A KÖVESDI VÁR. (Kewesd 1461. Kebesd 1475. Keowesd 1549.)
106A KÖVESDI VÁR.
(Kewesd 1461. Kebesd 1475. Keowesd 1549.)
(Kewesd 1461. Kebesd 1475. Keowesd 1549.)
Szilágy-Kövesden vár állott; ennek nyomai ama három méter széles alapfalak, a melyekre a falú közepén átfutó völgyek találkozó pontján földforgatás alkalmával bukkantak. E hely neve ma is Printrë csëtátyë (várköz). A kövesdi várhoz tartozott Mázsatelek, egy része a kövesdi határnak, meg Szértelek. A középszolnoki «Kewesd határában fekvő Masa és Zerthelek» nevű földeket elfoglalta Sarmasági (Sarmasághy) Elek. 1461 július 18-dikán e földekre nézve kiegyezik az említett Elekkel Sámsoni Albert és menedéket vallanak egymásnak.*
*Dl. 36392. km. Prot. E. min. p. 123. n. 1. et 2.
A várnak nincs is régibb emléke, mert a váradi káptalannak egy 1323-diki levele, mely a Sóvári és Szerdahelyi nemeseknek Kövesd várát illető osztályáról szól, aligha ránk tartozik.*
*Zichy-Okmánytár I. 226. l.
A helység, a hol a vár volt, két részből állt, amint az oklevelek mutatják: Olahkewesd. Magyarkewesd 1466. Kebesd, Kewesd 1475. 1487. A mint a hagyomány tartja: Kövesd magasán a Derske vára állhatott. Ders hídja a két Dersida közt, a községtől nyugotra.
A kövesdi várnak tehát kevés nyoma maradt; világosabb képe van magának a hozzátartozó uradalomnak. A jószághoz tartoztak ezek a középszolnoki helyek: Sarmaság, Szigeth, Kis- és Nagy-Derzsida, Girókuta (Gyerő-Kuta) nevű faluk: Kis-Korond, Remete és Mojád nevű praediumok (1648 előtt).
107Az uradalom épületeiről egyébiránt tudunk már 1645-ből.
A kövesdi nemes udvarház ekkor fejül tövissel födött tapaszos boronapalánkkal volt körülkerítve, a melyen át vassarkakkal ellátott, zsindelyfödeles jó öreg deszkás kapun lehetett bejutni. Mindjárt egy öregistállóra találunk; kívül-belől tapaszos, jó széles tornácz előtte, tizenkét lóra való.
Az udvaron, külön-külön fedél alatt, két rendbeli ház van.
Az egyik épület két szobából s egy pitvarból, három oldalkamarából áll. Úgy a szobákon, mint a kamarákon vassarkú ajtók vannak, kilincsek, az egyik szoba ajtaján pléhes zár, ilyen az egyik oldalkamarán is van. Mindegyik szobában kemencze, a kisebbikben sütőkemencze. A nagyobbik szobának három ablaka van, mindegyik üveg. Itt a fal valami hitvány vászonkárpittal van bevonva. A butorzat: a fal mellett két padszék, továbbá egy karosszék, egy asztal, két deszkából készített nyoszolya, egy tört fogas, avúlt pohárszék, három eczetes hordócska, kettő 2–2, a harmadik 3 erdélyi vedres. Az egyik oldalkamarában egy jó katonanyereg szerszámostól, egy rossz pinczetok, két üvegpalaczkkal, egy rossz cseber, négy lóra való hám, kötelek nélkül, négy fék és egy «égettbor égető rézfazék».
A szobában egy kis könyvtartó is van. Lássuk, miből állott ezen idők szellemi tápláléka. Ime a katalogus: Káldi fordításában egy magyar biblia, azután egy latin prédikácziós könyv, egy magyar könyv, a melynek czíme: A szent hajnal csillag után bujdosók vezérlője, egy másiknak ez a czíme: A mostan támadt tudományok hamisságának tíz, nyilvánvaló bizonysága. Pázmány Péter Magyar Postilláira Dominica (Oratio) s egy derék papnak való könyv (Diurnale vagyis imádságos könyv) egészítik ki a kis könyvtárt.
A másik szobában egy asztal, négy padszék, egy kenyértartó almáriom, öt óntál, egy kisded ónpalaczk van. Az oldalkamarájában egy sajtnyomó szék, egy kis teknő, tíz fatál s tizenhat fatányér.
108A nagyobbik szoba alatt van egy földből való pincze, bárdolt deszkákkal állogatták körül. Harmincznyolcz cseber bor van benne tíz hordóban, három hordó üres. A pincze fölött egy ebédlő filegoria van, e mellett kis kápolnácska, zsindely tetővel.
A «ház hiján» van mintegy tizenkétezer zsindelyszeg egy kasban.
A másik (zsindelyes) épület három szobás. Az öreg szobában, melyen három üvegablak van s új kárpittal van bevonva, mázos kemencze van; két fogas, egy asztal, egy pohárszék, az asztal körül két pad (a gerendán, fenn három új üvegablak). Ennek, valamint a két kisebb szobának ajtaján is vassarok és pléhzár van.
A két kisebb szobában egy pár öltönydarab tűnik mindjárt szemünkbe. «Egy kék szorító, mente fajlandis* rókaháttal bélelve, egy másik mente két fajlandis vállban vágott bagaziájával* bélelt», három sisak. Nincs is egyéb, mint még tíz sing vas, tizenegy vaskarika (kerékre valók), három derekalj haj nélkül s négy «mezítelen vánkos», a melyek jól megférnek együtt.
*A XVII. században használatos posztónév.
*Tela colore tincta.
E szobák alatt is pincze s mellettök egy kis kamara van. A pinczében négy hordóban tizenöt cseber bor. Hat kád, három szuszék, egy öreg szuszékban tizenöt vékányi búza.
A pincze előtt egy jó öreg bornyomó sajtó hever.
Benn az udvarban a felső házak mellett két rendbeli istálló van.
Az udvarház mellett egyik felől baromlegeltető udvar, jó sövénynyel bekerítve, itt egy jó hosszú szín tehenek, juhok számára. A baromudvaron felül van a veteményes s virágos kert. A házon fölül egy kis udvarkert is van. E mellett is jó kert, a melybe néha-néha marhákat szoktak rekeszteni.
Az udvarházon fölül van gyümölcsöskert, szőlő (tizenhat 109lépés), bekerítve fedeles sövénynyel. Az udvarháztól nyugotra van a csűröskert, a csűr mellett egy búza- s egy tönkölyasztag, az előbbiekben száz, az utóbbiban ötven kalangya. A csűr «hiján» tizenkét kalangya lesz (korondi ember a felese) és ugyancsak a csűr mellett a somlyai páter számára is van egy kis asztag, huszonöt kalangyával. A «rétkertben» két tavalyi asztagban száznegyven és háromszáz kalangya búza van.
Két öreg tehén, két tavalyi tinó, egy ménló («ezt Karsai Györgyné asszonyomnak adták»), hatvannégy juh, húsz bárány, tizenhat kecske, tizenkét lúd, tizenkét tyúk, nyolcz récze is volt.*
*Szgy.
Ez a képe az uradalom középpontjának a XVII. század derekán.
Ezeknek az épületeknek a helyére Kemény János, fejedelem, épített egy kétemeletes kőházat. 1646 után «nem sok idővel» a néhai Sarmasági György udvarházát «Kemény János (id. Gyerőmonostori) elrontatván az maga kastélyát megépíttette belőle», a mint egyik tanú vallja, a mikor a néhai Sarmasági György hagyatéka ügyében tanúvallatásokat tartanak 1702-ben a Gyerőmonostori Kemény bárók ellen. Egy-egy faragott kőajtófél ma is található belőle. Erről a kastélyról mondják a tanúk 1703-ban, már negyven esztendeje, hogy elpusztult, csak a kőfalai vannak; de azok is kiromladoztak. Ólak sincsenek. Majorház szintén nincs. Régentén kővel volt kerítve, de már sok helyen csak a fundamentum van. Van egy csűrös kert valami rossz sövénynyel körülkerítve, benne egy hat ágasra épített csűr, nem régi, még jó a fedele. Mellette két búza-asztag, idei, 430 kereszttel, zab egy csomóban 25 kereszt, egyéb semmi.*
*Orsz. II. ll. Urb. et Cons. fasc. 64. nro. 17.
A helységet a törökök, szatmári tolvajok és kuruczok elpusztították 1682 előtt, s azután újra telepűlt. Hogy a kövesdi jószág birtoklását kellőkép megismertessük, tárgyalásunknál 110némelykor kell érintenünk Kövesd helységnek is történetét. Itt a birtoklás részletes története az 1434-dik évvel veszi kezdetét. Kusalyi Jakcs György fiának Lászlónak és Losonczi Bán unokájának Istvánnak kevesdi jobbágyai azok között vannak, kikkel e két úr megtámadta fegyveres kézzel Borsi Nagy Mihály fiának és unokáinak meg Csamai Ördög Lászlónak és fiainak Apáti, Köröm és Baromlak birtokbeli jobbágyait és a kik ellen ezért ekkor vizsgálatot tartanak.* Mind e mellett Kövesd eredetileg Sarmasági-birtok, a mint mindjárt a váradi káptalannak egy alább fölmerülő 1355-diki okleveléből kitűnik, s innen származott át annak birtoklása a báró Kemény-családra. Az uradalom eredetileg nagyobb kiterjedésű volt; mint láttuk, Szértelek is ide tartozott s innen lehet, hogy már itt a Jakcsiak kövesdi jobbágyairól is van szó. 1475 körül a Sarmasági családéi az «Allexj» birtokai, Korond, Kövesd, Remete, Giro(l)tkuta, Sziget, Sarmaság, Dershida. Ezekben a helységekben (Sarmaság, Sziget, Oláh- és Magyar-Kövesd, Remete, Tót-Korond, Giro(l)tkuta és Dershida már 1454-ben birtokosok. A rokonság pörlekedéséről csakhamar hallunk. 1466 október 9-én Sarmaság, Dershyda, Remethe, Thothkorond, Gyrolthkwtha, Olahkewesd, Magyarkewesd, Zygeth középszolnokvármegyei birtokoknak Sarmasági Ambrus részére országos birói levél értelmében tervezett beiktatása ellen Sarmasági András özvegye több rokona nevében tiltakozott. Felperes: Sarmasági Ambrus, alperes: Sarmasági Elek, Ellenmondó: Sarmasági András (II.) özvegye: Katalin, a nevezett András leányai, úgymint: T… Albert neje Zsófia, Kémeri János neje Katalin, valamint az alperes Sarmasági Eleknek Ilona asszonytól született gyermekei s Majádi László neje: Agata asszony nevében.* 1487 augusztus 13-dikán Mátyás király azt hagyja meg a kolozsmonostori konventnek, hogy 111Kewesd birtokba Majádi Istvánt, Gergelyt és Jánost iktassák be,* de a mikor a birtok egy negyedrészébe, mint a nagyatyjukról, Sarmasági Andrásról maradt jogos örökségükbe akarják iktatni a Majádi László fiait; Sarmasági Weres László tiltakozik a néhai Sarmasági Elek fiai nevében a beiktatás ellen.* 1543-ban a kövesdi jószághoz tartozó helységek tisztán Sarmasági-kézen vannak: Magyar- és Oláh-Kövesd, Sarmaság, Sziget, Desida (sub monte), Girókúta, de már a másik Derzsidán Nádasdi Boldizsár, Dobai János és Szakácsi László portáit írják össze, Nagy-Korondon a Jakcsiakét s Pázmán Péterét. (Kis-Korond, Remete és Majád nincsenek az összeírásban.) Ekkor Magyarkewesden Sarmasági László, István és Mihály jobbágyait 2–2 kapura becsülték. Volt ekkor itt még 3 bíró, 4 szabados, 6 szegény, 6 új ház és 3 puszta telek. Olahkewesden Sarmasági Lászlónak jobbágyai 2 kapu után fizettek adót, az utóbbiakéi csak 1–1 után. Találtak még a helységben 3 bírót, 4 szabadost, 3 szegényt és 5 új házat.* A birtokot, mint a néhai Sarmasági László javainak egyikét, legutóbb mint gyámok Báthori István özvegye, Katalin és fiai: András, Kristóf meg István kezelték, kiket 1547-ben számadásra intet Sarmasági András.* 1549-ben Keowesden 4 kapu után adóztak a Sarmasági Mihály jobbágyai a Sarmasági András és Perneszi Imreéi pedig 3–3 után. E 10 családon kívül találtak itt még 20 szegényt, 5 servitort és 4 új házat. Oláh-Kövesden 2 kapu után adóztak a Sarmasági Mihály jobbágyai, míg a Sarmasági András és Perneszi Imreéi csak 1–1 után. E 4 családon kívül feljegyeztek még 1 birót, 6 szegényt, 5 új és 2 puszta házat. Ugyanekkor már Kis-Korondról is szó van, a hol Perneszi Imrének nincs portája, csupán Sarmasági Andrásnak 1 puszta házhelye s Mihálynak 1 portája. Tulsó-Derzsidán a Sarmaságiakon s Perneszi Imrén kívül már Dobai János és Tamás, Majádi Miklós és Nádasdi 112Boldizsárral is találkozunk, s Mojádon Majádi Miklósnak van 1 portája.* Kewesd részbirtokba 1550-ben újból beiktatják Sarmasági Mihályt.* 1551-ben pedig az itteni részbirtokot Sarmasági Borbálának itélték oda.* 1569-ben («feria quinta proxima post festum beati Matthei apostoli») Sarmasági János fiai kötelesek Anna nővérüknek a leánynegyedet kiadni, a mint ekkor János király meghagyta Középszolnok vármegyének, hogy Sarmasági János fiait, Jánost, Gábort, Mihályt, Gáspárt, Györgyöt és Eleket szólítsa fel ugyancsak Sarmasági János Anna leányának, Kemény János özvegyének, atyjuk Sarmasagh, Kewesd, Gyrokwtha, Zygeth, Zopor, Alsódershyda, Felsewdershyda, Kyskorond, Nagykorond, Mayad, középszolnoki birtokaiból a köteles részszel és leánynegyed kiadásával való kielégítésére.* Itt tehát már a tartozékok Szoporral is szaporodnak. Egyébiránt Alsó-Szoporon már 1549-ben találunk Sarmasági Mihálynak 1 szegényét, Andrásnak 1 új házát s 2 szegényét, míg Felső-Szopron nincs nyomuk.*
*Leleszi conv. B. 9. f. anni 1431. nro. 24.
*Dl. Km. Prot. 36,393. Km. prot. F. min. p. 1. n. 1.
*Dl. 27955.
*Dical.
Dical.
*Lelesz, Act. an. 1547. fasc. 3. nro. 21.
*Dical.
*Lelesz, Prot. 7. fol. 57. an. 1550.
*U. o. 54. an. 1551.
*Gy. f. Kápt. lev. H. 30.
*Dical.
Per támadt ebből, hogy a birtokon 1570-ben Sarmasági Anna, Gyerőmonostori Kemény Jánosné, mint az atyjáról, Sarmasági Jánosról maradt birtokon osztozni akar 6 fiútestvérével, ezek közül a legidősebbik megesküszik a gyulafehérvári törvényszék határozatából, hogy abban a leányágnak része nincs s így a fiúk birtoka maradt.
Fölötte érdekes e per története, a melynek részleteit előadom.
1570-ben Sarmasági Annának a Gyerőmonostori Kemény János özvegyének (a Sarmasági János leánya) a nevében literatus Pistháki Lukács indítja a pört Sarmasági János, Gábor, Mihály, Gáspár, György és Elek ellen, a kiknek az ügyvéde literatus Ippi Tamás. Két okiratot hoz az alperesek ügyvéde a tárgyalásra, a János király gyulafehérvári törvényszéke 113elé. Literatus Pistháki Lukács, a Sarmasági Anna ügyvéde; a megbizottja nevében követeli az alperesektől, hogy Sarmasági Annát az atyjáról, Sarmasági Jánosról maradt birtokokban, a melyek a középszolnokvármegyei Sarmaságon, Kövesden, Girókután, Szigethen, Szopron, Felső-Derzsidán, Alsó-Derzsidán, Kis-Korondon, Nagy-Korondon és Mojádon vannak, egyenlően részesítsék; mert azokban a női ág a férfiággal egyenlően osztozik. Kéri egyszersmind, hogy az e birtokokra vonatkozó okiratokat is adják ki neki vagy eredetiben, vagy másolatban. A mely birtokokból pedig nem osztozhatik egyenlően a férfi-ággal, az ország törvényei alapján kéri az őt megillető leány-negyedet. Ezt hallva az alperesek ügyvéde, megtagadja a kérést; mert – a mint mondja – e birtokok ügyében vannak nekiek okirataik, a melyek világosan ő mellettük bizonyítanak, s a melyeket majd készek lesznek előmutatni, ha a törvényszék új tárgyalást tűz ki az ügyben. A királyi törvényszék protonotáriusa, esküdtei s assessorai elhatározásából tehát az ügyben új tárgyalást rendelnek el s megrendelik az alpereseknek, hogy akkorra mindennemű okiratot hozzanak magukkal, a mi csak a néhai Sarmasági János hagyatékára vonatkozik, a nélkül, hogy újabb tárgyalás kitűzését remélnék; hogy azok alapján a törvényszék igazságos ítéletet hozhasson. A második tárgyaláson a Sarmasági Anna felperes ügyvéde, Pistháki Lukács, fölkéri az alperesek ügyvédét, literatus Ippi Tamást, az igért okiratok felmutatására, a ki fel is mutat két oklevelet, a melyek egyikén a Konth Miklós erdélyi vajda és Szolnok vármegye főispánja neve és pecsétje állott; ez, 1355-ben, Visegrádon kelt. E szerint a váradi káptalan bizonyítja, hogy 1355-ben az ő megbízott emberének, Konth Miklósnak a jelenlétében a Moys comes leányának, Erzsébetnek helyesebben utódjának Sarmaság birtokból kiadták a leánynegyedet. A másik oklevél a váradi káptalan birtokátadó kiváltságlevele (litterae privilegialiter statutoriae); a mely szerint Lajos király új adomány czímén a Sarmaságiaknak 114adja az említett peres birtokokat, kivéve Mojád, Szopor, az egyik Derzsida, Nagyfalu és még több birtokokat. A felperes ügyvéde kifogást tesz az első, a Konth Miklós okiratával szemben: mert az abban említett leánynegyed kiadás nem törvényes intézkedés, hanem a felek megegyezése alapján történt meg. A másik ellen az a kifogása, hogy az már új adományozási levél s abból Szopor, Mojád és Nagy-Korond ki van hagyva; Felső- és Alsó-Derzsidát pedig nem különbözteti meg. A törvényszék határozata alapján az első oklevél ez alkalommal nem érvényes; Szopor, Mojád, az egyik Derzsida és Nagy-Korondon osztozkodni kell s a többi birtokokat illetőleg az idősebbik testvérnek meg kell esküdnie 50 hozzá hasonló rangú nemessel együtt. A 3-dik tárgyaláson a felperes ügyvéde kijelenti, hogy a felperes Felső- és Alsó-Derzsidában követelte az osztozást az alperesektől; míg az új adománylevél csak Derzsidát ír; ő mindkét Derzsidában osztozni akar. Az alperesek ügyvéde azt mondja, lehet, hogy az új adománylevél kérőinek csak egy Derzsidájuk volt s csak azután szerezték a másikat. Bozzási Jakab a Majádi Jusztina nevében fellép a pörben, azt mondja, hogy neki is épen úgy van része azokban a birtokokban, mint Sarmasági Annának és alperes fiútestvéreinek, mert ezeknek az atyja, Sarmasági János az idősebb Sarmasági János unokája; az ő nagyanyja pedig Sarmasági Heléna, Majádi Jánosné, az idősb Sarmasági János leánya. De Majádi Jusztinát az új adományozó levél értelmében semmi sem illeti a birtokból, őt tehát elutasítja a törvényszék.*
*Szgy.
1570-ben a középszolnoki Kewesden 3–3 kapuszámnyi adóval rótták meg a Sarmasági Miklós és özvegy Sarmasági Mihályné jobbágyait. Ugyancsak az ő jobbágyaikról van szó Sarmaságon, Szigeten, Felső-Derzsidán, Girókután; már Alsó-Derzsidán csak Miklósnak, Horváth Istvánnak s aztán meg 115Majádi Imrének van 1–1 portája. Nagy-Korondon Jakcsi Boldizsárnak 1.*
*Dical.
1594 szeptember 1-sején Báthori Zsigmond fejedelem megparancsolja Csukat Péter tisztjének, hogy Sarmasági Zsigmond jószágát ne bántsa s ha valamit elfoglalt volna, adja vissza;* szeptember 13-dikán arról értesülünk, hogy Sarmasági István, kinek «Báthory Istwan atta volt Paczalt», Kövesden lakott.*
*Nagyv. Múz. Blt. eredetiből.
*Nagyv. Múz. Blt. eredetiből.
Kövesdi Sarmasági Zsigmond (II.) 1601-ben kelt végrendeletében kövesdi udvarházát, Sarmaság, Sziget, Girókuta, Dershida, Remete és Korond középszolnoki birtokait mostoha fiainak: Jósika Zsigmondnak és Gábornak köti le nejének elköltött 5000 frtjában.* 1598 után ugyanis Sarmasági nőül vette Füzi Borbálát, Jósika István özegyét.*
*Péchi-család ltára. Századok. 1889. 521. l.
*U. o. 523. l.
1602-ben a Kövesd birtokra védelemlevelet ad Básta Kövesdi Sarmasági Zsigmondnak.* 1604-ben Kövesden 4 rótt ház után 8 forintnyi adót fizetett a Sarmasági Zsigmond jószága.*
*U. o. 524. l.
*Dical.
1607-ben Rákóczi Zsigmond előtt ő azt adja elő, hogy László (III.), néhai Mihály (II.) fia, idősb Sarmasághi Sarmasághy Mihály unokája és Gáspár (II.), János fia, fenti idősb Sarmasági Sarmasághy Mihály unokája, bizonyos okleveleket, melyek a Sarmaság, Kövesd, Sziget, Girókuta, Dershida, Majád, Kiskorond, Remete, Babuktelke középszolnoki birtokok birtokjogát illetik és melyeket Thelegdi Espán Istvántól vett kézhez, neki, mint legidősb családtagnak megőrzésére átadtak: az iratok között azonban a második János ítélőlevele a fenti Sarmasági János esküjéről ötven nemessel együtt, melyet néhai II. Lajos király új adománya alapján tettek (arról, hogy az új adománylevelen kívül más levele nincs) Közép-Szolnok vármegye előtt, nem találtatik. Meg is hagyják Varagyiai Izsák Mátyás és Tasnádi Juhos Miklós törvényszéki írnokoknak, hogy Espán Istvántól 116követeljék vissza a leveleket, ha pedig megtagadná azok kiadását, idézzék meg.*
*Orsz. lt. Kolozsm. Convent. Lad. 27. 8. Nr. 1.
1611 márczius 26-dikán Báthori Gábor, erdélyi fejedelem a középszolnoki Kövesd birtok összes tizedeit, a melyeket előbb néhai Sarmasági Miklós, majd Kövesdi Sarmasági Zsigmond bírt, az utóbbitól csere útján már átadott, ugyanottani birtokrészekkel együtt Bogdányi Ferencznek adományozza hű szolgálataiért,* holott Sarmasági Zsigmond még 1610 november 28-dikán visszavonta cseréjét Bogdányi Ferenczczel, egy kövesdi udvarház, Kövesd, Sarmaság, Dersida, Sziget, Szopor, Remete, Kiskorond birtokrészeket illetőleg,* mert hiszen csak kényszerítették erre a cserére. Fájva panaszolja, hogy Bogdányi János, a Ferencz atyja, valami vádat koholt ellene (hogy t. i. Sennyei Pongráczczal s Kornis Zsigmonddal, a fejedelem ellenségeivel tart) s életének megtartásáért ment bele a cserébe. Ő mondja egy helyt, hogy jószántából nem adta volna el az őseitől maradt jószágot, a honnan vezetékneve is van és a melyet az ő elei tizenegy esztendő hiján négyszáz esztendő óta birtak, négyannyi jószágért se, mint a mennyiért kénytelenségből, nagy keserűséggel és szíve fájdalmára ki kellett kezeiből bocsátania. De hát megijedt, Magyarországra futott, mert hallotta, hogy a fejedelem sok urat és fő embert akar megöletni Beszterczén és csakugyan a beszterczei gyülés proscribálta is azokat, a kiket vétkeseknek találtak. Őt ugyan nem vádolta senki, mégis Báthori Gábor fejedelem «per notam» adományozta Bogdányi Ferencznek, a kit be is iktattak.
*U. o. Lad. 26. B. Nr. 15.
*Gyf. kápt. lev. Cent. F. 21.
A beiktatás után maga a fejedelem küldött utána, mint ártatlant, haza hivatta, az ős jószágát kezébe is bocsátotta Bogdányi; de azután mégis cserélnie kellett. Igy rörtént a fejedelem újabb adományozása Bogdányi részére, a mi ellen 117tiltakozott Sarmasági, jóllehet nyiltabban már csak akkor, mikor «bátorságosabb» lett az élete.
Ugyanő Thurzó Györgyhöz 1616 július 12-dikén írja, hogy vesse közbe magát érte Bethlen Gábor fejedelemnél, mert ő üldöztetik őseitől maradt sarmasági, kövesdi jószága miatt. Bogdányi János incselkedett. Igy ír: «Szilágyba kövesdi házunkhoz jövék, várván ott az ő nagysága válaszvételét. De egynehány nap múlva csak a kövesdi szőlőm felén álván, vigyázva látám, hogy házamra foglalók jövének. Én is a veszedelem előtt kijövék … Szánja meg a kegyelmes úr is az ilyen vénségemnek idején való keserves bujdosásomat»; 25 év óta ismeri Thurzót, 19 éves korában kelt ki az iskolából.*
*Szgy.
1634 május 29-dikén Sarmasági Ferencz és Ádám testvérek Serédi Istvánra ruházzák át kövesdi és gerendi jószágukat tartozékaikkal, a rajtok levő terhekkel s követelésekkel úgy, hogy ha azokat akármi úton magához tudja szerezni, bírja békességesen mindaddig, a míg ők megházasodnak: akkor a felét adja nekik vissza. 1643 május 20-dikán kövesdi birtokáról lemond Kemény János fejedelmi főkomornyik javára, míg ugyanekkor Kemény János fejedelmi főkomornyik szopori birtokáról mond le Serédi István javára.
1641-ben L. Bánfi Zsuzsánna, ki 1623-ban Jeszeniczei és Budetini Szunyogh Gáspárhoz, kővári főkapitányhoz ment nőül, midőn előbb Rhédei Pál felesége volt,* Kis-Rhédei Rhédey Ferencz jelenlétében pénzszükség miatt adta el a középszolnoki Kövesd castellumot és a Kövest possessiobeli részbirtokot örök áron visszaválthatatlanúl Gyerőmonostori Kemény Jánosnak és örököseinek, továbbá Sarmaságot az ottani malommal, Szopori szintén malommal, Szigetet, mind a két Derzsidát, Girókuta birtokot, Gurzófalva birtokot malommal. Majád, Korond és Remete praediumokat továbbá a krasznamegyei Zovány, Récse, Jaáz? (Jászó), Oláh-Valkó és 118Új-Vágás birtokokat.* 1646-ban Kemény János és neje, Kállai Zsuzsánna, megveszik Sarmasági Anna, Lónyai Istvánnétól ennek a középszolnoki Sarmaság és Girókuta possessiokban levő részbirtokait 1000 frtért.
*Gr. Lázár Miklós: Erdély főispánja. Századok, 1889. 135. lap.
*A gyulafehérvári káptalannak L. Bánfi Farkas számára 1789-ben kiadott átiratában. Bl. fasc. LL. nro. 5.
Gyerőmonostori Kemény János 1647 május 20-dikán a Rákóczi György generálisa, fejedelmétől örök tulajdonul kapja mindazon középszolnokvármegyei birtokokat, a melyek a fiúutód nélkül elhalt Kövesdi Sarmasági Györgyről maradtak, bár Sarmasági Györgynek maradt egy kiskorú leánya hátra, Katalin. Ezt megelőzőleg Kemény János követelte, hogy mint közeli férfirokon ő lehessen az árván maradt Sarmasági Katalinnak és ez árva birtokainak a gyámja, a mely birtokok Közép-Szolnok vármegyében voltak Kövesden, a hol nemesi ház és curia is volt. Sarmaságon, Szigeten, Kis-Dershidán, Nagy-Dershidán, Szopron, Girókután, továbbá a Nagy-Korond, Remete és Majád nevű puszta praediumokban. De viszályba keveredett e miatt rokonaival, mert Sarmasági Erzsébet, özv. Csegei Káthai Györgyné azt állította, hogy őt illeti a gyámság, mert az árva leányt eddig is ő nevelte. Rákóczi György fejedelem előtt egyezségre akarnak jönni a rokonok 1647 április havában. Megjelennek Gyerőmonostori Kemény János, Sarmasági Erzsébet, özvegy Csegei Káthai Györgyné és Sarmasági Borbála özv. Sulyok Péterné s előadják, hogy a Sarmasági György Katalin nevű árvájának és a reá maradt jószágoknak a gyámja Kemény János akart lenni, a jószágokat már el is foglalta, gondozása alá vette; de mivel Sarmasági Erzsébet azt erősítette, hogy ő a végrendeletnél fogva a gyám, tehát a gyámságot Kemény János átengedte neki. A míg a rokonok viszálkodnak, a fejedelem fiskális direktora az ország törvényei értelmében lefoglalta a birtokokat a fiscus javára, mivel Sarmasági György fiutód 119nélkül halt el. A lefoglalás ellen Kemény János, Sarmasági Erzsébet és Borbála tiltakoznak úgy a maguk, mind az árva gyermek Katalin nevében, de hiába. A fejedelemnél könyörögnek az ügyben, hogy a jószágokat hagyja az ő kezükben; de csak annyit tudtak kivinni, a fejedelem különös kegyből megrendelte a fiscális directorának, hogy kárpótlásul 2000 frtot adjon a két özvegynek, az árva Katának s Kemény Jánosnak, oly feltétellel, hogy Kemény a 2000 frtból őt megillető részt nem veheti fel, mert a Sarmasági György halála óta úgyis használta annak a birtokait. A Sarmaságiak Kemény Jánossal kötelezik magukat a fejedelemmel szemben, hogy a jószágokhoz többé semminemű jogot nem formálnak, azokat teljesen a fejedelem tulajdonának tekintik s esküvel fogadják, hogy az új birtokost soha semmi úton-módon nem fogják háborgatni a javakban, bárkinek adja is a fejedelem a birtokba iktatásnál sem fognak tiltakozni; végre azokat a jobbágyokat is, a kiket a két özvegynek Girókután Sarmasági György zálogba adott volt, kötelesek visszaadni, a mikor a fiscus vagy az új birtokos vissza akarja váltani. Ez egyezséget a fejedelemmel 1647 április 4-dikén kötik s már, mint fönnebb is láttuk, 1647 május 20-dikán a fejedelem az összes birtokokat a Gyerőmonostori Kemény János érdemei jutalmáúl Kemény Jánosnak és feleségének és mindkét ágon születő utódaiknak adományozza örökös birtokúl. Ha gyerekeik nem lennének, Kállai Zsuzsánna fogja örökölni a birtokokat, de oly feltétellel, hogy 2000 magyar forintért, ha a fiscus akarja, tőle akár mikor visszaválthatja a birtokokat, tehát mintegy zálog czímen bírhatja csak.
1676 október 20-dikán Kövesd birtokot illetőleg tiltakozik Kávási Pálné, Katalin, Sarmasági György és Valkai Erzsébet lánya.*
*Gyf. kápt. lev. Cent. F. 20.
Apafi Mihály fejedelem Segesváron 1683-ban kelt levelében 120már Sarmasági Katalinnak Csebi Pogány Menyhért nejének kérésére meghagyja a gyulafehérvári káptalannak, hogy a levéltárában található azon okleveleket, melyek a sarmasági birtokra, Sarmasági György ingó és ingatlan vagyonára vonatkoznak, valamint a Kemény János-féle szerződés írja át és megpecsételve Sarmasági Katalinnak adja ki. A káptalan a fejedelem parancsának nyomban eleget tesz, kijelentvén, hogy I. Rákóczi György fejedelem 1646-ban Gyulafehérváron privilegialis alakban átiratta és újból megerősítve kiadta ezeket: I. Rákóczi György fejedelem előtt megjelent, egyrészről Görcsöni Serédi István és Barcsai Ákos (karánsebesi és lugosi bán) mint Sarmasági Anna, a Lónyai István (de Lona) nejének és gyermekeinek gondnokai (curatores); másrészről pedig Kemény János (de Bükös), fogarasi kapitány. A nevezett gondnokok előadják, hogy Sarmasági Anna, a maga, továbbá gyermekei és rokonai nagy szüksége miatt, Serédi István segítségével megegyezett Kemény Jánossal, hogy ennek eladja birtokainak bizonyos részét. A fejedelem azonban Sarmasági Anna ellen, mivel ez polgári kötelezettségének nem tett eleget, birtokához mérten nem küldött gyalogost és lovast, az ítélőszék nótáriusát küldi ki. Sarmasági Anna ekkor megbízta gondnokait, hogy a tárgyalást folytassák Kemény Jánossal és a fejedelem követelését belevéve, egyeznek meg vele. Megegyeztek pedig ilyenképen: 1. Kemény János Sarmasági Annát a fejedelem minden követelésétől megszabadítja. 2. Sarmasági Anna a biharvármegyei Nagy-Kágya és középszolnokvármegyei Sző-Demeter (Zeődemeter) possessioban levő részbirtokait magának, s maga halála után örököseinek megtarthatja. 3. Sarmasági Anna középszolnokvármegyei Sarmaság és Girókuta possessiokban levő összes részbirtokait eladja Kemény Jánosnak és nejének, Kállai Zsuzsánnának és örököseiknek. 4. Kemény János kötelezi magát, hogy 1000 frtot fizet Sarmasági Annának, mihelyt a birtokot kezéhez kapja. 5. Mindkét fél 122kötelezi magát a szerződés sértetlen megtartására: a sértő fél büntetés alá esik. A fejedelem a szerződést megerősíti Gyulafehérváron, 1646.*
*Jlt. Nr. 31.
121KEMÉNY JÁNOS.*
*Kemény János. Szalai-Baróti: A Magyar Nemzet Története, III. k. 326. l.
Hogy egyébiránt Kemény János miként jutott a birtokhoz és pedig az egész jószághoz, az csak 1700 táján derül ki körülményesen.
1701 május 21-dikén az idősb Csebi Pogány Menyhért és felesége Kövesdi Sarmasághy Katalin (a Kövesdi Sarmasághy György és Valkai Erzsébet leánya) érdekében elrendeli Leopold király az e czélra kiküldött biráinak (a kiket az erdélyi kir. táblától küld ki), hogy a néhai Sarmasági György hagyatéka ügyében vallatásokat végezzenek s a kivallatás előtt minden tanút eskessenek meg. A vallatások a király rendeletéből egy időben folynak: Fejér, Torda, Kolozs, Doboka, Belső- és Közép-Szolnok, Kraszna, Máramaros, Hunyad, Zaránd és Küküllő vármegyékben, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyében a kir. tábla két kiküldött jegyzője (scriba ac juratus notarius), Kassai János és Kún István végzi a vallatásokat. Ez év június 24-dikén kezdik el a vallatást a krasznavármegyei Somlyó városban s a középszolnokvármegyei Bősházán (Bölcsháza) fejezik be július 1-sején. A kivallatott tanúknak az ügyben három pontban tették fel a kérdést: 1. Ki foglalta vagy foglaltatta el az 1646-diki év szent Jakab napja táján elhalt Sarmasági György középszolnokvármegyei részjószágait a hozzátartozókkal együtt: Kövesd (a hol udvarház is van), Sarmaság, Sziget, Kis- és Nagy-Dershida, Lompért és Gyerőkuta nevű falvakban és Nagy-Korond, Remete és Mojád praediumokban? Miféle szín alatt? 2. A Sarmasági Kata (a György leánya örökségét képező, említett jószágokat ki foglalta le? Milyen formában? 3. Az említett jószágok jelenleg ki kezében vannak s milyen czím alatt? Június 24-dikén Somlyón a nemes Görög György házánál két somlyai 123jobbágyot, 26-dikán a középszolnokvármegyei Sarmaság faluba átmenvén, az ifjabb Gyerőmonostori Kemény János árvái jobbágyának, Antal Jánosnak a házánál nyolcz tanút, 27-dikén Kövesden a Furulyás János (az ifj. Gyerőmonostori Kemény János báró árvái jobbágyai házánál két jobbágyot vallatnak ki. Még ugyanezen nap a középszolnokvármegyei Sámsonban a Széplaki Petrichevich Horváth Boldizsár Veres János nevű jobbágya házánál Szilágyszegi Boda Mihálynak egyik jobbágyát vallatják. 28-dikán a középszolnokvármegyei Dershidán a Kemény-árvák Burzuk Mihály nevű jobbágya házánál hat tanút vallatnak ki, 29-dikén a krasznavármegyei Újlakon a Hatházy Balku László nemes Sólyom Gergely nevű jobbágya házánál e Balkunak két jobbágyát vallatják. 30-dikán a krasznavármegyei Ipp birtokban három jobbágyot vallatnak. Július 1-sején, mint fönnebb is mondók, a középszolnok vármegyei Bősházára mennek át, a hol a Borosjenői Korda Ferencz Sárközi István nevű jobbágya házánál egy jobbágyát kivallatják s ezzel itt befejezve a vallatásokat, a jegyzőkönyvet124kiállítják s aláírják. A tanúvallatások szerint 1646-ban a Sarmasági György hagyatékát képező jószágokat idősb Gyerőmonostori Kemény János foglaltatta el erőszakosan, a kit később a törökök vágtak le. Kocsis Mihály nevű jobbágya és tiszttartója viselte gondját az elhalt Sarmasági György jószágainak s az árváknak, a ki egyszer hazament Sarmaságra; mindent bezárt a s kulcsokat magához tette, de mire visszatért, már nem mehetett be a kövesdi udvarba, mert míg haza járt, «az udvarházat meghágta egy Sas Mátyás nevű gondviselője Kemény Jánosnak és az ott találtatott jókkal elfoglalván, az lakatokat mindenünnen leverte. Ezen Sas Mátyás mondotta Kemény János úrnak, «nagyságos úr, vétek nagyságodnak, hogy megengedi, hogy ilyen jószágok tutora paraszt ember legyen, hiszen a Sarmasági-jószágok felét mindenütt nagyságod bírja, azért legyen tutor nagyságod».
KEMÉNY JÁNOS DÍSZNYERGE.*
*Kemény János dísznyerge. (U. o. III. k. 331. l.)
A Sarmaságról visszatért Kocsis Mihályt Kemény János «megfogatván és tömleczben tétetvén, egykor felhivatta s kérdezett tőle, ki az urad, arra azt felelte, úr nincsen, Sarmasági György árvája az asszonyom. Arra mondotta Kemény János úr, no én feltartom azokat az gyámoltalan árvákat, míg emberkort érnek, talán megköszönik akkor». Ezután Kocsis Mihályt feleskette a saját jobbágybírójának. Az Ippanon lakó Kutas Anna és Katalin jobbágynők vallomása szerint az elfoglalás azalatt történt meg, míg a templomban a holttest fölött a szertartást végezték: «Mikor az Sarmasághy György testét temetni kivitték, mi is ott voltunk az templomban késérvén az testet, ott míg az temetési pompa végben ment volna és mi is az Sarmasághy atyafiaival, úgymint Sulyoknéval, Káthainéval és Tepcsinével visszaindúltunk volna az Sarmasághy György árva leánykája is velünk lévén, bennünket az udvarházhoz Kemény János eő nagysága be nem bocsáttata, hanem kizáratott, azután nem sok idővel ezen Sarmasághy udvarházát – mint fönnebb is láttuk – Kemény János elrontatván, az maga kastélyát megépítette belőle.»
1251702-ben a pörös jószágok, a vallomások szerint, a Kemény László, Simon és az ifj. Kemény János árvái birtokát képezik.*
*Szgy.
1703 április 11-dikén idősb Csebi Pogány György (az idősb Pogány Menyhért és a Kövesdi Sarmasághy Katalin fia) kérésére és érdekében Leopold király rendelteti el az Erdélyben levő kir. táblájának, hogy a kérelmező nagyatyjáról, néhai Kövesdi Sarmasághy Györgyről maradt középszolnokvármegyei birtokok ügyében szigorú vizsgálatot indítsanak. Az ügy megvizsgálására kiküldött birák Hadad városában, 1703 május 3-dikán (a br. Wesselényi István várában, a hol az utolsó vallatásokat végezték) ki is állítják a vizsgálati jegyzőkönyvet; a mely szerint már 1703 április 23-dikán megkezdették a vallatásokat a középszolnokvármegyei kövesdi birtokban a néhai ifj. br. Gyerőmonostori Kemény János (a felesége Teleki Anna) árváinak Negre Simeon nevű jobbágya házánál. Előbb minden tanút megeskettek s azután vallatták ki az ügyben. Minden tanút kikérdeztek arra nézve is, tudja-e vajjon, hogy Sarmasági Borbálának (néhai Lecskei Sulyok Péter volt a férje), Sarmasági Erzsébetnek (néhai Fricsi Fekete Ferencz volt a férje) és Sarmasági Annának külön jószága volt-e és Sarmasági Györgynek amazokétól ismét külön? A Keményeknek három jobbágyát vallatják ki Kövesden, április 23-dikán; ezután átmennek Szigetre április 24-dikén s a Gyerőmonostori Kemény Simon Dancsul Filep házánál folytatják a vallatásokat, a hol kilencz sarmasági jobbágyot vallatnak ki s három szigetit.
A következő nap, április 25-dikén Kis-Derzsidán folytatják a vallatásokat a néhai ifj. Gyerőmonostori Kemény János báró árváinak Lupsa János nevű jobbágya házánál, a hol az árváknak 5 derzsidai jobbágyát és nemes Nagyderzsidai Gavrilla Mihályt vallatták ki. Ugyancsak április 24-dikén átmentek 126a krasznavármegyei Somlyó-Újlakra, a hol a Szathmár-Bagosi Pap Dávid jobbágya és egyszersmind Somlyó-Újlak esküdt birájának, Kocsis Andrásnak a házánál folyik a vallatás s két nőjobbágyot vallatnak ki, a kik Kövesden laktak atyjukkal együtt gyermekkorukban. Április 26-dikán a krasznavármegyei Ippra mentek át, a hol a falusi bíró házánál vallatnak két ippi jobbágyot. Április 27-dikén a középszolnokvármegyei Szilágy-Sámsonba mennek át s szintén a falusi bíró házánál folytatják a vallatást, kivallatják Mocsolyai Veress Ferencz nemest. Május 2-dikán a középszolnokvármegyei Hadadon, a báró Wesselényi István várában Wesselényinek nyolcz bogdándi: május 3-dikán öt széri jobbágyát és tíz szilágysámsoni jobbágyot vallattak ki a néhai Sarmasági György birtoka ügyében.
Ezen, a fentiekkel egyező tanúvallatások szerint 1646-ban a Sarmasági György halálakor még a koporsóban feküdt Kövesden egyik házában a meghalt Sarmasági György, a mikor idősb Gyerőmonostori Kemény János, a ki ekkor épen Kövesden időzött a várban, egy Szabó Mátyás nevű tiszttartójával és darabontjaival elfoglaltatta a kövesdi udvarházat (puszta várat). Szabó a darabontokkal hátúl, a csűrös kert felől egy kis ajtón rontott be s azontúl senki sem mehetett a kuriára, a ki nem az idősb Kemény Jánoshoz tartozott. A Sarmasági György birtokának tiszttartója, gondviselője, a meghaltnak egyik jobbágya, Kocsis Mihály az nap Sarmasági Erzsébettel, (a ki férjével, Kátai Györgygyel együtt akkor ott időzött) és az árván maradt 7–8 éves kis Sarmasági Katával kocsin Sarmaságra ment be, «hogy lovakat patkoltassanak» s a mire visszatértek, már nem lehetett töbé bemenni, őket kirekesztették. Így kirekesztve vissza kellett menniök Sarmaságra, a honnan a krasznavármegyei Ippra vagy Ilosvára mentek s onnan máshová, elpanaszolva az atyafiaknak, hogy milyen erőszakosságot követett el Kemény János (erdélyi generális). Ettől fogva állandóan az idősb Kemény János birtokát 127képezték a néhai Sarmasági György birtokai egészen haláláig, azután pedig az ő felesége, Lónyai Anna volt a birtokos szintén haláláig, (bár életében sokáig pörölt ellene e birtokok miatt Gyerőmonostori Kemény Simon), a nélkül, hogy egyik is beiktatta volna magát «hites deákok, vagy a vármegye tisztei által». Lónyai Anna 1687 körül elhalt s ekkor ifjabb Gyerőmonostori Kemény János küldte Kövesdre egy Lakatos István nevű emberét, a ki a vármegye tiszteit s egy néhány assessorát s a kövesdi jószághoz tartozó jobbágyokat összehívta Kövesdre, a puszta várba, ott «mutattanak egy nagy pecsétes levelet és az vármegyének akkori nótáriusa olvasa is valamit deákúl, és azt kiálták, hogy azt az egész Kövesdhez tartozó és szolgáló jószágot néhai ifjabb Kemény János uram ismét Kemény László és Kemény Simon számokra foglalják el és akkor mindjárt bírót (jobbágybírót) is eskettenek az jószághoz». Szécsi Guthi István, Közép-Szolnok vármegye alispánja, Szécsi György és Sámsoni Veres István is jelen voltak a foglalásnál: de nem ültek ott a törvényes három napig, még az nap elvitte őket ifjabb Kemény János őket Sarmaságra, a hol a Lakatos István nevű embere házánál jól megvendégelte. Ettől az időtől fogva a jószágok osztatlanúl az ifjabb Kemény János, Kemény László és Kemény Simon birtokát képezték. 1702-ben az ifjabb Kemény János (felesége Teleki Anna volt) árvái, Kemény László és Kemény Simon a birtokosok, úgy hogy bár a jobbágyokat megosztották három részre maguk között, de a birtok legnagyobb része még osztatlanúl maradt. Néhai Sarmasági Györgynek és néhai Gyerőmonostori idősb Kemény Jánosnak az említett középszolnokvármegyei birtokokban egészen külön birtokuk volt: mind a ketten felerész birtoknak voltak az urai. Idősb Kemény János a maga felerész jószágát Szunyogh Gáspártól vette (a mely eredetileg szintén Sarmasági-birtok volt) s csak a Sarmasági György halála után lett az övé az egész birtok az említett középszolnokvármegyei lakott és puszta helyeken. Az újabb birtokosok, 128hogy miféle czím alatt, mi jogon birták az említett jószágokat, egyik tanú sem tudta megmondani.*
*Szgy.
Idősb Pogány György nem nyugodott.
A pört az 1718 márczius 26-dikán Kolozsvárt megnyílott országgyűlés elé felebbezi, a hol őt, mint felperest, az ügyvéde, Gyulai Szentkirályi László nemes képviseli.
Az alperesek az idősb Gyerőmonostori Kemény János báró utódai, a kik az elfoglalt birtokokat ez időben birják: Kemény László és Simon báró és özvegy ifjabb Kemény Jánosné (Teleki Anna grófnő), a kiket szintén az ügyvédük, Gálfalvi Gálfalvi Gergely képvisel az országgyűlés színe előtt. Mindkét ügyvéd magával vitte a rendelkezésére álló okiratokat. A felperes ügyvéde előterjesztette a kezében levő okiratok alapján az egész ügyet, hogy idősb Kemény János báró mint fosztotta meg az árván maradt Sármasági Katalint az atyai örökségétől, a mikor a Sarmasági György halálakor 1646-ban ennek minden jószágát a gyámság örve alatt a maga számára lefoglalta. Követeli, hogy a lefoglalt s bitorolt javakat adják a felperesnek, mint jogos örökségét. Egyszersmind felmutat egy a király nevében kiállított sürgető okiratot, a melynek értelmében a király elrendeli, hogy ez ügyvéd elébe helyezve a többi pörös ügynek, minél hamarabb bonyolítsák le. Az alperesek ügyvéde elkéri ellenfelétől az összes iratait s átnézve kifejti, hogy ez az ügy a hazai törvények értelmében nem felebbezhető az országgyűlés elé; a törvények egész világosan körvonalozzák, hogy mely peres ügyek tartoznak e forum elé. Ez az ügy az octávásforum elé (foro octavali), nem pedig az országgyűlési táblához (tabula Diatali judiciaria) tartozik. Kéri tehát az országgyűlést, hogy a felperest utasítsa az illetékes helyre. A felperes ügyvéde hivatkozik a király sürgető, siettető oklevelére s fejtegeti, hogy az országgyűlés táblájának joga van ez ügyben itéletet 129hozni. Az országgyűlés tábla bírái, minthogy a törvények határozottan körvonalozzák, hogy mi tartozik e tábla s mi az oktávás törvényszék elé, a felperes ügyével az 1718 április 2-án hozott határozat alapján – tekintetbe véve a király sürgető iratát – a legközelebbi összeülő oktávás törvényszék elé utasítják, a hol aztán minden más pörös ügynek elébe helyezve legelőbb is ez az ügy fog tárgyalás alá kerülni.*
*Szgy.
A birtokba 1722-ben Rhédei Pált iktatják, de Sarmasági Ferencz és Ádám ellentmondanak.*
*Gencsi-lt. nro. 240.
Csebi Pogány György még fölmerűl egy ízben vélt jogsérelmével.
Panaszolja III. Károlynak, hogy Sarmasági Borbála, a Lecskei Sulyok Péter neje, és Sarmasági Erzsébet, a Sövényfalvi Fekete Ferencz neje, végre Sarmasági Katalin gyámjai azokat a részbirtokokat, a melyek Kövesd birtokban az itteni nemesi kuriával, aztán Sarmaság, Sziget, Kis-Dersida, Nagy-Dersida, Szopor, Girókuta birtokban, továbbá Nagy-Korond, Remete és Mojád praediumokban, Sarmasági Katalint (az ő édes anyját) illetik, a Katalin atyjának, Györgynek, a halála után, a gyámság örve alatt, Kemény János rábeszélésére adták által ifjabb Rákóczi Györgynek. Ennek a kezéből aztán Kemény János nagy ravaszsággal kiragadta, s örökösei báró Kemény László; Vay Anna, báró Kemény Simon özvegye, s fiának Ádámnak gyámja, továbbá báró Kemény Zsigmond és Sámuel a panaszttevő Csebi Pogány György nagy kárára még ma is használják. Ezért Károly király az erdélyi itélőszéket megbízza, hogy büntetés terhe alatt kerestesse fel Kemény Lászlót, továbbá Kemény Zsigmondot, Sámuelt, végűl Vay Annát és tizenötödnapra a király elé idézzék meg. A király parancsára 1724-ben kiküldöttek jelennek meg Sarmaság birtokban és Kemény Zsigmond és Sámuel jobbágynak, Bagos Ferencznek, továbbá Kemény László jobbágyának, Tötös Istvánnak; 130aztán Szigeten Kemény Ádám (Vay Anna fia) jobbágyának, Nyeksa Mihálynak átadják a királyi megidézést.*
*Szgy.
Mindez persze nem vezette czélhoz.
A fejedelem halála után a birtokban nejét, Lónyai Annát, találjuk, a kivel a jószág ügyében 1683-ban Gyerőmonostori Kemény Simon özvegye Prinyi Kata, a Kemény Simon árváinak: Jánosnak, Lászlónak s Simonnak gyámja indít pert Somlyón, mert Kemény János Lónyai Annának, bizonyos összegben adta Szilágyban Közép-Szolnok vármegyében levő kövesdi kastélyát avvagy udvarházát hozzátartozó minden jószágaival együtt, «mely kövesdi jószág van totaliter Közép-Szolnok, Kraszna és Szathmár vármegyékben», Lónyai Anna mindaddig birhatja és élhet belőle, míglen maradékai a bizonyos összeget leteszik Lónyai Annának, de úgy, hogy a jószágból másnak el nem adhat; holta után a pénz letétele nélkül marad vissza a fejedelem maradékaira s atyjafiaira. Lónyai Anna mégis adott el a jószágból az árvák kárára, miért is – a gyám kérésére – a nemes ország is beleszól a dologba s az idegenek kezéből az árvák részére kiveszik a javakat az executor bírák.* Lónyai Anna így védekezik s panaszol, hogy «A kövesdi jószágot tizenkétezer forint summában szabados dispositióval nekem kötötte volt, azon fassiót szegény néhai Kemény Simon uram is erős contractussal approbalta. Ezen fassio és contractus sérelmekre néhai Kemény Simon uram özvegyétől, mint némely gyermekeinek tutrixatól s a nagyobbik fiától háborgattatván az elmúlt napokban levelemmel, annak megorvoslása végett találtam vala meg a méltóságos fejedelmet, ő kegyelmét igérvén kegyes indulattal viseltetvén arra magát ő kegyelme. Tanács úr híveinek convocaltatások idején első 131alkalmatossággal abbeli megbántódásom iránt concludál, mely bántódásaim pedig ezek: Ha pedig tizenkétezer forintig a jószágot egészen zálogúl vagy ajándékin elköltöttem volna is, az édes uram fassiója szerint szabados voltam volna vele, de mindössze 12 házjobbágyot találtak másnál. De az executio napjáról nem is tudósították; olyan jobbágyot is foglaltak el, az ki nem is kövesdi jószág-féle volt, hanem ősömtől maradt.» Szolgái már szavát sem fogadják. Abba is beleegyezik, ha lefizetné Kemény Simonné a 12 ezer frtot, s akkor kezökbe bocsátja mind a jószágot. Ugyanő ez év április 29-dikén Fogarasból könyörög «nemes Erdély Országának három nemzetből álló rendeihez». Kemény Simonné háborgatja a kövesdi jószágban, kéri a Nemes Országot, hogy «bujdosó állapotában» ne engedjék megkárosítani s a haza törvénye alól ügyét ne rekeszsze ki. Aztán ez volt az itélet: Kemény Simonné az egész kövesdi jószágot magának akarja elfoglalni, de a nemes ország articulusában csak az eladott kövesdi jószágról van emlékezet. «Tetszett a törvénynek, hogy valaholott és valakiknél kövesdi eladott jószág találtatik, melyeket méltóságos Lónyai Anna fejedelemasszony ő maga eladott, a visszafoglaltatik a mostani possessoroktól és sequester kéznél lévén tizenötöd napok alatt».*
*Tövissi Dániel, somlyai vicekapitány, Guthi István középszolnoki alispán, Erdőteleki György krasznavármegyei notárius, Dobai György, Szabó András szolgabíró, Almási László assessor, Veres István, középszolnoki szolgabíró, Sas Mátyás assessor aláírásai. (Wl.)
*A visszafoglalási deliberatumból kiadja Erdőteleki György, Kraszna vármegye nótáriusa. (Wl.)
1746-ban Magyargyerőmonostori Kemény Simonné Vay Anna halála után a kövesdi részbirtokot özvegy ifjú Bánfi Zsigmondné Katalin, özvegy Bánfi Boldizsárné Krisztina és özvegy Bárczi Jánosné Erzsébet nővéreknek és mindkét nembeli utódaiknak adományozzák örökjogon; ezek most meg is osztozkodnak rajta.*
*Bl. fasc. OO.
A Bánfiak szintén a Sarmaságiakkal, Keményekkel való rokonság révén nyertek itt részt. Egyébiránt az itt szereplő családoknak rokonsági viszonyait az alábbi táblák* mutatják:
*A Sarmaságiak nemzedékrendjét közli a Turul, 1900. IV. 180–181.
132I. Tábla.
Sarmasági László I. Erzsébet; Rétheni Miklós András I.; János I. Helena – Mojádi János Ambrus I.; Dorottya
Elek I.; András II. Zsófia: – T. Albert Katalin – Kémeri János; János II.; – Albisi Zólyomi Katalin Miklós I.; – Lónyai Ilona
András III. – Somlyói Báthori Kata Erzsébet: – a) Valkai Mihály – b) Kisvárdai Mihály László II. András IV. István I.;
– Ewz Borbála, utóbb Perneszi Istvánné Miklós II.; Anna 1570; – Gy. Kemény János † 1569 előtt L. II. Tábla Gábor; Mihály I.;
Gáspár I.; György I.; Elek II. Mihály II.; László III. János III.; Gáspár II. Anna Anna; – Görcsöni Serédi István István II.;
– G. Serédi Dorottya Zsigmond II. – Abosi Füzi Borbála Anna a) Bogdányi Ferencz – b) Bánchy Miklós – c) Lónyai István
György II.; – Valkai Erzsébet Kata – a) Ilosvai Kávási Pál – b) Csebi Pogány Menyhért Erzsébet; – a) Csegekátai Borsolo, másként Káthai György
– b) Szigeti Vas Márton – c) Peres István – d) Fekete Ferencz Borbála; – Lecskei Sulyok Péter Ferencz I.; Ádám I. Zsigmond IV.
– Csebi Pogány Krisztina b) Menyhért; Erzsébet – Pogány Ádám Lajos 1769 b) id. György; 1717–1723 b) Krisztina;
– Prinyi Imre b) Kata; – Ilosvai György Klára, 1742 – Borosjenői Korda Ferencz Kata – Katona Pál, a ki Katona Zsigmond fia
Mária; – Guthy Farkas Ádám II.; – Katona Anna László IV. Ferencz II. György IV.; László IV.
133II. Tábla.
Magyar gyerőmonostori Kemény János (Simon) – Sarmasági Anna (1570.) Boldizsár – János, fejedelem (1607–1662.)
– a) Kállai Zsuzsánna – b) Lónyai Anna Péter b) Simon, 1663. János 1687. † 1702 – Teleki Anna László 1687, 1712.
Simon báró, 1687, 1712 – Vay Anna, 1721 Zsigmond, Sámuel I., Krisztina, Zsuzsa Ádám – Rhédei Druzsa
Katalin Krisztina Erzsébet – ifj Bánfi Zsigmond – Bánfi Boldizsár – Bárczi János 1746-ban mindhárom özvegy
Miklós Farkas gróf 1808 Sámuel II. 1804-ben gróf, † 1817 József történetiró † 1855 István † Simon
– a) br. Wesselényi Polixena – b) gr. Wass Kata Simon – gr. Teleki Anna b) László 1780–1827.
– br. Bánfi Ágnes Albert 1815–1876 – a) Tinkovai Macskási Karolina – b) Alsódraskóczi Morvay Zsófia
a) László b) Ilona – br. Mattencloit János b) Árpád – Sz. Széni Ara.
János s Teleki Anna unokái nyertek grófi czímet, a kik 1860 tájáig felét birták az uradalomhoz tartozó birtokoknak. Ezek része is Ádám s Rhédei Druzsa utódjaira szállt a grófi ág kihaltával.
A XVIII. század közepétől már ismeretes előttünk a birtok ügye, ép azért az uradalomhoz való szolgálmányokra, gazdasági dolgokra térjünk, a melyek már a XVII. század elejétől tudunk.
134Kemény János, fejedelemnek több olyan intézkedéséről tudunk, a mely a kövesdi jószágát illető ügyekre vonatkozik. Igy pl. egy Aranyos-Medgyesen 1661 deczember 7-én kelt levelében udvarbíróvá az elhunyt László Deák helyébe ideiglenesen vitézlő Balajti Lászlót nevezte ki, ennek akadályoztatása esetére Szabó Mátyást.*
*Ennek a levélnek az eredetivel teljesen megegyező hasonmását a fejedelem papirpecsétjével, be is mutatom: «Mivel szegény László Deákot – úgymond – kövesdi udvarbiránkat isten ő felsége a világból kiszólította, míglen helyette más bizonyos udvarbírót állíthatunk, azon jószágunknak és ott levő javainknak gondviselésére vitézlő Balajti László hivünket rendeljük, parancsoljuk annak okáért tinektek, (t. i. a jószágban s a hozzá tartozó falvakban lakó lakosoknak) értvén ebbeli kegyes rendelésünket, valamint Balajti László hívünk mindenekben szavát fogadjátok, parancsolatjának engedelmesek legyetek és beteljesítsétek, úgy várhatjátok a mi kegyességünket is, mert valaki közületek engedetlenkedni találtatik, bizonyos legyen benne, érdemlett jutalmát elveszi vakmerő cselekedetének; hogyha pedig Balajti László hivünk, betegségre vagy más oly derekas akadálya miatt azon gondviselést fel nem vállalhatná, akkor Szabó Mátyásra kell hallgatniok «különben cselekedni ne merészeljetek». (Eredetije Szikszai Lajos gyűjteményében.)
KEMÉNY JÁNOS LEVELE.
Kelt Aranyos-Medgyesen, 1661. deczember 7-dikén.*
*Kemény János levele, melylyel Kövesdre udvarbirót nevez ki. A fejedelem aláirása s papirpecsétje. Kelt Aranyos-Medgyesen, 1661 deczember 7-én. Eredetije Szikszai Lajosnak Zilahon levő gyűjteményében.
1703-ban Kövesd birtokban 38 jobbágycsalád, köztük Marton Péter egyik fia kurucz, Keressi Tivadar, úr bírája, a jobbágyok jó részt 12 naposak. Minthogy ezek a lakosok nem faluhelyen laknak, hanem a kastélyban vagyis a mondott udvarházhelyen, egymás közt az egész faluhelyet felosztották s így puszta telek egy sincs. Pap is van egy, de még eddig nem fizetett. Van két majorházhely, puszta. Az egyik Sarmasági György, a másik a Kemény-család részére való. A majorságföldeket két fordulóra szántják; a Sziget felé esőben 200, a Sarmaság felőliben 300 köblöt lehet elvetni. Kaszáló a Fürj-Pad, 200 kaszás. Van egy Vancsa nevű szőlő a kisderzsidai hegyén, már vén a fája; jó termés idején 130 vedret ad.*
*Orsz. lt. Urb. et Consc. fasc. 64. nro 17.
Kövesd határában a Büdöskut nevű helyet másként fejedelem kútjának hívják ma is.
135Sarmaság szolgálatja, valamint Szigetnek, Kövesdnek, Girókutának s Kis-Derzsidának, egyforma: a mint a szükség kívánja. A hely, a mióta a Kemények keze alá jutott, adót nem adott. Borból, búzából s egyébféle vetésből a magyarok kiadták a tizedet, de nem a kilenczedet, az oláhok vámmal tartoznak a borból. Ha makk termett a jószághoz tartozó erdőkön, sertéstizeddel mind a magyarok, mind az oláhok tartoztak; váltója a makkról 12 dr. Báránydézmával is tartoznak ekként: a magyarok minden tizedik báránynyal, ha tízre nem telik, váltója négy d.; az oláhok – akármennyi hegyen tízen felűl – egy bárányos juhval. Rajból egyaránt adnak tizedet magyarok, oláhok; váltója két d. Korcsma – mind a nevezett öt helyen – Szent Mihály napjától Szent György napig a szegénységé, aztán a földesúré. Ha valami törvény kezdődött a kövesdi bírák előtt s az valamely félnek nem tetszett, onnan Sarmaságra vitték s ha ott sem tetszett,136a földes urak székére, a hol végződött. Sarmaságról is elsőben a kövesdi bírák elé került az ügy s ha a feleknek nem tetszett hasonlóképen a földes urak székére vitték végső döntés alá. A kisderzsidaiak Sarmaságra, onnan Kövesdre, a kövesdi bírák elé s onnan a földes urak székére vitték. A «gyilókutaiak» elsőben Kis-Derzsidára, onnan Sarmaságra, onnan ismét a kövesdi bírák elé s végül a földesurak székére, a szigetiek Sarmaságra s így tovább. Továbbá még ily szokásuk van, hogy ha valami lopott marhát nyomoznak a kövesdi uradalom határán, (mely az említett öt faluból s Remete s Kis-Korond puszta helyekből áll) «s onnan a nyomot ki nem adhatják», a kár megtérítésében az egész kövesdi jószág résztvesz. Erdők: Nagy-erdő, Asag-erdő (ez a kövesdi kastélyhoz tartozik). A Nagy-erdőn 3000 sertés meghízhatik, dézmával tartozik belőle akár jobbágy, akár idegen; váltója 12 d. Az Asag-erdő csak az urak számára való, melyet Avasnak szoktak fogni, 200 sertésre való. Halászó vize nincs egyéb, mint a Kraszna vize, mely a sarmasági s kisderzsidai határokon általfolyván, itt halásztatnak a Kemény urak.
BÁRÓ KEMÉNY ÁRPÁD KÖVESDI UDVARHÁZA.*
*Báró Kemény János kövesdi udvarháza. Eredeti fényképfölvétel után.
Puszta-Remete a kövesdi Nagy-erdő közepén van egy, a kövesdi határhoz tartozó halastó is volt itt régen.*
*Orsz. lt. Urb. et Consc. fasc. 64. nro 17.
KEMÉNY JÁNOS DÍSZBUZOGÁNYA.*
*Kemény János díszbuzogánya. A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában. Baranski Emil rajza. Szalai-Baróti: A Magy. Nemz. Tört., III. k. 327. l.
