33.
33.
Csáky bíbornok levele Grassalkovics Antal királyi ügyigazgatóhoz, a magyar klérus megadóztatása tárgyában. Pozsony, 1720 november 2.
Kedves Director Uram 1 Mai postával küldetik kegyelmednek pro opinione tisztelendő magyar clerusnak intuitu neoacquislicae commissionis memorialisa, super quo danda directoralis opinio erit primus lapis boni vel mali aedificii nostri. Azért pro episcopalis muneris mei exigentia, úgymint t. magyar clerusnak egyik érdemetlen tagja, ez levelem által kívántam summa cum fiducia recurralni kegyelmedhez, kérvén per quidquid rogare et obsecrare possum ac convenit, hogy szivére vegye kegyelmed ezen nagy dolgot, melyben, úgy hiszem, fölséges urunk fiscusa jót tészen, ha magát accomodálja szent emlékezető Ferdinandus II. császár és magyarországi király sentimentumához: Praestat semper excedere in regia clementia, quam in regia iustitia. Nem kívánok kegyelmednek unalmas lenni hosszú levelemmel, hanem provocalvan magamat kegyelmeddel levélt [így] többszöri in hac materia discursusimra, leginkább pedig arra: notorium, hogy felséges urunk nem kívánja spoliari ecclesias, et si quid etiam iniusti resolveret super referendas suorum iuratorum dicasteriorum, coram Deo immunis sit, quia suis juratis consiliariis sese confidere in tali regnorum et provinciarum Athlante cogitur; dicasteria iurata procedunt secundum institutum cursum opinionum, consequenter si quid mali fiat, minus peccant, maximum igitur peccatum ille habet, super cuius opinione superaedificatur. Ebbűl az principiumbúl kihozom azt: quidquid respectu Cleri instantiae bonum vel malum superaedificatum fuerit opinioni perillustris dominationis V., redundabit in eiusdem animae lucrum vel damnum, eo quod eidem Deus iustus retribuet secundum operám eiusdem. Ez pedig az az igazság, akirűl csalhatatlanul mondotta Krisztus Urunk: Coelum et terra transibunt stb. Maholnap életünk: fac bonum 439omnibus, quamdiu poteris; és considerálván kegyelmed: esse causam ecclesiae Dei et ab hac dependere lucrum spirituale cessans et damnum spirituale emergens. Egyedül azon igaz, tökéletes hív szívvel és lélekkel, etiam ex amicorum sincero affectu kérem kegyelmedet: fac nunc, quae moriens facta fuisse voles; mert: momentaneum, quod delectat; aeternum quod cruciat. Ezeket hogy oly candide írom, úgy hiszem, meg nem neheztel reám kegyelmed, mivel kegyelmedhez levélt és lévő, úgy holtomig leendő hív, szívbéli barátságombúl irom azért, mivel szent Dáviddal absque omni fuco mondhatom: Judicet Dominus inter me et te, ut ulciscalur Dominus me ex te; manus autem mea non sit in te. És így fiat mihi, ha kegyelmed személyéhez és lelkihez lévő igaz szeretetembűl ezeket nem irom.
Caeterum. Posonii 2. Novembris 1720.
* * *
(Másolat a gróf Csáky-család szepesmindszenti levéltárában 142. 28, címzés és aláírás nélkül. Nyilvánvalóan Csáky bíbornok levele Grassalkovics Anlal királyi ügyigazgatóhoz, aki Vichter helyett a kamarát képviselte Majtényi Jánossal együtt, a klérusnak bandériumkiállítási váltságdíj címén kívánt megadóztatása ügyében folytatott tanácskozásokon. Az uralkodó Csáky útján 1720 októberben összehívatta a klérust, mert a négy éve folyt tárgyalások a klérus ellenállása folytán meghiúsultak. Az októberi tanácskozásokon éppen Grassalkovics olyan harciasán érvelt az apostoli királyi jogok mellett, hogy a pragmatica sanctio törvénybeiktatásának előkészítése miatt a klérus támogatását nem nélkülözhető udvar maga altatta el az 1690 augusztus 11. óta megoldatlan ügyet. V. ö.: Málnási Ö.: Csáky bíbornok kora 229–230. 1.)
