XVI. Brassó önkormányzata és belszervezete.
XVI. Brassó önkormányzata és belszervezete.
Brassó a székely ispánok hatósága és birósága alatt, a nemzeti fejedelemség idejében a Királyföldhöz csempésztetik. Brassó helyhatósági szabályzata régen és most, a kiváltságolt helyzet tarthatlansága, hivatalosan betiltott régi népünnepek, népszokások és népviseletek Brassóban.
Azok után, a mit már e munka előismertetésében tüzetesebben kifejtettem, kétséget nem szenved, hogy Brassó és vidéke régen a székely ispánok hatósága alatt állott; s hogy az nem tartozott a Királyföldhöz, hanem a szomszédos Székelyföld kiegészitő részét alkotta. Azért a legrégibb időkben a székely ispánok czímei közt ott találjuk Brassó ispánja mellékczímét is. Ennek bizonyitására itt csak pár adatot emlitek. 1352-ben találjuk Miklóst Gritti fiát székelyek és Brassó ispánját*. 1355-ben Lőköst (Lewkeos) székelyek és Brassó ispánját*. A székelyek ispánjai Brassó kormányzatát helyettesük vagy alispánok által vezették, kik „ejus vicegerens” és „vice comes de Brassó” néven igen gyakran fordulnak elő a régi okmányokban; de volt e mellett Brassóban tartományi ispán (comes terestris) is, legalább ez tetszik ki I. Lajos királynak 1370-ben Székely-Vásárhelyről kiadott rendeletéből, melyben István székely ispánnak és brassai helyettesének (ejus vicegerente de Brassow) megrendelte, hogy Brassót régi jogaiban megtartsák, s a polgárok közti peres ügyeket az ottani tartományi biróval (comes terestrissel) egyetértőleg itéljék*, a miből az is kitünik, hogy a székely ispánok nemcsak közigazgatási főnökei voltak Brassónak, hanem az igazságszolgáltatásba is helyetteseik által közvetlenül, felsőbiróságilag pedig közvetve befolytak, s a brassai alispán, ki egy 1353-iki okmányban judex regius, más okmányban comes noster név alatt fordul elő, – a birságokban is osztozott a tartományi biróval, kapván a birság 3/5-ét*. E mellett Brassónak volt birája (judex) és voltak esküdt polgárai (jurati), ilyenek legalább számtalanok fordulnak elő a város szabadalmainak megerősitéseért esedezők közt, valamint előfordul a „consules et seniores” kifejezés*, ezek tanácsosok, senatorok és communitás tagokat látszanak jelenteni, miből egy tanács fennálltára következtethetünk. Ugy látszik, hogy ha Brassó belkormányzatába közvetlenül nem is, de a katonai ügyekre, vám- és adószedésre befolyással birtak a törcsvári és heltvényi királyi, később vajdai várak parancsnokai is, kiknek zsarolása és hatalmaskodása ellen a brassaiak számtalanszor emeltek panaszt. Brassónak ezen viszonyán mit sem változtatott azon körülmény, hogy Nagy Lajos 1377-ben a 13 barczasági szász falut Brassóhoz csatolta, nem, mert ezen odacsatolás csak közigazgatási és törvénykezési szempontból történt; de azért a székely ispánok hatásköre továbbra is kiterjedt Brassó és vidékére, s hatalmának továbbra is közvetitője volt az ő általa kinevezett s őtet képviselő brassai alispán. Ezen odacsatolás semmi egyebet nem idézett elő, minthogy Brassó hegemoniáját megalapitá s a barczasági szász helységeket centralizálva egy székké alkotta s székhelyévé Brassót tette; minek következtében Brassó birája a vidék birájává is lett, a mint ez világosan kitetszik Zsigmond király 1395-ben kelt leveléből, melyben ez áll: „Quod fideles nostri judex, jurati, consules, seniores et universi cives civitatis nostrae Brassoviensis sui et aliorum fidelium incolarum nostrorum in villis ad eadem sedem Brassow spectantibus commorantium”*. Azonban ez nem állott a Barcza szász községeinek mindenikére egyformán, mert mig némely faluk közvetlenül tartoztak Brassó birája alá, addig a négy mezőváros: Prázsmár, Földvár, Feketehalom és Rosnyó, csak másod biróságilag s ekként csak közvetve voltak a brassai birónak alárendelve; sőt e mezővárosok közül Földvár hatósága az igazságszolgáltatás terén kiterjedt Höltvény, Veresmart- és Magyarosra; Rosnyóé Keresztyénfalva, Volkány és a megsemmisült Erdenburg községekre is. Ekként a barczasági szász otthon elkövetett kihágás- vagy bünért, a brassai ispán – mint királybiró és a vidéki ispán vagyis Brassó város birájának hatósága alá tartozott; máshelyt elkövetett vétségért az elkövetés helyén fenyittetett. Panaszos ügyekben ugy az idegen mint a szász, Barcza és Brassó lakói ellen a brassai biróhoz folyamodott*.
Schötzer krit. Saml. 22. és Benkő Spec. Tran. Láss többet e kötet előismertetésében.
Katona Hist. crit. X. p. 123–140.
Lásd Fejér Codex Dipl. IX. 4., 227.
Lásd Szabó Benő „Az erdélyi szászok“ czimű munkája 51. lapj.
Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 1. 665.
Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 2. 292.
Lásd Szabó Benő „Az erdélyi szászok“ czimű munkája 53–54. lap.
A brassaiak és a barczai szászok biráikat, esküdteiket, consulaikat szabadon választották, a mint ez Lajos király egyik confirmationalisából kitünik, a biró még emberölés esetében sem foglalhatta le itélet előtt a vétkes javait; de ha az a megölt családjával vérdijban kibékült, akkor a béke-okmány elkészitéseért a birónak 5 szebeni marchát tartozott fizetni Zsigmond király egy rendelete értelmében*. A brassai ispánt, vagyis a székely ispán helyettesét az nevezte ki. Ugyan a székely ispán nevezte ki a rendőrfőnököt, a ki Brassóban nem stadthannak, hanem a székelyek szokása szerint városi kapitánynak hivatott*, és igy a brassaiak és barczaságiak nem tartoztak e tekintetben a kitüntetett jövevények közé, a mennyiben a tartományi ispán hatósága alól kivéve nem voltak; s a székely ispán maga is évenkint legalább egyszer megfordult Brassóban igazságszolgáltatásra, mikor a brassaiak egy 20 frtos lovat, egy ebédet és vacsorát tartoztak adni*. E mellett a barczai szászok a királyi adóba fizetett 150 finom ezüst gyrán kivül a székely ispánnak is fizettek adót*, az adószedőknek mindaddig, mig az adó felgyült, naponkint 1/4 ezüst gyrát fizettek.
Lásd Gub. levélt. G. 28. 2206/788.
Lásd Marienburg Geog. 184.
Szabó Benő ugyanott 54. lap.
Ugyanott 56. lap.
A királyi rendeletek a székely ispánhoz küldettek s ezek által juttattak a brassai alispánhoz, s bár Zsigmondtól megnyerték azt, hogy polgári pereiket a szebeni biróhoz felebbezzék, ez a székely ispántól való függésükön mitsem változtatott; sőt a székely ispán birói tiszte sem szünt meg, mert ha idegen barczai szász ellen pert inditott s a brassai biró igazságot nem szolgáltatott, akkor a székely ispán biráskodott. A székely ispán ügyelt a biróválasztásokra, s azokat ő erősitette meg, ő szedette az adót, ő kezelte a jövedelméhez tartozó harminczadot, vámot, mignem az erdélyi fejedelemség megalakultakor a fejedelmek felvévén a székely ispán czímét, annak bő jövedelmét is maguknak tartották meg*.
Lásd ugyanott 97. lap.
Brassó és vidéke csak 1542-ben egyesittetett a Királyfölddel, ekkor sem szabályszerüleg a törvényhozás beleegyezésével, hanem csakis a fejedelemnő elnézéséből. Az egyesülést előidézte az, hogy akkor Erdély nemzetiség szerinti felosztást nyervén, a szászoknak, kik a székelyek és magyarokkal egyenjogú politikai viszonyba léptek s a terhek egyenlő hordozásában és közös védelemben megegyeztek (tordai 1542. országgy.), tömöritése és népességének szaporitása szükségessé vált. De nemcsak a Királyföld nagyobbodott meg a Barczaság odacsatolása által, hanem a Barczaságot, vagy Brassó vidékét is, mely eredetileg csak Brassó és a 13 szász községből állott, megnagyobbitották a törcsvári várhoz tartozó 16 falunak* Brassó vidékéhez való csatolása által. Ezen faluk odacsatolása épp oly szabályszerűtlenül és törvénytelenül hajtatott végre, mint a Barcza Királyföldhöz való odafüzése. A Törcsvárhoz tartozott vár népe elnyomásáról és a Barczaság ez egyesülés általi kitágitásáról már másutt tüzetesebben értekezvén, itt csak azt jegyzem meg, hogy ezen egyesülés után a szebeni tartományi biró (comes terestris, lendgraf) a szász nemzet ispánjává (comes nationis saxonicae) léptetett elő, kinek tisztjével a választott királybirói czím is egyésittetett, mi által a szász ispán választás alatt volt 1791-ig, midőn Lipót eltörölve a királybiró czímet, a szász ispán kinevezését magának tartotta fenn*. Brassó és a Barczaság ekként becsempésztetvén a Királyföld kötelékébe, élvezetébe lépett azon Báthori István által megerősitett „jus minicipale saxonum” czimű helyhatósági törvénynek is, mely a leopoldi oklevél 3-ik pontjába beiktatván, egészen 1849-ig érvényben maradt és igy ezen egyesülés után pereit másod biróságilag többé nem a székely ispánhoz, hanem a szász universitáshoz felebbezte. Bár még egyszer Brassó vidéke eredeti és természetszerű helyzetét, ha csak rövid időre is, visszanyerte, a mennyiben II. József uj felosztásakor visszacsatoltatott a Székelyföldhöz, melynek tájrajzi fekvésénél s históriai multjánál fogva is kiegészitő részét alkotja; de József rendszerének visszavonása után ujból Brassó vidékévé alakult s ujból oda csatoltatott a Királyföldhöz, a melytől egészen el van szigetelve, s a melylyel semminemű összefüggésben nem áll.
E faluk: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu, Tatrang, Zajzon, Pürkerecz, Ujfalu, Krizba, Apácza, Törcsvár, Zernyest, Ó- és Uj-Tohán, Szunyogszeg és Vledény.
Lásd Szabó Benő „Az erd. szászok“ 59. lap.
Im itt főbb vonásaiban elő van adva Brassó és vidékének önkormányzata és helyhatósági története; de hogy annak részleteivel is ismeretesek legyünk, ide iktatom rövid kivonatban Brassó helyhatósági szabályzatát, mely 1585-ben „Domestica Constitutio coronensis” czímen a főkormányszékhez hivatalosan lett fölterjesztve* s a mely Brassó politikai és beléletére oly sok érdekes adatot tartalmaz, hogy annak néhány lapot méltán szentelhetünk.
A német nyelven szerkesztett nagyon terjedelmes okmány eredetiben meg van erd. gub. levélt. Priv. Civit. G. 28 5571/785.
A szabályzat a következőkben adható vissza.
Brassó helyi alkotmánya.
Brassó czímere és pecsétje.
Régi viselet, népszokások és ünnepek Brassóban.
