Brassó fellegvára.
Brassó fellegvára.
A fellegvár elnevezés alatt magas fellegekbe nyuló hegyerődöt értünk; s ez némileg alkalmazható Brassó előerődére, a mennyiben hegye elég magas arra, hogy néha az alantjáró fellegek fenakadjanak rajta, s ha háta mögött oly roppant havasok nem emelkednének, akkor imposans kinézése lenne, mig most azokkal viszonyitva, eltörpül. – A várhegy félkör idomu s 270 lábnyira emelkedik Brassó színvonala fölé, meredek oldalán mindenfelől csinos lakházak épültek, s kertek lombkoszorúja gyürűzi körül, a mi annak egyhangu kopárságát kellemesen tünteti el*; tetőormát pedig a fellegvárnak oly jól oda illő magas falai és bástyái koronázzák, melyek fehérre levén meszelve barátságos színezettel birnak; különben e vár többé nem veszélyes, az már kivénült korából; ellentállásra, daczolásra nem, legfölebb a táj szépitésére szolgál. S éppen azért, mert ez erőd minden hangzatos elnevezése mellett sem vár többé, nevetséges volt a Bach-korszaki katonai parancsnokok azon fontoskodása, hogy a fellegvárat, melyből oly gyönyörű kilátás nyilik, ugy Brassóra, mint a Barczaságra, elzárták a közönség szabad látogatásától, pedig a nép nagyon oda volt szokva; mert 1848 előtt a várban sörház volt, a mi szép kilátással s éltető léggel párulva, nagy tömegben vonzotta oda ünnepnapokon Brassó hegy és sörkedvelő lakóit; azonban 1849 után talán azért, mert hős honvédeink a muszkák betörésekor megmutatták, hogy az ő bámulatos vitézségük még az ily fészekből is tudott védhető és daczoló erődöt csinálni, azt elzárták a látogatók elől, s csak nagy teketoriával térparancsnoki engedélylyel lehetett oda bejutni s ilyet nem igen szoktak volt a magyarnak, mi egyértelmű volt a rebelissel, adni. Most azonban változtak az idők, szelidültek az erkölcsök, bejuthat oda a magyar is, nemcsak gyönyörködni a szép kilátásban, hanem lelkesedni is e vár szabadságharczunkban való szereplésén, mely fegyvereink dicsőségét vissztükrözi. Ekként én is azon kellemes helyzetben vagyok, hogy a fellegvár titkaiba behatolhatva, annak leirását adhatom.
Mondják, hogy régen a fellegvárhegy oldalán terjedelmes szőlő ültetvények is voltak, s hogy e hagyománynak van alapja, azt Manucio Pál (Transilvaniae olym. Daciae dictae descriptio czimű munkájába tett) feljegyzései bizonyitják, melyben azt irja, hogy Brassóban bor is terem, a mely kissé savanyu. Az ott volt szőlőket és jeles gyümölcsöket gr. Gutenstein várparancsnok 1690-ben minden szükségesség nélkül kivágatta, (lásd Fundgrub. II. k.) s azóta azok korábbi diszökre soha sem jutottak, bár szőlő néhány kertben most is van.
Ezen fellegvár története rövid. Azt követelik, hogy a német lovagok épitették ama hegyormon az első várat; azonban ezt bizonyitó semmi adat vagy rommaradvány nem létezik, s igy ha ugyancsak épitettek itten a lovagok erődöt, az favár lehetett, mely nyomtalanul eltünt, mert nem valószinű, hogy az a favár, mely a 16-ik században szerepelt, a lovagoktól eredett volna, hanem alkalmasint egy másik faerőd volt, melyet Brassó később épitett a városba vezető völgysikátorok és az azokban fekvő külvárosok fedezésére. Ezen favár Péter vajdával kétszer daczolt, de 1530-ban negyedszeri ostromára nov. 1-én meghódolt és széthányatott. 1554-ben kővárat kezd odaépiteni Castaldo, Ferdinand vezére*; kezdetben csak egy bástya volt, melyet fallal vettek körül, de ugylátszik, hogy az sietség miatt nem épült volt eléggé szilárdul, mert Ostermayer krónikájában azt irja, hogy a hegyen levő torony 1557-ben lebontatván, helyébe uj s erősebb torony emeltetett. Ez 1618-ban az őrök vigyázatlansága által támadott tüz által megsemmisittetvén, Bethlen Gábor uralma alatt 1630-ban megnagyittatva ujra épittetett; különben az már a 17-ik században lemondott vár-szerepéről s kereskedelmi raktárrá alakult át. Caraffa idejében 1688-ban azonban ha rövid ideig is mint erőd szerepel ismét, s az ő sergeit bebocsátani nem akaró brassaiak e várba huzódva néhány napi ostromnak ellentállottak, miért keservesen lakoltatta a vérengző vad katona, a mint azt már Brassó történelmének leirásánál a XIII. fejezetben tüzetesen előadtam. Az ellentálláson felbőszült osztrákok azt a várostól, melynek tulajdona volt, minden kárpótlás nélkül elvették s államivá tették*. Tököli beütésekor – midőn a brassaiak által kevéssé kedvelt gr. Guttenstein volt a várparancsnok – Tököli ostrom alá vette; de a tatárok prédálásától félő brassaiak kérelmére felhagyott avval. Ez a Guttenstein Tököli beütése alkalmával sok furcsa komédiát űzött, melyeket már fennebb Brassó történetének leirásánál érintettem. 1704-ben a kuruczok bevették s onnan Brassót sokáig nyugtalanitották. Még egyszer szerepel ez erőd, még pedig minden szereplése közt legdicsőbben 1849-ben, midőn a vitéz honvédek által bámulatos hősiességgel védett vár két napig állott ellent Lüders 28,000 emberének, s azt győzelmes útjában három napig feltartóztatá. A hősies küzdelmek tüzetesebben elő voltak adva fennebb Brassó történetének leirásánál, s itt csak röviden hivatkozva e nagy napok csodás tényeire, már most áttérek a fellegvár régészeti ismertetésére.
Istvánfi 5-ik k. és Ostermayer krón.
Most a katonai-kormány késznek nyilatkozott azt átengedni, ha a város jókarban tartására kötelezi magát; e feltételt a circumspectus szászok nem akarják elfogadni.
Brassó fellegvára egy négyszög idomú erőd, melynek hossza (északról délnek) 60 lépés, szélessége 40 lépés. Ehez mindenik szögletben 30 lépésre kiszögellő ikesbástya van ragasztva, melyeknek csúcsára, a lőrések fölé emelkedő kerek örvédek vagy függő erkélytornyok vannak ragasztva, melyek e bástyákat tetszetős kinézésüvé teszik. A bástyák az erőddel szervi egybeköttetésben levén, azokkal együtt az egész erőd hossza 120, szélessége 100 lépés; tehát körülbelül a várhegyi (háromszéki) vár nagyságával és annak idomával is bir. Ezen kővárat ujabb időben készült, és a vár alakját utánzó földtöltések vagy mellvédek futják körűl ágyú elhelyezésére alkalmas szelvényekkel; e földtöltéseket pedig kivülről széles védsánczok szegélyezik. A várnak egyetlen kapuja van a déli oldalon, hol a magas kapubástyán őskori három zuzhmű tünik fel. A kapuhoz felvonó hid vezet; a régi kapu eltünt, a helyére alkalmazott uj kapu 1817-ben készült, s a mint német felirata mondja: Károlinakapunak neveztetik. A vár belterén – leszámitva a bástyák és az oldalfalakhoz támasztott kisebb alkalmi épületeket, – csak egy nagy épület van, mely 8–9 láb magasságú hatszög talapzatra fektetve annyira elfoglalja a vár belterét, hogy ez és a körfalak közt alig marad két ölnyi sikátor. Ezen épület lőréses magas falaival mutatja, hogy védczélokra emeltetett s még a vár eleste esetében is mint önálló belső erőd, vagy végvisszavonulási hely oltalmazhatta volna magát. Ezen, későbbi hozzáépitések által eredeti alakjából kivetkőztetett épületnek félkör idomu udvara van; északi oldala három zárodással bir, középen egy polygon (a hatszög négy oldalával) zárodású szentélyforma kiszökellése van, mely alkalmasint régen a vár kápolnája volt, e mellett kétfelől a bástyák hegyének irányuló s azok alakját utánzólag kiszökellő két osztály nyúlik ki. Ebből áll a vár belterén levő épületcsoport*, melynek nyugati oldalán van a Bethlen Gábor uralma és Krestel királybirósága alatt 1623-ban készült 280 láb mélységű kut, mely most is igen jó vizzel látja el a néhány emberből álló őrizetet. A körfalak küloldalának északkeleti bástyáján egy faragott kőtáblán Brassó czímere felett C. H. és 1630 évszám van bevésve. A nyugati oldalon levő emléktábla elkopott feliratából alúlról csak ennyit tudtam kibetüzni:
Megeshetik az is, hogy ezen közép épülettest volt azon első erőd, melyet Castaldo 1554-ben épitett, s Brassó 1557-ben kiujitott, annak megnagyitására és erősitésére toldattak oda 1630-ban a külső védfalak.
Anno 1630 10 jun inceptum est…
civium tempore
civium tempore
A vár háta mögött, attól elkülönítve, egy lőportorony van, mely régen kápolna volt; a vár előtt pedig egy alagut bejáratának látszik omladozó boltozata, mely a mint hiszik, a nagy-piaczon levő tanácsházzal volt egybeköttetésben. A várfokról egyike tárul fel a legelragadóbb kilátásoknak, de ez sokban hasonlítván a czenktetői kilátáshoz, ismétlés elkerüléseért ennek leirását mellőzöm, s most ide mellékelve a fellegvárnak déloldalról felvett látképét leszállunk büszke ormáról, hogy lépteinket Ó-Brassó felé irányozzuk.
