FARKAS BÁLINT. 1490–1495.
325FARKAS BÁLINT.
1490–1495.
1490–1495.
ÖSSZEKÖTTETÉSE PRUISZ JÁNOS PÜSPÖKKEL. – A VÁRADI KÁPTALAN KEBELÉBŐL PÜSPÖKSÉGRE EMELKEDIK. – POLITIKAI MÜKÖDÉSE S KIRÁLYI JUTALMA. – UJABB TERVEK AZ ELŐHEGYI PRÉPOSTSÁGGAL. – HALÁLA. – HAGYATÉKA. – EMLÉKKÖVE.
Egyházmegyénk történetében először adta magát elő az az eset, hogy főpásztori kormánya hosszabb megszakitás nélkül ment át egyik kézből a másikba. A bucsuzó s vagyonát szétosztogató János püspök maga kérte a királyt, hogy ki legyen váradi utódja, mibe a király „könnyen” belé is egyezett;* s utódja, midőn Ulászló Budára bevonult, mi 1499. deczemberében történt, már lovassága, kétségkivül bihari zászlóalja élén lovagolt a király előtt.* Ez utód Farkas Bálint vala.
„ut [episcopatu] continuo potiretur, cum auctoritate regia facile impetravit.” BONFIN: IV. 10. 701. l.
„antistes Varadiensis, qui pontificio ante munere a rege ornatus, ut grati hominis officium praestaret, Budam se cum instructo equitatu contulerat ac suis copiis.” Bonfin: V. l. 708. l.
Származása homályos, sőt mióta e homályt felderiteni akarták, még homályosabb. Rendesen Gregorievics Vuk (Farkas) szerb deszpót s János püspök emlitett nővére, Dorottya fiának tartják,* de ez egész származtatás alapja nem több, mint a Vuk = Farkas nevek 326véletlen találkozása. Bonfin hosszasan foglalkozik János püspök lemondásának körülményeivel; emliti a püspök nővérének fiát és Bálintot is, de ez utóbbit épen nem ugy mutatja be, mint a püspök öcscsét, hanem inkább mint idegent, kit az csak hosszas tapasztalás után szeretett, meg, mint saját fiát.”*Ugyanitt Bálintot határozottan magyarnak mondja, kinek vezetékneve Farkas.* Különben is alig tehető fel, hogy János püspök nővérének két oly fia lett volna, kik közől az egyik még alig több, mint gyermek, a másik ugyanakkor már éltes főpap.* De Farkas Bálint szerb fejedelmi származásáról családtani munkáink sem tudnak semmit;* ő magát latin szövegü oklevélben is magyarul „Farkas”-nak irja.*
Történészeink, köztök Fessler, Szalay L. stb. PEJACSEWICH: Hist. Serviae 370–1. ll. után indultak, de itt Pruisz János püspökről, vagy nővéréről szó sincs, ez különben is, mint láttuk, más férfiunak volt neje.
„quem [Valentinum] diutina experientia ita dilexit, ut filii loco semper haberet.” Bonfin: IV. 10. 701. l.
„Valentino Pannonio, cui Lupo cognomen erat, episcopatum renunciavit.” Bonfin: i. h.
„Nepoti adhuc infanti e sorore villas ... legavit.” Bonfin: i. h.
BUDAI F: Polgári lexicona. [2-ik kiadás] II. 2. l. – Nagy Iván: Magyarország családai. II. 232. l.
„Valentino Farkas” a váradi székeskáptalannak, mint hiteles-helynek 1487-iki oklevele alatt. Eredeti. Budai orsz. levéltár kincst. oszt: N. R. 694. l.
Élete első szakáról annyi bizonyos, hogy midőn 1481-ben először találkozunk vele, már hosszu, munkában töltött pálya van mögötte s váradi éneklő kanonok.* Jövő államférfiui pályája pedig arra mutat, hogy évei legjavát a királyi, talán épen a főkorlátnoki irodában töltötte János püspök oldala mellett. Itt nyerhette meg jeles tehetségével főnöke bizalmát, s annak iskolájában képezte ki magát annyira, hogy a püspök-cancellár utódját, politikájának örökösét látta benne s fia gyanánt szerette.
Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 761. l. – Egy másik 1483-iki oklevél szerént is. Kállay-család levéltára.
Hogy jövőjét tehát elő is készitse, saját káptalanában, a váradiban, 1480. táján kanonoki javadalommal ruházta fel, s pár év mulva (1483–1487. között) még diszesebb állásra emelte, kinevezvén őt ugyanazon székeskáptalan prépostjává.*
Mint prépost előfordul 1487. 1488. 1489. években. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. N. R. 694. ll. – IFJ. BÖLÖNI S. levéltára. – Váradi püspökségi uradalmi levéltár.
327Erre csakhamar az országos események váratlanul gyors fordulatot vettek s Farkas Bálint életpályája is hirtelen más, de még magasabb irányba indult. János püspök ajánlatára annak csakugyan utódja, váradi püspök lett.* A főkorlátnoki méltóság a győri püspökre, Bakócs Tamásra szállt ugyan;* de meghitt tanácsosa a királynak Farkas Bálint maradt, ki Ulászló cseh nyelvét értette s kit a király, ugy látszik, már régebben ismert és megszokott. Ezzel Várad püspöki széke ismét politikai érdemeknek lőn jutalma; s ki e székbe ült, első sorban királya érdekeinek szolgált.
Római megerősitése 1492. szept. 3-án kelt. PRAY GY: Hierarchia Hung. II. 185. l. de itt az évszámban aligha hiba nincs, mert 1491. szept. 23-án, már mint megerősitett püspök szerepel. Leleszi orsz. levéltár. Prot. 64. l.
BONFIN: IV. 10. 700. l.
Bálint püspök hü követője királyának mindenütt. Ott van vele Kassánál (1491. eleje) s küzd érette zászlóaljával a harczok-, s diplomatiai ügyességével a politikai alkuvások mezején. Ott van Budán (1491. vége), s midőn Ulászló a pozsonyi béke miatt lázongók lecsendesitésére szót emel, ő tolmácsolja a király szavait. Követi a királyt Erdélybe, innet Temesvárra, végre Ujlakra (ma Illok), s midőn ennek bevétele után Ulászló a várba bevonul, az ő s az egri püspök dandárai képezik a királyi seregek előcsapatát. (1494.)
Hüsége, szolgálatainak készsége és száma nem is maradnak a király figyelmén kivül, ki mig egyrészt magasztaló szavakkal emlékezik meg róla, másrészt jutalmáról s költségeinek megtéritéséről is gondoskodik.
A Rozgonyi nemzetség annyi századot látott nemes családfája már ekkor hervadóban volt s midőn a legutolsó sarjak egyikének, Istvánnak kihaltával, annak birtokai most a koronára viszszaszálltanak,* Ulászló azokból a pestmegyei Lőrinczi, Veresegyház 328és Szada birtokokat Farkas Bálint püspöknek saját személyére adományozá.*
E Rozgonyi, ugy látszik az, ki VI. István név alatt ismeretes, s eddigi adataink szerént 1505-ben halt meg. [NAGY I: Magyarország családai IX. 787. l.] De mint a mingyárt idézendő oklevél tanusitja, már 1492-ben halott volt.
Ulászló oklevele kelt Budán „in festo b. Dionysi Mart. [Október 9. KNAUZ N: Kortan. 164. l.] 1492. KERESZTURI J: Descriptio Epp. et Capit. Varad. I. 247–9. ll. Eredetije a szepesi káptalan levéltárában. – Hogy hadi népének ruházati költségét a közkincstárból fizetteté ki a király, sérelem gyanánt emliti az 1496-iki budai országgyülés.
Erdélybe utaztakor pedig megállapodott Váradon, megállitá itt Szent-László sirja s régi hivének, Várad püspökének odaadó ragaszkodása, és mig a nemzetünk kegyeletével övedzett sirnál a szent király emlékének áldozott, a püspöki palotában annak lakóját tüntette ki királyi látogatásával. E látogatás érdekét emeli egy más körülmény, mely akkori egyházi állapotainkra világosságot vet.
Vitéz János püspök a szent-jobbi s a várad-előhegyi monostorból egy uj egyházi testületet akart alakitani, terve azonban, mint láttuk, hajótörést szenvedett; mindkét monostor megmaradt továbbra is – commendatoraik alatt, és igy nincs benne semmi meglepő, hogy állapotuk nem javult, s közel negyven év mulva ugyanoly setét rajzot nyujt róluk maga a szemtanu király, mint egykor Vitéz János.*
„cum Claustrum Praepositurae Ecclesiae B. Stephani Protomartyris in colle supra Varadinum ... exstructum ... mirum in modum esset desertum et collapsum atque prout certitudo veritatis nobis constat, pluribus iam annis Fratribus eiusdem ordinis vagantibus, sineque licentia sui superioris „latitantibus etc. Claustrum illud malorem ruinam minaretur.” Ulászló levele. „Datum Varadini in festo inventionis corporis b. Stephani Protomartyris [auguszt. 3] 1494.” KERESZTURI J: Descript. Epp. et Capit. Varad. J. 251–3. ll.
Ezért történt, hogy Bálint püspök, mint a nevezett monostorok kegyura, mingyárt püspökségének első évében kezeibe vette Vitéz elejtett tervét s mig Szent-Jobbra pálosokat, a várad-előhegyi monostorba karthauziakat szándékozott behozni.* És midőn e szándékát illetőleg az 329egyház fejének, a pápának jóváhagyását megnyeré, a magyar egyház legfőbb kegyurához, az épen Váradon időző királyhoz fordult, ki az előhegyi monostor védszentjének ünnepe levén, kétségkivül felzarándokolt a kies fekvésü egyházba, és igy saját tapasztalata után s országa nagyjainak tanácsából szentesitette Bálint püspök terveit.*
Gergely, a lelesi premontrei konvent tagja saját és rendje nevében már 1491. szept 23-án [feria sexta proxirna post festum b. Mathei ap. et evang] tiltakozik az egr káptalan előtt Bálint püspök ellen, ki az előhegyi monostorba „loco: ... fratrum Premonstratensium religiosos fratres Ordinis Ciscerciensium ... inducere, sicque dictum Ordinem aboleri vellet et niteretur.” Leleszi orsz. levéltár. Proth. 64. 1. A ciscerciták valószinüleg tollhibából vagy hibás értesülésből állanak a karthauziak helyett.
KERESZTURI J: i. h. – Ez ügyet több mü tárgyalja, nevezetesen: A premontreiek 331. l. – NÁTAFALUSSY K: A sz. István vértanuról czimzett nagyvárad-hegyfoki prépostság vázlatos története. [A jászóvári premontrei kanonokrend névkönyve. 1872. 5–50. ll.] ez utóbbi Bálint püspököt elitélő hangulattal. Ez ügyre, mint forrásra vezethető vissza Tubero M. megróvása is SCHWANDTNER J. Gr: Scriptores rerum hung. II. 142. l.
Eszerént a közel félszázados kérdés megoldást nyert, de a kivitelben Bálint püspök sem vala szerencsésebb elődjénél, Vitéz Jánosnál. Mielőtt a karthauziakat Váradra hozhatta volna, a következő év tavaszán, 1495. ápril 28-án megszünt élni.* Földi maradványait utolsó kivánsága szerént a székesegyház Evang. Szent-János kápolnájában temették el.
MISKOLCZY I: [KERESZTURI J: Descript. Epp. II. 232. 1.] halála napját april 28-ra [IV. Calendas Majas] teszi, Ulászlónak pedig 1495. „in festo b. Sophiae vid.” mai számitással május 15-én kelt levele még élőnek mondja; de a legelső magyar nyelven szerkesztett naptárban Szent-Zsófia nagyja april 13-ára van téve [KNAUZ N: Kortan. 119. és 270. ll.] és igy hihető, hogy Ulászló levele e nap kelt és ekkor Bálint püspök még csakugyan életben volt.
Püspöki kormánya rövid tartama s történeti emlékeink nagy pusztulása mellett is tüntet fel oly tényeket, melyek még ma is fentartják emlékezetét.
Igy egyik, jeles alakban kelt oklevelével a belényesiek szőlőszabadalmait,* egy másikkal a már fentebb emlitett Oláh Mihály 330vajdát erősité meg Kocsuba-püspökségi falu birtokában;* egy harmadikkal pedig a biharmegyei Ilyefalvát adományozá Lukács kárándi vajdának.*
„Datum in Castro nostro Waradiensi feria secunda prox. post fest. b. Margarethae [juli. ll.] 1491.” Eredeti hártya a püspök kék-piros selyemzsinórról függő fészkes pecsétjével, de a melyből a gyürüpecsét veres viasz lenyomata kitört. Váradi székeskáptalani levéltár: 14. 17.
„Datum Varadini in festo Visitationis Mariae [juli. 2.] 1493.” Erdélyi muzeumi könyvtár: Gr. Kemény J. gyüjt.
Budai országos levéltár kincst. oszt: N. R. 947. 2.
De mindennél érdekesebb és fontosabb végrendelete. Ebben mig egyrészt gondoskodik lelke üdvéről, másrészt nem feledkezik meg székesegyházáról s azon testületről sem, melynek kebeléből emelkedett a megye kormányára. A váradi székeskáptalannak hagyta Ulászló királyi adományát, a már emlitett három pestmegyei falut azon kérelemmel, hogy a kápolnában, hol teste nyugodni fog; mondasson érette a káptalan naponként egy szent misét; továbbá a székeskáptalannak hagyta bámulatos mivü, ezüst ereklyetartó tábláját és könyvtárát, mely 203 kötetből állt.*
„Valentinus Episcopus in dicta ultima testamentaria dispositione sua totales possessiones suas Lőrinczi, Veresegyház et Zada vocatas ... ac ducentos et tres libros diversarum materiarum propriis sumptibus comparatos ... nec non unam tabulam puram ex toto argenteam et desuper deauratam mirifico opere fabricatam et laboratam, per praefatumque ... .. Episcopum pro trecentis florenis auri propriis suis pecuniis emptam ... . Capitulo et Canonicis ... Ecclesiae Varadiensis ... dedisset ... „KERESZTURI J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 257. l. Hogy a középkorban az emlitett „tábla” alatt ereklyetartót értettek, mutatják a Margit-legenda következő szavai: „hagyá elhozni [Szent-Margit] az ő aranyból csinált tábláját, mely táblában vagynak sok szenteknek ereklyéjök és az eleven szentkeresztfa.” [t. i. a keresztfából egy darab szent ereklye.] PRAY GY: Vita S. Elisabethae nec non B. Margaritae. 3.0. l.
A három adomány közől ama korban kétségkivül a falvak értek legkevesebbet;* ellenben az ereklyetartó, mint ritka egyházi s nemzeti müremek, s a könyvtár, köteteinek mai fogalmak szerént, szerény száma mellett is kincseket érne napjainkban is.
Épen e korban egy hold föld 40 denár; 150 hold 3, márka; egy jobbágy telek épületekkel s lakóival egy márka = 4 forint. KOVACHICH M: Formulae sol. styli. 268–9 ll.
Ekkor még az uj találmányu sajtó termékei nem igen valának 331elterjedve, sőt egyáltalán nem akartak kelni, minélfogva bizvást hihetjük, hogy Bálint püspök könyvtára tulnyomólag kéziratokból állt, s az ily könyvtárak becse nem a codexek nagy számában, hanem az egyes darabok magas értékében állt.*
Mátyás király hites könyvtárát is a mostani alaposabb és mérsékeltebb számitások nyolcz-tizezer kötetre teszik. IPOLYI A: Mátyás király könyvtára maradványainak felfedezése. Magyar könyv-szemle. 1878. évf. 118. l. – Egy egész századdal később (1586.) a tudós és iró, Telegdi Miklós pécsi püspök könyvtára is csak 272 munkát foglal magában. NAGY GY: Telegdi Miklós könyvtára. Magyar könyv-szemle. 1880. évf. 38. l.
Eszerént Bálint püspök hagyatéka ugy anyagi, mint müvészeti s közmüvélődési szempontból egyaránt tekintélyes vala.
Ha püspöki kormánya hosszabbra terjed, kétségkivül még előnyösebben végződik az egyházmegyére nézve. Ennek zálogaiul szolgálnak mind érintett tettei, mind életének viszonyai. Kitünő mértékben birta királya kegyét,* s bizalmával dicsekedhetett az egyház fejének is, ki annyira meg vala győződve országos befolyásáról, hogy Váradi Péter kalocsai érseket Bálint püspök védelmébe ajánlá.* Baráti kötelék főzte az ország egyik leghatalmasabb férfiához, Bakócs Tamás egri püspök s főkorlátnokhoz, kit Egerben meg is látogatott s kinek magas várlaka ez alkalommal ünnepet ült, melyen megjelentek az egri tanulók is Várad főpapjának üdvözlésére.*
Valentino Varadiensi antistite, qui regi semper mirifice charus ... fuerat.” BONFIN: V. 5. 747. I.
THEINER A: Monumenta Hung. II. 544. l.
FRAKNÓI V: Adalékok a XV. és XVI. századi iskolázáshoz.Századok. 1875. évf. 668. l.
A váradi káptalan elvesztett főpásztora feletti fájdalmát azzal fejezte ki, hogy sirja felett a székesegyházban veres márványból állitott emléket nevének.
