Szent-István első-vértanú várad-előhegyi prépostsága.*
Szent-István első-vértanú várad-előhegyi prépostsága.*
Az «előhegy» szavat a latin «promontorium» fogalmának megfelelőleg ma is használja a nép, s egy 1653-iki okirat épen Várad mellett, Bihar város határa egy részét «Előhegy» névvel jelöli meg. Gyulafejérvári országos levéltár.
A premontreiek útja hazánkba. – Első monostoruk Váradon. – Ennek kiváltságai s hiteles-helyi pecsétje. – Működése és viszontagságai. – Hanyatlása, majd megszünése. – Birtokainak nyomai. – Prépostjainak névsora.
Mindazon vallás-erkölcsi s közművelődési vivmányok, melyeket hazánk a XI-ik század végével felmutathatott, a világi papság törekvésein kivül a Szent-Benedek-rend szerzeteseinek köszönhetők, ezek levén az emlitett század egész folyamában hazánk egyedüli szerzetesei. A XII-ik század harmadik tizedében költöztek hazánkba egy uj, a premontrei rend első tagjai.
E rend alapitója, Szent-Norbert és Hartvick, regensburgi püspök együtt szolgáltak egykor V. Henrik császár udvarában. Hartvick, tudvalevőleg, rokon vala Árpádházi királyainkkal, 1108 táján egy évig időzött is hazánkban s ekkor gyüjtötte össze Szent-István király legendájának adatait, melyet, mint általánosan hiszik, ő irt; az bizonyos, hogy magyarországi időzése alatt érintkezett Kálmán királylyal s családjával, melynek, mint rokon, valószinüleg vendége volt.
Ez összeköttetés egy részről a magyar királyi ház és Hartvick, más részről ez utóbbi és Szent-Norbert között némi tájékozást nyujthat az iránt, hogy Kálmán király fia s utódja, II. István figyelmét ki fordithatá Szent-Norbert fiaira, midőn megérlelé ama szándokát, hogy a magyar kereszténység s polgárosodás emelésére egy uj monostort fog alapitani.
389A monostor helyéül őse, Szent-László hamvainak őrét, Váradot szemelte ki, de nem a várost, hanem ama kor szerzeteseinek jelszavaként, hogy a monostortól minden zaj távol legyen: egy a város s a Sebes-Körös partja felett emelkedő, magányos, de természeti szépségekben gazdag magaslatot. Itt épité fel védszentje, Szent-István elsővértanu tiszteletére a monostort és azt Lotharingiából, a premontrei rend királyvölgyi apátságának tagjaival népesité meg.* Ezzel megalakult hazánkban az első premontrei monostor, de amelynek főnöke nem neveztetett, mint e rend bölcsejében, Premontrében, apát, hanem prépostnak s róla a monostor prépostságnak.
«Prćpositura S. Stephani primaria est et mater cćterorum Hungarić monasteriorum, suam Stephano II. Regi originem debet.» A premontrei rend évkönyvei. – Némelyek a premontreiek váradi monostorát magából Premontréből népesitik meg, de biztosabb követnünk az emlitett évkönyvek tudósitását, melyet III. Lucius pápa levelével indokolnak is, s mely még nagyobb erét nyer azáltal, hagy e levél a váradi várbeli levéltárban is megvolt, hová minden valószinüség szerént e prépostság hajdani levéltárának maradványaival jutott. Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 139–140. ll.
Mely évben történt ez? meghatároznunk ép ugy nem lehet, mint elősorolnunk ama birtokokat s jogokat, melyekkel a monostort királyi alapitója megadományozá. Az alapitó levél, mely e tekintetben biztosan tájékoztatna, elveszett, valamint elenyésztek történetének egyéb emlékei is annyira, hogy azokból csak egyes, szétszórt töredékek maradtak reánk.*
II. Ulászló király 1494-iki levele mondja ugyan, hogy «Claustrum Prćpositurae Ecclesiae Beati Stephani Protomartyris in colle supra Varadinum per Sanctissimum Stephanum primum Regem Hungarić illo adhuc ćvo fundatum et exstructum» (Kereszturi J: Descript. Epp. et Capituli Varad. I. 251. l.); de ez állitásról szintén elmondható, hogy «királyi oklevelek sem megbizhatók ott, hol régibb dolgokról szólnak, melyek elmondásában csak az illető családok (vagy egyesek) hirvágyó közlései után indultak.» Pesty F A szörényi bánság. I. 246. l.
Multjának homálya s romjaiból kimagaslik mégis s napjainkig terjeszti világát ama történeti igazság, hogy II. István király alapitása a váradi előhegyen kedvező talajra talált s önmagában is birt annyi életerőt, hogy korán felvirágzott. És mig hazánk főurai, látva a premontreiek ép oly szigoru erkölcsét, mint lankadni nem tudó munkásságát, siettek e rendnek uj monostorokat emelni: az előhegyi prépostság 390uj tagokkal népesité meg s befolyásával művelődésünk meg annyi tényezőivé emelte azokat.
Különben az előhegyi prépostság, mint királyi alapitásu, fel volt diszitve mindazon jogok és kiváltságokkal, melyekkel királyi monostoraink rendelkeztek. Mint a szomszéd szent-jobbi apátság, melylyel egyébként is sokban egy sorsa lőn, ki volt véve a megyés püspök joghatósága alól s egyenesen az esztergomi érsek kormánya alá tartozott;* hiteles-helyi joggal birt s prépostjai viselték a főpapi jelvényeket. Ez utóbbi jogára nincsenek ugyan irott bizonyitékaink, de hiteles-helyi pecsétje, mint a mellékelt metszet mutatja, főpapi jelvényekbe (püspöki föveg s bot) öltözött egyházi férfiut tüntet fel, kétségkivül a monostor prépostját.
Fejér Gy: Codex Dipl. VI. 1. 350. l.
A pecsét körirata:
(† Sigillum Conventus Sancti Stephani Prothomartiris.)*
A pecsét eredetije egy 1335-iki oklevélről függ. Budai országos levéltár kincst. oszt. D. L 2882. – Egy 1289-iki oklevélről közölte már Jernei J: Magyar tört. tár. II. 163. l. s 97. sz. rajz.
391Hiteles-helyi kiadványai a XIII-ik századtól kezdve egyre sürübben fordulnak elő.*
A Váradi regestrum 361. 362. 364. stb. oklevelei, ruelyeket a Prémontréiek czimü munka (292. l.) az előhegyi prépostságnak tulajdonit, nem ennek, hanem a váradi káptalannak kiadványai. Lásd fentebb: 1. köt. 126. l. 1. jegyz.
Története ama közelségnél fogva, melyben Váradhoz állt, együvé forrt e város történetével, hiven osztozván annak jó és bal szerencséjében egyaránt. Házi történetének egyes, korunkig érő szálait a következőkben ősszegezhetjük.
Első prépostja, ki a monostor felszentelésének öröme után csakhamar megérte a gyászt, hogy alapitója, István király hamvait egyháza sirboltjában elhelyezé, – ismeretlen.* Általában a monostor XII-ik századi történetéből nem tudunk egyebet, mint hogy egyik tagja, Jónás szerzetes 1198-ban a kereszténység fővárosában járt, hogy a pápa védelmét kérje rendje számára, s a pápa, ki hazánk zilált állapotáról, mely az Imre király s öcscse, Endre közt kitört viszály következtében állott be, – különben is értesülve volt,* oltalmába vette a rendet, az egyház büntetéseivel fenyegetvén mindazokat, kik annak birtokait elfoglalni vagy monostorait megrohanni merészkednének.*
Thuróczi I: Chronica Hung. II. 63. fej. István temetőhelyéről szóltában csak ennyit mond: «sepultus est Waradini». E szavakat idézi Katona I: Historia critica. III. 456. l. de amit ezek után mond, hogy «nec alibi, quam ad pedes avi sui; S. Ladislai, Varadini condi voluit», az csak Katona I. egyéni nézete, melynél figyelemre méltóbb Árpádházi első királyaink ama hagyományos szokása, hogy mindenik a maga épitette monostorba temetkezék.
Lásd fentebb: I. köt. 86–87. ll.
Nátafalussy K: A Sztent-István elsővértanuról czimzett nagyváradi hegyfoki prépostság vázlatos története. A jászóvári prémontréi kanonokrend névkönyve. 1872. év. 12. l.
A monostor multja csak a XIII-ik századdal kezd világosabb lenni; nevezetesen 1230 táján, midőn Fülöp, első ismeretes prépostja is feltünik. Érdekesebb lenne ugyan, ha ekkor mingyárt arról értesülhetnénk, hogyan járnak a szerzetesek még a monostor falain kivül is karingben s efelett a zárt (begombolt vagy bekapcsolt) köpenykével?* 392vagy hogyan jegyezgetik fel otthon örök emlékezetül jóltevőik neveit s tetteiket?* s általában, kik tünteték ki magukat közőlök a vallás, tudomány, művészet vagy a földművelés terén? a ránk maradt adatok azonban csaknem kivétel nélkül megtámadott vagy épen eltulajdonitott birtokok s jogokról szólanak, s legfelebb ezek háttérében sejtjük inkább, mint látjuk az akkori szokásokat és életet.
«Prćcipimus, ut Canonici regulares sine superpelliceis vel tunicis lineis seu cappis clausis... extra domos suas de cćtero non incedant, nec etiam intra domum.» Az 1279-iki budai zsinat végzése. Péterffy K: S. Concilia Hung. I. 122. l. 62. §.
«ego frater Anthonius Fabri... filius conventus hujus Schegeswariensis nativus ordinis fratrum Prćdicatorum ne vitio Ingratitudinis a posteris arguar Fratribus, excogitavi mihi in animo compillare Libellum seu Inventarium Benefactorum huius conventus Schegeswariensis, quod et ipsi fratres succedentes futuris temporibus et in loco iam sćpe dicto degentes non ignorent, sed sciant et intelligant ad quć se obligarunt et posteros succedentes fratres... in gratiarum actionem perceptorum a Benefactoribus subscriptis pro memoria futurorum.» Ipolyi A: Adalékok a magyar domonkosok történetéhez. Magyar Sion. V. 598. l.
Fülöp prépost is két rendtársával, Adorján perjellel és Kornél őr-kanonokkal ily birtokzavarok közt tünik fel. A prépostság egyik birtokát Tamásit, mely Várad alatt, Harsány közelében állt, bérbe adák Rafaelnek, Tamás comes fiának, ez azonban felségsértésbe esett s elkobzott jószágaival Tamásit László bácsi főispán s országbirónak adományozta a király. Fülöp prépost s emlitett társai ekkor előmutaták az oklevelet, mely Tamásihoz való birtokjogukat igazolá; mi történt mégis? Ahelyett, hogy a jogtalan királyi adományt visszavonták volna, a király s tanácsa azt határozá, hogy a prépostság visszanyerheti birtokát, ha László főispánnak száz márka váltságot fizet. «És ugy lőn; a prépost és társai lefizeték ez ősszeget, aminek mi is tanui vagyunk» – mondja a váradi káptalan ez ügyről kiadott levelében.*
«et factum est ita... Nos, Conventus Varadiensis, huius rei testes sumus.» Váradi regestrum: 131. okl.
Más alkalommal a prépostság két jobbágyát akarák elperelni: Mike, bihari főispán tehát azt itélte, hogy a két jobbágyot állitsák a prépostság egyházába, s aki magának követeli, kisértse meg kivezetni őket onnan. Erre azonban a felperesek nem vállalkoztak, meg sem jelenének.* Az ezüst paizs története Valther váradi püspök idejében, melyet Szent-László sirjáról kellett volna elvinni, még élénk emlékezetben volt.*
Váradi regestrum: 244. okl.
Lásd fentebb: I. köt. 54. l.
393Ugyane korban, valószinűleg szintén Fülöp prépost korában történt, hogy a prépostságtól ökröket loptak el. Két embernél rá akadtak az ökrök csalhatatlan nyomaira, de azok tagadák a tolvajlást. Bihar-megye alispánja tehát isten-itéletre küldé a gyanusitottakat, ha azok egyike ártatlannak találtatott, a másika ellenben bűnösnek, de ez az egyház belsejébe menekült.* Az ilyenekről tudjuk, hogy bántani őket nem volt szabad.*
Váradi regestrum: 259. okl
Lásd fentebb: I. köt. 73. l.
Ez apró történetek részletei az akkori társadalmi életnek s ama kor erkölcsét, szokását s jogviszonyait ép ugy tükrözik vissza, mint a prépostság zaklatott életét.
Pár év mulva a bekövetkezett országos csapás elhallgattatá az egyéni érdekek kicsinyes vitáit; Szent-István-hegyének monostora 1241-ben ép ugy, mint Várad, felégetve, kirabolva, néptelenül állt. Egy évtized mulva azonban ismét hallunk a monostorról, jeléül annak, hogy szerencsésebb volt sok, örökre elenyészett társánál, amennyiben önerejéből vagy jótékony kezek gyámolitásával ismét felépült.
Fülöp prépost talán épen a tatárok csapásai alatt megszünt élni; utódja Péter lőn, ki ugy látszik, csak akkor, midőn már az egyházi rendeket felvevé s a monostor prépostjává megválasztaték, tudta meg törvénytelen születését. Ügyét azonnal felterjeszté a pápához, kérve, hogy születése akadályától felmentessék, mit a kereszténység atyja, tekintve a prépost tudományos képzettségét s jeles erkölcseit, 1252-ben kiadott bullájával teljesite is.*
«quodve defectum... scientia et honestatis moribus diceris redemisse... indulgemus, ut defectu non obstante prćdicto possis in susceptis ministrare ordinibus et in administratione Abbatić Monasterii S. Stephani, ad quam assumtus diceris, licite remanere. Theiner Á: Monumenta Hung. I. 213. l. – Fejér Gy: Codex dipl. IV. 2. 128. l.
Ezentul a prépostsággal ismét csak egy évtized mulva találkozunk, 1262-ben, midőn István ifjabb király a prépostság szatmármegyei birtokát, Vetést Simon comesnek, a gróf Károlyi nemzetség ősének adományozá. István azonban igazságosabb volt a prépostsághoz, mint II. Endre, mert biztositá azt, hogy mihelyt a szerzetesek kivánják, 394azonnal akár pénzzel, akár megfelelő birtokkal kárpótolni fogja a monostort.*
Fejér Gy: Codex dipl. IV. 3. 296–297. ll.
Életben volt-e még ekkor Péter prépost? a király levele nem emliti. Legközelebbi utódja János, ki 1271-től 1182-ig többször előfordul.* Emliti egyebek közt Lodomér váradi püspök 1273-iki nevezetes levele, hogy ő volt nehány rendtársával, ki a váradi püspökség éltesebb jobbágyait Szent-László király fejereklyéjére megesketé, midőn ezeket a püspök s káptalan régi birtokviszonyait illetőleg kihallgaták.* Egy hártya levele, melyet a biharmegyei Örvénd birtoktügyében saját és konventje nevében 1282-ben adott ki, az esztergomi főkáptalan levéltárában őriztetik. Egyik legrégibb kiadványa e konventnek.*
Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. VIII. 120. és 374. l. – Ez utóbbi oklevél kelte azonban gyanus; aligha nem későbbre, 1351-re teendő. Kár, hogy az eredeti példány helye nincs megjelölve.
Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 378.
Knauz N: Monumenta Ecclesić Strigoniensis. II. 150. l. – Egy, állitólag 1209-ben kelt oklevelének évszáma 1291-re javitandó ki. V. ö: Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. VI. 338. és X. 69. ll.
1283-ban Jakab a prépost, de eddigelé csak egy oklevél ismeretes, mely emliti.*
Fejér Gy: Codex dipl. V. 3. 194. l.
A következő 1284. évben ismét János áll a prépostság élén,* kit két év mulva, 1286-ban a jászai szintén premontrei monostor prépostja ugy tüntet fel, mint feljebbvalóját, kinek tanácsát s beleegyezését kéri; minélfogva valószinü, hogy a várad-előhegyi prépost, mint az összes hazai premontrei prépostok elseje s atyja, ezek felett némi felsőséget gyakorolt s apátjok vala.* A prépostok e gyakori változása, és pedig ugyanazon nevek alatt, feltünő, s azon körülménynél fogva, hogy egy-egy szerzetesrend tagjai között sohasem viseltek csak ketten is ugyanegy nevet – azon sejtelmet kelti, hogy e korban a prépostokat nem élethossziglan, hanem csak bizonyos évekre választák.
Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. XII. 427. l. – Haan L: Békésvármegye hajdana. II. 9. l.
Fejér Gy: Codex dipl. VII. 2. 230. l.
Az 1291-ik évből ismét van egy oklevelünk, mely a várad-előhegyi 395prépost és konventjének kiadványa, de a prépost nevének csak kezdőbetüjét emliti.* E betü: I. mely épen ugy jelenthet Jánost, mint Jakabot, de az érintett okoknál fogva inkább az utóbbit.
Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. X. 69. l.
A következő 1295. évben csakugyan Jakab a prépost,* préposti székét azonban elfoglalhatta már előbb is s igy részt vehetett azon egyetemes káptalanban, melyet a premontrei rend hazánkbeli tagjai 1294-ben tartának; de hogy e káptalan helye csakugyan Várad vala-e? az eddigelé még nincs teljesen igazolva.* Ugyancsak 1295-ben Tamás mint a konvent jegyzője emlittetik.*
Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. V. 143. és X. 207. ll.
Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. I. 53. l. a gyülés helye gyanánt Váradot emliti, de amire hivatkozik (i. m. 140. l.), ott Váradról szó nincs.
Ifj. Bölöni S. levéltára.
Jakab prépost konventje tagjaival élénken befolyt ama küzdelembe, melyet hazánk papsága, kivéve Gergely választott esztergomi érseket, az utolsó Árpádházi király trónjáért folytatott, s midőn ugy a király, mint a nemesség s papság a rákosi országgyűlésen, hol Jakab prépost is jelen volt, elhatározák, hogy az érsek ellenében a római székhez felebbeznek: Imre váradi püspök az erélyes óvást Jakab prépost s konventje által foglaltatta irásba.*
Fejér Gy: Codex dipl. VI. 2. 201. s köv. ll.
Jakab prépost azonban mielőtt küzdelmeik sikerét s a haza ohajtott békéjét megérhette volna, az utolsó Árpáddal egy időben eltünik. 1301–1310. évek közt Márton prépost neve áll a konvent kiadványainak élén.*
Zichy-okmánytár: I. 103. l. – Gr. Batthyányi I: Leges ecct. III. 101. 1. – Fejér Gy: Codex dipl. VIII. 6. 12. l. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1860. 68. 105. l. Ez utóbbi oklevél, ha ugyan nem a másoló önkényéből, a következő, szokatlan czimezéssel kezdődik: «Nos Martinus Prćpositus et Conventus Montis Sancti Stephani de Promontorio Waradiensi.»
Utódja még 1310-ben Jakab, kit csak egy oklevél emlit, melyet ugyanő s konventje a békésmegyei Paznad (Paznan?) falu osztályáról adott ki.*
Knauz N: Monumenta Ecclesić Strigoniensis. II. 633. l.
1315-ben ismét Márton tünik fel a prépostok névsorában, de akinek emlékét szintén csak egy oklevél tartotta fenn.*
Zichy-okmánytár: I. 150. l.
396Három év mulva, 1318-ban ismét uj prépostja van a monostornak: Péter, ki konventjével megiratá azon öröklevelet, melynek erejénél fogva Chaaz unokái: Jákó és Cikó Tobol, Tarcsa és Remete falvaikat Ivánka váradi püspöknek s testvéreinek eladák.*
Váradi székeskáptalani levéltár: 407. F. Eredeti, hártya.
A következő évben már Péter prépost eltünik s 1319-től 1316-ig Jakab tartja kezében a konvent kormányát.* Kortársa volt az e munka folyamában többször emlitett Csanádnak, kivel egyidőben viselék Várad két prépostságát: ez a székeskáptalanit, Jakab a szerzetesrendit. Nem lehetetlen, hogy egyéb, például származás tekintetében is egyenlő magasan állottak. Amint az előhegyi monostor királyi alapitója, a krónikás szerént, szerzetes ruhát adatott magára halála előtt:* épen ugy számtalanszor megtörtént, hogy a legfényesebb neveket szerény, sőt gyakran szegényes barátruhával takarák el.
Zichy-okmánytár: I. 163. l. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 841. 7. – Fejér Gy: Codex dipl. VIII. 3. 149. l. – Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 63. l.
Thuróczi I: Chronica Hung. II. 63. fej.
Jakab prépost neve különben összeköttetésben áll Csanád prépost felemeltetésével is. Midőn Csanádot az egri káptalan püspökévé választá, Jakab prépostnak kelle fensőbb meghagyásra elkésziteni a kiáltványt, melylyel mindenki felhivaték, hogy ha Csanád megválasztása ellen valamit tud, azt személyesen vagy megbizottja által jelentse fel.*
«edictum sive Bullam in eadem Ecclesia Agriensi per religiosum virum Fratrem Jacobum, Prćpositum S. Stephani de Promontorio Varadiensi frieri fecimus, ut qućcunque contra formam electionis aut personam electi, vellent aut possent quicunque obiicere... comparerent.» Péterffy K: S. Concilia. I. 73. l.
Csanád prépostra azután még a kitüntetések s évek hossza sora várt, de Jakab prépost már három év mulva elköltözött az élők közől. Utoljára egy 1326 marczius 6-kán kiadott oklevél emliti, melyet saját és konventje nevében a váradi székesegyház érdekében adott ki.*
Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 63. l.
Jakab prépost korában a konvent nehány tagjával is találkozunk: ezek egyike, Benedek 1319-ben Sasvári György király emberével János, Tamás fia birtokainak, az ugocsamegyei Bábony, Pazit, Halmi s Kökényes 397határait járta;* a másik Miklós karbeli pap 1321-ben Jákói András és Mihály fiait idézte meg a király szine elé;* végre Krisztián ugyanazon évben szintén királyi idézést teljesitett a nyúlszigeti apáczazárda érdekében.*
Zichy-okmánytár: I. 163. l.
Nagy I: Anjoukori okmánytár. I. 596. l.
Fejér Gy: Codex dipl. VIII. 2. 314. l.
Még 1326 augusztus 16-án más prépostja van a konventnek és ez Péter.* Ama szerencsés korban lépett a prépostság kormányára, midőn a IV. László király óta tartó villongások végre elcsendesedtek s I. Károly király országlásának második felében kezdetét vette ama virágzó kora hazánknak, mely Nagy-Lajos alatt érte el tetőpontját. E kor kedvező hatása meglátszik az előhegyi monostoron is: kiadványaival sürün találkozunk* ami tanujele a tiszteletnek s bizalomnak, melylyel iránta viseltetének, s mig okleveleinek gondos, sőt finom szerkenete és kiállitása a konvent tagjainak műveltségét igazolja, egyéb adatok, mint látni fogjuk, a prépostság anyagi jólétét hirdetik.
Zichy-okmánytár: I. 285. l.
Nagy I: Anjoukori okmánytár. III. 130. 149. 279. 286. 373. ll. – Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 125. l. – Fejér Gy: Codex dipl. VIII. 3. 521. l. stb.
Péter prépost korában szedték az annyiszor emlitett pápai tizedet s a prépost mind maga, mind konventjéért évenként tizenöt márkát fizet,* mely összeget, ha a váradi káptalan s a szent jobbi apátság tizedei mellé állitjuk, kik közől amaz negyven – ez utóbbi csak négy márkát fizetett évenként: kitünik, hogy Szent-István monostora bár nem versenyezhetett a váradi káptalannal, de a szent-jobbi, szintén királyi apátságnál sokkal kedvezőbb viszonyok között élt s a püspökség valamennyi monostorait felülmulta. Ama kor kegyelete, mely SzentLászló egyházát magasra emelé, felkarolta a másik Árpádházi király sirjának őrét, az előhegyi monostort is.
«Petrus prćpositus S. Stephani de Promontorio Waradiensi pro se et pro conventu suo solvit XV. marcas grossorum ad rationem Budensium nobis subcollectoribus pro decimis primi anni.» Vaticani titkos levéltár: Rationes Collect. Polonić et Hung. 1317. 1332–1337. – Ily összeget fizetett a prépost a következő években is, kivéve, hogy a harmadik s negyedik évben részletenként rótta le tizedét, hogy továbbá az ötödik évben már csak öt márkát fizetett, a hatodikban semmit, mert neve hiányzik a jegyzékből.
398A prépostság csendes magányhoz szokott lakói 1337 nyarán ép oly szokatlan, mint élénk jeleneteknek valónak tanui. A Homonnai Drugettek őse, Vilmos vagy középkoriasan Villerm nádor ez év junius havának 17-ikén Bihar- és Krasznamegyék nemességével a Szent-István-hegyi monostor közelében tarta gyülést.* Máskor az ilyes gyülések helye a tágasabb térrel kinálkozó Püspöki vagy Micske vagy Ősi határa, most azonban az árnyas, lombos, szőlőkoszoruzott Szent–István-hegye s talán épen ez vonzá ide a természeti szépségekhez szokott, olasz származása nádort.
«Nos Wyllermus Drugetter palatinus et index comanorum... in quadam nostra congregatione generali universitati nobilium de Byhor et de Karazna comitatuum feria tertia proxima post octavas festi Penthecostes prope monasterium sancti Stephani prothomartiris de promonthorio Varadiensi celebrata.» Nagy I: Anjoukori okmánytár: III. 377. l.
Ugyanezen időben sürübben látjuk, mint eddig, jönni-menni a konvent tagjait a hiteles-helyi kiküldetésekben. 1329-ben Tamás a biharmegyei Mihályfalva határait járja;* 1331-ben pedig Miklós szerzetes a szatmármegyei Vasvári felének birtokába vezette be Tamást, Pálnak fiát.* A következő 1332. évben Bálint atyának egészen más nemü küldetése volt. Károly király ez évi október 6-án Váradon időzött s innet levelet intézett a Kállai-ak egyikéhez, a szabolcsmegyei Semjénben lakó Lászlóhoz. A levél vivőjeül nem a királyi futárok egyikét, hanem Bálint szerzetest választák kétségkivül azért, hogy – mint a királyi parancs emliti – amit László ur a levél láttára tenni vagy mondani fog, arról Bálint, mint a konvent hiteles-helyének tagja, hiteles jelentést tegyen.*
Budai orsz. levéltár kincst. osztály: N. R. 935. 13.
Fejér Gy: Codex dipl. VIII. 3. 522. l.
«quitquid ipse nostris litteris visis fecerit vel responderit, nobis fideliter rescribatis.» Fejér Gy: Codex dipl. VIII. 3. 673. l.
1333-ban Lőrincz atya tart vizsgálatot Kügyi Jakab király emberével azon hatalmaskodásban, melylyel Nagymihályi Márton és Sebestyén Reszegei Sándor ménesében ötven márkányi kárt okoztak.* Majd még ugyanazon 1333. s a következő évben Péter és Márton áldozárok mennek ki, hogy Lajmér falu határait feljárják s birtokosaik 399között feloszszák.* E mozgalmas, s erőről, kedvező viszonyokról tanuskodó életnek azonban Péter prépost halála után nem sokára vége szakad.
Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 82–83. ll.
Zichy-okmánytár: I. 458. 462. ll.
Péter préposttal 1338-ban találkozunk utoljára,* utódja, János 1340-ben tünik fel először.* János prépost három évtizeden át ül elődjeinek székén, de e hosszu idő sem vala képes kibékiteni iránta a rend tagjait, kik Károly király halála után csakhamar közértelemmel préposti méltóságától megfosztottnak nyilvániták. Lajos király oltalma megvédte ugyan őt az elmozditástól, de a rend még 1370-ben is sürgeté letételét.* E körülmény nyilván arra vall, hogy János prépost nem a rendtagok szabad választásából jutott a monostor kormányára, s egyike lehetett azon idegen, vagy legalább nem szerzetesrendü egyháziaknak, kiket az e korban felkapott commendatori rendszer juttatott a nevezetesebb monostorok élére vagy inkább azok javadalmainak birtokába.
Nagy I: Anjoukori okmánytár. III. 466–507. ll. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1860. 68. 105. l.
Fejér Gy: Codex dipl. VIII. 6. 172. l. – További nyomai Fejér Gy: Codex dipl. IX. 6. 50. l. – Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 186. 187. ll.
Nátafalussy Kornél: i. h. 21–22. ll.
A viszály, mely igy magában a monostor kebelében felidézve lőn, megakasztá annak további fejlődését, s a szervezeti szabályok következetes mellőzése végzetes jövőt készite a monostor számára.
János prépost kormányának elején még mindig van a monostornak annyi ereje, hogy királya parancsait teljesitheti s hontitársainak szolgálatokat tehet; de ugy látszik, hogy szerzetes tagjai már megfogytak, legalább kiküldött bizonyságairól ezentul nem mondatik, hogy szerzetesek, hanem csak «a ház tisztje vagy meghittjei». Igy 1343-ban Miklós deák, András fia; 1348-ban szintén Miklós, Mihály fia; s 1351-ben Péter, Mike fia végeznek hiteles-helyi teendőket, de mindenik csak «familiaris domus»:* Gergely mester is, ki 1344-ben Székely János királyi apróddal Görbed és Jánosd részbirtokaiba Imrét, István 400fiát beiktatá, bár a konvent bizonysága, de nem rendi tag, hanem hiteles-helyi «főjegyző».* Nehány év mulva az 1351-iki törvényczikk hihetőleg itt is megszünteté a hiteles-helyi pecsét használatát.
«Nicoalus litteratus, filius Andreć, familiaris domus.» Kállay-család levéltára. – Zichy-okmánytár: II. 471. l.
Váradi püspökségi uradalmi levéltár.
A XIV-ik század második felében a monostor középkori élete tnlajdonképen már be van fejezve; ezentul már csak prépostjairól van emlékezet. A rendkivüli helyzetbe jutott s feloszlásnak indult monostor jogait s birtokait oly oldalról is támadás éri, honnat különben csak védelmet várhata.
János prépost utódjai: 1371-ben Domokos, 1390-ben Szilveszter s 1407-ben Antal folytonos surlódásban élnek Várad püspökei s káptalanával, kik ellen tizedeik lefoglalása s birtokaik elidegenitése miatt majd Jászón, majd Leleszen «tesznek tilalmat».* Az adatok, melyek a prépostság e kedvezőtlen korára kellő világot deritenének, még lappanganak, de XV-ik századi nagy hanyatlása ez apró s helyi érdekü surlódásokra, még sem vihető vissza. A hanyatlás nemcsak az előhegyi prépostságon, hanem az ország majd minden hasonnemü intézményein észlelhető volt, azért annak e surlódásoknál mélyebb s általánosabb okokat kell tulajdonitnunk.* Az bizonyos, hogy a prépostság birtokai a világi urak részéről is veszélyeztetve valának már annyira, hogy 1410-ben XXIII-ik János pápa Eger püspökét, Stibort szólitá fel a prépostság védelmére.*
Régi kifejezése a mai tiltakozásnak.
Lásd alább: Pálosok – Szent-jobbi klastrom.
Nátafalussy K: A szent István első vértanuról czimzett nagyvárad-hegy-foki prépostság vázlatos története. 22–25. ll.
A helyzet János prépost (1423) s ennek utódja, Balás alatt sem javult, sőt még sulyosabbá vált. Balás prépost korában, 1435-ben történt, hogy a váradi káptalan szenteleki jobbágyai a prépostság birtokára, Almamezőre törtek, ott a prépostság tisztjét halálra keresték, a lakosokat szétriaszták, s végre is az uradalmi erdőn tölték boszujokat; Herpai Bene fiai pedig a prépostság egy más birtokát, a Sarkad közelében eső Győr falut hamvaszták el.*
Nátafalussy K: A szent István első vértanuról czimzett nagyvárad-hegy-foki prépostság vázlatos története. 22–25. ll.
Ily viszonyok között jutott 1453 táján az előhegyi monostor István prépost birtokába, ki, ha a jelek nem csalnak, senki más, mint 401Hosszasszai István, a Tahy-ak őse, kiről már fentebb szólottunk.* Ha csakugyan ő, akkor őróla már bizonyos, amit közvetlen elődjeiről még nem tudunk kimutatni, hogy nem volt a rendnek tagja, hanem csak commendaképen birta a prépostságot.
Lásd: Kanonokok és karbeli papok 1438. évre.
István prépost korában a monostor már annyira jutott, hogy csaknem teljesen néptelen és puszta lőn, s e jelenség magán a váradi püspökség területén sem állott egyedül, mert a szent-jobbi monostor; bár egészen más szerzetesrend birtokában, mégis hasonló beteges állapotokat tüntetett fel.* Vitéz János váradi püspök tehát, ki mint a szent jobbi, ugy az előhegyi monostor kegyuri jogával is rendelkezett, elhatározta, hogy e monostorok sorsán változtat s mindkettőből Szent-László király sirjának tiszteletére egy társaskáptalant alakit. Mátyás király helyeselte Vitéz tervét s annak megerősitéséért maga kérte ismételve is a pápát.* A többit tudjuk már e munka folyamából.*
«prćpositura sancti Stephani protomartiris in promontorio Waradiensis diścesis et monasterium Zenthiob... quorum collatio et provisio cessantibus apostolicis reservationibus ad episcopum Waradiensem pro tempore existentem pertinere dinoscitur, a veteti eorum statu plurimum exciderint adeo, ut iam prope destituta et desolata sint.» II. Pius pápa 1459-iki levele. Theiner Á: Monumenta Hung. II. 321. l.
«memini scripsisse Me olim Sanctitati Vestrć pro Collegio novć fundationis ad Sepulchrum S. Ladislai Regis in Ecclesia Varadiensi. Supplico iterum, ut ea res sub meliori forma Bullarum Apostolicć Auctoritatis robore fulciatur. Hćc omnia et alia complura memoratus Orator noster de mente nostra copiose instructus Vestrć Beatitati uberius referet.» A király 1463-iki levele. Epistolć Mathić Corvini Regis. 58–59. ll.
I. kötet 289–290. ll. és fentebb e kötetben: 342. l.
A prépostság nem alakittatott át, de eredeti rendeltetésének sem adatott vissza; megmaradt továbbra is a commendatorok alatt, kik nem laktak a monostorban, az elhalt vagy eltávozott szerzetesek pótlásáról nem gondoskodtak s legfeljebb a monostor birtokait védelmezék az elpusztulás vagy elfoglalástól.
Ily commendatorok valának 1461-ben Péter, ki Keresztesnek hivaték, s ki, mint utódjai, egyszersmind a váradi káptalan tagja levén, hihetőleg Várad püspökétől, mint a monostor kegyurától nyeré a préposti méltóságot.*
Lásd: Kanonokok és karbeli papok 1461. évre.
4021473–1479-ben György a commendator, ki emellett váradi kanonok, leleszi prépost s a királyi jövedelmek igazgatója is volt.*
Lásd: Kanonokok és karbeli papok 1474. évre.
György ismeretes utódja Alattyány Miklós, ki a középkorban utólszor viselte a várad-előhegyi monostor préposti czimét. Miként igyekezett Várad püspöke; Farkas Bálint, az előhegyi monostort karthauzi szerzetesekkel ismét megnépesiteni, mint találkozott e törekvése a király s kortársainak, ezek közt oly tekintélyes férfiunak, minl Váradi Péter kalocsai érsek helyeslésével, sőt buzditásával: mindezt már láttuk.*
Lásd: I. kötet 328–329. és 339. ll.
A premontrei rend nem nézte részvétlenül a sorsot, mely felé egyik, hajdan oly kitünő, sőt a hazában első monostora közelite Osthffy Miklós; leleszi prépost, még 1491-ben tiltakozott az egri káptalan elött Bálint püspök törekvései ellenében,* de a monostor jövőjét már meg nem változtathatá. Hosszu, tévedések és szenvedésekkel teljes időnek kellett előbb még elmulnia, hogy szerzetesi intézményeink megifjodva, uj életre támadjanak.
Nátafalussy K: i. m. 29. l.
A karthauziak behozatalához már a pápa jóváhagyó bullája is megérkezett,* mindemellett Farkas Bálint püspök közbejött halála vagy más ok miatt a karthauziak behozatala végleg elmaradt. Bálint püspök utódja, Kálmáncsehi Domokos, mint láttuk, visszatért Vitéz János első tervéhez: az előhegyi prépostságból Szent-László király sirjának tiszteletére társaskáptalant alapita és pedig mingyárt püspöksége kezdetén (1495), mert 1497-ben már Szent-László «uj káptalanának» kanonokjával találkozunk.
«Negotium Monasterii S. Stephani in Promontorio Varadiensi Ordini Fratrum Carthusiensium, uti olim acceperamus, dedicati, cum antea non statis intelligeremus, partim ex serie Bullć Apostolicć coram nobis Reverendo Patri et Fratri Gregorio Ordinis eiusdem et loci Priori redditć et assignatć, partim ex eiusdem declaratione cognovimus... Hoc uno namque beneficio non tantum Ordini illi... simul et profectui Monasterii illius, olim divino cultu destituti providistis.» Váradi Péter, Kalocsai érsek levele. Budapesti egyetemi könyvtár: Kaprinay. 51. köt. 171. l.
A szent-istván-hegyi ős monostor birtokai, kiváltságai s hiteles-helyi jogával és igy az országos levéltárral is átment az uj káptalan 403kezébe,* de pecsétje ez átalakulás alkalmával használaton kivül helyeztetett.
János király «in Possessione Kartzagh Újszállás feria tertia post Dominicam Misericordia (april 21.) 1534» kelt levelében irja ugyan a leleszi konventnek, hogy «paria seu exempla post translationem dicti Conventus Ecclesić S. Stephani in modernam Ecclesiam Collegiatam ex Conservatorio dicti Conventus ad Conventum vestrum, illiusque Cotrservatorium devenissent et isthic apud vos repositć haberentur ac conservarentur,» (Leleszi országos levéltár: Actor. 1534. 4.) de a király értesülése alig lehetett alapos; legalább a leleszi levéltárban váradi vagy bihari vonatkozásu levelek feltünőleg kevés számmal vannak.
Birtokai közől csak kevésnek emléke maradt reánk. Ilyenek a már emlitett Tamási és Vetés, de ez utóbbit, mint láttuk, István ifjabb király kárpótlás igérete mellett elvevé a monostortól; beváltotta-e igéretét? nem tudni. Ezenkivül prépostsági birtokok voltak: Hernek a biharmegyei Diószeg határán, hol Hernek nevü dülő ma is van*; továbbá a szintén biharmegyei két Szeben egyike;* hasonlóképen Ősi a Hevjó mentén;* Monostoros-, ma Felső-Ábrány Margita mellett;* végre a már emlitett Almamező és Győr. Ez utóbbiak az 1552-iki adókönyvekben is előfordulnak mint Szent-István társaskáptalanának, tehát az előhegyi prépostságból alakult testületnek birtokai, minélfogva biztosra vehetjük, hogy a nevezett társaskáptalannak fentebb elősorolt birtokai eredetileg az előhegyi prépostsághoz tartoztak.
«Item idem comes Cosmos ob amorem fraterna dilectionis quandam possesionem suam in Comitatu Byhoriensi, Neek (Nyék) vocatam... iuxta Heer (Ér) inter terram Hernuk Sancti Stephani de promontorio waradiensi... existentem.» A váradi káptalan 1307-iki levele ugyanazon káptalannak 1308-iki átiratában. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 924. 13. – D. L. 1706.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. S. Clarć. Poson. 61. 5.
«possessionem Ewsy vocatam alio nomine Teluky dictam... in Comitatu Byhoriensi iuxta fluvium Hevyow in vicinitate seu commetaneitate possessionis honorabilis Capituli ecclesić Waradiensis Medies vocata et possessionis monasterii Sancti Stephani prothomartiris de promontorio Waradiensi similiter Ewsy nominatć existentem.» I. Károly király 1341-iki levele. Budai országos levéltár kincst. oszt. D. L. 3379.
«possessio magnifici Francisci de Chaak ac prćpositi ecclesić beati Stephani prothomartyris de promontorio Waradiensi Monostorosabran vocata.» Hunyady János 1451-iki levele. Gyulafejérvári országos levéltár: Bihar. 1. 35.
