A székely szombatosokról.
A székely szombatosokról.
Pécsi Simon – korának ezen félreismert nagy embere – volt a szombatosságnak ha nem is alapitója, de mindenesetre tovább-terjesztője. A kor, melyben Pécsi élt, a vallásos eszmék forrongásának volt korszaka. A lelkiismeret szabadságának, a meggyőződés emanczipatiojának küzdelemteljes korszaka; midőn hosszas, száz ezereknek életébe került harczok után, végre eljutott oda az értelem, hogy a mit érzett, s a mi lelke hitévé vált, kimondhatta a nélkül, hogy az inquisitio iszonyatos torturájának dobassék áldozatul.
A kis Erdély, nagy fejedelmével Bethlen Gáborral élén, bejátszott ezen világot megrázkodtató, Európát átalakitó, az emberi nemes törekvéseknek nagyszerü vivmányait biztositó harczokba. – Csoa-e, ha az eszmék ily forrongásában, a vallási küzdelmeknek mindenkit foglalkoztató ezen korszakában a közügyek teréről leszoritott Pécsit tevékeny szelleme a vallási ujitások terére sodorta, s őt egy uj vallás teremtőjévé tette, mely vallás Pécsi életével szoros kapcsolatban van. Épen ezért itt tárgyalnunk kell főként kegyvesztését követett – nagyon homályosan ismert – életszakát, hogy a hagyományok alapján Pécsi életirását kiegészithessük, s ezzel kapcsolatosan szombatosainkat is megismerjük. Pécsi, valamint első neje Kornis Judith is unitárius hitet követtek, s unitáriusok voltak a birtokokban lévő 70 falunak lakói is. Pécsi azonban első nejének halála után, 1615-ben áttért a katholikus hitre. Bus özvegységében, unva szt.-erzsébeti rideg magányát, gyakran rándult el Maros-Vásárhelyre, hol egy nagy-váradi gazdag zsidó bankárnak Eszter nevü bájos leányába szeretett, kinek szülői Sáronberken voltak haszonbérlők. A viszonyt észrevévén a leány szülői, a rabbik Esztert Nagy-Váradra inditották el; miről Pécsi értesülvén, embereivel megrohanta a szive választottját erőszakosan elragadó rabbikat, s kedves Eszterét sz.-Erzsébetre szállitva, ott összeesküdött vele. Nem sokára Pécsi visszatért az unitárius hitre, és nejét is annak megnyerni igyekezett; de ellenkező történt, mert szép Semiramisa hóditotta el őtet, addig olvastatván a Tálmudot, s más zsidó könyveket Pécsivel, mig egyszer ő tért át Mózes hitére; és nem csak Pécsi tért át, hanem a hithirdetőként fellépett bűbájos Eszter rábeszélése által és gazdag ajándékaival megnyert (a sz.-erzsébeti uradalomhoz tartozó) jobbágyai is. Sz.-Erzsébeten, Sz.-Demeteren, Csőbön, Székelyszálláson, Véczkén és Bordoson. Pécsi ezen első eredménytől felbátorittatva, mint hitujitó lépett fel. A szt.-erzsébeti unitárius iskolát szombatos iskolává alakitá át; tanitványokat szerzett (számszerint 12), kikkel Mózes törvényeit, a Tálmudot, s más magyarra fordított zsidó könyveket, és a szintén Pécsi szerkesztette szombatos énekes könyvet* sok példányban leiratva, azokat szétbocsátotta. Maga, neje és tanitványa is mindenfelé terjesztették az uj hitelveket, s az oly felkaroltatásban részesült, hogy nemcsak jobbágyai, hanem a szabad székelyek közül is 32 – többnyire unitárius – faluban vették be a szombatos vallást.*
A Pécsi által szerkesztett szombatos énekes könyvben 201 ének van, s azok között több irodalmi becscsel biró, mi Pécsi költői tehetségéről tesz bizonyságot. Hogy azok mind magyarul vannak, azt mondanom is felesleges, s oly szép morál lengi át, nyelvezete oly szabályos és szép, hogy azok nehányának közzébocsátását szükségesnek látnám. Egy ilyen énekeskönyv a kolozsvári unitárius collegium levéltárában meg van: egy 1617-ben irt eredeti példány, mint azt következő czimjegyzete bizonyitja: Végezte el ez kiis munkát 1617. esztendőnek kezdetiben Nagy-Solymoson lakó Gábor Déák az io szerelmes és io akaro Urhnak kios (kis) Solymoson lakó Mátéfi Jánosnak, kivel egygiut az nemes tudományak kiuszőbét esz ideig niomdosta stb.
E faluk közül jelesebbek: Ujszékely, Boldogasszonyfalva, Kis-Solymos, Csekefalva, Sz.-Ábrahám, Bőzöd, Körispatak, Bőződ-Ujfalu, Rava, Kelementelke. Marosszéken (Sárosi Mihály közremüködésével) Nagy-Ernye, Ikland, Kaba, Cs.-Szentmárton, Buzaháza, Szereda, Gálfalva, Nyomát, Jedd.
Most eljöttnek hitte az időt, hogy hirdetett hitvallását az ország bevett vallásai közé soroztassa, és több befolyásos embertől felbátorítva, 1638-ban a dézsi országgyülésen tárgyalás alá is hozta; de ellenkező eredménynyel miként hitte, mert a fejedelem I. Rákóczi György felhatalmaztatott, hogy a szombatosokat nótáztassa, mit késedelem nélkül teljesitett is, minek következtében Pécsinek mind a 70 faluja elvétetett; csak az egy Sz.-Erzsébet hagyatott meg, első nejétől született gyermeke számára. Eszter, két fia és több szombatossal Nagy-Váradra menekült. Igy adja elő ezt a szombatosok hagyománya. Azonban történelmi tudat az, hogy a szombatosságnak valódi alapitója sz.-erzsébeti Eössi András volt, kinek szombatos könyveit már 1588-ban Maros-Vásárhelytt pellengéren égették meg (Erd. tört. adat. I. 29. lap). Tehát azon korban, midőn Pécsi még nagyon fiatal volt. De hogy Pécsi már akkor beavatva lehetett Eössi hitujitásába, valószinünek tetszik abból, hogy Eössi, fiának halálával, Pécsit fogadta fiának és tette általános örökösévé. Pécsi hosszas utazásából visszatérve, csak-hamar a hatalom polczára jutott, és politikai elfoglaltságai közt nyugodni hagyta a szombatosságot; hanem kegyvesztése és bebörtönöztetése alatt ujból felkarolta azt és terjesztette is, mignem az 1595-ki gyula-fehérvári, 1610-ki beszterczei és 1638-ki dézsi országgyülés kimondotta anathemáját az uj hit ellen, s szigoru rendszabályokkal tovább terjedésének utját állta. Ugyszintén regényes találmánynak látszik Pécsinek a szép Eszterrel való házassága is, mert történelmi tény, hogy Pécsinek második neje Barabási Kata volt, s igy az Eszterrel való viszony vagy egészen rege, vagy talán csak rövidebb ideig tartott kalandos szerelme lehetett Pécsinek.
A Sz.-Erzsébetre belebbezett Pécsi, történeti tudomás szerént* itt halt el; ellenben a szombatos hagyományok szerint, számos hiveivel együtt Moldovába, onnan Konstantinápolyba menekült, hol az állami nyomda igazgatójává lett; neje is, gyermekeivel utána ment, s Pécsi gyakran irt onnan itthon maradt hiveinek, intve, hogy hitökben szilárdul megmaradjanak; többen ki is mentek a mesterhez, hol hitöket szabadon gyakorolhatták.
Kemény János önéletleirása 408. lap.
A honnmaradottak, hogy a börtön- s üldöztetéstől meneküljenek, szinleg áttértek az unitárius, leginkább a reformatus hitre, de titokban gyakorolták a szombatosságot, és azt más vallás köpenye alatt háboritlanul is tehették egészen 1750-ig,* midőn Mária Terézia, a katholikus papság unszolására, egy csapat szerzetest küldött a szombatosokra, fegyveres erővel. Ezek minden olyan unitárius templomot, melybe szombatosok jártak, elfoglaltak, és minden szombatos családra egy-egy szerzetes ment executióba, s egy évig ült ott. Ily móddal jó rendén mindenütt kiirtották a szombatosokat, csak a Bőződ-Ujfaluban és N.-Ernyén maradtak meg. De hogy ez alkalommal is többen mentek önkéntes számüzetésbe, és hogy azok javai a kath. papságra szálltak, kitetszik ez okmányból: Conscriptio bonorum profugae sabbatistae Judithae Kováts interim ad manus plebani ejatis resignatorum. (Lásd Kemény József gyüjt. in. aff. 367. R.)
Bár ezelőtt is voltak üldözve, mert 1744-ről van a Guberniumnak egy körrendelete, melyben a többek közt e van: Referaltatott, hogy B.-Ujfaluban most is találtatnak a szombatosok damniált vallását vallók, tiltatik, hogy valaki ezektől jószágot – mint a mely nota alatt van – vegyen. E körrendelet meg van az udvarhelyszéki levéltárban.
1727-ben a szombatosok confiscált vagyonát nem csak Bőződben, hanem Nagy-Ernyén, Iklódon, Spetéren is Dindár László és örököseinek a camera directora forma szerint transponálja. (Lasd Kemény József gyüjt. in aff. 367. H.)
1781-ben József császár türelmi edictuma következtében sok szombatos nótáztatott; ezek minden nélkül kivándoroltak Törökországba, hol – miként az itthoniak irták – a török nyomda mellett külön utczában laktak s vallásukat anyanyelvüken gyakorolták.*
Perában jelenleg is van egy Madcsarnak nevezett utcza, kérdés, ha valjon ily nevét nem az oda települt szombatosoktól nyerte-e.
1817-ben ujra üldözni kezdették; a fiscus regiusokat küldött ki esketésre, min elkeseredve, szombatosaink közül sokan egész vasárnap szántottak, és estve szekerekre rakodva, kivándoroltak Törökországba.
Még ekkor sem mult el a kiméletlen üldözés korszaka, mert 1827-ben egy Czinczini nevü bőződ-ujfalvi katholikus papot ujra meglepett a téritési düh, minek semmi sikere se lévén, a törvény üldöző kezét hivta fel ellenök s három családnak vagyona ujból confiscáltatott. A jószágfosztottak Törökországba vándoroltak. Többek a kormányszék elébe citáltatván, szegény rongyos öltönyben jelentek meg, minden kérdésre keresztet vetve, és Avét mondva feleltek; arra, hogy a szombatot miért ünneplik? azt felelték, hogy a jég többször szombaton vervén el határukat, akkor fogadták fel, hogy e napot Isten csapásának elhárítására meg fogják ünnepelni. A tanácsosok nehányat közülök ebédre hivtak, hogy lássák: a sertéshust megeszik-e? De ezen kisérlétet is kijátszották, mert elővigyázatból nehány nem-szombatost is vittek magukkal, s ebédre azokat küldötték. Haza bocsáttatva, nem sokára a szombatnak, mint fogadalmi ünnepnek megtartására is engedélyt nyertek.
De a katholikus papság üldözés-vágya még most sem csendesült. Kováts Miklós püspök eltiltotta a szombatosok összeesketését; mire ujból kivándorlással feleltek. – Egy hold-világos estvén 6 legény ostorral, 6 léány guzsalylyal, keserves énekléssel vonult ki falujából, s elvándoroltak Törökországba, min a hon-maradt katholikus szombatosok megilletődvén, nagyrészt reformátusokká lettek.
Haynald Lajos többé nem üldözés, hanem a rábeszélés hatalmával akarta őket megtériteni. – 1855-ben megjelenvén köztük, fényes szónoki tehetségének egész hatalmával lépett fel, s előadá a zsidó nép történetét; annak hálátlanságát Istenéhez; miért kiüzetve a szent városból, szétszórattak az egész világon stb.; bár oly szépen, meghatóan beszélt, mint soha: hidegen hagyta szombatosainkat, s azon reflexióval távoztak hogy ”Be szép szája van; kár, hogy nem szombatos.” – Ennyi üldöztetés mellett, sőt számüzetés, jószágaik elkobzása, kivándorlás, még a halál se tudta őket hitökben megingatni, sőt talán épen a folytonos üldöztetés és martyrság idézte elő azon ellenhatást, mely őket annyira rendületlenekké tevé, s mely irányukban a jobbak és nemesebben gondolkozók rokonszenvét költi fel. A Bőződ-Ujfaluban öszpontositott székely szombatosok száma 160 lelket teszen. E rövid vázlatban a szombatosok történetét igyekeztem előadni; – lássuk most hitszerkezetöket, a mennyiben zárkózottságuk mellett annak féltékenyen őrzött titkaiba behatni lehet; ismerkedjünk meg bel-életökre világot vető szokásaikkal, ünnepeikkel, és szertartásaikkal.
A szombatosok Jézust ugyan isteni küldöttnek tartják, de olyannak, ki nem hajthatta végre küldetésének nagy feladatát s azért – hitök szerént – jöni kell egy második, tökéletesebb isteni küldöttnek, a valódi Messiásnak, ki az emberiséget Isten által kijelölt erkölcsi magasságra emelje; ekkor kezdődik egy uj élet; ekkor jut el csak az emberiség hivatásának nagyszerüségére; és ez lesz az emberiség erkölcsi feltámadásának nagy napja. Ezen boldog kort megnyitó Messiás érkeztét szombatosaink éppen oly türelmetlenül várják, mint a zsidók, s mivel azt hiszik, a zsidó hagyományok szerént, hogy vihar tombolása közt fog megérkezni, mikor dörög és villámlik; akár mezőn akár otthon legyenek (ez utóbbi esetben ajtót, ablakot megnyitván,) ezt szokták énekelni:
”Nyisd meg Uram! nyisd meg
Irgalmad ajtaját; –
Küld el nékünk, küld el
Az igaz Messiást.”
Irgalmad ajtaját; –
Küld el nékünk, küld el
Az igaz Messiást.”
A szombatosok – üldözött hitök palástolásáért – eljárnak a más felekezetüek templomába is és egész közönynyel részt vesznek isteni tiszteletökben; de azon husvéton, midőn a zsidók husvétja a keresztyénekével összeesik, főként a protestánsokéval, nagy kint kell kiállaniok; mert ekkor, ha kevés számmal is, járulniok kell az urvacsorához, a mikor a kovászos kenyeret elhalványodva veszik szájukba; de le nem nyelik, hanem kivéve zsebökbe rejtik el, s otthon eldobják.
A keresztyén ünnepeket otthon, szobájukban rejtözve dologgal töltik el; de a zsidó ünnepeket nagy áhitattal üllik meg; pénteken, az estcsillag feltüntével, minden ablakban gyertya ég, és kezdődik a Saabat; – minden házban van egy keletre fekvő, elzárt, elfüggönyözött kis szoba (kamara), melyet imaházul használnak; itt, miként a zsidók, kendővel övedzetten, könyök-szijakkal megszoritva, végzik zajos fohászkodásukat.
Nagyobb ünnepeikre egy alkalmi imahelyök van, hol az egész szombatos-község egybe szokott gyülni. Az isteni tiszteletet ilyenkor egy választott rabbi vezeti, az ily választott rabbit gyakran változtatják; fizetésök minden megölt marhátúl és majorságtúl bizonyos meghatározott összeg. Ki egyszer rabbiságot viselt, annak szakállát borotválni nem szabad.
Ima-, és énekes-könyveiket Pécsi Simon állitotta össze; a dallamokat nagy részt az unitáriusoktól kölcsönözték; irni, olvasni mindenki, még a gyermekek és nők is tudnak; s ekként közöttük az értelmiségnek, és müveltségnek bizonyos foka általános.
Törvény-könyvüket szintén Pécsi Simon alkotta egybe; ez Mozes 5 könyvét tartalmazza; a Messiás eljövetelét, és czéljait fejtegeti; az isteni tisztelet küllényegét magyarázza. E könyv toldalékában vannak feljegyezve Pécsi Simon viselt dolgai, és azon 12 irnoknak, vagy tanitványnak neve, kik a vallás érdekében fáradoztak, Pécsi életét és kalandjait mindenik, még a gyermekek is könyvnélkül tudják; róla, mint egy második Mózesről, istenitő tisztelettel emlékeznek; – mert az üldöztetés, szenvedés, mit hitökért kiállott, szent vértanuvá tette őt szombatosaink előtt.
És a törvénykönyv, hitöknek ezen basisa, ugyan az, melyet Pécsi sajátkezüleg irt le, s melye egy öreg gagyi asszony, utolsó szombatossa e falunak, 50 évvel ezelőtt vitt Bőződ-Ujfaluba s ezen szókkal adta át a szombatosok gyülekezetének Én eddig hiven őriztem, most ti gondviseljétek: – Ezen könyvnek másolata minden szombatosnál megvan ugyan, de ezen eredeti, – a rabbi felügyelete alá helyezett, – példány, frigy-ládaként, féltékenyen őriztetik; azt keresztyénnek látni nem szabad; s minden szombatost atyja már gyermekkorában többször megesketi, hogy vallását, – kelljen bár halált szenvednie – soha el nem hagyja, s a szent könyvnek titkait soha senkinek el nem árulja, fel nem fedezi.
Külső vallási szertartásaikat megosztva gyakorolják a más hitfelekezetűekkel; gyermekeiket, születésük után csakhamar körülmetélik; 12 nap mulva viszik látszólagos vallásuk illető lelkészéhez, megkereszteltetni, mikor is mindig ó-testamentumi nevet adnak az uj polgárnak. Mózes és Simon a kedveltebb név. A keresztszűlők mindég szombatosok.
Ily keresztyén – zsidó vegyület látható minden más szertartásaiknál is.
Házasság csak szombatosak, s néha ritkán zsidók között történik, (mikor is az ily szövetséget a keresztyén lelkész előtt eltitkolják), szombatos leány soha keresztyénhez nem megyen; szombatos férfi keresztyén nőt soha se veszen ha az előre szombatossá nem lesz, ekkor is próbaévet kell kiállania, s ha a szigoru, zárkozott családi élet, és ceremoniák vissza nem rettentik, miután titoktartásra megeskedték, avatják be a hit titkaiba, melyet csak adagonként, apránként tárnak fel előtte; ha a nő ekkor idegenkednék, elválasztják, és eleresztik, miután megesketik s isszonyu átok sulya alatt kikötik, hogy a látott és hallott dolgokat el nem árulja, s ez eskü és ez átok oly isszonyu, hogy nincsen eset rá, hogy ily renegát, vagy inkább visszatért nő, a szombatosok dolgairól, csak egy szót is mondana.
A férfinak is hasonlóan próbaévet kell kiállania, s csak ily eskü és átok terhe alatt avatják be, vagy bocsájtják el.
Az esketést előbb illető felekezetük papjánál teszik meg, s azután otthon a menyasszony haját zsidósan rövidre lenyirják, a rabbi egy superlát alatt átbujtatván megáldja, s csak ekkor érvényes a házasság.
A temetés szintén ily vegyes szertartással történik.
Halottaik fejénél, ha külsőleg protestans volt is, mindaddig gyertya ég, mig a ház küszöbén ki nem viszik; ekkor hallgatagon, néma fájdalommal kisérik az örök nyugalomra.
A halott felett tartandó istenitéletre van egy előitéletes hitök. Ugyanis azt hiszik, hogy 14 nappal eltemetése után, egy bottal fegyverkezett angyal jelenik meg a koporsó fejénél, s kiáltva, hogy: ki vagy? ha büntelen, igaz életü volt, a halott nevét mondja, s az angyal magával viszi; keresztül kasul meghordozza a földi világban, megmutatja a vétkeiktől még meg nem tisztult halottakat, kik a földön való bujdoklásra vannak kárhoztatva mindaddig, mig Isten irgalma által feloldoztatván, bemehetnek az örök boldogság hazájába.
Ha ellenben a halott becstelen életü és bünös volt, akkor az itélet angyala jót sujt botjával hasára, s a lélekvándorlás keservteljes utjára bocsátja.
Nagyon sokat bőjtölnek s bőjtjük még a zsidókénál is tovább terjed; mert a gonosz lelkekre is bőjtölnek minden szerdán. A bőjtnek Istent engesztelő, ördögöt elűző erőt tulajdonitnak, mert azon babonás hitben élnek, hogy Isten az ördögnek az éjjeli és nappali 12 óra közelét szabadságában hagyta. Máskor, a szemét-dombokon, kereszt-utakon vannak lekötve, onnan ólálkodnak, hogy rövid szabadságuk idején, a gonosz életü embereket lefogják. Leginkább azokra van passiójuk, kik pénteken fésülődnek, s kik a szemetet a feljövő napnak hintik.
Az átoknak, főként ha bőjtöléssel teszik, nagy hatást tulajdonitnak s azzal főként hitök üldözőit hiszik leginkább lesujtani, s néha az események egybevágó hatalma azt igazolni látszik. Igy például Pécsinek és az első szombatosoknak üldözéséért bünhődtetik II. Rákóczi Györgyöt, és az országot.
Czinczinit, vagy azt a katholikus lelkészt, ki a fiscusnak (mint fennebb látók) feljelenté a szombatosokat, melylyel üldözést, confiscatiót hozott árva fejökre, s őket szombaton dolgozni kényszeritette, megátkozták, hogy addig meg ne halhasson, mig a férgek meg nem eszik. S esetlegesen a nem igen példás életü lelkész oly betegségbe esett, hogy a tetvek ették meg.
A Gagyban lakó Miklósi Pál, a bőződi járás dullója, szintén üldözőbe vették őket, szombatonként ut csinálni hajtotta, borjuknak gunyolta; ezt is megátkozták, hogy borjut szüljön.
Miklósi nagyon iszákos ember volt s egy szombaton Kereszturon iddogálván barátaival, ezek élezelődve előhozták a szombatosok átkát, s a születendő borjunak nevet is adtak. Végre Miklósi jól felöntve a garadra (lekapván az életet) elindult more patrio, lóháton haza felé. Andrásfalvánál leszáll lóváról, a ló legelészni kezd; kihúzza a kantárt fejéből, s elmegy a rétre, jobb legelőre. Miklósi a felülésre erőt magában nem érezvén, gondolja, hogy ugy is közel van házához, gyalog megy el, s a kezébe maradt kantárt huzva maga után, s mondogatva: czuh, fakó, haza né! czammog vagy inkább tántorog haza; itt a karóba akasztva a kantár-szárt, kocsisára kiált: hogy kösse be azt a borjut, lovat akart mondani; de utjában mind a szombatosok átkával tépelődvén, borjura ment a szája.
Lefektették, de még ekkor is mind csak a szombatosok átkos borjával álmadozott, s kiabált. Neje azt hivén, hogy a borjuzó tehénről beszél, kinézett az istálóba; hát ugyancsak egy szép borjut borjuzott Csendes nevü tehenök; hivesecske lévén, bevitték a borjut a szobába hol Miklósi ágya lábához megkötötték. Miklósi azt álmodja, hogy a szombatosok átka csakugyan teljesült, s ő borjut szült; felébredt izzadtan ijedelmes álmára, hát valami talpát nyalja; oda tekint, s iszonyodva látja, hogy ott ugyancsak borju van, mámoros voltában pedig hinni kezdvén, hogy azt ő szülte, azért tehát szégyenét elrejtendő, felöleli a szegény borjut s egy kertében lévő felhagyott kutba belé löki.
Csakhamar ébredez a ház népe; keresik a borjut; hogy hová lett? Miklósi eliszonyodik, s ijedtében szinte megüti a gutta, hogy már feleségének és a cselédeknek is tudomása van az iszonyu hallatlan esetről, félre inti azért feleségét és sugva mondja: ”Feleség, a szombatosok átka megfogott; én borjut szültem az éjjel; s hogy e gyalázatom elrejtsem, a kutba dobtam.” ”Üsse meg a tüzes nyila – mond nyelves neje, – hisz az nem a kend, hanem a Csendes borja volt; s csak melegedni hoztuk be az éjjel.”
De a dolog köztudomásra jött, s annyira bosszantották Miklósit a szombatosok átkával, a borju szüléssel, hogy ő hivataláról lemondva, az emberek társaságát is kerülte, s rideg magányában, örömtelenül folytatta hátra levő életét.
Ilyen a szombatosok vallása; ilyenek szertartásaik; de ezen elferditések, babonák cak később toldalékok; azok Pécsi tisztult felfogásával össze nem egyeztethetők.
Pécsi Simon tagadhatlanul felvilágosodott nagy szellemü ember volt, ki az akkor ismert világot beutazta, 17 nyelvet beszélt, s ország kancellarságig emelkedett; de kegyvesztésének bus magányában tévelyekbe merült. Ő alapitott vallásában összekeverte a jelen tisztultabb fogalmaival s azokat nem igyekezett összeegyeztetni, ő meghagyta Mózesnek azon intézvényeit is, melyek csupán éghajlatiak voltak, meghagyta azon külsőségeket, s titkos mesterkéltséget, melylyel Mózes csak is prófétai tekintélyét akarta a nyugtalan, háborgó, s szolgaságban elfajult zsidó-nép között biztositani; ő Mózes vallásának nemcsak szellemét vette át, hanem annak foszlányait is megtartá, s azért az európai müveltség keretébe beilleszthető nem volt, s éppen azért csak kis körben terjedhetett el, csak egyesek fanatismusa tarthatá azt maig is fenn; ezek is nyomorult életet élnek s sok ünnep miatt (keresztények s magok ünnepei is), dologtalanul, sok időt vesztegetnek el, üldöztetve, boszantva lévén, más felekezetüek iránt gyülölettel viseltettnek, azok nyomora és szenvedése iránt hidegek, s minden segélyt tőlük megtagadnak; ellenben, magok között összetartók, egymást mindenben segitők és védők, ha éltökbe és vagyonukba kerülne is. A zsidókhoz nagyon vonzódnak; de ezek nem eléggé viszonozzák azon szükkeblü alapelv miatt, hogy Istennek választott népe csak egyedül izrael; miért a szombatosoktól idegenkednek, őket denevéreknek csufolják, kik se nem madarak, se nem egerek, se nem keresztények, se nem zsidók; s ha némely kóbor zsidó szombatos leányt nőül veszen is, de a régi öntetü bigott zsidó tőllük távol tartja magát, egy edényből vélük nem eszik, s a szombatosok előzékenységét, kedv-keresését visszautasitja.
Ily elszigetelve, ily magányosan minden támogatás nélkül tartja fenn magát ezen kis csoport; idegen hontársai közt, idegen legközelebbi környezetében is, kitéve folytonos üldöztetés, lenézés és bosszantásnak. – És bár életök folytonos társadalmi mártyrság, ők rendületlenül ragaszkodnak őseiktől öröklött hitökhöz; lelki meggyőződésükben semmi megingatni nem tudja; s ily szilárdság, ily önzetlen hűség, ily rendületlenség még akkor is becsülést érdemel, ha talán tévelygők lennének.
Az ut, melyen az emberek az üdvességet keresik, különböző lehet, de ki életét nemesen használja, ki becsülettel él, az bármely uton is elérheti azt.
S most vegyünk bucsut a mi szombatosainktól, s folytassuk tovább kutató utunkat.
Bőződ-Ujfalun alól egyesül Küsmőd vizével a délirányból letörtető (a vizválasztó gagyi hegy déli oldalából eredő) Bőződ pataka. E patak völgyén jön le a kereszturi országut, melyet Gagynál, hagytunk el; ott fekszik, az erdők és szőlőhegyek koszorujába foglalt kies völgyben, Bőződ, Udvarhelyszék végfaluja ez oldalról.
E völgyet nyugatról magas hegylánczolat választja el a Lóczpatak völgyétől. Ennek Bőződ feletti főcsucsát Anya hegynek, a következőt Pipének (talán mert kisebb), a vele összefüggőt Várhegynek nevezik.
E magas csucsról nagyszerü kilátás tárul fel. Fél Erdély látszik innen. Délen a fogarasi havasok. Északon a Hargita trachyt tömege; idább azon hegylánczolat, melynek három főcsucsa a Firtos; a küsmődi, és siklódi Nagy-Kő, melyeket már bejártunk. Északra a Bekecs, Cserepeskő, és Görgény havasain tul a távol Isten székének tetőcsucsa pillant át. Nyugatra, az erdők egy nyilatán, a Toroczkó feletti Székelykő és a tordai hasadék árnyszerü körvonalai tünnek fel.
Hanem aztán e szép, elragadó kilátással meg kell elégednünk; mert a Várhegyen követelt várnak semmi látható nyomát felfedezni nem lehet. Mondják ugyan, hogy régen találtak ott vastag cserépdarabokat, nagy mennyiségben; sőtalig félszázada, hogy ott kőfal is állott, melyet szétbontva, anyagját lehordták a faluba, hanem most a szántóföldül használt hegytetőn, semmi látható nyoma nincsen a várnak.
De szálljunk le a Lóczpatak mély völgyébe; ott talán háládatosabb talajon kutatunk. A hagyományok szerint, e völgyben régen Lóczfalvának nevezett népes falu volt, s most is egy ott lévő dombocskát, Templom hegyesinek, az alatta lévő teret falu helyének, a mellette felnyuló kis völgyet házas völgynek nevezik; s e területen mindenütt vastag cserépdarabokat, téglákat, sőt régi (kézre nem kerithetett) érmeket is találnak. A templom hegyese alatt nem rég három nagy mész-gödröt fedeztek fel, melyek még használható mésszel voltak tömve; mind ezen nyomok igazolni látszanak a hagyományt, hogy itt csakugyan falu volt egykor; de az akkor országut által szelt völgyben e falu sok dulatásnak, adóztatásnak, zsarolásnak lévén kitéve, lakói elhatározták, hogy elvonulnak onnan más rejtett magányos völgybe. Ki is indultak uj lak után szemlélődni, s a bércz-tetőn megállva szét néztek, tanácskoztak, hogy hová települjenek. Többen az akkor rengeteg erdőkkel benőtt szép legelőkkel dus szomszéd völgyet ajánlották; de voltak sokan, kik az ős emlékek által szentesitett helytől megválni nem akartak, s maradást tanácsoltak. Végre az elköltözni akarók vezetője, oda mutatva a szép zöld völgyre, felkiálta: Be ződ! vagy Bő ződ (a székely a sok mássalhangzót egymás mellett nem türő természeténél fogva a ”Zöldet” ”Zöd”-nek mondja) s innen eredt az uj telepnek Bőződ neve a hagyomány szerint.
A Gagynál emlitett tündérek utja a Sáros patak és Tekerős révinél csap át a nagy solymosi erdőkre, hol annak idejében ismét felfogni és követni fogjuk. Bőződben a rege róla az, hogy volt egy kegyetlen, Daczó János nevü földesur, ki szegény jobbágyait kinozta, még ekébe is fogta; de halála után az ördögök őkemét is járomba fogták, s vele szántották hegyen völgyön át azt a nagy borozdát. Igy üldözi a nép bosszuja a zsarnok és kegyetlen emlékét, még a siron tul is.
Bőződön felül van vagy 10, sorba helyezett kerek domb, melyeket Asztagos dombnak hivnak. Ezeknek szabályszerüsége és elhelyezése arra mutat, hogy emberkéz csinálta, hogy azok sirtumulusok, valószinünek látszik, már abból is, hogy aljukon sok vastag cserép darab, s már fegyver töredék fordul elő; sőt arany ekét is találtak ottan, mondá egy vén pásztor. Rendszeres átmetszésök hihetőleg érdekes felfedezésekre vezetne. Fennebb az országut közelében, egy természetes képződésü önálló dombocskát Vajda szállásnak azért neveznek, hogy ottan valamelyik erdélyi vajda vadászat alkalmával több ideig szállásolt.
