29. KERLÉS
29. KERLÉS
1068-ban Kyrieleis néven jelentkezik a forrásokban, a Kézai krónikában két évszázaddal később (1282). (Györffy: Az Árpád-kori. II. 75.) 1345-ben Kyrileys, 1466-ban Kereles, 1492-ben Kireles, 1587-ben Kerles formában írják. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Hodor Károly úgy tudja (Doboka vm.), hogy már a tatárjárás előtt, 1070 körül kőtemploma volt Kerlésnek. Forrásra nem hivatkozik.
Első hiteles adat templomáról 1332-ból ismeretes, amikor papja, Albert a pápai tizedjegyzék szerint 2 garast fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 112.; Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 141.)
Kőtemplomát 1692-ben újítják először, majd 1787-ben és 1847-ben. A sok újjáépítés következtében stílusjegyeit elveszíti. Csak XIII. századi kapuját mentették meg.
Középkori templomát 1889-ben összeomlás fenyegeti. 1907-ben a dombon épült templomot lebontják. Későgót csarnoktemplom volt. 1907-1908-ban újat építenek. A régiből a sekrestyében őriznek töredékeket. (Fabini)
Német és latin feliratú harangjai az 1600-as évekből származnak. Ezek helyett ma újak vannak.
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt, és meg is marad ebben, lévén szász falu.
Az 1622. évi összeíráskor is lutheránus egyházközsége van, de meggyérült lakossággal. 1603-ban ugyanis a háborús események annyira sújtják, hogy egyetlen lakos és ép ház sem marad a faluban. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 324.)
Ha meggyengülve is, a lutheránus egyház megújul és fennáll mindmáig.
Lutheránus templom
