Pekri. Csili. Pekry 1543, Chili Pekr˙ 1544, Pewkry, Chili Pökri 1545, Pokr˙ 1547, Chili Pokry, Pekr˙, Pokr˙ 1549, Chyli Pekry 1551, Ch˙li Pekry, Chili Pökr˙, Pökr˙ 1553. Miklós és Pál nevű tagjai szerepelnek nálunk. 1543-ban Miklósnak akarja eladni Csaholyi Péter néhai Csaholyi Farkasnak, néhai Boldizsár fiának Panit, Oláh-, Magyar- és Felső-Csaholy és még más, szatmárvármegyei birtokait, minek Csaholyi Gáspár és néhai Csaholyi Imre leányai Anna és Katalin nevében ellentmond Melyth Pál. Ő és neje (Csaholyi Boldizsár özvegye) Anna, mint Csaholyi Boldizsár gyámjai 1544-ben megintik Csepei Nagy Ákos Ferenczet, hogy bocsássa vissza néhai Csaholyi Miklósnak, az utóbbi Boldizsár osztozó testvérének szatmárvármegyei részbirtokait, miket az említett Cs. Miklós özvegyétől, Magdolnától, mint a kit azokból hozomány illetett meg, zálogban bír; néhai Csaholyi Imre Oláh-, M.-Csaholy, Vén és szatmárvármegyei részbirtokait, miket szintén zálogban bír. 1545 márcz. 17-dikén Ferdinánd meghagyja a leleszi konventnek, hogy Miklóst zálog czímen iktassa be a legelől felsorolt birtokokba, de ellentmondanak. Miklós neje ellen Csaholyi Péter és György 1545-ben előadták, hogy első férje halála után nála maradtak a birtokokra vonatkozó összes levelek. A leleszi konventnek 1547 ápr. 8-dikáról kelt levele bizonyítja, hogy Miklós és neje meg Csaholyi Péter és leánya, Thardi Literatus Máténé Anna – saját vallomásuk szerint – a középszolnoki M.-, O.- és K.-Csaholy, Zölcze, Panit meg 266más, szatmárvármegyei jószágokra nézve fogott bírák útján barátságosan megegyeztek, de a Pewkryek és Csaholyi Péter júl. 21-dikén is kiegyeztek, minek alapján Miklós jelentette, hogy a birtokot átadta Csaholyinak, nov. 8-dikán is Miklós és Csaholyi Péter egyezkedéséről értesűlünk, Csaholyi Péter fiának, Ferencznek egyik szolgája ura nevében tiltakozott az ellen, hogy atyja, Péter bármi egyezségre lépjen Miklóssal a fenti birtokokat illetőleg. Miklósné Bánfi Annát 1551 febr. 3-dikán is perelték, hogy nem akarta visszaadni az első férjétől visszamaradt javakat. Ügyvédje új ítéletet kért Csaholyi Ferencz ellenében. Ezért 1552 jún. 4-dikén meghagyják a leleszi konventnek, hogy Csaholyit idézze meg, a ki 1553 aug. 17-dikén is, mint felperes áll szemben Miklósnéval az ismert birtokok ügyében. Miklós és neje, az előbb jelzett egyezségek daczára még 1547-ben elfoglalták Tardi Máté deákné Csaholyi Anna szatmárvármegyei birtokait és ennek 5000 forintot meghaladó kárt okoztak. Ezért a leleszi konvent Ferdinánd április 30-diki parancslevelére törvény elé idézte Miklóst. E konventnek 1548 júl. 31-dikén kelt levele szerint Kőrösy Albert deák – mint a most említett Tardi Máté (de Thard) deák embere – Csaholyi Anna Máté deák felesége megbizottja tiltakozott, hogy bár Pekry Miklós és Anna asszony közt fogott bírák utján egyezés jött létre, mégis Miklós elfogatja embereit, megszegi a békességet. 1549-ben Miklós és neje idézik meg Tardi Literatus Mátét és nejét, a kik szintén nem tartották meg azon kölcsönös szerződést, a melyben amazokat örököstársaiknak fogadták néhai Csaholyi Farkasnak már említett M.-, O.-, K.-Csaholy, Panit, Zölcze és más szatmárvármegyei birtokaiban meg összes ingóságaiban. 2671549-ben Miklós magyarcsaholyi jobbágyait öt, 1554-ben egy, 1549-ben a panitiakat két, a középső- és felső-csaholyiakat egy-egy kapu után rótták meg adóval; 1554-ben utóbbi két faluban Pekri helyén Sulyok Ferencz és Csaholyi Ferencz fordúlnak elő. 1549-ben ugyancsak Miklós részéről egy szegényt jegyeztek föl Zölczén. 1553-ban Miklósné Anna megidézteti Ártánházi Bornemissza Boldizsárné Annát a magyarcsaholyi vámház elfoglalása miatt.
1545 ápr. 13-dikán a váradi káptalan tanúsága szerint Csaholyi Péter kijelentette, hogy megsemmisít minden ítéletet, melyet Pewkry Pál állíttatott ki, ha mindjárt ő maga kötelezte is le magát, és tiltakozik az ellen, hogy birtokait elvegyék. Melit György a saját, neje, Csaholyi Anna meg Horvát Miklósné Csaholyi Katalin nevében tiltakozik az ellen, hogy Chili Pökri Pál megvegye vagy bármi úton megszerezze Csaholyi Gáspártól a M.-, O.-, K.-Csaholy, Zölcze, Panit meg más, szatmárvármegyei részbirtokokat. Pál és Bornemissza Boldizsár számára Csaholyi László, Gáspár és György vallomást tettek a csaholyi részbirtokról és az itteni kúriáról, továbbá az oláh-, magyar-, felsőcsaholyi, paniti és zölczei meg egy szatmárvármegyei részbirtokról. De 1553-ban Székely Lászlóné Zoltán Katalin és Chepei Ákos Ferenczné Vetési Piroska megintik a fenti Pökri özvegyét, Katalint, meg özv. Bornemisszánét ama vallomások érvénytelenítésére.