Kincses
Kincses. Kintses János, debreni nemest Szilágy-Szt-Királyról Közép-Szolnok vármegye 1705-ben lovas zsoldos állítására írta ki. 1764-ben az érszentkirályi Kincses család* kap nemesi bizonyítványt Közép-Szolnoktól, melytől 1774-ben a peéri Kincsesek is kérik nemességök elismerését.* 1790-ben ugyancsak e vármegye közönsége a krasznaczégényi Kintses-családot helyezte vissza előbbi adómentességébe, a melynek tagjait nemességök bizonyítása végett a kir. táblához utasította a megye continua táblája, jóllehet ugyanezen családot 1782 jun. 26-dikán fölmentették az adózás alól, miután beigazolta adómentes armalis nemességét.
*V. Test. 293. l.
*P. C. Product. 546. l.
1741-ben Kincses János, szilágyszentkirályi, tett homagiális esküt.
1797-ben Kintsesek Ákoson, Kr.-Czégényen, Magyar-Baksán, Mocsolyán, Peérban, T.-Szarvadon, Új-Németen és Vérvölgyön kisebb birtokosok saját telkükön, vagy másén lakó adómentes, adózó, vagy pedig saját telkükön lakó egyházi adómentes nemesek. Az 1805-diki összeírásban ezek említvék: Gergely, István és ifj. István, ákosi gyalogosok), János, érszentkirályi (lóval), András, ifjú Pál, továbbá János, Péter, Mihály, József, Ferencz, György és ifjú Mihály, krasznaczégényi gyalogosok), István, szilágyszentkirályi (lóval) fegyverfogható adómentes, 761Mihály, Ferencz és János, vérvölgyi gyalogosok) fegyverfogható adózó nemesek, Tamás, mocsolyia saját telkén lakó szabados. János (60 éves), tasnádszarvadi nemes azzal a megjegyzéssel, hogy fegyverszolgálatra «alkalmatlan, szegény». Közülök az ákosiak, Krasznaczégényiek és a mocsolyai, továbbá Ferencz, peéri nemes homagiális esküt tettek.
Kincses Elek 1861-ben, 1867-ben középszolnokvármegyei tiszteletbeli esküdt.
A Kincses-család Bagosra Nagy-Bányáról jött.
