Nevének változatai: 1356-ban Ench. 1386-ban Ench. 1586-ban Enchy. 1615-ben Encs (praedium). 1784-ben Szász-Encs. 1857-ben Encs. Oláhul Jencs.
Nevét a német Hencs, vagy Encs személynévtől kaphatta.
A község magas hegyek aljában s ezek oldalain keletről nyugatra nyíló völgyben épült, keresztül foly rajta egy kis névtelen patak, mely a Mellesbe szakad. Deéstől 43·3 kilométernyire a kékesi járásban fekszik.
Encs első birtokosául 1356-ban János fia Márton emlittetik, ki bizonyosan valami beszterczei szász lehetett, mert midőn később eladományoztatik, azzal együtt beszterczei házakat is eladományoznak.
Encset 1386-ban Károly király fele részben Bethleni János fia Gergelynek, másik felét pedig azon családból származó Almakereki, másként Apaffy János fiainak Péter és Lászlónak adományozta oda.
1334-ben magister Johannes dictus Henul de Bistricia, ennek fia Márton 1337-ben emlittetik.
1390-ben megtudjuk, hogy Encs azelőtt Nagy Jakab fia Nagy Mártoné volt, kinek Beszterczén 13 curiája volt.
Encsnek, midőn 1407-ben Bálványosvára a Szántói Laczkok kezére került, azoktól sokat kellett szenvednie, kik azt elfoglalván, jóllehet Apafiak és Bethlenek tiltakoztak nemcsak a vajda, sőt a király ellen is, Encsnek eladományozásáért, a jobbágyokat megadóztatták, fosztogatták, szóval sok kárt okoztak, a mint ez, az ennek folytán 1410-ben keletkezett perből kitűnik, itt és többi birtokaiban ezer arany forintnál több kárt okoztak.
3881435-ben Bethlen János fiai Miklós, Gergely és Antal Encset maguk közt három részre osztják. S ez osztálynál Barthalus Mihály birtokos is emlittetik, kinek itt udvarháza van.
1439-ben a Bethlen János fiaitól az Apaffy Miklós és fia László az itteni borkilenczedet erővel elfoglalták, úgyszintén Újfaluban és Bödönben.
1443-ban Encs két részre osztatik; az egyik almakereki Apa fia Miklósnak, a másik Bethleni Gergely és Antalnak s testvérük néhai Miklós fiának jutott.
1447-ben nagyfalusi Apa fia Miklós végrendelkezik felette.
1460 körül Kisdevecseri Ferencz itt birtokos volt s ugyanekkor Bethlen Antal is.
1467-ben Bethleni Antal itteni részét Toki Bálintnak veti zálogba.
1467-ben Apaffy Mihály Encs felét rövid időre Vingárti Geréb Jánosnénak Zsófiának vetette zálogba; de 1468-ban Mátyás király többi birtokaival Encsnek felét Apaffy Mihálytól, mert az erdélyi lázadásban részt vett, elvevén, azt Monoszlai Csupor Miklós vajdának adományozta.
1473-ban néh. Apaffy Mihály özvegye Klára pörrel támadta meg Csupor Miklós volt erdélyi vajdát, hogy férjének e birtokát még annak életében hűtlenség czimén a király részére elkobozta, jóllehet Apaffy Mihálynak Mátyás király már 1467-ben megkegyelmezvén, birtokai visszaadását elrendelte. Az erdélyi vajda ezen kegyelemlevél alapján Csuport fővétségben elmarasztalván, Encs felét Klárának és kiskorú fiainak: Ferencz, Lénárd és Miklósnak visszaitélte.
1491-ben Bethleni Bernát és Miklós itteni halastó helyeiket, mely Mellyespatakában van, Bethleni Gergelynek és fiai: Balázs, Elek és Jánosnak engedik által.
1493-ban Bethleni Bernát itteni részét testvérének Bethleni Miklósnak eladja.
1493-ban Maczedoniai Klára özv. Apaffy Mihályné és fiai: Lénárd és Miklós az itteni halastavak és rétek felett megosztoznak.
1496-ban e községet László király új adomány czimén a Bethleneknek adományozza.
1503-ban Bethleni Miklóst és fiait: Vitálist és Jánost kir. adomány 389czimén itteni részükbe beigtatják. 1511-ben sok a Bethlen Miklós fiai: János és Farkas.
1534-ben néh. Apaffy Miklós özvegye Katalin s fia Gergely, ugyanazon Miklósnak fiát Farkast, néhai Apaffy Miklósnak itteni részétől eltiltják.
1535-ben Jankafi Lázár, a neki János királytól Apaffy Miklós hűtlensége miatt adományozott részt Apaffy Miklós fiainak: Gergely, György, László, Miklós és Farkasnak bizonyos összegért visszaereszti.
1552-ben Bethleni János fia Gergely, fia Balázs, fia Gergely és Bethleni azon János fia Gergely, fia Elek, fiai György és Mihály e birtok negyedrészét Patócsy Miklósnak Bethleni János fia Miklós, fia Antal, fia Márk, fia Miklós leányától Erzsébettől származó fiainak: Patócsy Ferencz, Miklós, Boldizsár, Gáspár, Lajos és Jánosnak adják oda.
1568-ban néh. Apaffy Farkas fiai: Gergely, István, Imre és András, valamint néh. Apaffy Miklós fia Ferencz itteni részükbe új adomány czimén beigtattatnak.
1576-ban Bethlen János felhatalmazza Báthory Kristóf erdélyi vajdát, hogy itteni általa elzálogosított részét magához válthassa.
1576-ban Báthory István fejedelem a hozzá hűtlenné lett Patócsy György és János itteni részét Báthory Kristófnak adományozta, 1577-ben beigtatták. Birtokosok még: Apaffy Ferencz özvegye Bánffy Klára, jobbágya Molnár Ádám jelenlétében.
1576-ban itteni birtokosok: Bethlen Gergely, Torma Dániel, Bornemissza Farkas özvegye Forgách Magdolna.
1578-ban Apaffy István és fia László Bethlen Jánost itteni részének elidegenítésétől tiltja.
1584-ban Apaffy István, Miklós és Imre magvaszakadásuk esetére a Bethlenieket teszik itteni részük örökösévé.
1584-ben néhai Bethlen Gergely fiai György és János és néhai Bethlen György fiai: Miklós, Ferencz és Mihály magvaszakadásuk esetére az Apaffyakat teszik itteni részük örökösévé.
Somlyói Báthory cs. czímere.
3901584-ben e Bethlenek tiltakoznak az ellen, hogy itteni részük Bánffy Farkas kezén van, de sikere nem lett, mert a Bánffyak ezután is birnak itt.
1586-ban Apaffy Lénárd özvegye és leánya Erzsébet Apaffy Miklóssal per közben úgy egyeztek meg, hogy Erzsébet lehető kihaltával ennek itteni része a Miklósé legyen, melyet a fejedelem is megerősített 1589-ben.
1589-ben Báthory Zsigmond itteni Bethlenvárához tartozó részét Báthory András bibornoknak adományozza.
1590-ben buni Bethlen Farkas itteni részének kiválthatási jogát sógora Károlyi István, a fejedelem udvari kapitánjára ruházza át.
1601-ben Tahy István Báthory Zsigmondtól nyert itteni részét nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1601-ben Bethlen Farkas itteni részét Mindszenti Benedeknek adja cserébe, sőt a most Bánffy Ferencznél zálogban lévő részét is, ha kiváltaná, neki adni ígéri.
1601-ben néh. Apaffy Imre fiai: Farkas és Mihály itteni 11 jobbágyukat Mindszenti Benedeknek vetik zálogba.
1607 deczember 8-án viczei Mindszenti Benedek és neje Bánffy Annának Báthory Gábor fejedelem egy itteni részt adományoz.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Bornemisza Boldizsárnak Patócsy Annától való fiát Zsigmondot, valamint néh. Bánffy Boldizsárnak Patócsy Erzsébettől való leányait Margitot Allya Farkasnét, Annát Mindszenti Benedeknét, Zsuzsánnát Bethlen Gergelynét, Juditot Szikszay Györgynét és Borbálát Huszár Istvánnét itteni részükben megerősíti.
1615-ben Bethlen Gábor Haller Istvánt s nejét néh. Kendy Ferencz leányát Juditot itteni részükben, mely el van pusztulva, megerősíti.
1619-ben Kendy Krisztina e birtokát férjének Haller Zsigmondnak, belső-szolnoki főispánnak átengedi, de az igtatásnál 1620-ban Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt s Bethlen Ferencz ellentmondtak.
3911624-ben Haller Zsigmond e birtokát testvérére, Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősíti.
1637-ben Rákóczy György Haller Istvánt itteni részében megerősíti.
1646-ban Apaffy István itteni részét, t. i. 13 népes és 1 puszta telkét, mert szakácsának füleit levágta, elkobozták, de 1651-ben kegyelmet kapván, abba visszaigtattatott.
1647-ben Rákóczy György a hűtlenségbe esett apanagyfalusi Apaffy István itteni részét, ki a magyarországi hadjáratban részt nem vett, keresdi Bethlen Ferencz, Alsó-Fejérmegye főispánjának és neje Kemény Katának adományozza azon hűségeért, melyet a haza érdekében a két évig tartó magyarországi háborúban kimutatott.
1667-ben Apaffy Mihály és neje Bornemissza Anna kihalásuk esetére örököseikül a Bethlen családot, t. i. buni Bethlen Jánost, fiait Miklóst, Pált és Sámuelt és keresdi Bethlen Farkast, Gergelyt és Eleket teszik.
1672-ben a bethleni uradalomnak van itt 5 zsellére 7 fiúval.
1679-ben egyik birtokosa Haller Péterné Petki Erzsébet és Bethlen Gergely. Demeter jobbágycsalád emlittetik.
1690-ben Kapy György itteni részét eladja.
1694-ben „sok részre biratik.”
1714-ben a magban szakadt II-ik Apaffy Mihály itteni részét a fiscus elfoglalta, de a gr. Bethlen család ellene mondott.
1725-ben néh. Szalánczy István gyermekei: József, Ágnes Felvinczy Józsefné, Erzsébet Kendeffy Mihályné és Ráchel hajadon itteni Katona Mihálynál zálogban lévő részüket gr. Kornis Zsigmondnak eladják.
1728-ban az Apaffy-féle rész a fiscus számára összeíratott.
1756-ban a gr. Bethlen család a fiscussal az itteni Apaffy rész felett pert folytatván, Bethlen Pál védelmezte a család ügyét, két év múlva a fejedelmi részen volt 11 háznép zsellér 4 népes telken, melyet br. Bornemissza Ignácz kincstárnok íratott össze.
1761-ben Somogyi Ferencz itteni részét Bándy Ferencznek adja.
1762-ben Mária Terézia királyné az Apaffyak egykori részét, t. i. 13 zsellértelket gr. Bethlen Gábornak és Miklósnak adományozza, kik ezen részüket gr. Haller Pálnak adták el.
3921770-ben birják: kászoni br. Bornemissza János és gr. Kornis Zsigmond.
1784-ben gr. Kornis Zsigmond halála után maradt itten örököseire egy udvarház és 7 zsellér. Többi birtokosok: id. és ifj. gr. Bethlen Gergely és id. Pál, gr. Haller Pál, Jábróczky Zsigmond és János. Az egész községben ekkor van 28 régi örökség.
1786-ban birtokosai: id. gr. Bethlen Pálnak van 13, ifj. gr. Bethlen Gergelynek 15, id. gr. Bethlen Gergelynek 12, gr. Haller Pálnak 7, Jábróczky Jánosnak 4, gr. Kornis Zsigmondnak 5 jobbágya.
1794-ben az Apaffy-féle birtokot az alperes gr. Bethlen család megnyerte.
1809-ben birtokosai: gr. Bethlen Ferencznek van 9, gr. Bethlen Miklósnak 3, gr. Bethlen Farkasnak 3, gr. Mikó Miklósnak 2, br. Kemény Simonnak 2, gr. Haller Józsefnek 5, gr. Kornis Zsigmondnak 5, gr. Mikes Istvánnénak 1, Jábróczky Antalnak 2, Jékei Sándornak 3, Kolozsvári Ábelnek 1, Szász Pálnak 6, Ajtai Györgynek 1 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Bethlen Ferencz, gr. Haller József, Jékei Zsigmond, gr. Mikes Róza, Ajtai András, gr. Kornis János, br. Kemény Simon, gr. Bethlen Farkas, gr. Mikó Miklós özvegye és 5 más kisebb birtokos.
1837-ben főbb birtokosa gr. Toldalagi.
1863-ban gr. Bethlen Gábor, gr. Bethlen Sándor, br. Kemény Simon, gr. Haller Ferencz, Mikó Eszter gr. Mikesné, Katona Elek, id. Ajtai György, Szebeny Antal örökösök, br. Wesselényiné gr. Bethlen Zsuzsánna, Ajtai Gábor, Jábróczky Zsuzsa, br. Győrffy Berta, Betegh Kelemen, Jékey Kata itteni birtokaik után úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban az itt összeírt 81 füst közül 2 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: gróf Bethlen Gábor (Keresdről), gróf Bethlen Károly és Sándor (Bethlenből), Katona Elek (Apanagyfaluból), Keczeli Mihály (Kaplyonból) és Kászonyi János (Kis-Czégről). Tehetősebb birtokosai jelenleg: Rogozán János és Hucs Gábor.
Jobbágyszolgálmányok: 1447-ben a földesúrnak évente 16 arany frtot fizettek.
1784-ben a széna kivételével mindenből dézmát vagy tizedet fizetnek. Juhból, bárányból a tizediket s karácsony-tyúkja fejében 1-1 tyukot 393és 10-10 tojást. Rendes szolgálaton kivül Szent-Benedekre és Beszterczére is fuvaroznak a hányszor a földesúr kivánja.
1758-ban a fiscus részén 11 háznép négy népes zsellértelken szolgált egyenként 6-6 hetet, minden telekről külön igás erővel is szolgálni tartoztak. Szolgálaton kivül Beszterczére, Borgóra, M.-Láposra leveleket hordoztak, dézmát a kenderen kivül mindenből fizettek. A karácsony-tyúkját 14 krajczárral váltották meg.
Szász-Encsnek, mint előneve is mutatja, ősi lakosai a szászok voltak, kik valószinüleg 1601–3 közt pusztulhattak el, a hazánkat dúló ellenséges hadak kegyetlenségei következtében. 1615-ben már pusztának iratik. A szászság örökébe az oláhság lépett, kik ma az egész községet lakják s az egykor itt lakott magyar nemesi családok s ezek udvarházainak, valamint egykori róm. kath. templomának helyét sem tudják megmutatni.
Földmiveléssel foglalkozó lakóinak nagy része törökbúzakenyérrel él, búzakenyeret csak a tehetősebbek esznek. Öltözetük házilag készült gyapjú-, kendervászon és bocskor. Egy pitvar és szobából álló lakásukat paticsból építik zsendelyfedél alá, gazdasági épületeik faoldaluak s zsendelylyel fedettek.
1490-ben róm. kath. egyházközség plébánosa Mihály.
Szász-Encs román lakossága 1817-ben lépett az unióra, temploma fából épült a község nyugati részén 1790-ben s a következő évben szentelték fel Szent-Paraskeva tiszteletére. Harangjai is 1791. évből valók, feliratuk: „Nierve,” másodiknak „Unitár,” a harmadiké „Sperevie.” Anyakönyvet 1824. év óta vezet. Papjai a Marosán családbeliek voltak, jelenleg Nechita Jakab.
Iskolailag Bödönnel egyesült.
1863-ban a nem gör. katholikus egyház részére dézmakárpótlást utaltak ki.
Éghajlata egészséges, szélnek nincs kitéve, jégverés ritka, járványtól mentes.
1721-beli összeírás szerint határa két fordulóra van osztva, nyugat, észak és déli irányban terjed, talaja a térségen fekete és termékeny, az oldalakon sárgás agyag és sovány, trágyázás helyett kétszer szokták megszántani s rendesen 6 ökörrel, őszi búzát tisztán termelik, szénája nem sok, de jó, bora nem okoz főfájást, tüzelésre való erdeje van, 394hadiút terheitől nem szenved. Őrölni 1 s vásárra 3 mértföldre fekvő Beszterczére járnak.
Adó alatt van 18 ökör, 10 tehén, 8 borjú, 4 ló, 40 juh és 29 sertés. Termőföldje 59, terméketlen 28 köböl vetésre való. Elvetettek ez évben 16 köb. őszi, 3 köb. tavaszi gabonát s termett 105 kal. búza és rozs, 51 kal. árpa, zab s egy véka törökbúzát vetettek, kendere 14 kalangya lett, rétje 24 szekérnyi; termett 15 kapásra való szőlőben 75 veder bora. Főzőüstök ez évi jövedelme 12 frt.
1821-ben a Cziráki úrbéri osztályzatban határa III-ad osztályú.
1837-ben Hodor szerint határa szűk, de földje termékeny és jól mivelt; vize, legelője s erdeje elegendő s jók. Szőlője jó bort szolgáltat.
Jelenleg határának egyharmada mondható jónak, a többi legeltetésre való, de azért szorgalmasan trágyázzák a meredek helyeket is. Termesztenek búzát, több törökbúzát, zabot; tenyésztenek erdélyi fajú szarvasmarhát, juhot és sertést. Gyümölcsöseiben alma, körtve, baraczk és szőlő díszlik. Itatója a Mellespatak.
Határhelyek: 1760-ban Podu Csorbi, Capu Szátuluj, Pemanturule, Carpen, Tufaj, Csörgő, Szub Dremot, Nuk, Rezore, Rusz, Karare vietor, Bungur, Szaratur.
1784-ben Felső fordulóban: Kapu gyelnyiczilor, La Tufoj, Pogyerej la kapu Drimoszelor, La Kererusa Ujfalouluj, La Styubej, Grapa Akasztejiról, Funtina Lezarelor, Dupe gregyin, La Dumbreselye, Kapu Drimoszi, Hatere in Szpiny, Grape la Szeretur, La Pereu Szereturilor. Alsó fordulóban: Kapu szatuluj, Pemintu cselye Szetyesty, Nuku Maki, La Poodu Csorbi, La gros, In Herinár, Gyea Szuprá Plesi, La Meer, Pemintu Szupt Sij gyin Sósz Gye Maare, Sztrinture, Pe Válye Szupt Kaaszte, Finacze, In Kapu Grosilor In Klin. Szőlők: lm Hincsu csel gyin mislok.
1864-ben általában oláh nevű határhelyek: Casa Dracului stb.
1898-ban dűlői: Pogyerej, Drimox, Dupe Gyal, Ritu Bánffy, Ruptur, Zsii, Valea Fellakuluj.
1700-ban van 17 jobbágy, egy szegény lakosa s az egész községben 17 lakóház.
1721-ben 8 zsellér, 8 kóborló lakosa van, ez utóbbiak kivételével, 7 házastelken laknak, el van pusztulva 5 ház.
3951750-ben van egy házas telkes nemes lakosa egy házban és egy szabados lakosa egy házban, 48 jobbágy 39 telkes házban, 9 szegény zsellér és két ily özvegy 11 házban és 11 kóborló lakosa, kiknek házuk nincs.
1831-ben 290 gör. kath. oláh lakossal.
1837-ben 292 lakossal, házak száma 60.
1857-ben házak száma 86, lakossága 412 gör. kath.
1886-ban 476 lakosból 460 gör. kath., 3 ágostai evang. és 13 zsidó.
1891-ben 488 lakosból 468 gör. kath. és 2 gör. kel. oláh, 1 ev. ref., 3 lutheránus és 14 izraelita.
Adója 1721-ben 235 frt 30 kr. 1898-ban összes adója 1168 frt 25 krajczár.
Nevének változatai: 1408-ban Egres. 1576-ban Oláh-Egres. 1577-ben Alsó-Egres. 1831-ben oláh neve Agyiresu, ma Agries.
Nevét égerfától vette, mely egykor itt nagy mértékben nőtte be a völgyet.
A Kaszte nevű hegy alatt szűk völgyben fekvő község, keresztül foly rajta a Rétpataka, mely Kocs átellenében szakad a Sajó vizébe. Tartozik a bethleni járásba, Deéstől 34.9 kilométerre fekszik.
Mivel Felső-Egres Sz.-Brétéből alakult 1364 körül, ennek 1364–1408 közt kellett keletkeznie.
Egrest első említésekor 1408-ban a Bethlen család birtokában találjuk.
1493-ban Bethlen Bernát itteni részét testvérének Bethleni Miklósnak eladja.
1496-ban Ulászló király e községet a Bethlen családnak új adomány czimen adományozza.
1503-ban Bethlen Miklóst és fiait Vitálist és Jánost kir. új adomány czimen itteni részükbe beigtatják.
3961537-ben Bethleni Farkas és nővére Erzsébet Patócsy Miklósné itteni részüket Czikmántori Darlaczi Jugának adják cserébe.
1576-ban Bethlen János felhatalmazza Báthory Kristóf erdélyi vajdát, hogy itteni részét, melyet elzálogosított volt, magához válthassa és hogy mindaddig birtokában legyen, míg utódai kiválthatják, ekkor ezt vagy helyette a Székelyföldön ad akkora és annyit érő birtokot, mekkora és a mennyit ez, bethleni, malomi stb. részei érnek.
1576-ban Báthory István fejedelem a hűtlen, Békéshez szító Patócsy György és János itteni részét Báthory Kristófnak adományozza s a következő évben be is igtatják s ennél jelen vannak Szabó, Egresi és Erdélyi nevű idevaló lakosok.
1584-ben néh. Bethlen Gergely fiai György és János s néh. Bethlen György fiai: Miklós, Ferencz és Mihály magvaszakadásuk esetére az Apaffyakat teszik itteni részük örökösévé.
1584-ben e Bethlenek tiltakoznak az ellen, hogy itteni részük Bánffy Farkas kezén van.
1601-ben Tahy István itteni Báthory Zsigmondtól nyert részét nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1601-ben Bethlen Farkas itteni részét Mindszenti Benedeknek adja cserébe, sőt a most Bánffy Ferencznél zálogban lévő részt is, ha kiváltaná, neki adni igéri.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Bornemissza Boldizsárnak Patócsy Annától való fiát Zsigmondot, valamint néh. Bánffy Boldizsárnak Patócsy Erzsébettől való leányát Margitot Allya Farkasnét, Annát Mindszenti Benedeknét, Zsuzsánnát Bethlen Gergelynét, Juditot Szikszay Györgynét és Borbálát Huszár Istvánnét itteni részükben megerősíti.
1619-ben Kendy Krisztina e birtokát, mely ekkor el van pusztulva, férjére, Haller Zsigmondra ruházza, de az igtatásnál 1620-ban Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemissza Zsigmond, Bornemissza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemissza Zsuzsánnától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy-rész iránt s Bethlen Ferencz ellentmondtak.
1620-ban egyik birtokos Erdélyi István.
3971624-ben Haller Zsigmond e birtokát testvérére, Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősíti.
1678-ban a hűtlenségbe esett Béldy Pál itteni része: t. i. 1 népes és 2 puszta telke elkoboztatván, azt Apaffy Mihály Bethlen Farkas, Gergely és Eleknek adományozta. Itteni birtokos még váradi Kollatovics György, id. gr. Csáki Istvánné Mindszenti Krisztina.
1694-ben birtokosa Bethlen Gergely és László.
1769-ben a fiscus Geréb Ágnest Rédei Ferencznét, br. Diószegi Zsigmondot, Jábróczky Kata br. Dujardin Józsefnét, Keczeli Sándort, Jékey Zsigmondot, Murányi Pétert, Kis Jánost s még többeket perbe fogta az Apaffy-féle részekért, de ettől későbben elállott.
1810-ben birtokosai: gr. Kemény Sámuelnek van 3 jtelke, Rozsnyai Istvánnak 2, gr. Bethlen Sámuelnek 4 jtelke.
1820-ban birtokosai: gr. Kemény Sámuelné ikt. gr. Bethlennének van 8 telke, Ujfalvi Sámuelnek 6, Rozsnyai Istvánnak 3.
1843-ban birtokosai: gr. Kemény Sámuelnek van 8 telke, Földvári Farkasnak 5, Rozsnyai Istvánnénak 3.
1863-ban br. Wesselényi Zsuzsánna és a gr. Bethlen család, Földvári József és Samu, Kemény Sámuel és Kun Kata úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban az itt összeírt 32 füstből egyetlen nemesi füst sem volt. Birtokosai 1898-ban: gróf Klebersberg Zdenkó, 88 kh., örökség nagynénje báró Löwenthalné után, de eladta közelebbről br. Mattencloit Jánosnak. Balogh Lázár, 103 kh., öröklés atyja Balogh Mihály után, ki többektől vásárolta és Hirsch Kálmán, ki szintén vásárolta gr. Kornis Viktortól.
E községet a mai gr. Bethlen család ősei alapították 1482-ben. Bethlen Gergely az „Alpokon túlról” (mai Moldova) hozott oláh jobbágyokkal népesítette be, de ezek közül többen családostól, minden vagyonukkal innen Alparéthoz tartozó falvak egyikébe szöktek. Ekkori kenéze Lázár.
Jelenlegi lakosai oláhok. 1576-ban magyarok is lakták. 1658-ban az egész falu úgy elpusztult a török dúlás következtében, hogy egyetlen lakosa és háza sem maradt meg. 398Lakóinak háromnegyed része napszámból él. Általában véve szegények, a pálinkát szeretik s czivakodó természetűek. Főtáplálékuk a málé. Hosszú szokmányt hordanak. Csütörtökön a maguk földjén nem dolgoznak, hanem más falu határán, hogy jég ne verje el határukat.
Házaikat s gazdasági épületeiket boronából szalmafedél alá építik. Fehér kendőkkel, cserép kancsókkal és edényekkel díszítik belső lakásukat.
Gör. kath. egyház hívei templomukat, mely a főangyalokról van elnevezve, fából építették a falu keleti részén emelkedő hegytetőre. Ez időből valók harangjai is. Fügének leányegyháza.
Éghajlata egészséges, járványtól mentes. A Czibles felől állandólag ki van téve szélnek, jégverés kisebb-nagyobb mértékben minden évben előfordul.
1750-beli hivatalos összeírás szerint határának kétharmad része terméketlen, a többi része alig közepes termésű. A lakosok földjük jövedelméből alig tartják fenn magukat. Vásárra a két mértföldnyire fekvő Beszterczére járnak.
Szántója két fordulóra van osztva, nagy része agyagos s 6 ökörrel szántható, kevés része fövényes, melyet 4 ökörrel szoktak szántani. Az őszi búza köble közép terméskor 30 kévével számítva 5 kalangyát ad, kalangyája másfél véka szemet ereszt; tavaszi búzát nem szoktak vetni, szőlője nincs, erdeje kevés tűzrevaló fát szolgáltat, jobbára Sajó-Udvarhelyről szerzik be földesuraiktól az épületre való fát is. Legelője elegendő, kaszálni fordulónként szoktak.
Adó alatt lévő szántója 69 1/2 köböl férőű, ebbe elvetettek 20 köböl őszbúzát, 23 köb. tavaszi gabonát, s lett 3 1/2 köböl törökbúza, borsó, lencse; rétje 21 1/2 szekérre való; adó alatt van 8 ökör, 15 tehén, 30 borjú, csikó, 6 tulok, 22 juh, kecske, 10 sertés, 9 méhköpű; főző üstök jövedelme 1 frt 45 kr.
1822-ben határa másod osztályú, adó alatt van 177 köbölnyi szántó, 148 1/2 szekér szénafüve, 2 ökre, lova, 6 tehene.
Jelenleg földje gyenge, kötött agyagos, a verőfényes helyeken búzát, törökbúzát termelnek, trágyát az eső lemossa; fejér szőrű tehenet, kevés sertést és juhot tenyésztenek. Gyümölcse: szilva, körtve és almafélék. Nedves időjáráskor két patakja: a Vaducz és Rét-patak s főleg a Buna kút szolgáltatja vizét s ez száraz időjáráskor sem apad ki.
Épületnek való köve nincs. Semmi iparágat nem űznek.
399Határhelyek: 1864-ben Kalea Odorhejului, Kalea Becleanului, Kalea Breti, Sub fazet (a bükkös alatt), La spinoasze (a bokros táján), Fundu Lasuluj (az irtványfenékben), La Stupatura (a rekesztőnél), La Buna (a jó ivókútnál), Kalea Kocsuluj, Kalea florilor (a virágos erdő táj).
1898-ban dűlők: Kaszte, Cserety, Pe Gyál, Pe Poderej.
1658-ban az egész falu teljesen elpusztult, egyetlen lakója sem maradt.
1713-ban 7 jobbágy, 3 zsellér lakosa van, kik 10 házban laknak, el van pusztulva 3 ház.
1750-ben 8 jobbágy, 5 telkes, 3 e nélkül való zsellér s egy ily özvegy, 5 kóborló lakosa van, kik 13 telken 17 házban laknak. Közülök egy kerekes.
1830-ban 79 gör. kath. lélekből álló lakosa van.
1857-ben 147 lakossal, házak száma 32.
1891-ben lakossága 143, házak száma 34.
Adója 1750-ben 101 frt 12 kr. 1755-ben 29 frt 38 kr. 1775-ben 120 frt 38 kr. 1822-ben 104 frt 42 kr. 1898-ban 391 frt 24 kr.