191Szűz-Mária kisebb egyházának társaskáptalana.
Alapitója s alapitásának éve. – Kanonokjainak hivatása és száma. – Birtokai. – Ismeretes tagjai.
Szent-László király alkotása, a váradi káptalan, több mind két százados fennállása után erőteljességének mintegy igazolásaképen kezde uj ágakat hajtani. A székeskáptalanokon kivül, Szent-István székesfejérvári s budai alapitása óta, gyakran keletkeztek ugynevezett társaskáptalanok, melyek külön egyházzal birtak, és saját prépostjaik alatt szintén önálló testületet képeztek. Ilyen társaskáptalan keletkezett Váradon is, először a XIV-ik század elején, s az uj testület tagjaiban ugy a vallás-erkölcsi élet, mint a közművelődés ujabb erőkkel szaporodott.
Az alapitó levél, mely a prépostságnak mint keletkezése, mint pedig rendeltetésére érdekes világosságot derithetne, nem jutott el korunkig; maga a Chartularium, mely ismételve is igéri, hogy e prépostságról még bővebben fog szólani, épen azon részében, hol ez igéretét beváltaná, csonka: és igy csak néhány szét szórt adat áll rendelkezésünkre, melyek e prépostságról végre is fogyatékos képet nyujtanak.
A váradi várban a XIV-dik század elején már két egyház állt: a székes és egy más, kisebb egyház. Mindkettő Szűz-Mária tiszteletére vala szentelve s azért megkülönböztetésül a székesegyházat, mint nagyobbat, Mária «nagyobb» – emezt pedig «kisebb» egyházának nevezék.
192Ez egyház épitője szintén ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy a káptalan hangsulyozva sajátjának nevezi. Csanád váradi prépostot ez egyházhoz kegyeletes érzés köté talán családi vagy épen nemzeti emlékek miatt. Lehet, hogy ez egyházban valamely ősének hamvai nyugodtak, vagy hogy ez egyház vala az, melyet egy későbbi 1600-iki feljegyzés, mint kápolnát emlit, hozzája tevén, hogy azt még Szent-László épitteté és Szent-László imádkozó helyének nevezteték, minthogy a szent király ott szokott magában imádkozni. Bármint legyen a dolog, Csanád prépost kegyeletét a kis egyház iránt megörökiteni akarta: gondoskodott benne az isteni tisztelet fényének emeléséről s lelki kincseket szerzett számára, hogy kivánatossá s látogatottá tegye.
Evégből püspöke, Ivánka s a székeskáptalan beleegyezésével a kis egyházban egy prépost s hat kanonokból káptalant alapita s XXII. János pápától kieszközölte azon kegyelmet, hogy mindazok, kik ez egyházat felszenteltetésének s védasszonyának a bold. Szűznek ünnepein meglátogatják és ott bűnbánólag a szentségekhez járulnak, hatvan napi –, akik pedig azon ünnepek nyolczada alatt látogatják meg, negyven napi bucsuban részesüljenek.
193Mely évben történt ez alapitás? határozott adatunk nincs reá; történeti emlékeink csak annyit mondanak, hogy Csanád már akkor prépost volt; de a pápa emlitett bucsulevele 1320-ban kelt, amihez, ha még hozzá veszszük, hogy az ily bucsuk rendszerént az egyházak megujitása, felszentelése stb. alkalmával szoktak adatni, alig kételkedhetünk, hogy Csanád alapitása 1320-ban történt, mely év különben is prépostságának korába (1318–1322) esik.
Az uj káptalan Szűz-Mária kisebb egyházának káptalana vagy egyszerüen csak kis káptalan nevet viselt s a székeskáptalan mellett a szó szoros értelmében társaskáptalan vala. A két káptalant ugyanis nemcsak a főpásztor közössége köté együvé, hanem a kiskáptalan tagjai saját egyházukon kivül a székesegyház isteni szolgálatára is kötelezve valának s emellett a hiteles-helyi teendők terheiben csak ugy részt vettek, mint a székeskáptalanbeliek.
A kiskáptalani prépost kinevezése valószinüleg Váradon is, mint egyebütt rendszerént, a püspök jogaihoz tartozott s az igy kinevezett prépost tagja volt mindig a székeskáptalannak épen ugy, mint az esztergomi társaskáptalanok prépostjai, kik a székeskáptalanban megelőzék rangra nézve a főespereseket s közvetlen a négy káptalani méltóság után következének. Első ismeretes prépostja: János 1321-ben tünik fel és ez, valamint a többi ismeretes prépostjai, csakugyan mint egyszersmind a székeskáptalan tagjai emlittetnek.
A kanonokok száma, mint láttuk, hat vala s ezeket általános szokás szerént valószinüleg a prépost nevezte ki többnyire a székesegyház kápolna- s oltárigazgatói s egyéb javadalmasai közől; legfeljebb a megerősités tartozott a püspökre. Első ismeretes kanonokja: Mihály 1334-ben fordul elő.
Első alapitásu birtokairól csak annyit tudunk, amennyit a pápa idézett levele mond, hogy tudniillik Csanád őstől maradt és szerzett birtokaiból elegendőképen javadalmazá a káptalant. Ezalatt azonban korántsem lehet értenünk bőséges jövedelmeket; egyházi testületeinknek 194alapittatásukkor rendszerént, mint azt számtalan eset igazolja, nagyon szerény jövedelemmel kellett beérniök, és csak később, újabb alapitványok hozzájárulásával tettek szert nagyobb jólétre. Hogy ez Váradon sem volt különben, mutatja az 1332–37-iki pápai tizedek jegyzéke, melyek szerént Demeter kiskáptalani prépost maga és káptalanáért 88 garas tizedet fizetett, melyből 35 garas saját személyére esett, holott ugyanakkor a váradi székeskáptalan 39 s a székeskáptalani prépost 4–6 márkával adózott. Ez összegek nagy különbségéből bizton következtethető a javadalmak hasonlithatatlan különbsége is.
A jövő csakugyan hozott jótevőket a kiskáptalannak. Mezőgyáni Pál, káptalani jegyző, 1472-ben Váradon egy malom fele részét hagyományozta lelke üdvéért a kiskáptalannak, s ily esetek kétségkivül többször is fordultak elő, csakhogy nyomaik elenyésztek szintugy, mint egyéb, sokkalta fontosabb történetek emlékei.
De a kiskáptalan, mintha előnevében jövő sorsa is meg lett volna irva, a székeskáptalan mellett birtokait illetőleg is kicsiny maradt mindenha. Az 1552-iki adókönyvek a következő birtokait emlitik:
Furta egészen, tizenkét jobbágytelek.
Megyer, ma puszta Furta mellett, de hajdan község, mely egyházi földesurairól «Pap»-Megyernek is neveztetett. Szintén egészen kiskáptalani birtok volt s hét jobbágytelket számlált.
Szent-András Várad mellett; 23 jobbágytelekből öt volt a kiskáptalané.
Szombathely, Várad legszélsőbb külvárosa Ősi felé. A XIV. században még a váradi püspök birtoka; 1492-ben már a káptalan kezén van, hová valamelyik püspök adományából vagy csere utján juthatott. Valószinüleg csak általános értelemben neveztetik a váradi káptalan birtokának; tulajdonképen már ekkor a kiskáptalané lehetett, amint 195később, 1552-ben csakugyan kispréposti birtok. Valamennyi között a legkisebb terjedelmü volt, csak két jobbágytelek.
Eszerént a kiskáptalan jobbágytelkeinek összes száma huszonhat, melyhez járultak még kétségkivül majorságilag kezelt szántóföldek, rétek, szőlők, földesuri nagyobb s kisebb haszonvételek, a jobbágyok részéről szokásos évi ajándékok stb., de ezekről közelebbi tudósitásaink nincsenek.
Az előszámlált birtokok az idézett adókönyvekben nem a kiskáptalan, hanem a kisprépost birtokai gyanánt vannak ugyan feltüntetve, de tévedés lenne hinnünk, hogy a kisprépost a székeskáptalannak valamely második prépostja volt és igy a nevezett birtokok annak javadalmát képezék. A székeskáptalan csak egy prépostot számlált mindig és csupán a kiskáptalan keletkezése után nevezék el ennek fejét «kis»-prépostnak, hogy megkülönböztessék a székeskáptalan prépostjától, ki amannak ellenében «nagy»-nak neveztetett.
Az 1552-ben és már előbb is előforduló kisprépost tehát nem más, mint a Csanád alapitotta kiskáptalan prépostja, mely káptalan fennállásának biztos nyoma van még 1541-ben is, mert egy kanonokja ugyanakkor, prépostja pedig 1556-ban is emlittetik. Birtokai pedig csak azért állanak a kisprépost nevén, mert e különben sem számos birtokokat a prépost és kanonokjai közösen birták, amint az 1332–1337-iki tizedek alkalmával is Demeter prépost maga fizette ki mind saját, mind kanonokjai tizedét a kétségkivül akkor is közösen használt birtokok jövedelméből.
A kiskáptalan 1557-ben osztozott a székeskáptalan sorsában.