III. A HŰBÉRI RENDSZER FOGALMA.
III. A HŰBÉRI RENDSZER FOGALMA.
Mi volt sajátlag a hűbéri rendszer, mint Guizot is bevallja, nehéz definiálni. Comte Ágoston szerint: Nem egyéb mint a Nagy Károly egyesített polgári s katonai szervezete, azon különbséggel, hogy a míg Nagy Károly a szervezetet egyéniségekre fektette, a hűbéri viszony, a függetlenségi ösztön és hűségérzet csodálatos összetétele, miből szelleme, fensősége fejlett. Később, mert örökölhetővé vált, a szolgálat és jutalom az egyénről a családra ment át.
A hűbéri rendszer ezen második korszakában fejlett ki a rendszer társadalmi, katonai és állami intézménynyé; melyet bár definiálni nehéz, elért sikerei alapján körvonalozni lehet.
E rendszer az emberiség szempontjából a népvándorlás megállítása. Európa szempontjából a hazátlanná vált népek megtelepítése, az oly sokáig gazdátlan földnek megszállása, a területnek a világi és egyházi nagyok közötti felosztása; szövetség, mely a megszállt terület megvédésére irányúlt. Politikai szempontból, a világiak abbeli első kísérlete, hogy mi a papság és pápaság szellemi fegyvereinek nem sikerűlt, erővel erőt állítván szembe, állandó hatalmat alapítsanak. Szóval, a népvándorlás által feldúlt állami és társadalmi rend közös erőveli helyreállítására való szövetkezés.
Mint jeleztük, alapja a föld, mint a polgári és fegyveres szolgálat jutalma. A föld megnemesítése, mely birtoklójára megy át, ki érette a haza s fejedelem iránti szolgálatokra vállalkozik. S miután a föld örökölhetővé vált, mint másik tényező fellép a vér, a vér nemessége, a vér nemességének örökölhetése. A földbirtok, s az az által megnemesített vér tisztaságának kultusa lesz forrásává ez intézmény későbbi fény- és árnyoldalainak.
Nagy Károly intézményeiből fejlik, kinél azonban a föld hivatás jutalma, a legbátrabbak, 101legvitézebbek, kora kitűnőségeinek volt megbízatása, mi csak élethossziglanig tartott. Nála a feudumnak, a feudalismus elnevezésnek még semmi nyoma. A feudum szó több tizeddel Nagy Károly után, Vastag Károly alatt, egy 884-beli okmányban jön elé; s minden nyomozója megegyezik abban, hogy kifejlését a X. századra kell tennünk.
Ugy mint ez időtől fejlett s a középkorban virágzott, egy rendszer, melyben mindenki valakinek alattvalója, mindenki hűséggel tartozik felebbvalójához. Princeps pro Victoria pugnat, Comes pro principe – volt a jelszó. S ezen hűség s kötelességérzet nemcsak abban nyilvánúlt, hogy ha a vazallust a senior harczra szólította, követni tartozott: de kötelezve volt arra, hogyha seniorának lova elesett, lovát átengedje, s ha a hadifogságba esett, magát érette felajánlja. Az alábbvaló e szerint a leghatártalanabb hűséget igérte, míg ő e hűségért a megoltalmaztatás biztosítását nyerte. Oly szerződés, még pedig szabad és szabad ember között, mely a becsületszó garancziája alatt állt. Azon kornak nem volt fogalma a naprendszerről, s a hűbéri rendszerben épen úgy meg volt a nap, a napnak plánétái, a plánétáknak holdjai. Mindenki egyszersmind senior és vazallus, mindenik egy kis központ. A naptól veszik fényöket, de mindenik saját légkörében él. Mert a hűbéri állam legnagyobb hibája s végveszedelme volt, a hűségérzet kifejtése és bebizonyítása a vazallustól csak seniora személye iránt követeltetett, a nép és király között a hűség láncza nem létezett. Államok támadtak az államban, az állameszme kifejtve nem volt, a hazaszeretet nem terjedt a hon határáig, s következése volt, hogy elé állt az olygarchia, mint a hűbéri rendszer egyik kinövése, s mert az állam érdekében meg kellett őket buktatni, bukásukban a rendszert is maguk után rántották.
