43. ÓRADNA
43. ÓRADNA
1235-ben Rodna néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. I. 562.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1241-ben Rudana, 1274-ben Rodna, 1358-ban Radna, 1520-ban Radnabánya (Györffy: i.h.; C. Suciu: i.m.) néven említik.
Az első oklevél, mely plébánia létére utal, V. István idejéből (1270–1272) ismeretes, amikor a bánya- és városjog kihirdetése a plébános (Pfarrar) által a templomban történik. (Györffy: i.m. I. 564.) 1228-ban és 1268-ban Óradnán egy birtokeladásra még a ferencesek
idejövetele előtt kerül sor. S lehet, hogy a vásárlók óradnai szerzetesek voltak. (Schematismus. 1882. 165., hivatkozva a Fejér Codex. IV. 3. 480-ra.) Sőt ezt bizonyosnak is veszik, azt állítva, hogy, eredetileg szerzetesi templom volt, előbb a domonkosok, majd a ferencesek birtokában.
Olyan vélemény is van, hogy a domonkosok előtt a premontreieknek is volt itt kolostoruk. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.; V. Drăguţ: Arta gotică. 268/2.; Göllner: Geschichte der D, in R. 60.)
Mivel itt már a XII. században jelentős ezüstbánya működik, így akkor templom is volt, mert a telepes német bányászok katolikus hitüket magukkal hozták és valószínű, hogy nem maradtak templom nélkül. Sőt újabban az a megállapítás is bizonyosnak látszik, hogy a telepes bányászok Szent István idejében jöttek ide, s a templomépítés is a XI. századra esik. (Roth: Die d. Kunst in S. 4.; Nägler: Die Ansiedlung. 126, 129.)
Egykori hatalmas román kori templomát a tatárjárás pusztítja, amikor az ostromban, mivel Óradnának nem volt vára, 4000 ember veszett el. Erről Rogerius is megemlékezik: „Kadan király elérte a gazdag Radnát, amely a hegyek között feküdt, egy királyi német várost ezüstbányákkal, amelyben nagyszámú nép lakott”.
A Mária-temploma háromhajós volt, rokona a székinek és a nagyhalmágyinak. Nyugati homlokzata s részben két tornya a tatárjárást átvészelte. Az egyik hét ölnyire kimagaslik. Ikerablakai kerci hatást árulnak el. A két torony között a nyugati homlokzati portálé szinte teljesen épen maradt meg.
A hajó falából is megmaradt egy romos szakasz. A hajó többi része teljesen elpusztult és azóta sem állították vissza. A külön szakadt szentély azonban megmaradt, amelyet a tatárjárás után, 1260–1270 között állítottak helyre kora gótikus stílusban. (Entz G.: Le chantier cist. de Kercz. 34, 50.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.; V. Drăguţ: Arta gotică. 11, 36, 144.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 120.)
1440-ben Erzsébet királynő Radna várát és a várost eladományozza. Az erről szóló oklevélből az is kitűnik, hogy ekkor a vár puszta, és a város nagyrészt lakatlan. (Urkundenbuch. V. 49.)
Úgy látszik, hogy a romos templom a következő századokban gazdátlanul áll, mert később sincs adat arról, hogy a katolikusok vagy a reformáció után a protestánsok használták volna.
1631-ben lutheránus papja van: Johann Borgner, 1695-ben, Johann Keuntzel. 1766-ban az utolsó lutheránus pap Lucas Wester távozik és vele hívei is. (Fabini) Ez is magyarázatul szolgál arra, hogy miért kapja meg a XVIII. század közepén a romos szentélyt a görög katolikus egyház és hozza rendbe annyira, hogy a nyugati romos résztől függetlenül különálló templomként használhassa a volt szentélyt és részben a hajót. (Schematismus. 1882. 166.)
1771-ben a katolikusok nyilvános kápolnához jutnak, melyet ferences páter lát el, részben Besztercéről. Fakápolna volt, mely helyett 1824-ben kőtemplomot építenek. (Schematismus. 1882. 166.)
A katolikus templom romjai
A régi katolikus templom bejárata
Az új katolikus templom
