje: Nagymihályi Miklós deák, 2. Pomázi Csikó János; II. János 1314–1321.; II. László, a királyné al-asztalnoka 1447.
Itt tehát Chapi András czímeres-levele szerint csak Sós fia Péter és Soós János fia Simon jöhetnek kérdésbe. Ez utóbbit azon Simonban vélem feltalálni, ki 1413-ban a Sóvári templomot építtette, és kinek emlékére abban márvány táblára ez van vésve:
A Századok 1882. 54. lapján közlött és a családi levéltárban őrzött egykorú jegyzet belső oldalára írt ezen bekezdés «Item in alia ecclesia» szerint Simon, István, Miklós és János egy más templomot is építtettek; e szerint tehát az itt előforduló Simon nem tévesztendő össze a fent jelzett János fiával, ezek itt testvérek, és II. Péter fiai. Ez a jegyzet összevetve a fent közlött emléktábla felíratával megint csak bizonyságot 117tesz arról, hogy egy más Simonnak is kellett lenni, ki még eddig számba nem vétetett.
A Soós czímer azonban még több kérdés felvetésére s megvilágítására is alkalmat nyújt.
I. A SÓVÁRI SOÓS-CSALÁD CZÍMERE. 1418.
* * *
Legérdekesebb valamennyi felmerülhető kérdés között az 1418. évi két czímeradományozás mozzanata.
Már előbb megkísértettem azon feltünő tényt megvilágítani, hogy két különböző czímer majdnem egyidejűleg adományoztatott egy család tagjainak.
De minthogy ezt csak futólagosan tettem, most behatóbban szándékom vele foglalkozni, alapúl véve a feltevést, hogy a két különböző czímer szerzői, habár egy nemzetség ivadékai, mégis különböző egyének.
A nemzetségek, melyek Chapi Andrással egyidőben kapnak czímert, a következők: Chapi, Széchi (Gál), Agócsi, Zerdahelyi, Struthei (Zrithey, Szürthei), Soós, Bochkay.
Egy feltünő tény szembeötlő: nem meglepő-e hogy valamennyi Simon comestől származó nemzetségek (illetve a nemzetségek képviselői) úgy szólván kivétel nélkül sorban követik egymást. Chapi Andrással egyidejűleg harczolnak, azzal együtt tüntetik ki magukat, végre Chapi Andrással megint egyidejűleg egy és ugyanazon czímert nyerik, mi által leszármazásukat egy törzsből a czímeres levél láthatólag megerősíti, s a közös czímer tán először symbolisálja.
Tekintve a Chapi féle czímeres levelet, a következőket kérdezhetjük: használták-e mindezen nemzetségek az adományozott oroszlános czímert; s ha voltak, melyek ezzel nem éltek, melyek ezek?
Oklevelileg s egyéb emlékek tanusága szerint bizonyos, hogy a kérdéses nemzetségek közül tudomásom szerint az oroszlános czímert a Chapi, Bochkay, Zerdahelyi családok és, mint feltehető, a Szürthey-ek (Zritthey) használták, és pedig szorosan úgy, mint az a Chapi András féle armálisban látható.
Szürthe, Ungvártól mintegy fél mérföldnyire, minden kétséget kizárólag ős fészke volt e nemzetségnek, mely után családi nevét is vette; egy ott levő bár köriratában teljesen megkopott síremlék, mely kétségtelenűl egy Zrithey-nek jelöli sírját, kétségtelenűl tanusítja, hogy a család valóban használta azt a czímert, melyet Zsigmond király Chapi Andrásnak és rokonainak adott. A sírkő felső balsarkában (mint ez a mellékelt rajzon látható) ott van az ágaskodó oroszlán, fején nyíllal keresztül ütve, míg a jobb sarkon egy ismeretlen czímer foglal helyet.
Igaz ugyan, hogy a czímernél hiányzik a sárkányrend jelvénye, de ez, azt hiszem, a kőmetsző tudatlanságának, s lehet, a tér szűkének is tulajdonítható.
A síremlék kora, az általános jellegből s különösen a czímer-paizsok alakjából itélve, 1440–1493. évek közé tehető.
118Ennyit a Zritheyek által viselt oroszlános czímerről; bizton hiszem, hogy a naponta nagyobb mérvet öltő kutatások terünkön, valamint a még nagyobbára fel nem ölelt anyag a már kihalt Agócsy, Gálszéchy, Zerdahelyi családok czímereire nézve is a kívánt felderítéseket meghozandják.
A Soós nemzetség tagjai közül kik viselhették az oroszlános czímert, az előttem ismeretlen. Véleményem szerint, mit több század emlékei bizonyítanak, a sóvári Soós család ivadékai (a 3. szám alatt leírt czímer föltünéseig) más czímert nem viseltek sohasem, csak az ismeretes ősiczímert. A Chapi-féle czímer használatára nézve pedig valószínű, hogy azt az illető Soós családbeli adományos csak személyhez kötött kitüntetésnek tekinté; olyan volt az, mint egy némely czím, mely egyes családoknak osztályrészül esvén, daczára, hogy jogosultak lettek volna viselésére, csak ritkán, vagy épen nem használtatott, míg végre egészen feledékenységbe jutott.
A jelenleg is használatban lévő 3. szám alatt leírt czímer nem lehet egyéb, mint összeállítása az 1418. évben nyert két rendbeli (Chapi és Soós) czímereknek,* mely az érdekeltek kivánságára az uralkodó által újolag adományoztatott vagy önkényűleg összeállítva pietásból a családi czímerbe újolag felvétetett.
A t. szerző e föltevésében egyéb heraldikai és okleveles bizonyítékok hijjában nem osztakozhatunk.
Szerk.
Azon körülmény, hogy a Soós féle 1683-iki összetett czímeren az oroszlán ágaskodik, míg a Chapi czímerben inkább lépő helyzetben ábrázoltatik, nehézséget nem képezhet; hisz az alakok ábrázolását gyakran önkényűleg változtatták meg századok lefolyta alatt.
A temérdek Bochkay féle czímer között, pénzeken, pecséteken stb. valamennyi oroszlán elnyomorodott helyzetben, illetve nem szigorúan a heraldika szabályainak megfelelőleg található, tehát nem fenálló, sem «gradiens», hanem mindég ülő helyzetben. Pedig a Bochkay oroszlán is a Chapi-félére vezetendő vissza. Az első helyesen stylizált Bochkay oroszlánt egy 1669 évi eredeti pecséten tökéletesen szabályosan ágaskodónak találtam, tehát csak pár esztendővel előzve meg a már ösmert 3. számú Soós czímer fellépését.
A Soós-féle összetett czímerben az oroszlán jobbjában kardot emel, míg a Bochkay-pecséten az jobbjával a fejét átszúró nyílat vagy dárdát rántja ki; ez eltérés, bár lényegesnek látszik, de tekintve azon ingadozásokat, az alakoknak folytonos változó ábrázolását s azon gondatlanságot, melyet különösen magyar nemesi családok czímereik alakjainak változtatásában gyakoroltak, nagy nehézséget nem okoz. Nincs kizárva a lehetőség sem, hogy a Soós-féle összetett czímer rajzolója vagy összeállítója a Bochkay-féle oroszlán nyílát fölemelt kardnak nézte, s ezt ily téves alakban vette föl a czímerbe.
A midőn tehát feltevésemnél megállapodom, hogy t. i. a 3. számú czímer semmi nem egyéb, mint összeállítása az 1418. évben adományozott két czímernek, jól tudom, hogy a kérdés tisztázására még több körülményt kellene felderíteni; jelesűl: adományoztatott-e és ki által, kinek és mikor az új czímer, vagy pedig azt a család valamely tagja önkényűleg állította össze a két különböző 1418-iki adományozásból?
Erősen táplálom a reményt még mindég, hogy lehetséges lesz meghatározni, mely időszakban kezdték ezen czímert használatba venni, ha csak az 1848–49 évi mozgalmak nem pusztíták el nyomtalanul az emlékeket, mint a hogy tudomásom szerint a Soós család levéltára Nádasdon Abaujmegyében nagy veszélyben lévén – legrégibb okmányai pusztító kezek áldozatává estek.
II. A CHAPI-AK CZÍMERE. 1418.
119Fölmerülhet még a kérdés; valjon ez a combinált czímer kivétel nélkül használtatott-e az egész Soós család által?
Én azt hiszem, hogy nem.
Ráskai János; kinek sóvári Soós Margittól származó utódai fiúsíttattak, eredeti nevével családi czímerét is letette, és a Soósok ősi czímerét vette fel. Ráskai János egyenes utódja, Ráskai Soós György 1725. csak egyedül az ősi czímert viselte, holott sokkal előbb 1683. az összesített Soós czímer már előfordul. Mi azt bizonyítja, hogy még az összetett czímer felmerülte után sem élt a család valamennyi tagja azzal, hanem voltak, kik pusztán az ősi czímert használták.
Ezúttal mindent megemlítettem, a mit a Soós czímerekre vonatkozólag kikutatnom sikerült; nagyon örvendenék, ha ezen soraim másokat is serkentenének további kutatásra, mert erre vonatkozólag minden felvilágosítást és útmutatást köszönettel fogadnék.
SOÓS ELEMÉR.
