XXIV. Korond és környéke.
XXIV. Korond és környéke.
Korond. E falu népe, foglalkozása. A katholikusok régi temploma. A Likaskő. Nagy völgy. Móricz köve. Sólyomkő. Fügevára. A korondi fürdő, borvize, fürdője, sósfürdője, berendezése, gyógyhatása, társasköre, kirándulásai. Az Árcsó. A Rakodóhegy.
Korond a Firtos aljában a Korond-vize és Észak pataka egybefolyásánál fekszik. Udvarhelyszéknek nagyságban e második faluját* katholikusok és unitariusok lakják. A Nyikó és Gagy vize, s mellékpatakainak völgyületeiben kizárólagosan uralkodó unitárius vallás csak ez egy faluban tudott gyökeret verni a Só-vidéken, itt már reformatus világ kezdődik, s Korond az itt kezet fogott egység és háromság hivőknek utolsó véghelysége.
Első Zetelaka. Korond 3000 lakossal bir. Korond Kornud néven már 1332-ben önálló egyh.megye, a pápai dézmák regestrumának 1332-ik évi rovatában 681-ik lapon ekként van bejegyezve: Petrus sac. de Kornud solv. 2 ban. a 738-ik lapon igy: – – – sac. de Kurnud solv. 1. ban. ant.
A havas alatti Korondnak kevés müvelhető földje van, de terjedelmes havasain annál több legelője, s azért a marhatenyésztés főtenyéző itt, és a fazekas mesterség, mert Korondon minden ember fazekas is; itt készülnek azon mázatlan s hallatlan olcsó cserép edények, melyek az egész Székelyföld (kivéve Csikot) konyhakellékeit fedezik; nyikorgó szekereiken százezreit hordják szét a korondiak ezen gyártmányuknak, s azt rendszerént nem pénzért, hanem gabonáért adják el. Faluról falura, vásárról vásárra menve, élénk cserevásárt folytatnak, s gabonát visznek haza a havason szénacsinálással foglalkozó családaiknak. A falu között lefolyó Korond vizén sok fürész- és lisztelő malom van.
A korondi katholikus templom igen szép régi épület, az ujabbkori elferditések daczára is fellehet ismerni, hogy az az átmeneti korszak (románnak a gótba) tisztes műve; szentélyzáródása polygon, csillagboltozatának gerinczei két horony közé helyezett hatszög pálcza tagozatával ékesek, s azok különbözőleg idomitott (emberfő, makk, kehely) gyámkövekre (Consolen) nyugasztvák. Szentségház fülkeje is van, melynek körives nyilatát kéthenger tagozat szegélyzi. Diadalive körives. A hajó egészen át van alakitva, ugy az egyháznak minden ablakai kiszélesitve. A templomon lévő mind három ajtó különböző idomokat képvisel, mert déli oldalajtaja körives, nyugati főportaleja egyszerü kajács szegélyezte csucsives, segrestye ajtaja pedig elcsapott lóherivvel alakult, s bár semmi felirat vagy évszám fel nem fedezhető, de a felemlitém épitészeti idomok kétségtelenné teszik, hogy az a XIII-ik század vége felé épülhetett s igy székelyföldi régi egyházainak között nem utolsó helyen áll.
A korondi unitarium templom ujabb épület; de van egy 1773-ban öntetett harangja, melyet Homorod szt.-mártoni Biró Sándor öntött, mivel pedig Atyhán is van ily nevü egyén által 1720-ban öntött, másik harang azt kell hinnem, hogy két Biró Sándor, apa és fia voltak harangöntők, mely mesterség mindenütt egyes családokhoz lévén kötve, ily harangöntő család lehetett ez a Biró család is, e pedig megczáfolja egyszersmind a szászok azon vádját, hogy a magyarok között harangöntő soha sem lett volna.
Korond emelkedésére pénzforgalmat előidéző fürdője mellett nagyba foly be országos négy sokadalma, melyek jan. 25-ére, máj. 13-ára, jul. 4-ére és aug. 25-ére esnek. Ezen vásárok régen a szt.-demeteri kastélyhoz tartoztak, azoknak ide való áttételét Gyulafi László eszközölte ki, s azért azok hármának jövedelme a fürdő birtokosáé (jelenleg Dózsa Elek utódaié), a májusban tartott negyediké pedig Korond községét illeti.
A délirányból lefolyó Korond vize völgyében ott, hol a Kalonda patak belé szakad, van a Likas kő. Egy kőkoporsó alaku egészen átlyukasztott nagy szikla darab, melyet a rege szerént Tartod tündérei ejtettek oda le, mint fennebb látók.
A falutól északkeletre lévő Nagy völgyen Észak pataka törtett le. Ezen fürészekkel, s szétszort pajtákkal élénkitett völgy a legszebb és legregényesebb helyek egyike; a hegyek oldalaiból szeszélyes alaku sziklaszálok lövelnek ki, mint a Moricz köve, Solyomkő, hol most is solymok költenek; a völgytorkolatnak baloldalán pedig Nagyvölgyvára, vagy fügevárának félelmes sziklacsucsa emelkedik fel. E hegy földalakulási tekintetben is igen érdekes.
A magasabb déli csucson látszó régi épitkezések nyomai, s a hegyormot keletről körülfutó mély sánczolat mutatja, hogy itt ugyan csak volt régen egy vár, mely a hagyomány szerént Firtosnak alárendelt, ezt Tartoddal egybekötő vára volt. Fügevár csucsát, az alantabb fekvő északi csucstól függőlegesen lemetszett sziklafal választja el; e szikla aljában félelmes üregek, roppant sziklarepedések tátongnak, ravasz rókák és borzok buvhelyei, mély craterszerü üregek, s körülte kupidomu szirtszálok, melyeknek tetejéről idomtalan nagy fák nőttek ki, borzasztóan szép, s megdöbbentően festői zür; rémletes sziklaomladvány, mely között remegve, s még is elragadtatva, visszariasztva s mégis vonzódva lépdel a vándor.
Ki Korondon megfordul, annak ajánlom, hogy Fügevár meglátogatását el ne mulassza, mely ily alakzatokat, ily képleteket bizonnyal ritkán lesz alkalma láthatni. E hegy oldalában van a Bonis pinczéjének nevezett kis sziklaüreg is, hol a hagyományok szerint egy Bonis nevezetü ember lakott.
Korondnak azonban legfőbb nevezetessége fürdőjében van, mely a falun alól negyed órányira a Korondvize balpartján fekszik. Ez egyike legjelesebb és legszebb fekvésü fürdőinknek. Magas fák árnyába vannak elrejtve azon otthonias küllemü tornáczos házak, melyekbe közel 500 vendég szállásolható el.
Lenn a patakmarton egy barátságos kinézésü, házaktól körül vett, terebélyes fáktól árnyalt négyszög tér van, a fürdő vendégek kedvencz gyül- és séta helye. Ennek nyugati oldalán a Lopágy nevü hegyaljában fakad fel a korondi borviz, mely szerény faküpübe (kutfoglalvány) buzog fel,* pedig ez eléggé nem méltányolt gyógyforrás egy a maga nemében, mely a hires gleichenbergi forrást előnnyel helyettesiti; gyenge-mejüek, szárazbetegségre hajlandók, sőt még azok is, kik már vért pöknek, megrögzött tüdőbajokban, kezdődő lép- és májdugulásokban csudahatásu, s nem egy halálra itélt nyert itt életet és felüdülést. Vizét reggel éhgyomorra szokták (a gyengébbek kecske tejjel) inni.
E forrást többen észlelték. Vajna fürdői orvosnak 1853-ban tett jelentése szerint 24 óra alatt 870 pintet ad. 8–9 R. fok hideg, vize főként helyben jó, iható; kevéssé csipős: alkatrészei szénsav, kénvas, kevés keser.
Dr. Pataki menynyileges vegybonczolása szerint egy polgári fontban:
Kénsavas szikélegből 1,20
Szikhalvagból 0,30
Szénsavas szikélegből 0,80
Szénsavas mészélegből 4,40
Szénsavas keserélegből 1,60
| Szénsavas vasélecsből | 0,20 |
Timföldből 0,30
Kovasavból 0,18
Öszvesen 8,98 szemer
Szénsavból 25,60 k. h.
Hévmérséke+10°R. Aránysulya 1,0020
Alapitását e fürdő gr. Traunnénak köszönheti, ki a szent-demeteri jószághoz tartozó fürdő emelésére igen sokat tett. 1830-ban már igen látogatott volt. Most Dózsa Elek utódai birják, kik szintén igen sokat áldoznak e fürdő czélszerü berendezésére.
Ásványos forrásokban különösen gazdag Korond. Az ivóforrástól alig 30 lépésnyire más két igen bővizü forrás van, egyiket hideg fürdésre, a másikat melegítve használják, e czélra egy csinos svájczi izlésben épült s több jól berendezett fürdő szobával ellátott ház épült az utóbbi időkben.
E mellett van Korondnak a fürdővel szemben lévő hegyoldalban sósfürdője is, mely minden sósfürdőink között leghidegebb (13 R. fok) és leghatásosabb.* Itt is vetkező szobákkal ellátott csinos fürdőmedencze van, s minden félórában induló szekerek szállitják csekély bérért fel a fürdeni akarókat.
Ez sem volt még eddig kellőleg észlelve, alkatrészei közt vas, kén, és gyanta is van, sok léggel, mely bugyborékolva tör fel a vizből. Ezen források gyakran fakadnak el, úgy hogy 1836 óta már három helytt kellett uj fürdőt késziteni. E forrasok konyhasó- és kénestartalmuak. 1836-ban rendeztettek fürdőknek. A két magyarhaza gyógyforrásai Török Józs. 189. lap. és Kővári Erdély földe Ritk. 210. lap.
Korond egészen magyar fürdő, s mig Előpatak és Borszéken nagyrészt külföldiek szoktak egybejőni, akkor itt a magyarság seregel össze, nem azért, mint ha rosz máju és szükkeblü ember sok lenne köztünk; hanem inkább azért, mert itt fesztelen magyar élet s kedves hazafias vendég koszoru szokott lenni, mert a vidék valójában vonzó, meglepően szép, s igen sok tekintetben érdekes, a mennyiben a természet megragadó szépséggel, az emberek mult dicsőség emlékromjaival kedveskednek.
A fürdő fekvése megragadóan szép, felette nyirfával benőtt oldal emelkedik, ennek tetején mint a bércznek óriási zöld bokrétája, egy szép kerek erdő pompálkodik, két felől pedig két gyönyörü alakzatu trachytcsúcs; balról a várromtól koronázott Firtos; jobbról a szépalakzatu Fiastető, melynek tetőcsucsán mint büszke sasfészek trónol Atyha, hazánknak legszebben, s legmagasabban fekvő faluja. Képünk ez oldalt mutatja.
A korondi fürdő, hátterében Atyhával és a Firtossal.
Szemben gyönyörü alakzatu, már itt ott fenyvessel nőtt hegysor, oldalán a felbuzgó sósforrások lerakodásának csillagványos leplével, tetején a Hollókő festői sziklatornyaival, és ezen nagyszerü hegykeret közt a legkiesebb völgy, melyen a zajos Korondvize kanyarog át, melynek partjain barátságos, s regényes kinézésü faluk (Korond, a két Sófalva) kaczérkodnak; mig lenn a völgytorkolatjánál Parajd sóhegyei, mint márványbérczek, csillognak a nap ragyogó sugárözönében, s menyi érdekes kirándulás kinálkozik itt a vendégeknek. Ott van Korondnak már ismertettem szép vidéke, ott van a legnagyszerübb kilátást, a legérdekesebb romot felmutató Firtos, ott van a Hollókő, és ott tovább Tartod vára; ott a parajdi sóaknák és ott a fürdőtől alig tiz percznyire Árcsó, a szerzeteseknek (minoritáknak) most elhagyott, de azért kedves sétányokat, árnyas lugasokat ajánló tanyája, és ott van azzal szemben a legmeglepőbb természeti jelenség, a Rakodó hegy.
Az országguttól alig 50 lépésnyire egy leforditott teknő alaku, körülbelöl 70-80 láb magaságu dombocska emelkedik, mely szeszélyes alakjával, s ragyogó szinpompájával magára vonja a figyelmet, és méltán, mert az a legcsudásabb alakulás, legbámulatosabb teremtménye egy forráskának. Forráskának? Igen, forráskának, egy sósforrásnak, mely e dombtetején fakad fel, melyet az százezred évek türelmével, ragyogó gyémánttalapul (piedestál) rakott le.
Ugy kell lenni, hogy e forrás mészkőzeteken szivárog fel, s vegytartalmánál fogva felolvasztja annak alkatrészeit, s mig a domb tetőlapján és oldalain elterjedő cseppjei elpárolognak, addig a szilárd anyagok vékony rétegekbe rakodnak le, ekként e domb minden nap láthatatlanul gyarapodik, nagyobbodik. És ezen csudáson alakitó forrás folyékony kőanyagját nem csak lerakja, hanem azt győnyörűen ki is szinézi; ugy kell lenni, hogy e forrás nem csak sós, hanem ércztartalmu is, mert lerakodott rétegei a legváltózékonyabb szinvegyületben cserélkőznek; van ott szép átlátszó világosszöld, előjön a szép cárminveres, a kiáló bibor szin (mit vas és gálicz idézhetnek elő) van ott ragyogó fekete, hófejér, sárga és viola szinü réteg, néha e szinek összekeverve, a legszebben eredzett márványt utánozzák; másutt elmosódva a legszebb selyemkelme képleteit mutatják fel, s köztük a legszebb lapu és virágkövületek fordulnak elő. Ezen gyönyörü szinvegyületű, ezen kristályként ragyogó rétegek szép redőzetü függönyként boritják a domboldalt, néhol mint diszfödélnek (baldochinnak) rojtos fedélboritványa; másutt mint chinai porczelántorony szeszélyes fedélzete csoportosulnak. Az ember nem tud a részletek szépsége, s az egésznek csudás nagyszerüségével eltelni; mindenki töri, rombolya, emlékül visz magával, s a feltörő kristály forrás láthatatlan, s zavartalan müködésével helyre pótolja, kifoltozza e rombolásokat. Ily rakodó forrás több van hazánkban, de ily csudáson alakitó egy sincs, és az bizonnyal egyike legmeglepőbb természeti ritkaságainknak.
Fennebb még egy más ily rakodó hegy van, de a leirtnál sokkal kisebbszerü lévén, amannak látása után alig érdemel figyelmet.
