195BEBEK I. DOMOKOS.
1373–1374.
A BEBEKEK, MINT FŐPAPOK. – DOMOKOS EGYHÁZI PÁLYÁJA. – IMRE. KANONOK S A CHARTULARTUM. – SZENT-DOMOKOS KÁPOLNÁJA S E KÁPOLNA HALOTTJA.
Demeter hosszas püspöksége után sürün változnak püspökeink s egy rövid évtized alatt nem kevesebb, mint négy uj főpapja van Váradnak.
Az ily szaggatott, változó idők rendesen meddők: az alig jött s máris távozó püspököknek ritkán van idejök egyébre, mint hogy épen beirják nevöket egyházmegyéjök történetének albumába.
Demeter utódja Domokos, kinek hasonnevü atyja, a történeti nevezetességü Pelsőczi Bebek család megalapitója volt. Öt fivére közül ő, az utolsó előtti, s a legifjabb, Miklós az egyházi pályára léptek. Ez egri prépostból Kalocsa érseki székébe emelkedett, (1391–1491.) melyhez, mint látni fogjuk, már Domokos is közel járt. Ugyane korban előfordul még egy Bebek Imre is, ki aurani perjel s jogtudor vala, de hogy ez hogyan függ össze a Bebekek családfájával, vagy csak össze is függ-e? ki nem mutatható.
196Domokos pályájának kezdetéről sincsenek tudósitásaink. Midőn 1349-ben először találkozunk vele, már magasan jár: esztergomi kanonok s ugyanakkor a pápa, VI. Kelemen egri kanonokká nevezi ki, megengedvén egyszersmind, hogy esztergomi kanonokságát is birhassa. De hogy ő-e azon Domokos, ki 1352-ben mint Szent-Tamás esztergomi prépostja tünik fel? biztosan meg nem határozható. Pár év mulva, 1357. táján szepesi prépost lőn, honnat 1360-ban Szent-Gellért egyházmegyéjének kormányát vette át. Innet 1367-ben kalocsai érsekké választák meg s mint ilyen Nagy-Lajos királynak egyik oklevelén már elő is fordul; mindamellett, mert talán az érseki szék betöltését a pápa magának tartá fenn, megmaradt Csanád püspökének, hogy öt év mulva Szent-László városáé legyen.
Demeter püspök üresen hagyott helyére a váradi káptalan őt kivánta, s e kivánság a pápai udvarnál sem talált ellenkezésre. 1374. február 22-én már kiadák számára Avignonban a megerősitést, de amely az akkori közlekedés lassusága miatt csak hetek mulva lőn itthon ismeretes. E körülménynek tulajdonitható, hogy a váradi püspöki szék azután még márczius 8-án is üresnek mondatik, és Domokos csanádi püspöknek.
197Egy évtizednél hosszabbra terjedő csanádi főpapságának csak épen időhatárait ismerjük, de kétségkivül csak az elveszett vagy még lappangó történelmi emlékek miatt, mert oly férfiu; kit két jeles egyházi testület is ohajta fejének, nem tölthette életét anélkül, hogy a hir kitünő tulajdonait és tetteit szárnyaira ne vette volna. Váradon, mondhatni, csak átutazó vendég vala, s mégis hagyott maga után nyomot.
Ez időben történt ugyanis, hogy a káptalan okulva egyrészt Demeter püspök tettein, másrészt belátva, hogy a felszaporodott jogok, birtokok s az azokhoz füzött kötelességek csupán emberi emlékezetre vagy egyes iratokra nem bizhatók, – óvintézkedések tételére határozta magát.
Egyházi testületek, nevezetesen a szerzetesrendek már rég gyakorolták a Chartulariumok szerkesztését, milyennel a pannonhalmi Szent-Benedekrendüek is a XIII-ik század közepe óta rendelkezének. Ezt választá a váradi káptalan is.
Különben a káptalan akkori viszonyai egy Chartularium szerkesztésére a legkedvezőbbek valának. Püspöki székén oly férfiu ült, ki már békülékeny lelkületével nagyban megkönnyité a káptalan törekvését. Domokos püspök ugyanis mindazon sérelmeket, melyeket Demeter püspök ejtett a káptalan jogain. s melyek miatt ez az apostoli székhez is felirt, jobbára megorvosolta s erről függőpecsétes levelet is adott. Másrészt a káptalan tagjai közől nem hiányozának oly férfiak, kiket élemedett koruk s az azzal járó hosszas tapasztalás kiválólag képesite arra, hogy a Chartularium szerkesztésére jótékonyan befolyjanak. Ilyen vala különösen a már emlitett Kis-Tárkányi Fülöp prépost, ki közel négy évtized óta tagja volt a 198káptalannak s a préposti méltóságot ekkor már több, mint egy negyedszázadig viselte. A többi főtagok valának: Imre olvasó-, István éneklő-, s Jakab őr-kanonok. Az olvasó-kanonok, mint tudjuk, egyszersmind a káptalan hiteles-helyi jegyzője vala, és igy a Chartularium szövegezése és szerkesztése Imre kanonok feladata lőn már hivatalos állásánál, de kétségkivül a káptalan bizalmánál fogva is.
E munka azonkivül, hogy egy nagy, háromszázados multat kellett felölelnie, sok kérdésnek tisztázására és még több egymásba ütköző jogok és érdekek rendezésére vala hivatva, és azért nagy szorgalmat s még nagyobb körültekintést igényelt. De Imre kanonok tollának sugalmazására készen állt az egész káptalan ügyismerete, buzgalma s bölcsessége, és igy létre jöhetett oly mü, melyet a káptalan minden tagja, az evangeliumra megesküdve, egész terjedelmében elfogadott, mely azután századokon keresztül irányadóul szolgált s a váradi egyház annyi becses történetének, köztök szent alapitójának emlékezetét is megőrizte.
Mig a káptalan, igy munkálkodva, jövője alapjait biztositani törekedék, elaggott vagy betegeskedő főpásztora sirját készité elő. A székesegyház mellett felépité a hetedik kápolnát, abban védszentjének Szent-Domokosnak tiszteletére oltárt emeltete s az oltár alatt temetőhelyét választá.
Eközben 1374-ben május 3-án történt, hogy Lajos a nagy király 199 ismét meglátogatta Szent-László városát. Volt-e még annyi ereje Várad püspökének, hogy személyesen fogadhassa királyát s örömmel mutathassa meg az uj székesegyházat mükincseivel, a virágzásnak indult várost köz és magán épületeivel? arról hallgatnak történeti emlékeink; de azt feljegyzék, hogy Domokos püspök pár hónap mulva, ugyanazon év október 31-én megszünt élni. Hamvait az emlitett kápolna oltára alá helyezék nyugalomra, amint életében óhajtá vala.