II. ZEMCHEI RADECZY ISTVÁN.
1567–1572.
Amit egy ekorbeli főpap, Telegdi Miklós jelentett a pápának, hogy a magyar egyház a végromlás szélén áll, s a katolikus hitnek itt maholnap még csak neve sem marad meg többé, az a váradi püspökség területén már beteljesedett.
Pedig Várad e korban abba a sajátságos helyzetbe jut, vele, hogy egyszerre két püspöke is van. Forgách Ferenc leköszön ugyan a püspökségről, de azt a lelkiköteléket, mely őt a váradi püspökséghez csatolta, viselni kénytelen örökké. Azóta, midőn Miksa király engedelmével János Zsigmond udvarába távozik és ott fejedelmi tanácsosságot vállal, az a gondolat vezérli, hogy közvetlen közelből még hathat egyháza érdekében az ifjú fejedelemre. Ereiben a Zólyomiak merész, rendkivüliségekre hajló vére folyt (anyja Zólyomi-leány), mely őt nyugodni holtáig nem engedé. Lehetséges azonban, hogy Blandrata és Dávid Ferenc befolyását ellensúlyozni képtelen vala. Az meg bizonyos, hogy korán beletörődött az erdélyi viszonyokba. Már 1572-ben nősülni szándékozik, s a következő évben írja Dudics Andrásnak, hogy már dispensatiója is van, de csak azon múlik házassága, hogy nem talál magához illő nőt Erdélyben.
Alig két év múlva ismét mást gondol. Bérbe adja bizonytalan időre minden birtokát, Olaszországba megy s Páduában 331577 január 19-én befejezi hányatott életét. Sírja ismeretlen, de „historiája” melyet korának történetéről, bár élesen írt, őrzi emlékét.
Mint Forgách Ferenc, úgy utódja, Radeczy István sem foglalhatta el püspöki székhelyét.
Forrásaink erdélyi származásúnak, nagyszebeninek mondják, tehát Oláh Miklós prímásnak földije, s talán rokona is volt. Annyi bizonyos, hogy az agg prímás kiváló hajlammal viseltetett iránta, fokról-fokra emelte, alkalmat nyujtott képességei érvényesítésére s végrendelete egyik végrehajtójául is őt nevezte ki. Viszont Radeczy a legbensőbb hálával ragaszkodik jótevőjéhez, kinek tiszteletére verset is írt.
Neve 1559-ben tűnik fel először, midőn Ferdinánd király a Vízkelety Tamás halálával megüresedett szkalkai apátságot adományozza számára. Ez apátság még akkor nem volt puszta cím: három falu és egy puszta képezte birtokát. Ugyanezen 34időben Oláh Miklós prímás esztergomi kanonokká és Szent István esztergomi prépostjává nevezte ki, csakhamar pedig az esztergomi káptalan nagyprépostságára emelte.
Esztergom ekkor már a törökök birtokában volt. Magyarország első papja s káptalana és velük együtt a katolikus ügy az ország belsejéből egy határszéli városba, Nagyszombatba
szorult. E város volt hivatva arra, hogy nemzetünk szellemi mozgalmának a közeljövőben központja legyen. A nagyszombati iskolából fognak kikerülni azon nagyjaink, kik az egyházi szószéken s a diplomácia mezején majdan oly fényes sikereket aratnak; kik felemelik az ősi vallás már-már letiport zászlóját s magyar nyelvünknek is új lendületet adnak.
Ez iskola, a jövő első alapjait Oláh Miklós rakta le. Nevezetesen azáltal is, hogy maga köré gyüjtötte a száműzött egyházi férfiak jeleseit. A váradi székeskáptalan számüzött tagjai közül Ilosvai István, Mindszenti András, Derecskei Török János, Garai Pál, Vásárhelyi, Belczi Bálint szintén nála találtak menedéket.
Oláh Miklós nem kisebb szerencsével magához veszi a biharmegyei jobbágyfiút, Telegdi Miklóst is, a nagy Pázmány Péternek előharcosát. Minthacsak tudta volna, hogy az ország legelnyomottabb részéből fognak jönni a leglelkesebb küzdők.
A prímás ezen körének egyik legkiválóbb tagja Radeczy István volt. Finomabb műveltségét s tudományát a történetiró Istvánffy is említi. Az érsek magasabb pályát is nyitott számára.
Mikor Ferdinánd király az 1559-ki országgyűlés után a német rendektől segedelmet kért a török ellen, hasonló célból Rómába is követet küldött. E követ a prímás ajánlatára Radeczy 35volt, ki IV. Pius pápa előtt megragadó vonásokkal vázolta Magyarország szomorú helyzetét. Követségének jutalma utóbb Forgách Ferencnek üresen hagyott püspöki széke lőn. Egyúttal királyi tanácsosi, majd az ország kincstartói méltóságára emeltetett. Hogy a Váradról száműzött püspöknek illendő székhelye legyen, ezért 1568-ban a pozsonyi prépostságot nyerte el.
Püspökségének érdekében sem főpapi buzgalmát, sem befolyását nem érvényesithette. Székhelye, Várad zárva maradt előtte. Püspöki birtokai közül is csak azoknak vehette hasznát, melyek János Zsigmond birodalmán kívül estek. Ilyenek voltak: pestmegyei és nógrád megyei Kerepes, Lőrinczi, Szada, Veresegyház és a szabolcsi Püspökladány.
János Zsigmond trónját végre is Báthory István nyerte el, kivel Várad vallási életében új fordulat állott be. Ezt azonban Radeczy István, mint váradi püspök nem érte meg, mert 1572 július 29-én Eger püspöki székére helyeztetett át, hol mint királyi helytartóra is még fényesebb pálya várt.