BOSZNIA CZÍMERE.
BOSZNIA CZÍMERE.
(Két érem-, egy pecsétrajzzal és színes czímermelléklettel).
Bosznia lakosainak emlékezetéből, a negyedfél századig tartott török uralkodás alatt, hajdani országos czímeröknek utolsó nyoma is kiveszett. Tekintettel az országczímer e nélkülözésére, monarchiánk, midőn az említett tartományt birtokába vette, ott a hivatalos pecséteken a császári czímert alkalmazta. Miután azonban a politikai nyilvános élet és a hivatalos érintkezés elég korán kitűntették, hogy az utóbbi czímer a létező viszonyok követelményeinek meg nem felelhet, a császári és királyi közös pénzügyministerium szükségesnek vélte a Szerajevóban székelő tartományi kormányt oda utasítani, hogy az említett ország régi czímerét kipuhatoltassa.
10E végből a tartományi kormány legelőbb a horvát báni kormányhoz fordúlt, mely a kérdés tanulmányozásával Rački Ferenczet, a horvát tudományos akademia elnökét bizta meg.*
L. Thallóczy Lajos «A bosnyák czímer és zászló» czímű értekezését az Arch. Értesítő 1881. évi folyamában 22–23. l.
A Rački által beterjesztett tanulmányi jelentés megbírálásával a közös pénzügyministerium részéről a magyar ministerelnökség útján a magyar országos levéltár, a M. N. Múzeum és a Magyar Tud. Akadémia, a Lajthán túl pedig a bécsi cs. kir. tud. akadémia és a cs. és kir. állami levéltár bizatott meg.
Az említett osztrák intézetek a szóban forgó czímerkérdés ügyében bizottságot neveztek ki, mely Arneth, a tud. akademia elnökéből, báró Sacken, a cs. kir. érem és régészeti gyűjtemény igazgatójából, Miklosics, a híres slavistából és Fiedler, a cs. és kir. állami levéltár aligazgatójából állt.
A magyar és osztrák részről készűlt véleményezések Bosznia czímerére nézve egymástól egészen eltértek. Ugyanis míg a fennemlített magyar tudományos intézetek részéről a Rački által Bosznia czímeréűl ajánlott «kék mezőben hermelines bibor palástú arany koronát» ábrázoló tervezet egészen szükségtelennek nyilváníttatott, minthogy az említett ország régi, kardtartó karos czímere királyaink nagy pecsétein még mai napság is megvan, az osztrák bizottság a Rački által ajánlott czímer-tervezetet – a palást kihagyásával – mint a bosnyák nemzeti királyok czímerét elfogadandónak véleményezte, s e véleményezése okadatoló kidolgozásával Fiedlert bizta meg.
Fiedler dolgozata a magyar belügyministerium által felülvizsgálat végett a magyar tud. akadémiával újból közöltetvén, ez azt az archaeologiai bizottságnak adta ki, mely az említett osztrák véleményezésnek kritikai ellenvéleményezésével alulírottat bízta meg. Az e részben múlt évi deczember 10-kén benyújtott dolgozatom az archaeologiai bizottság s az akadémia közgyűlése által helyben hagyatván, a magyar kir. ministerelnökségnek küldetett fel.
Ez imént említett dolgozatomat van szerencsém a jelen czikkben t. olvasóinkkal megismertetni.
A bosnyák czímer kérdése annyiban érdekes, úgyszólván unicum, hogy abban egy századoktól fogva tényleges közjogi használatban levő országos czímernek jogosultsága egyszerre, bizonyos irányzatos okoknál fogva, némelyek által megtagadtatik, s egy más, általuk valódinak nyilvánított czímerrel felváltandónak véleményeztetik.
Boszniának a bécsi cs. és kir. udvari levéltár igazgatósága, illetőleg aligazgatója Fiedler úr által készített czímeréről való véleményezése is az imént jelzett irányzatosságra vall, mint azt az ez ügyben követett eljárás módja mutatja. Fiedler ugyanis, míg egyrészről az általa ajánlott ujonnan behozandó czímer érdekében minden kitelhető legkisebb részletet 12 teljes oldalon dicséretes szorgalommal kiaknáz, másrészről a Bosznia jelenlegi czímere előnyére vonatkozó érveket vagy teljesen mellőzi, vagy azokon két lapon felületesen megy végig. Így példáúl a mi Bosznia jelenlegi czímerének a Habsburg-házbeli uralkodók pecsétein és érmein való használását illeti, csak amúgy odavetőleg azt mondja, hogy e czímer I. Ferdinánd és több utóda pecsétein is előfordúl, a helyett, hogy a czímerökben koronát viselő öt bosnyák királyt felemlítve, egyszersmind a kardtartó kar ábrával ellátott czímert használó, I. Ferdinánd király ama több utódjait névszerint felsorolná. Épp így megkivánta volna a tárgy fontossága, hogy ha már Fiedler úr az illető kardos karú czímert felemlítő, magán hitelességgel bíró czímer-könyveket teljes czímök szerint idézésre méltatja, az ezeknél jóval nyomatékosabb királyi pecséteket és érmeket mint első rendű kútfőket, ha nem is nagyobb kitűntetésben, de legalább is hasonló méltánylásban részesítse. Egyébiránt a mi Fiedler úrnak czímerkönyvbeli idézeteit illeti, azok is a lehető leghiányosabbak. Így példáúl, hogy a sok közűl csak egy példát említsek: a Boszniának kardos czímerét közlő egyik legjelentékenyebb, 1551-ben nyomtatott czímerkönyvet, Schrott hires Wappenbuchját jónak találta egészen mellőzni.
Fiedler úr heraldikai véleményadási módszerének e rövid megismertetése után okadatoló combinatióira térünk át, melyekből a kék mezőben liliomos arany koronát tartalmazó czímert Bosznia valóságos és egyedűl jogos czímerének, az arany mezőben a paizs bal oldaláról kikönyöklő 11kardot tartó vörös mezű kart pedig álczímernek nyilvánítja.
Említett véleményező a Bosznia czímerét illető zavar okát abban keresi, hogy ez ország a törökök által elfoglaltatván, czímerének közjogi használata megszűnt, mely körűlmény által ugyanis az említett ország valódi czímere feledékenységbe merűlvén, idők folytán más czímerekkel való összetévesztésére adott alkalmat.
Utóbbi tekintetben egy a bécsi cs. és kir. udvari könyvtár kéziratai közt 9227-ik sz. alatt őrzött 1583-ik évi czímerkönyvet idéz, melyben Boszniának négy, egymástól egészen különböző czímere foglaltatik. E czímerzavart tisztázandó – úgymond Fiedler – az elsőrendű heraldikai kútfőkhöz, a pecsétekhez, érmekhez és a monumentalis emlékekhez folyamodott, hogy a kritikai kutatás világánál Bosznia valódi, vagyis a függetlensége (?) korszakában állami egyedisége kifejezésére használt czímerét megállapíthassa.
Ebbeli kutatásait a cs. és kir. udvari levéltár tudós aligazgatója chronologiai rendben a pecsétekkel kezdi, és a következő eredményekre jut:
Tvrdko István bán (később 1376–1391-ig király) 1356-ik és 1367-ik évi okmányain előforduló lovas pecsétein egyik kezében egy pantalléros paizst, a másikban pedig lobogós lándzsát tart, melyben, valamint lova csótárán is, keresztecske látható;
Dabisa István (1391–1395) király egy 1392. évi pecsétén, valamint 1395-ik évi lovas pecsétén is a pantalléros czímert viseli;
Ostoja István (1398–1419) 1400-ik évi lovas pecséte mindkét felén egy liliomos korona czímeralakkal ellátott paizsocskák fordúlnak elő;
II. Tvrdkovics István (1404–1443) 1405-dik évi pecsétén ismét a pantallért liliomokkal megrakva használta. Ugyan e király 1433-dik évi pecséte paizsában T betű felett, melyet Fiedler hibásan állít M-nek, továbbá Ostoja István 1443-ik évi papirpecsétén, Tamás István (1443–1460) 1444-dik évi, valamint Tomasevics István (1460–1463) lovas és egy papirpecsétén hasonlókép czímerében koronát viselt.
Az érmeket illetőleg Fiedler úr 12 koronás czímeralakkal ellátott példányt idéz, de e mellett azt sem tagadja, mint a véleményezéséhez csatolt ábrákból is kitűnik, hogy a fennebbiek mellett liliomokkal megrakott pantalléros czímerveretű bosnyák érmek is léteztek, melyekben a kardot tartó kar nyomaira is akadunk.
Hervoja érme.
Az említett koronát ábrázoló czímernek Fiedler három monumentalis emléken talált nyomára. Az egyik bizonyos jajczai romokon levő felírás nélküli kőfaragványon; a másik kettő pedig az Ujlaki Miklós bosnyák király és fia Lőrincz rég ismeretes ujlaki sírkövein látható. Az utóbbi emlékeken azonban nem egy, hanem három korona van a paizson.
Bosznia nemzeti királyai tehát az 1356-dik évtől 1463-ig, vagyis 93 év elforgása alatt, két különböző czímert viseltek pecséteiken és érmeiken, úgymint 30 éven keresztűl a Kotromanovics-család liliomokkal megrakott pantalléros czímerét, azontúl pedig 3 évi interregnum után 1398-tól fogva 75 éven keresztűl az előbbi czímerrel vegyest a Kresztics-dynastia korona czímeralakját.
E 75 évi időszak alatt egymagában a koronaczímeralakot ábrázoló czímer csak öt pecséten fordúl elő, miután a II. Tvrdko István okmányán levő Ostoja István pecsétének hitelessége az oknál fogva, hogy az azon megnevezett király az illető okmány kiadása előtt már huszonnégy évvel jobb létre szenderűlt, igen kétségbe vonható.
Az érmekre nézve pedig megjegyzendő, hogy azok közt csak öt létezik valóságos koronás czímerrel, miután a Fiedler úr által idézett többi hét példány veretei az illető fejedelmek koronás névjegyeinél egyebeknek nem tekinthetők.
Ostoja István pecsétje az országos levéltárban őrzött 1400. dec. 8-ikán kelt oklevelén.
Az, hogy az említett időszak alatt Bosznia fejedelmei uralkodásuk jelzésére a pecséteken saját családi czímereiket használták, kétséget nem szenved, de ahhoz hogy a fejedelmek családi czímerei egyszersmind az illető országok czímereivel is azonosúljanak, sokkal huzamosb idő szükséges, s az uralkodó ház és a nemzet közt sokkal szilárdabb és megállapodottabb viszonyok igényeltetnek, mint a milyenek a folytonos bizonytalan helyzetben ingadozó, egymással viszálykodó boszniai uralkodók alatt léteztek.
12Igaz, hogy a legtöbb ország czímere régi uralkodó házaik czímereiből keletkezett, miként példáúl Francziaország liliomos czímere a Capet-háztól, Magyarország nyolcz pólyás czímere az Árpádháztól stb.; csakhogy e dynastiákat századok kötötték össze a nemzettel. Egyébiránt az uralkodó házak és az országok czímerei azonosítási processusának korszaka a XIII-dik századon túl nem terjedt. A XIV-dik századból már nem lehet többé oly országot felmutatni, melynek saját czímere ne lett volna, még kevésbbé pedig olyant, mely azt uralkodója családi czimerével felcserélte volna. Anjou-házbeli királyaink is liliomos családi czimeröket pecséteiken és érmeiken a magyar nyolcz pólyás czímerrel egyesítve nyolczvanhat éven keresztűl – tehát a Kresztics-dynastia czímerénél 11 évvel tovább – viselték, és mégis e hatalmas és a nemzetre fényt árasztó magyar királyi ház, kihaltával a liliomok az állami pecsétekről és az érmekről egyszerre letűntek. Ugyan ez eset fordúlt elő Boszniában is a Kresztics-ház királyi czímerével, a mi, ha az említett uralkodó ház koronát ábrázoló czímere már csakugyan Bosznia valóságos czímerévé fejlett volna, be nem következik, hanem azt okvetetlenűl az említett királyok után következő tényleges és az ez ország trónjához jogigényt formáló fejedelmi személyek, mint birtokjoguk jelzésének valódi mediumát, továbbra is féltékenyen megtartandanják vala.
Fiedler úr azonban oly álhiszemben ringatja magát, hogy a Kreszticsek után Bosznia trónján következő magyar királyok, I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos, 13nagy állami pecséteikbe a koronás a czímert felvették.
Fiedler úr a koronás czímeralakot ábrázoló czímernek mint Bosznia jelvényének ez általa állított jogfolytonosságában keresi legfőbb érvét. Szerinte ugyanis a fentebb említett magyar királyok, úgymint I. Mátyás egyik közép és felségi nagy pecsétén, valamint II. Ulászló nagy és közép pecsétén és János király nagy pecsétén, melyet az I. Ferdinánddal 1538-ban Váradon (Nagyváradon) – Fiedler hibás olvasása szerint azonban Varasdon – kötött békekötésről szóló okmányon használt, a magyar czímert környező többi országok czímerei közt a korona-czímeralakkal ellátott Boszniát jelző paizsocska is előfordúl. Fiedler tévesnek állítván amaz általános véleményt, hogy az említett korona-czímeralakkal ellátott czímer a magyar királyi, nagy pecséteken és érmeken Galicziát jelezné, ez álhiedelmet a mult századi magyar heraldikusok és sphragistikusok tudatlanságától származtatja. Annak bebizonyítására, hogy az említett koronás czímer a magyar királyi pecséteken Galicziára nem vonatkozhatik, felhozza, hogy I. Mátyás 1477-dik s II. Ulászló közép pecsétén csak egy korona fordúl elő, már pedig Galiczia czímerében – úgymond – az osztrák birodalomba való bekebelezésétől fogva az állami pecséteken s egyébb hivatalos tárgyak jelzésénél három korona szemlélhető. Felemlíti ugyan, hogy II. Ulászló, II. Lajos és János királyoknak nagy pecsétein az illető koronát ábrázoló paizsocskákban két korona fordúl elő, de e körülménynek nagy jelentőséget nem tulajdonít; mert hiszen ugyan e tévedés a cs. és kir. udvari könyvtárban őrzött XVI. század végéről való czímerkönyvben is előfordúl, sőt Tomasevics István királynak egyik érmén is egy kettős korona látható, tehát valószínű, hogy a magyar királyok pecséteiket is ily hibás czímer minták után készítették.
Abban, hogy Fiedler úr az idézett czímerkönyvben festett, Boszniának tulajdonított két koronás czímert tévesztettnek tartja, mi is osztozunk, azt azonban, hogy az uralkodók saját országaik közjogi s diplomatikai hatálylyal bíró jelvényeit ne ismerjék és azokat idegenekkel összetéveszthessék, mit Fiedler úr a két koronaczímeralakot ábrázoló czímerre vonatkozólag II. Ulászló és II. Lajos királyainkról feltételez, mint alaptalan gyanusítást, határozottan visszautasítjuk, valamint hogy a fennebb említett Tomasevics István érmén előforduló kettősnek ábrázolt korona két koronával való összetévesztésének lehetőségét sem tartjuk valószínűbbnek, mint Magyarország kettős keresztjét két kereszttel.
Nem is a Boszniában uralkodó II. Ulászló és II. Lajos királyok és ezek utódai estek tévedésbe Bosznia czímerére nézve, de Fiedler úr. Mert ugyanis míg a boszniai királyi ház czímerének czímeralakja állandóan az egy korona maradt, addig Galiczia czímerében a korona a régibb emlékeken majd egyes, majd kettős számban fordúl elő. Így többi közt az I. Mátyás királyi pecséteihez hasonlólag I. Ulászló király két érmén vágott paizsban a magyar pólyás czímerrel egyesítve csak egy korona,* ellenben az ugyancsak I. Mátyás király idejében 1486-ban nyomtatásban megjelent Thúróczy «Chronica Hungarorum» művében meglevő Magyarország, kapcsolt részei és igény-tartományai czímermetszetében Galiczia czímeréűl már két korona látható. De egyébként is, hogy a két koronás czímeres paizsocskák királyaink pecsétein nem Boszniára vonatkoznak, legvilágosabban bizonyitja ama tényállás, miszerint ugyancsak több királyunk pecsétein; így jelesül I. Ferdinánd egyik nagy pecsétén is a főczímert környező tartományok czímeres paizsocskái közt a két koronás paizs mellett a kardtartó karos czímer is mindjárt Horvátország koczkás czímere szomszédságába van helyezve.* Királyaink érmein is ugyanezt láthatjuk, így többi közt II. Lajos király 2 érmén.* II. Ferdinánd és III. Ferdinánd egy-egy érmén,* a közép főczímert környező tartományok czímerei közt a két koronás és a kardtartó karos czímerek együttesen fordúlnak elő. Világosan kitűnik ebből, hogy az említett két különbőző czímer két különböző tartomány jelzésére szolgált. Mivel pedig a két említett czímeren kívül az idézett érmeken előforduló többi czímerek országos hovatartozásával maga 14Fiedler úr is tisztában van, következik, hogy a két kérdéses, úgymint a kardos és a koronás czímer csakis Boszniára és Galicziára vonatkozhatik. Hogy a kardos czímer semmi esetre sem Galiczia czímere, azt Fiedler úr sem fogja tagadhatni, nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy a két koronás czímer Galiczia czímere.
Wesserle. Hátrahagyott érmészeti táblái. Vegyes ház, VIII. T. 3–4. á.
Karl Heffner. Die Deutschen Kaiser- und Königs-Siegel. Würzburg 1875. XXI. T. 137. á.
Wesserle. Érm. Tábl. Vegyes, ház XX. T. 3. á. XVI. T. 1. á.
U. o. Osztr. ház. kir. VIII. T. 4. á. IX. T. XV. á.
Fiedler e Bosznia valódi czímere körűl felmerült zavaroknak keletkezését a XV. század végére és a XVI. századba helyezi, midőn ugyanis szerinte a czímerekkel játékot űzni, azokat elferdíteni és meghamisítani az udvari körökben divatozott s e visszaélésekben maguk III. Frigyes és I. Miksa császárok is részesek voltak.
Ha a cs. és kir. udvari levéltár tudós aligazgatójának az említett császárok ellen emelt eme vádja magánszemélyek és családok czímereire vonatkozólag némi alappal bírna is – miben egyébiránt részünkről kételkedünk – azt, hogy az említett uralkodók ebbeli visszaéléseiket egyiránt az országok czímereire is, különösen pedig a Magyarországhoz fűzött trónigényeik következtében az ez ország koronájához tartozó s tehát az őket közjogilag érdeklett Bosznia czímerére kiterjesztették volna, feltételezni éppenséggel nem lehet. Sőt az imént említett politikai körűlménynél fogva éppen a nevezett császárok befolyása alatt készűlt czímer-emlékeken és czímer-műveken előforduló boszniai czímer valódiságának teljes hitelt kell tulajdonítanunk, így jelesűl a többi közt az egyébként is a heraldikában kitűnő Dürer Albert I. Miksa császár aegise alatt készített s 1515-ben metszetben kiadott «Miksa diadalkapuja» czímű művének is, melyben Bosznia czímere kardtartó karral, Galiczia czímere pedig két koronával ábrázoltatik.
Hogy melyik korban keresendő a Bosznia kardos czímere keletkezésének ideje? egész határozottan alig lehet ugyan megállapítani; bizonyos azonban, hogy legrégibb nyomai a fent tárgyalt koronás czímerrel majdnem egy korban jelentkeznek.
Több mint valószínű, hogy a kardos kar jelképet Bosznia a magyar fenhatóság alá tartozott bánjai idejében, mint a középkor egyik legkiválóbb jogi symbolumát vette fel. Tudvalevőleg ugyanis a hűbéri beigtatáskor a legfőbb hűbérúrtól a királyságok karddal, a herczegségek pedig csak lobogós lándsával adattak át,* miért is a középkori műemlékeken a hűbéri viszonyban álló királyok és a kiválóbb herczegek kezökben vagy ölükben kardot tartva ábrázoltatnak.
«Est consuetudo curiae, ut regna per gladium, provinciae per vexillum a principe traduntur et recipiantur.» Grimm. Heldensage I. k. 168. l.
A kardnak e kitűnő fejedelmi méltóságot jelző symbolikus alkalmazása pedig sehol sem fordúlt elő sűrűbben a középkorban, mint éppen a déli szlávok emlékein, különösen a szerb és a bosnyák fejedelmi pecséteken és érmeken.
Bizonyos, hogy Bosznia a XIV. században már politikai, közjogi s nemzeti egyediségét jelző képjel nélkül nem létezhetett. Alig hihető, hogy a bosnyák lett volna az egyetlen nép Európában, a mely ha nem is szoros értelemben vett önálló országos állami czímerrel, de legalább az erdélyi magyar nemzet sast ábrázoló hadi jelvénye módjára, területi vagy nemzeti hadi jellel ne bírt volna.
Árpád- és Anjou-házi királyaink alatt Szlavoniának is volt külön jelképe a nyestben, a nélkül, hogy az az említett korszakban a pecséteken előfordúlna, s azt az említett korból csakis az érmekről ismerjük. Ugyan ez áll Bosznia kardtartó kart ábrázoló czímerére nézve is, melynek legelső nyoma ugyancsak a XIV. század végétől 1415-ig uralkodó Hervojának, mint «supremus voivoda regni Bosnae ac vicariaus generalis regis Wadislai» (nápolyi László magyar trónkövetelő) több rendbeli érmén az említett bán családi czimerével az oroszlánnal egy paizson egyesítve fordúl elő.*
Arch. Közl. VIII. k. 51–52. l. 1–2. á.
Hervoja érme.
Ugyan e jelvény nyomai az említett vajdának három érmén,* valamint Juraj bánnak 1434-dik évi pecsétén is kivehetők.
U. o. 3–4–5. á.
A túlhatalomra vergődött Kresztics-házi királyok Boszniának közjogi vonatkozással bíró régi kardos jelképét saját családi czímerök használata 15által egy időre a köztérről leszorították ugyan, de hogy azt valódi eredeti országjelző jelentőségétől meg nem foszthatták, a XV. századi heraldikai emlékek bizonyítják; ekként többi közt az említett kardtartó kar czímeralak a bajor állami levéltárban őrzött egy 1484-dik évi czímerkönyvben;* az innsbrucki 1499-ben restaurált czímeres bástya festett czímerei közt s dr. Thallóczy Lajos értesülése szerint a kievi egyetemen őrzött szláv heraldikai gyűjteményben 1500-ból mint Rama és Herczegovina czímere fordúl elő.
Arch. Ért. 1881. 37. l.
Bosznia czimere
(Br. Nyáry Albert javaslata szerint.)
Bosznia kardos czímere egyébiránt már a XVI. és XVII. századokban az elsőrendű heraldikai s sphragistikai kútfő-objectumokon oly állandó s szakadatlan sűrű lánczolatban jelentkezik, hogy az e czímer valódiságának támogatására szolgáló nagyszámú másodrendű kútfőkre, jelesűl a czímerkönyvekre többé hivatkozni is szükségtelen.
II. Lajos királyunktól fogva ugyanis jelenleg uralkodó királyunk, Ferencz József ő Felségeig, az illető kardos kart, részint a magyar királyi és a császári birodalmi pecséteken, részint az érmeken, a főczímert környező tartományok és országok czímerei közt Bosznia vagyis Ráma czímeréűl tudtommal nem kevesebb, mint 13 király használta. Előfordúl e czímer II. Lajos két érmén;* I. Ferdinánd 3 rendbeli nagy pecsétén;* I. Miksa király nagy pecsétén;* II. Mátyás érmén;* II. Ferdinánd magyar királyi nagy pecsétén* és egy érmén;* III. Ferdinánd magyar királyi nagy pecsétén és egy érmén;* I. Leopold császári* és magyar királyi nagy pecsétén, továbbá III. Károly,* Mária Terézia, II. Leopold, I. Ferencz, V. Ferdinánd és végre I. Ferencz József királyunk vegyest császári és magyar királyi nagy és közép pecsétein.
Wesserle. Érm. Tábl. Vegyes ház. XV. T. 3. á. XVI. T. 1. á.
Heffner. Die Deutschen Kaiser- und Königs-Siegel. 35. l. és XXI. T. 137. á. XXII. T. 138. á.
U. o. XXIII. T. 141. á.
Wesserle VI. T. 8. á.
M. n. muzeum pecsétgyüjteményében.
Wesserle VIII. T. 4. á.
Wesserle IX. T. 15. á.
Heffner XXVII. T. 150. á.
U. o. XXVIII. T. 153. á.
Felemlítendő egyszersmind, hogy a m. kir. udvari cancellária nagy pecsétében is egész 1848-ig, illetőleg 1867-ig Bosznia kardos czímere előfordúl.
És valóban, Fiedler úr a kardos kart ábrázoló czímernek a királyi s más hivatalos pecséteken és érmeken való e sokszoros előfordúlásának jogfolytonossági súlyát a maga véleményére nézve annyira leverőnek érzi, hogy míg egyrészről – mint már fennebb is érintők – az említett czímer e sűrű alkalmaztatásának részletes kimutatását mellőzve, az illető kérdés felett csak felületesen átsurran, más részről a kardtartó karos czímernek, mint Bosznia különleges czímerének létét abbeli állításával iparkodik megsemmisíteni, hogy eme – szerinte – a zavaros idők folytán becsempészett czímer tulajdonképen nem is egymagának Boszniának, de a törökök által elfoglalt Szerbiának és Boszniának összesítő jelvényéűl szolgált.
Fiedler úrnak ez élénk képzelő tehetségéből eredt állítását azonban megczáfolja nemcsak ama körülmény, hogy Szerbia vadkanfejes czímere a kardos czímerrel II. Mátyás*, II. Ferdinánd* és III. Ferdinánd* érmein együttesen külön-külön paizsocskákban fordúl elő, de megczáfolja az a tényállás is, hogy a két utóbb említett Ferdinánd-féle érmen levő czímerpaizsocskák mindegyike mellé az illető ország nevének első betűje – ekként visszatérve Galiczia czímerére is, ennek két koronás paizsocskája mellé a G, a kardottartó karos czímer mellé pedig az R, vagyis a Ráma szó kezdőbetűje van vésve, mely körülmény az utóbbi czímer határozott speciális jelentőségének kétségbevonhatatlan bizonyságáúl szolgál.
Wesserle VI. T. 5. á.
U. o. VIII. T. 4. á.
U. o. IX. T. 15. á.
Ennyit a kardtartó kart ábrázoló bosnyák czímer valódi jogalapjának sphragistikai és czímerészeti igazolására.
A czímerjogi kérdéseknél azonban az említett kútfőkön kívül az illető czímerek illetékes hovatartozása igazolásának eldöntésénél még más fontos bizonyítékok is igényeltetnek, melyekről Fiedler úr egészen megfeledkezett.
Ugyanis az illetékességökben megtámadt s kétségbe vont czímerek igazolásának egyik főkelléke 16a köztudomás általi nyilvántartásuknak kimutatásában áll.
E tekintetben a boszniai kardtartó karos czímer országos hovatartozását a már fennebb tárgyalt Bosznia tényleges királyai és a trónjára igényt tartó királyok pecsétein és érmein felül egy egész ország ünnepélyes közjogi alappal bíró nyilvántartása is bizonyítja. A boszniai kardosczímernek e közjogi nyilvántartása a magyar királyok koronázása ünnepélyein nyer kifejezést, melyeken ugyanis a magyar koronához kapcsolt országok és igény-tartományok között Bosznia czímeres zászlaja is a legrégibb időktől fogva szerepel, és jelesül Liszthi, mint hiteles szemtanúbizonysága szerint I. Miksa királyunk megkoronáztatása alkalmával is szerepelt.
A czímerek hova tartozása és czímeralakjaik valódiságának és hitelességének – legyenek azok magánszemélyek, családok, testületek vagy országok czímerei – másik fő, úgyszólván majdnem leghatályosabb és legvilágosabb bizonyítékát a heraldikai kérdések és ügyek legmagasb forumainak, kiválólag a fejedelmeknek törvényesen kiállított s kiadott, és azokban az illető czímerek ábráját s kiheztartozását leíró s meghatározó oklevelei képezik.
E tekintetben Bosznia kardos czímere jogalaposságát öt királyi okírat szentesíti, ugyanis: A Mária Terézia által a hajdani Consilium Croaticumnak 1776-ban adományozott czímerlevele (Canc. lvtr. 2490/775. sz: a.) és a m. kir. budapesti egyetemnek 1780-ban adott inauguralis diplomája (eredetije a m. orsz. levéltárban őriztetik); I. Ferencz német-római, osztrák császári és magyar királyi nagy czímere összeállítását elhatározó 1804-dik évi, (Neue Titulatur und Wappen Seiner Römisch und Oesterr. Kais. und Könzgl. Ap. Majestät.) továbbá az ezt 1806-ban megerősítő, a hivatalos Wiener Zeitungban megjelent rendelete; végre V-ik Ferdinánd királyunk 1836-dik, évi legfelső rendelete, mely a császári udvari Cancellaria útján «Wappen u. Titel Seiner K. K. Apostolischen Majestät Ferdinand des Ersten Kaisers von Oesterreich» czím alatt nyomtatásban is közzé tétetett.
Mindezek után tehát, midőn a Fiedler úr által Bosznia czímeréűl ajánlott kék mezőben arany koronának mint jogosúlatlan, úgynevezett elholt czímernek mellőzésére szavaznék, részemről az említett ország jogfolytonosságban levő jelenlegi kardtartó karos czímerének további fenntartását véleményezem; s e tekintetben az Arch. Bizottság által már nyilvánított ama véleményt, mely szerint Bosznia czímerét csakis az 1804., 1806., 1836-dik évi királyi rendeletek és határozatok alapján az ő Felsége birodalmi nagy pecsétén jelenleg is használt «arany mezőben felhőből kinyúló vörös mezű, kardot tartó kar» képezheti és hogy Bosznia nemzeti színéül az arany és veres lenne megállapítandó, teljesen magamévá teszem.
Végre mellékesen megjegyzem, hogy Boszniának czímerére vonatkozó, Fiedler úr véleményezéséhez csatolt képtáblák közt előforduló Bosznia két czímerén a sisakok, oromdíszeik, sisak lebbentyűik, mint a fennforgó esetben a heraldikai szabályokkal ellenkező czímerjárulékok, teljesen elhagyandók lennének, minthogy az országos czímerpaizsokat csupán koronával szokás diszíteni s az azokon netalán előforduló sisakok, oromdíszek és sisaktakarók csakis az illető uralkodó házra vonatkozhatnak.
B. NYÁRY ALBERT.
