Hosszúfalu.
Hosszúfalu.
A négy-egy falunak utolsója és legtekintélyesebbjéhez értünk. Hosszúfalu nevével indokoltabbat alig lehetne találni, mert az hosszukeskenyen csak nem félmfd hosszaságban nyulik el a határszéli Kárpátok fenyőkoszorús alján. Tekintélyesebb része még künn van a térségen, mig Fűrészmező* nevet viselő legfelső része a Tatrang folyó által átnyargalt ó-sánczi szoros torkolatjába hatol be. Az egészet két párhuzamosan futó utcza alkotja; az alsóban – a mely nem más mint a már leirt három falut hosszában átszelő Nagyutczának folytatása – a magyarok laknak, a felső utczában a pázsintosok (oláhok) telepedtek le; mind két útcza egyenes széles, s kétfelől csinos és tisztán tartott kőházak által van szegélyezve, mi az egésznek városias szint ad; különben Hosszúfalu 7664 lakosával, két alsó és két felső népiskolájával, s számos templomával sok barczasági és székelyföldi mező-városnál városiasb küllemmel bir.
Igy neveztetve arról, hogy régibb, sőt még e század első felében is a Garcsin vizén sok fürészmalom volt, melyeken Hosszúfalu és Csernátfalu lakói nagymennyiségű deszkát, léczet metszettek; de Brassó rátevén e községek erdőségeire kezeit, a deszka-ipart betiltotta, minek következtében a fűrészmalmok elpusztultak.
A csernátfalusi régi kehely. (Rajz Bicsérdy Ján.)
Hosszúfalut a Hegyesből eredő Tiszta pataka jó darabig hosszában szeli át, a mi a község tisztaságára nagy befolyással van. A Tisztapatak szintén a Dirbakba ömlik. De itt van helye, hogy ezen a négyfalu minden vizeit felvevő folyónak némi ismertetését adjam. Hosszúfalu már emlitett felső részénél az ugy nevezett Fürészmezőnél törtet le a Garcsin vize, ez egyike a legszebb havasi csermelyeknek; havasok közé ágyalt nagyszerű völgyét majd közelebbről is meg fogjuk tekinteni, itt csak azt jegyzem meg, hogy a Garcsin, a falu közé érve, elveszti nevét s egyszerűen hosszúfalvi patakká változik, de nem csak nevét, hanem vizének tekintélyes részét is vesziti, mert a Garcsin vize roppant gátlásokkal és mesterséges töltésekkel, zsilipekkel két felé osztatik; egyik ága Kis-Tatrang nevet öltve Hermánynak irányul s ott szakad az Oltba. Hermánynak a mesterkélten előállitott Kis-Tatrang nélkül nem lenne folyója s azért az eltéritő gátlások és zsilipek költségeinek egy részét ő szokta fedezni. A hosszúfalusi patak másik ága Dirba* nevet ölt, a négyfalu alatt elfolyva annak minden vizeit felveszi, s a csernátfalvi Halmoknál* észak nyugoti irányt véve átszeli a Barcza szép terét és Szent-Péteren alól szakad a Kis Vidombákba. Hogy Hosszúfalu hydrographicai viszonyaival teljesen ismeretesek legyünk, még fel kell emlitenem a falun hátul büszkélkedő Hegyesről* eredő Tiszta forrást, mely a Tisztapatak forrásfeje és a melynek jéghideg és kristálytiszta vize mesterséges vizvezetékkel van a faluba levive, s ott minden lépten láthatni e falu lakóit és az útasokat kiváló jó vizzel ellátó s örökösen csörgedező szipeket*. – Egy jó forrás mindig nagy áldás szokott lenni, s a nép különös kegyelettel szokott a természet ily adományai iránt viseltetni; meg van ezen kegyelet a hosszúfalvi forrás iránt is, sőt az a rege általi szépités költőiségéig emelkedik, mert a Hegyes áldásos forrásához a következő regét köti a nép. Hajdanában a Hegyes alján hires borviz (ásványos viz) fakadt fel, a mely mint sokféle betegségeket gyógyitó savanyuviz volt igen messze földön ismeretes. Mindenfelől jöttek ide a betegek, s az áldásos gyógyforrás rövid időn vissza adta egészségüket; azonban egy idegen nyelvű gazdag ur (ez Brassóra czélozhat) rátette a forrásra kezét, s az addig mindenki által ingyen és szabadon élvezett fürdőt csak fizetésért engedte használni; de nem sokáig lakmározott a nagy nyereményből, mert a szegények átka és panasza felhatott az égbe; egy éjjel földrengés és iszonyú vihar tombolt végig Hétfalu felett, s mire reggel a hegyesalji borvizhez kimentek, az nyomtalanul el volt temetve; helyén pedig azon ujból ingyen használatra jött édesviz forrás csörgedezett, melynek vize most Hosszúfaluba be van vezetve. De a történeti kort megelőző rege világából térjünk vissza a biztos alapu történelmi időszakra s vizsgáljuk Hosszúfalu történelmi fejlődését.
A Dirba nevét a németizálók „Der bach“ elferditéséből származtatják; meglehet, hogy ugy van, bár bajosan hiszem, hogy ezen magyar népesség német névre szorult volna, s megeshetik, hogy a Dirba egészen magyar származásu név.
Csernátfalun alul a térség lapályából nehány önálló dombocska emelkedik ki, ezeket hivják halmoknak, itt tanyázott 1848-ban az oláh tábor, itt eskették fel kardok alatt átbujtatva a magyarokat a császár hűségére.
Hétfalu háta mögött a magas Kőhavas sziklabérczei emelkednek fel csaknem függélyesen, azonban alatta a havas előhegyeit képező egy sor czukorsüveg idomu dombcsoport huzódik el, melyek most erdőfosztottak levén, záporvéste nagy vereses szakadásokkal vannak tarkázva, s a faluk hátterének festőiségét nem kis mértékben emelik. Ezen kupidomú hegysor legtekintélyesebbje a Hosszúfalu háta mögött felmagasuló Hegyes.
A csöves és önmagától folyó kutakat Hétfaluban szipnak nevezik, talán azért, hogy szipva lehet azokból inni.
Hosszúfalu nevével legelőbb 1366-ban találkozunk, hogy ezen időtájt nevezetes és jelentékeny helység lehetett, már csak az is tanusitja, hogy egy 1427-ki és egy másik 1460-ki okmányban Nagfalw (Nagyfalu), Mátyás király 1460-ki adománylevelében Hozzywfalw*, Ulászló 1500-ban kiadott zálogokmányában Hozuwfalw néven szerepel; e nevét (Hosszúfalu) aztán egészen korunkig megtartá, minek az oláhok Szátu-lung-ja csak szolgai átforditása.
Lásd ez okmányokat ezen kötet V. fejezetében.
Hosszúfalu minden „Nagy” mellékneve mellett is régen Csernátfalunak, illetőleg az ott volt Sz. Mihály egyháznak volt leányközsége, bár e falunak már a reformátiót megelőzött korszakban volt kis templomocskája, hová a csernátfalusi pap időnként isteni tiszteletre lejárt. Később a hosszúfalvi lakosok felszaporodtával egészen elszakadt Csernátfalutól, papot és mestert állitott be, még pedig – a dézma fiscusé levén – kepe fizetésre*. Hogy Hosszúfalu mikor érte el egyházi önállóságát, azt biztosan nem tudhatni; de hogy 1544-ben, a midőn Honterus a hétfalusi egyházakat visitálta, Hosszúfaluban mester volt, az ezen visitatió fenmaradt jegyzőkönyvéből tünik ki*, és igy Hosszúfalu már a reformatio kezdetével elérte volt egyházi önállóságát.
A hosszúfalvi papnak volt ugyan a pázsintosoktól némi len és kender dézmája, melyet egészen 1738-ig élvezett; de az ekkori hosszúfalvi falnagy (biró) Köpe András a brassói biró Herberscheim Sámuelnek bejelentvén, ez az akkori hosszúfalvi lelkésztől Privigyei Mártontól elvette s többé soha vissza nem adta. Erről láss adatokat Szeli krón. 13. §.
Lásd Szeli krón. 14. §.
Hosszúfalu fejlődésére igen érdekes adatokkal birunk, melyek ezen helység bámulatosan gyors emelkedését mutatják. 1554-ben Honterus visitatiójakor csak 73 cselédes gazdája volt Hosszúfalunak. 1763-ban még csak 200 gazdája van. Ez időtájt azonban tekintélyesebb székely betelepedés is történt*, jelen század kezdetétől fogva pedig nagyszámu oláh huzódott ide a Dunafejedelemségekből; ezen kétszeri gyarmatositás annyira felszaporitá a hosszúfalusi családok számát, hogy ma az 1832-őt eléri, a mi az 1544-ki népesség huszonötszöresét teszi. Hosszúfaluban 1864. febr. 15. óta fennálló pósta hivatal is van.
Lásd ugyanott 23. §.
Hosszúfaluban hiába kerestem a reformatiókor már állott régi egyházat, mert az a felszaporodott hivek befogadására elégtelen levén, még a mult században megnagyittatott, 1868-ban pedig teljesen ujra épittetett, román stylt utánzó modorban, oly díszesen, hogy Hétfalu magyar templomai közt az első helyet méltán magának követelheti. De Hosszúfalu oly naggyá nőtte ki magát, hogy már ezen harmadizben nagyitott templomban sem férnek el a hívek, hanem a fürészmezői iskolaházban tart a segédlelkész a hivek egy részének isteni tiszteletet, ugy hogy a falu nagy és terjedelmes volta aligha ma-holnap egy második egyház épitését és még egy második egyházközség alakitását szükségessé nem teszi.
De Hosszúfalunak nem csak egyházi, hanem nevelésügyi állapotában is örvendetes fejlődést észlelhetünk; ugyan is egészen 1837-ig Hosszúfaluban nem volt tulajdonképi iskola, hanem a mesterilak hátulsó szobája használtatott ilyenül. 1837-ben épült fel a templom közelében a most két osztályt magába foglaló igen díszes tanoda, melyben egészen 1858-ig csak egy rendes tanitó volt, ki később kötelezve lett két segédtanitónak önköltségen való beállitására, kik közül egyik Alszegben, a másik Felszegben* tanított egy e czélra kibérelt házban, egészen 1860-ig, mikor a község önerején egy igen szép – a tanitói lakot is magába foglaló – iskolaházat épitett Felszegben. 1859-ben Felszegben egy, Alszegben két rendes tanitó állittatott be még pedig rovatal utján. Ebben és a nevelésügy ily gyors emelkedésében kétségtelenűl érdeme van, Schmidt Vilmos vidéki curátor urnak, ki bár nagy szász és germanisátor; de e mellett a nevelésügynek őszinte barátja volt. Ő inditványozta a szász egyházmegyei gyűlésen a magyaroknál alkalmazandó tanerők szaporitását, minek következtében a consistorium a hosszúfalusi járáshivatalt szólitotta fel intézkedésre; ez vegyes bizottmányokat nevezett ki, a melyek rovatal utján szerezték be nem csak Hosszúfaluban, hanem a más hétfaluban, és nem csak a magyarok, hanem az oláhoknál is a tanitók fizetését; nem is volt ebben legalább a magyarok részéről semmi akadály; mert e nép lelkes papjai és tanitói által előkészittetvén, örömest áldozott a nevelésügyre; de nem is rótt az rendkivüli áldozatot e népre, mert például Hosszúfaluban a kivetett rovatal alig ment többre mint a mennyit addig kepe és fajárulékban az egy tanitónak fizettek. 1870 óta már Felszegben is két tanitó van, egyik (60 óta) a segédlelkész, ki tanit és az iskola helyiségében isteni tiszteletet is tart.
Hosszúfalu nyugati részét Alszegnek, keleti részét pedig Felszegnek nevezik. A negyedik ily elnevezése ismét e nép székely eredetére mutat, mert Székelyföldön, nevezetesen Csíkban minden faluban feltalálhatjuk az Al- és Felszeg elnevezést.
