43. MÁRTONFALVA
43. MÁRTONFALVA
1278 és 1319-ben Martonfalva néven említik a források. (C. Suciu: Dicţionar istoric., Urkundenbuch I. 747.) 1357-ben villa Martini, 1364-ben Marthonfalva, 1423-ban Mortensdorf, 1492-ben Meretinsdorf, 1534-ben Marthonfalva (uo.) formában jelentkezik.
1332-ben plébániatemploma van, papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 4 évre 3 lotót fizet régi banálisokban. (Beke: Az erd. egyházmegye. 206.) Ez az adat azonban nem biztos, hogy Mártonfalvára vonatkozik, mert Bekénél, a Documenténél is Martonhegy esetében is ugyanezek az adatok szerepelnek. Ennek ellenére temploma mindenképpen van, mert 1357-ből ismeretes plébánosa: István. (Beke: i.m. 10., jegyz.; Urkundenbuch. II. 145.) 1364-ben Mihály a plébános, aki rector ecclesiae. (Urkundenbuch. II. 208.) 1414-ben Lajos a plébános, aki a Szent Márton-templom papja (eccl. S. Martini), bár Szent Kereszt-templomról is szól az oklevél. (Urkundenbuch. III. 599, 606.) 1492-ben „Gallu Petri Horváth plebanus S. Martini” Mártonfalván a nagyobb rendek felvételéért folyamodik. (Beke: i.m. 206., jegyz., Supplic. 1183, pg. 16.)
Mindezekből az tűnik ki, hogy Szent Márton védőszentje s a település neve is innen származik, ha csak az oklevelekben az adatok Martonheggyel nem keveredtek.
1459-ben plébánosáról van adat. (Urkundenbuch. VI. 38, 48.)
Az erődített templomot 1861-ben lebontják, és 1896-ban újat építenek. Újgótikus stílusban, a XV. századi tornyát meghagyják. (Fabini) A várfai nagy részét is újjáépítik. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
