V. Hétfalu.
V. Hétfalu.
Hétfalu fekvése, felosztása, e faluk alakulása, rövid története. Szent-Mihály egyház-község. E nép politikai és vallási üldözése. A hétfalusiak több százados elnyomatása és szomorú jobbágyi sorsra jutása.
Megint a Barcza gyönyörű terén vagyunk; előttünk e vidék szép koronája: Brassó, mely a Keresztyénhavas egyik kies völgykatlanába rejtőzve, fellegvárát maga elibe állitja, hogy az ellenséggel daczolásban megpróbált falain s völgyzáró hegyén megtörjék a háromszéki Nemerének csípős szele. Ott van a Barcza díszes fővárosától nyugatra a Királykővével büszke törcsvári szoros, keletre pedig a tömösi szoros völgynyilása, előterében a Keresztyénhavas és Nagy-Kőhavassal, hátterében a mindeniket uralgó Bucsecscsel.
A tömösi szoroson felül (keletre) a Nagy-Kőhavasnak térbe kifutó előhegyei félkör idomban nyulnak el egészen a Barcza délkeleti szögletébe bemélyülő ó-sánczi szorosig. A két szoros közti tért a Nagy-Kőhavasnak szép fenyves erdők közül büszkén fölemelkedő merész sziklagerinczei, a büszke gulaként önállólag kiemelkedő Pálhegyesse, Jeremiás, Rencze, Andirbércz, és a kopasz fejét magasra feltartó Gavana töltik ki; mig az ó-sánczi szoros hátterében az Ördögbércze, a büszke Vajdahavassa és Tot-Pál (Paltin) alkotják tájrészletünk végbástyáit. Az emlitett két szoros közti havasok alján mintegy szabályszerüleg csoportositott kúpidomú előhegyeknek: az Alj-bércz, Pancsó és Hegyes-hegynek tövénél egy hosszú falusor telepedett meg, mely egymásfölé aggatott fehérlő házcsoportjaival, s dombtetőkre biggyesztett számos templomaival egy sajátságosan vonzó képet mutat. A havas-regio szép fenyvesei egészen a falukig lahatolnak, hol a vadon nagyszerüsége a polgárosodás vonzó képeivel ölelkezik, a fenyvesek sötétzöld tömegének a gyümölcsösök világoszöld lombsátorával való találkozása, a természet ős erejének az emberi szorgalom műveivel való összitésének kedves képét nyujtván.
A közel egy mfd hosszaságban elnyuló falusor* a távolból egy tekintélyes nagy város külalakját tünteti elő; 15 templomának pléhvel fedett nyulánk tornyai, s csecsebecsés kupolái a nap sugarainak fényárjában ragyognak, mig a házak a kertek zöld lombjai közül félénken tekintenek ki, mint rejtett háremek titokteljes hajlékai. E tájnak különben is keleties jellege van; a fenyvesek a mohamedán temetők sohajos cyprus erdőit s ama sugár magas tornyok Allah tiszteletét zengő minaretteket sejtetnek a szemlélővel; a havasalji lonkán elterülő falucsoportnak némi hasonlatossága van a kis-ázsiai Brussához, melynek Olympját a Nagy-Kőhavas előnyösen helyettesíti, a Bucsecs pedig felül is mulja. Ámde a mit a távol költői szín ragyogványa által kápráztatott szem egy keleti városnak vélt, mit a képzelet a valónál sokkal szebben kiszineze: az nem város, hanem az igen sok városnál nagyobb, rendszeresebben épült és a várossá lételre hivatott Hétfalu. Ezen gyüjtőnév (collectiv) alatt 7 egymás végtiben épült határszéli falu értendő, melyek hazánk keletre nyiló három kapuja: a tömösi, ósánczi és bodzai szorosok közt, mint az ezen oldalról sokszor fenyegetett hazának éberen figyelő őrszemei foglaltak helyet. E faluk, melyek egykor a haza határának védvonalát alkoták, most, midőn a véderő máskénti alakulása ily kötelezettségük alól feloldá, közvetitők hazánk és kelet közt, s népe az év egy részét itthon, más részét keleten tölti el. Innen magyarázható ki e faluk keleties szinezete, mi épitészet, szokások és népviseletben is jelentkezik.
Egy mfd hosszú a négy falu; de ha az északra fekvő 3 falut is, tehát a Hétfalut vesszük, akkor azok közel 2 mfd hosszaságban nyulnak el.
Ha Brassó a Barcza koronáját, ugy a Hétfalu annak díszövét alkotja, s ugy gyönyörű fekvése, mint népének eredetisége által méltán vonzza magához az útast; meg is közelítjük azt a fenntartva későbbre azoknak egyenkinti tüzetesebb megvizsgálását, most látképét mellékelve, csak tájfektezzük és megnevezzük azokat.
A Hétfalu négyes csoportjának látképe a tömösi szoros torkolatját szegélyző Nagykőhavas és Keresztyénhavassal hátterében. (Rajz. Greguss Ján.)
