III. Radnóth.
III. Radnóth.
A radnóthi kastélyhoz füződő emlékek. Ripa nevű előfok, Rákóczi-szőlő. Radnóth-táji római telep, római út M.-Kereszturtól idáig. Radnóth néveredete. Radnóth régi birtokosai; a kastélylyal egybefüződő történeti események, Rákóczi György. Apafi és Rákóczi Ferencz Radnóthon, az itten tartott országgyülések. Az erdélyi fejedelemség fénykora s itteni megaláztatása és vége. A kastély épitése, alakja, feliratai. Országgyülési terem. Radnóth helység régen város; a reformátusok ódon egyháza, sirkövek, Sályi és Déég, a Lekenczepatak völgye. Mező-Bodon.
A Maros közép völgyének egyik legérdekesebb, legnevezetesebb pontjához érkeztünk. – S nem kétlem, hogy mindenki kellemesen lesz meglepetve, midőn Csapóról lefelé útazva, a Maros egy kanyarulatánál – az addig kies berkek által fedett – Radnóthot megpillantja; mintegy lekötve áll meg, hogy nyugodtan élvezhesse azt a gyönyört, melyet a tájkép ingyen nyujt mindenkinek, ki csak némi fogékonysággal bir a természet szépségei iránt, s melynek báját – mellékelt képünk – csak igen halványan képes visszaadni. (Lásd a 42. lapon.)
A Marosnak széles és uszó tutajokkal tarkázott fénylő tükre felett, egy ódon várkastélynak tünnek fel magas bástyái, szeszélyes kürtői; egy ódon kastélyé, mely egykor fejedelmi udvar fényében pompázott, melyhez történelmünkből annyi emlék van kötve, hol országgyülések tartattak, s az ország sorsát irányzó intézkedések mellett hadseregek gyülekeztek e határozatoknak érvényt szerezni; a hazát vész ellen megvédni.
Van-e magyar, legalább olyan, ki a történelem tanitását figyelemmel kisérte, ki ne lelkesülne ezen annyi szent emlék felett őrködő várkastély látásánál, melyhez főként a honunk történelmében legszebb korszakot alkotó Rákócziak korából annyi felemelő esemény varázsa van csatolva. Ott van az ódon kastély kormos, sötét falaival; ostromokat látott erős bástyáival: a mint a kis hazánk üterét alkotó méltóságos folyamnak ragyogó lapján visszatükrözi szeszélyes idomait; mintha azért akarná igy kettős alakban felmutatni magát, hogy jelen kisszerű elhagyatottsága mellett, legyen ott a multnak fénylőbb, szebb képlete; azon tüneményes, vizi kép, mely rezgő ragyogványával oly tündéries világot tár fel, mely homályos körvonalokba olvad át: mint a multnak költői félhomályba vesző jelképe. A régi dicsőség és idő terhe alatt roskadozó vén kastély körül ott vannak az örökéletet jelképező, a szebb remények szinébe öltözött zöld berkek, s hogy a festői ellentét se hiányozzék, ott a háttérben magasul fel a Maroson túli Ripának sajátságos idomu és szinezetű magas lánczolata*, mely minden kopársága mellett is, zápor által vésett mély árkaival; sötét árnyakat vető szakadásaival, festői hátterül szolgál a kép gyönyörű előterének. Kopár, tenyészet nélkül való oldalán ott van egy zöld folt, mint kiemelkedő oáz: egy zamatos bort nyujtó szőlőtábla, melyet – mivel Rákóczi György ültettete – még ma is Rákóczi-szőlőnek nevez a nép; talán azért, hogy ez imádásig szeretett, e történelmünkben vezérszerepet játszott, ezen régi és elfelejthetetlen dicsőségünkkel azonosult családnak neve ne csak a romladozó, mulékony épitkezésekben, hanem az évenkint megujulva életet lehellő tenyészetben is képviselve legyen; hogy azon nemzeti szellem, mely e családot halhatatlanná tette történelmünkben, azon gyümölcs nedvében nyerjen magához méltó kifejezést, hasonlatot, melyről lantos költőnk éneklé:
A Ripa merészen felemelkedő előfokát képezi a lekenczei völgy Marosra néző torkolatának, melyen a Marosszékhez tartozó lekenczei, mező-madarasi és bándi tavak pataka foly le. Földrajzi józan felosztás szerint, Marosszék határvonalául ennek kellene szolgálni, a vidék tájrajzi alakulása legalább ezt jelölte ki természetes határként.
„Törjön is mind ég felé az, a mi gyöngy:
Hadd, maradjon gyáva földön a göröngy.”
Hadd, maradjon gyáva földön a göröngy.”
A tájék regényessége; a felemelő, bájos fekvés, s a magyar történelmi emlékek mellett: vannak, kik „Radnóth nevéhez” még sokkal régibb korba felható classicitás dicsfényét is csatolják, állitván, hogy Patausia, a Severus császár által alapitott fényes római telep: Radnóth helyén feküdt volna. Ez azonban, még nincsen teljesen constatirozva; bár arról, hogy Radnóth tájékán a római uralomnak volt álláspontja, több nyom kezeskedik. Mivel pedig mások sejtelme s kutató vágyam visszavitt e távol korra, lássuk Róma uralmának e tájon fellelhető, bár csekély, de mégis észlelhető nyomait.
Azon fő útvonalt, mely Apulumból a Maros és Nyárád mellett egész Mikházáig (s talán tovább is) felvonult, már e munka IV. kötetében nyomoztuk. Nyomozásunkat ott hagytuk el, hogy ezen addig a Maros balpartját követett út, a maros-kereszturi hidfőnél (vagy álló tábornál) kétfelé ágazva, a Maros mindkét partján haladt fölfelé. Hogy ott tett nyomozásom megszakadva ne legyen, hogy ezen útvonalnak csak töredékesen ismert menete meg legyen jelölve; hogy a jövő tudományos kutatásainak legalább irányt nyujthassak: szükségesnek látom ez útvonalt lefelé is követni. Igy tehát, annak Maros-Kereszturnál, illetőleg Lőrinczfalvánál elhagyott vezérfonalát felfogva, egész idáig levezetjük.
A Nyárád torkolatja előtt elhuzódva, a Maros völgyének áradatmentes déli oldalán, a hegyek alján vonul; csak itt-ott mutatva homályos nyomokat; arról azonban, hogy alább, a kerelői és sz.-páli határon eltünik, azt kell következtetnünk, hogy a mostani országútat annak vonalára épittették; de alább Ugránál már ismét felötlik Horgos nevű réten, honnan a temetőn hátul levő udvari lábot átszelve, az udvari (gr. Haller György) csűrös kerthez száll le, mig alább a Kövesútra járok* nevű dűlőn ismét magaslatra emelkedik, s az Akasztófánál nevű helyen átmegy a csapói határra, hol Girláhon átvág a Kapus nevű szőlőhegy északi aljába; onnan a Radnóthtól délre eső Kovácshalomhoz; onnan a Követses útján, Szélkuti pataknál, Denyán hidjához; honnan a Feljárok túlsó végén a kutyfalvi határra megyen át.
Mely elnevezése a határrésznek éppen a római utról vette nevét.
Alkalmilag, Kutyfalvától majd tovább fogjuk nyomozni; most Radnóth tájékán kutatjuk azon maradványokat, melyek nyomán azt lehetne sejtenünk, hogy azok állitása, kik itt római telepet keresnek, némi alappal mégis birhat. Mivel pedig e téren iránytadó történeti adatokkal nem birunk, a történelem segédtudományának: a régészetnek kellene világitó fáklyáját kitűznünk. Azonban arra, hogy ez, a távol, sötét korra homályt oszlató fénysugárt terjeszhessen, rendszeres ásatásokat kellene tennünk; fájdalom, ezt eszközölni nem levén hatalmunkban és erőnkben: jelöljük ki legalább a jövő számára azon helyet, hol az ily ásatások remélhetőleg a kivánt eredményt mutatható felfedezésekre vezethetnének.
Ha Radnóthon csakugyan volt római telep, az nem feküdhetett volna a Maros áradatának annyira kitett mostani Radnóth helyén, azért sem, mert ez esetben a római út, melynek ezen telepet okvetetlen érinteni kellett, Radnóthnak irányulna. E szerint tehát a követelt coloniát a Radnóthtól délre eső azon magaslaton vagy határrészen kell keresnünk, hol a római út átvonult, és ott a már fennebb emlitett Kovácshalomnál, a mezőn levő udvari csűr és gazdászati épületek háta mögött, van is egy hely, hol az eke naponta római tégla, cserép-töredékeket, s nagyszámú római érmet forgat fel. – E lenne tehát a hely, hová a radnóthtáji római telepet helyezhetjük; azonban, hogy ott valóban Patausia feküdt-e? annak eldöntésébe itt nem elegyedem; mert csak rendszeres ásatások, vagy talán véletlen is* vezethetnének oly felfedezésekre, melyek ezen kétséges kérdést felfejtő adatot nyujthatnának. Azért itt e homályos nyomokat mások behatóbb s alaposabb észlelésébe ajánlva, mi Róma követelt Radnóthjából átlépünk a magyar történelem Radnóthjába, hol történetnyomozásunkkal és kutatásainkkal biztosabb talajon mozgunk.
Akkor midőn megérjük, hogy az ily véletlenül felmerülő műmaradványok, feliratok, érmek stb. el nem vonatnak a tudományos észleléstől.
Radnóth nevét, a hagyományok szerint, ily nevű, legelőbb idetelepült őstől nyerte; és ez a helységnek ősies hangzatú neve mellett az által is támogatva látszik, hogy fennebb a Maros mentén (Régen körül) ott találjuk Radnóthfáját, mi Radnóth nevű ember által ültetett fát jelöl.
Alig van birtok, mely annyi kézen; hely, mely annyi viszontagságon ment volna át, mint Radnóth; éppen ezért, áldozzuk az itt következő lapokat érdekes történelmének, és birtoklási viszonyainak rövid, krónikai elbeszélésére.
Az 1383. év az, mikor Radnóth nevével legelőbb találkozunk; illetőleg ez év az, a melyig története felkutatható; s a melyen túl már okmányok nem állanak rendezésünkre.
Ez évben dévai és létai várnagy Miklós fiait: Jánost és Istvánt statuálják a radnóthi jószágba*.
Eredetije a fehérvári káptalanban, másolatja Kemény Józs. gyűjt. Trans. Poss.
1385-ben Domboru László, Zomorduk Péter és Scholastika asszony (Kerogj János özvegye), mint Radnóthi Miklós unokái statuáltatnak a radnóthi uradalomba*.
Ugyanott.
1451. aug. 1-én Budáról Hunyadi János a radnóthi révnél három nyillövés hosszuságú és ily széles helyet adományoz Bogáthi Péternek, melynek birtokába a kolozsmonostori convent által be is iktattatja*.
Eredetije a kolozsm. conv. levélt, honnan közli Kemény Józs. App. dipl. Tr. VI. 17.
1461-ben Szentiványi György és Gebarth Benedek alvajdák Radnóthra országgyülést hirdettek*.
Kosa Zsigm. „De publ. part. Trans. adm. civile et milit. sub vojvodis“ czímű, Bécsben 1816-ban megjelent munkája 49. lapján, és „Erdély országgyűlései a vajdák alatt“, irta Vass Józs. Pest 1869, 88. lap. Végre Arpadia III. 41.
1498-ban Bogáthi László a radnóthi uradalomból 9. sessiót elad 80 aranyforintért kisfaludi Tárnok Bálintnak*.
Eredetije a fehérvári kápt. Kivonatban Kemény Józs. Regestra arch. II. 307. Kézirat az erd. Muz.
1529-ben két országgyülés tartatott Radnóthon; egyik január hóban, mikor a püspök Gerendi hivja össze a három nemzetet; a másodikat septemberben Báthori István, Zápolya erdélyi vajdája, tartja szintén Radnóthon, honnan sept. 9-én felhivja a szászokat hódolatra, s midőn azt tenni nem akarták, Kun-Kocsárd és Nyujtodi Gergely alatt sereget inditván ellenük, őket – nem minden ellentállás nélkül – hódolatra szoritá*. Ezen országgyülésen János királynak a Portával való szövetsége is tárgyaltatott.
Lásd Vass József „Az erdélyi országgyülések a vajdák alatt“. Pest 1869, 93. lap. Kővári Erd. Tört. III. 28–29. lap. Eder Not. ad Sim. 68–140.
1540-ben sz. László napján János király Szász-Sebesen adománylevelet ad ki, melyben a Radnóth és Dégh közti „Csigás There” nevű birtokot, gibárti Keserü Mihály kérésére: Radnóthi János és Annának mind két ágra örök joggal adományozza*.
Eredetije a fehérvári kápt., másolatja a fiscalis levélt. 148. F. ser. 2., vonatkozás Kemény Józs. Trans. Poss. radnóthi rov.
1545-ben a fehérvári káptalan a radnóthi kastélyt és hozzá tartozó falukban* levő birtokait Bogáthi Jánosnak anyjára Bánfi Magdolnára (özv. Keserü Mihálynéra) ennek leánya Orbai Miklósné és Keserü Istvánra ruházza át, minek többen ellene mondanak*.
Előszámláltatnak a kastélyhoz tartozó faluk is, melyek a következők: Dégh, Balástelke, Kis-Sáros, Lándor, Czintos, Szent-Jakab, Oroszi és a fenn már emlitett Csigás tere.
Az ellenmondók Bogáthi Imre, Ferencz, András, Gáspár, Boldizsár, Klára (Kendi Antalné) és Bogáthi Anna (panithi Alárdi Miklósné). A statutoria megvan eredetiben a fehérv. kápt., másolatban a fisc. levélt. 148. K. Kivonatilag közli Kemény József Trans. Poss. Radnóth rov.
A radnóthi kastély a háttérben emelkedő Ripával. (Rajz. Bicsérdy J.)
1553-ban sz. Tibor napján, a fehérvári káptalan előtt Bogáthi János egyességre lép anyjával: Bánfi Magdolnával. Ezen egyesség-levélben Bogáthi János kinyilatkoztatja, miszerint tekintettel arra, hogy anyja a radnóthi kastélyhoz tartozó több jószágot visszaváltott; tekintettel arra, hogy Bogáthi Gáspár özvegyének hozományát sajátjából fizette; más részről, a radnóthi kastélyt uj erőditvényekkel látta el, várnagy s fegyveresek tartására – melyeket a zavaros időkben nagy számmal kellett tartani, s másunnan, jelesen a vingárdi kastélyból idevonni; mindezek fejében a Radnóth és Dégh közti Csigás Therét tartozandóságaival együtt, anyjának Bánfi Magdolnának, Keserü István és Katalin testvéreinek inscribálja 2000 aranyforintért*.
Eredetije a fehérvári kápt. Elench. T. 2. Nr. 13. Kivonatilag közli Kemény Józs. Regestra Arch. II. 308.
Nevezetes ezen pont azért, mert abból láthatjuk, hogy Radnóthon a mostani, Rákóczi György által épitett, kastély helyén már előbb tekintélyes vár állott, melyet Bánfi Magdolna megnagyitott és felfegyverzett.
1554-ben, midőn a fehérvári kápt. a fennnevezetteket statuálná: Bogáthi Imre maga s Bogáthi Gáspár, Miklós, Ferencz, András, Boldizsár, István, s nővérei Klára (Kendi Antalné) Borbára és Anna (Alárdi Miklósné) nevökben ellent mond*, minek következtében, ugy látszik, hogy Radnóth és tartozandóságai a bogáthiak kezében maradt, mert Bogáthi Gáspár Békés partján lévén, a szentpáli vereség után, 1575-n Kolozsvártt fejét és vagyonát veszté*; ekként a radnóthi kastély a fiscusra szállván.
Fehérvári kápt. T. 2. Nr. 13 (4), és Kemény Józs. Regestra Arch. II. 308.
Bethlen Farkas Hist. II. 332–380. lap és Szalay I. 233.
1587-ben Báthori Zsigmond a radnóthi várat (castrum) tartozandóságaival uj donatióval Kendi Ferencznek, s mindkét nemen való utódainak adja, melynek a Bogáthiak ellene mondanak*; de uj birtokosa nem sokáig birja, mert a nagy hazafinak, kora legkitünőbb szónokának, az ország helytartójának, radnóthi Kendi Ferencznek, mivel a töröktől való elszakadást ellenezte, 1594-ben sept. 12-én Gyalu várában fejét vétette a kegyetlen Báthori Zsigmond; s ekként elkobzott vagyonával együtt, Radnóth is visszaszállt a fiscusra.
Névszerint Bogáthi János, András és Boldizsár. Ezen nova donatio megvan eredetiben a fehérvári kápt., másolatban Kemény Józs. gyűjt., hivatkozás a fiscalis levélt. 148. F., kivonatilag Regestra Arch. II. 308–309.
A fejedelem a várat és várost 1594-ben nov. 5-én a gaz kegyetlenség egyik főtényezőjének, Geszti Ferencznek és neje Horváth Annának adományozta Déva várával együtt*. De a nemesek ártatlanul kiontott vérének árán kajánul szerzett birtokot Geszti nem sokáig birhatta; mert 1595. május 11-én Déva várában méreg által elpusztulván, következő
Lásd Kemény Józs. ugyanott.
1596. évben Geszti özvegye (Horváth Anna) Kornis Gáspárral férjesülvén, az első férjéről rámaradt dévai, ilyei várát és branyicskai kastélyt Báthori Zsigmondnak visszabocsájtja, miért ez neki és férjének adta éltükre a radnóthi kastélyt és várost minden tartozandóságaival, kivéve Jövedicset*. Ekkor fordul elő Radnóth legelőbb város néven, bár arra, hogy várossá mikor lett, mi adattal sem birunk. Kornis Gáspár sem sokáig birta, mert ezen ingatag jellemű ember, ki az ország ellenei: Mihály vajda és Bastával czimborált, 1601-ben Básta vallonjai által éppen akkor öletett meg, midőn honellenes érzelmeiért szenvedett görgényi fogságából való kiszabadultával Bastához sietett*. Ez időtájat Radnóth ujból a Kendi család birtokába van*, mert 1600. Kendi Ferencz Radnóthot paniti Alárdi Ferencznek hagyományozza*, minek leánya Zsófia ellent mond, még pedig ugy látszik eredményesen, mert nemsokára ugyanezt Zsófia férjének Bogáthi Menyhértnek hagyja*, melynek birtokba vételét 1605-ben sept. 20-án Bocskai a székelykocsárdi (Kochyard) táborból kiadott adománylevelével biztositá. Ebben előadja, hogy Bogáthi Menyhért azon sajnos időszakban, midőn hazánkra a német zsarnoksága nehézkedett, de később is, nevezetesen Segesvár ostrománál és bevételekor hősileg harczolt, azért neki, nejének Bánfi Margitnak és utódainak inscribálja 12,000 frtért a radnóthi kastélyt, várost és ahhoz tartozó (névleg előszámlált) 15 falut, melyek a hazájától elpártolt, s akkor is Prágában az ellenséggel czimboráló Kornis Boldizsár notájával szálltak a fiscusra. Adományozza annyival inkább, mert a jutalmazottnak atyja Bogáthi Boldizsár a radnóthi uradalom végett előnyére kiütött pert folytatott a bitorló Kornis ellen*. Ennek következtében következő 1606. évben Bogáthi Menyhért és neje be is iktattattak a radnóthi uradalom birtokába. De Bogáthinak hamar bekövetkezett halálával, özvegye Bánfi Margit Alia Farkashoz menvén, nőül, ez úton Alia kezébe kerül, ki
Ezen 1596-ban karácsony utáni csütörtökön kiadott adománylevél megvan eredetiben a kolozsm. levélt., másolata fisc. levélt. 474. Y. Kivonatilag Kemény Józs. Trans. Poss. Radnóth rov.
Kővári Erd. Tört. IV. k. 121. lap.
Kendi Zsófia (Ferencz leánya), Bogáthi Menyhértné protestál 1600-ban az ellen, hogy atyja végrendelete, melyben a radnóthi kastélyt paniti Alárdi Ferencznek hagyta, érvényben maradjon. Ezen protestatio eredetije a kolozsm. kápt., másolata fisc. levélt. 148. G., ser. 3. Kivonatilag Kemény Józs. Tran. Poss. Radnóth rov.
Kemény Józs. Regestra arch. II. 312.
Fisc. levélt. ugyanott ser. 4.
Adománylevelét és statutoriát közli Kemény József App. dipl. Trans. XV. De ezen az uradalomhoz tartozó főrészen kivül Benkő József szerint Jeddi és Balogh-féle másik jószágrész is volt, ezeket birhatta Bocskai s ezeket hagyhatta végrendeletében Nyári Pálnak. Mindazt Benkő Spec. Tran.-ban mondja.
1607. neje beleegyezésével Radnóth várát és városát tartozandóságaival minden jogfentartás nélkül Rákóczi Zsigmonddal elcseréli a Lápos vidéki Wilma, Rogoz és Posorite-ért*.
E cserelevél eredetije a fehérv. kápt., kivonatilag Kemény Józs. Regestra Arch. II. 310. – 1606-ban Bocskai végrendeletében Radnóthot Dévával Nyári Pálnak hagyta és igy vagy két fajta jószág volt e tájt Radnóthon, vagy Bocskai végrendeletének e pontja nem vétetett teljesedésbe. Lásd Bocskai végrend. Rumy Monum. II. 315. V. ö. előbbi jegyzetemmel.
1608-ban oct. 26-án Báthori Gábor, a trónra jutásában nem is érdemet szerzett Kornis Boldizsárnak (Gáspár fiának) adományozta éltére Radnóth és sz. Benedeket, zászlós-urasági kiváltsággal és közterhek alóli mentességgel*; visszanyerte azért, hogy egy év mulva, fejével együtt elveszitse, ugyanis következő
Kemény Józs. gyüjt. in App. Dipl. XIX.
1609. évben a csapodár, s élvvadászó fejedelem, a többek közt, Kornis Boldizsár szép nejére vetvén szemeit, a sértett férj, Kendi István s másokkal a beszterczei országgyülésre menő fejedelem megölésére esküdtek egybe. A Széken végrehajtani akart merénylet meghiusulván, Kornis elfogatott, s jul. 11-én Kolozsvártt lefejeztetett*; Mikó Ferencz ezen gyászos véget ért tragédiát részletesebben adja elő*, s annak első jelenetét Radnóthon eljátszottnak mondja, midőn elbeszéli, hogy Báthori a beszterczei gyülésre menvén, több felé betért vendégeskedni, mulatozni, a többek közt Radnóthra is Kornis Boldizsárhoz; s ott, mint fiatal ember, felgerjedt Kornis feleségére, miért a féltékeny férj boszut esküdött stb. Egy másik versio szerint a Radnóthon látogatást tett fejedelem rút cselt használt Kornis családi szentélyének meglopására. Ugyanis, midőn ebédelnének, a Maroson túli csűrök lángba borultak. Kornis és a vendégek a vész helyére siettek; az ott magára maradt fejedelem czélt érve távozott; s mire Kornis visszatért, csak könyező szép Lucretiáját találta. Dühétől elragadtatva, a fejedelem után robogott; de be nem érhetvén, a Radnóth és Kutyfalva közti magaslatról utána lőtt stb.*
Fundgruben III. 215.
Mikó F. Hist. Lásd a Magyar tört. emlékek VII. k. 184. lap.
Mely lövésről azon hegyhátot sokáig nevezték „Báthori-dombnak“.
Vannak, kik Kornis és a Kendiek állitólagos egybeesküvését s merényletét egészen koholtnak állitják, a mennyiben az csak kigondolt ürügy volt arra, hogy Báthori az akkor Erdélyben fejét felemelt katholikus pártot lesujtsa. De bár melyik eset álljon is, annyi bizonyos, hogy Kornis feje elesett, s ez által ujból disponibilis állapotba jött Radnóth. Bethlen Gábor trónra jutásával (1614) a medgyesi országgyülésen ugyan visszaadta Kornis Boldizsár árváinak atyjuk elkobzott vagyonát*, hanem ugy látszik, hogy Radnóth nem foglaltatott azok közé*, mert
Lásd Mike gyüjt. Art. Diet. Ii. 363.
Azért valószinüleg, mert Kornis Boldizsár Báthori Gábortól azt csak éltére nyerte volt, s igy az ő halálával ujból visszaszállt a fiscusra s eladományozhatóvá lett.
1617-ben Bethlen Gábor Kornis árváinak kielégitése után korlátnoka Péchi Simonnak s maradékainak adományozta örökösen (előbb férfi-, azután nőnemen levőknek) Radnóth várát, városát, s más hozzátartozó falukat, melyek Kornis notájával a fiscusra szálltak; s jóllehet ennek Kornis özvegye, gyermekei nevében és Alia Farkas ellentmondott, Péchi 3000 forinttal excontentálta*.
Eredetije a fehérv. kápt. levélt. 1769. elench. T. 5. p. 180, másolata Kemény Józs. gyüjt. Trans. Poss. Hivatkozás a fiscalis levélt. 148 G. ser. 5, és Regestra Arch. II. 304, 312.
1630-ban Péchi Simon Radnóth várát tartozandóságaival együtt a fehérvári káptalan előtt örökösen eladja Kornis Zsigmondnak 5000 frtért, mely vásárt ugyanezen évben helybenhagyta, s Kornis mindkét nembeli utódaira kiterjedőleg érvényesitette Brandenburgi Katalin is*; következő
Kolozsm. levélt. T. 2. Nr. 13. Kemény Regestra Arch. II. 311, 314.
1631. esztendőben, bár e vásárnak nemcsak Alia Sámuel, hanem maga Péchi is ellent mondott*, azt Rákóczi György szintén helybenhagyta, s nova donatióval Kornisnak s mindkét ágon levő utódainak adván, abba statuáltatta is*. Ez okmányokban is Radnóth – városnak iratik.
Fehérvári kápt., másolat Kemény Józs. gyüjt. Trans. Poss., hivatkozva a fiscal. levélt. 147. U. ser. 3. 1769-ben készült elench. pr. 4. p. 367.
Eredeti a szepesi arch., másolata Kemény Józs. Misc. fasc. 15 L. E., és a fehérv. kápt. levélt.
1649-ben Kornis Ferencz önként lemondott Radnóthról és tartozandóságairól Rákóczi György mindkét nemen való maradékai részére, oly feltét alatt, hogy a fejedelem neki, nejének (Vesselényi Katalinnak) és örököseiknek hasonértékű jószágot, vagy pénzt adjon; minek következtében, még ez évben felvett Kornis Ferencz a fejedelemtől 2200 forintot a radnóthi várra*.
Lásd fehérv. kápt. Nr. 23. Ugyanezen év nov. 14-én Beszterczén 7000-re egészitett összegért Kornis Fer. örökösön átengedi Radnóthot Rákóczi Györgynek. Lásd Kemény Józs. Regestra Arch. II. 306.
Rákóczi következő 1650. évben febr. 5-én az udvarhelyi várból kiadott adománylevelével Radnóth várát, városát, a hozzá tartozó Dégh, Ó-Kocsárd, Péterlaka, Danián, Kisfalud, Sáli, Lekencze, Dátos, Csapó-Sz.-György, Bogáth, Ludas, Ikland, Kapus és Sz.-Jakabbal nejének, Báthori Zsófiának; és testvérének, f.-vadászi Rákóczi Zsigmondnak s mindkét ágon levő utódainak adta örökösen*. Ekkor tájatt épitteti Rákóczi György Radnóthnak most is meglevő kastélyát. Rákóczi, hogy neje számára a radnóthi várat (arx) és fenn elősorolt tartozandóságait biztositsa, Kornis Ferencznek minden lehető jog igényeiről való lemondásáért 1653. márcz. 14-én Fehérváron 3600 forintot fizetett és a biharvármegyei Krejczan és Korpafalvát adományozta*. 1654. máj. 20-tól jun. 24-ig maga Rákóczi Gy. is Radnóthon mulatott*.
Lásd fehérv. kápt. Liber. Reg. Georg. Rákóczi XI. 198. Kivonatilag Kemény Regestra Arch. II.
Ugyanott XI. 630.
Az ez idő alatt Radnóthon kiadott adományleveleit és rendeleteit lásd Kemény Józs. Append. dipl. Trans. XIX. 44–50.
1657-ben, midőn Rákóczi a szerencsétlen lengyelországi hadjárat után oct. 26-án a fehérvári országgyülésen, az országot a szultán haragjától megóvandó, leköszönt, a rendek nagylelküek akarván lenni, nov. 1-én egy csomó uj jószágot inscribáltak; ezek mellett családi birtokait, azok közt Radnóthot is biztositák*, de a nyugtalan jellemű, s a tróntól megválni nem tudó II. Rákóczi György
Lásd ez oklevelet gr. Bethlen E. II. Rákóczi 158. Törvénycz. Mike Art. III. 153.
1659-ben sereg élén jelent meg, s Barcsait, a török által octroyált fejedelmet, kiszoritván, radnóthi kastélyába ment, honnan a M.-Vásárhelyre egybegyült rendek ünnepélyesen meghivták, s harmadszor is trónra helyezték*.
Lásd Bethlen János 94.
De egy év mulva Gyalunál, hősileg harczolva esett el Rákóczi; küzdve, mint a szabadságnak s Erdély függetlenségének utolsó hőse; mert az őtet követett Barcsai és az azt trónjától s éltétől megfosztott Kemény János, nem voltak többé Erdélynek független önálló fejedelmei; hanem vasallusa egyik a török, másik a németnek. Kemény Radnóthon fejeztette le Kassay Andrást, Jánosi Jánost és Fodor Jánost, kik Erdély függetlenségének hatalmas oszlopai voltak*.
Lásd Gál L. Erd. diet. végz. fogl. II. kötet, 170. lap.
Radnóth Barcsai és Kemény kezére, s ezekéről I. Apafi kezére jutott. Az Apafit trónra helyező Ali Pasha, a Montecuculli által támogatott Kemény János ellen indulván, Vásárhelyről Radnóthra tette át hadi szállását; de meghallván, hogy a német seregek Magyarországra kihuzódtak, onnan visszafordult*. Apafi maga is 1661. septemberében Radnóthon van, hol tábori országgyülésből, a körülte levő rendekkel egyetemben sept. 17-én átir Csik és Háromszék főkapitányaihoz, királybiráihoz, primorok, lovasok és gyalogokhoz, tudatva, hogy, akarata és vágya ellen, fejedelemmé tették, inti, hogy árnyék után ne kapkodjanak, gyermekes igéretekbe bizva, további vérontásnak ne tegyék ki a hazát, hanem minél gyorsabban tanácskozásra körébe gyüljenek, biztositván, hogy se jövet, se menet, se ott tartózkodásuk alatt bántódásuk nem lesz. „Isten szent lelke megszállván ktk. szivét vezérelje maga megmaradására”, igy végzi levelét a hon romlásán bánkodó, erővel fogott fejedelem szép magyarsággal irt levelében*.
Kővári erd. Rég. 214. lap.
Kemény Józs. App. dipl. Trans. XIX. 141. közli egész terjedelmében ez okmányt.
1662-ben Apafi Medgyesről dec. 13-án kiadott adománylevelével nejének Bornemisza Annának, s mindkét nemen levő utódinak adományozta Radnóth várát és városát, Cs.-Sz.-Györgyöt, Teremit, A.-Rákost, Bogáthot, s még egy csomó más jószágot*. 1664-ben ujból adományozza oly kikötéssel, hogy halála után minden váltság nélkül fiscusra szálljon*. Azonban, ugy látszik, hogy a Kornis-család fentartá igényét a radnóthi uradalomhoz, s azt törvényesen is érvényesiteni törekedett, még pedig a siker lehetőségével, miért Apafi egyességre lépett
Lásd Kemény Józs. Regestra Arch. II. 301., kivonat. Kemény Trans. Poss. radnóthi rov. Másolatilag fisc. levélt. 147. C.
Kemény Regestra Arch. II. 302.
1665-ben jul. 11-én Fehérvártt Kornis Ferenczczel, ki 27,000 frtért – mit részint készpénzben, részint inscribált javakban kapott – lemondott Radnóthot érdeklő minden jogáról*. Kornis Gáspár is felkérte Apafitól a radnóthi jószágot; de ezt Apafi egyszerüen a hátára irt: „Non dabimus”-sal abfertigolta*; mig Inczédi Zsigmond részét 1681-ben pénzen szerezte meg*. Az ekként minden oldalról biztositott radnóthi kastélyt apafi többször lakta, itt mulatott
Kornis eredeti nyugtája fisc. levélt. 147 G. Samarjai Litterati Péter ezt tanusitó bizonyitványa Kemény József gyüjt. Regestra Arch. II. 303.
Ugyanott.
Fisc. levélt. 147. O. Kivonatilag Kemény Józs. Trans. Poss. radnóthi rov.
1684-ben is, mikor Barcsai Mihály gyászos fogságra esett. Ugyanis Barcsai, ki a mezei hadak főkapitánya volt, mint ilyen, nagy hatalommal rendelkezett; e mellett még a fejedelemnő kegyencze is levén: mindenkit, még a különben mindenhatónak mondható Teleki Mihályt is fitymálta, de Teleki nem az az ember volt, ki ilyesmit eltűrt; azért leste az alkalmat, midőn Barcsain a port elütheti. Ezen alkalom Radnóthon csakhamar kinálkozott; mert Apafi egy napon jól felborozván, Telekinek könnyű volt a trónjáért remegő fejedelemmel elhitetni, hogy Barcsai Erdély trónját Tökölinek igérte, s még könnyebb aláiratni a már előre elkészitett elfogatási parancsot. E parancsot Madarasi Mihály gyalogkapitány hajtá végre, ki Barcsait a radnóthi külső kastélyban elfogván Fogarasba szállitotta, hol notáztatván, Görgény várában kezén, lábán, nyakán bilincset viselve, raboskodott sok éven át, mig Teleki et consortes jószágain osztakoztak*. Radnóthon töltötte Apafi
Cserei Hist. Lásd Uj nemz. könyvt. 147. s köv. lapjain.
1690. év telét is, remegve a Teleki által folytonosan emlegetett méregtől, s annyira Teleki körmei közt, hogy kevés számu hiveivel is csak titkos ajtón mert közlekedni. Innen indult el ez év tavaszán Ebesfalvára, onnan Fogarasba, hogy ott nem sokára (apr. 15-én) sirba szálljon, eltemetvén magával az erdélyi fejedelemséget is*.
Ugyanott 194. lap és Bethlen Miklós emlékir. II. 108.
I. Apafiról fiára, II. Apafi Mihályra, Erdélynek választott, de soha sem uralkodott utolsó fejedelmére szállott a radnóthi uradalom; ki a radnóthi kastélyban székelt, s bár a trónhoz való jogát a leopoldi kötlevél is biztositotta, s a kormányzóság csak is az ő nagykoruságáig szerveztetett: azért ő csak névleges fejedelem volt, kinek országa ezen kastélyra volt szoritva, mig az országot német tábornokok zsarolták. Midőn pedig nagykoruvá lett, s törvényes jogait követelni merészkedett, akkor Bécsbe rendelték fel; mivel pedig vonakodott önként felmenni, Rabutin 1696. aug. 20-án kényszeritő katonasággal szállitotta fel, hol 1701-ben lemondásra szoriták, s mint birodalmi herczeg halt el 1703-ban*. De nem csak fejedelemségétől, hanem jószágaitól is megfosztatott, s bár radnóthi birtokát II. Rákóczi Ferencztől és nővérétől nagy összeg pénzért vette meg*, s bár azt 1702-ben aug. 18-án Bécsujhelyről nejének Bethlen Katának mindkét nemre hagyományozta*, mégis azt Leopold az ő halála évében
Bethlen Miklós emlékiratai II. 156. lap.
II. Rákóczi Ferencz (György is) Bécsben 1700. márcz. 26-án kelt egyezmény értelmében a radnóthi uradalomhoz való jogát 14,000 frtért és 6 lóért, nővére Julia jogát 2600 frtért II. Apafi Mihályra ruházta át. Ezen egyezmény megvolt eredetiben a fisc. levélt. 148 Uo. másolat Kemény Józs. gyüjt. Trans. Poss. Kivonatilag Kemény Józs. Regestra Arch. II. 313.
Ezen végrendelet fisc. levélt. 149. O., másolatilag Kemény Józs. gyüjt. Trans. Poss. és Regestra Arch. II. 314.
1703-ban oct. 14-én fiscalitásnak nyilvánitotta, s azt a fiscus a fejedelemné, Aporok és Rákócziak ellentmondása daczára, még ez évben birtokába is vette*.
Apafinak Bécsből 1703-ki márcz. 5-én, Aspermontné (Rákóczi Julia) márcz. 13-án kelt ellenmondását lásd kivonatilag Kemény Józs. Regestra Arch. II. 314 és Trans. Poss. radnóthi rovat.
Apafiné, bár eleget perlekedett, Radnóth birtokához soha sem juthatott; II. Rákóczi Ferencz azonban fegyverrel szerzett érvényt jogainak, s a forradalom korszakában nem csak birta azt*; hanem
1707. Rákóczi Ferencz számára Komáromi Lajos administrálja a radnóthi uradalom jövedelmeit. Számadása megvan a fisc. levélt. 150. A., másolat Kemény gyüjt. Trans. Poss.
1707-ben Erdélybe jövén, márcz. 18-án radnóthi kastélyába szállott. Innen intézkedett a fejedelemségbe való beiktatás szertartásai iránt; itt lakott nagyrészint, mig a m.-vásárhelyi országgyülés tartott; s apr. 9-én innen tartá fényes bevonulását Vásárhelyre, hol nagy pompával Erdély fejedelemségébe beiktattatott*. Radnóth, mely Erdély fejedelemségét végvonaglásában látta; mely az országtalan fejedelmet ápolta, ujból látta Erdélynek fejedelmi székét a legdicsőbb, a legmagasztosabb jellemű férfi által betöltetni; azon hős által, ki a nemzeti szabadságért és függetlenségért hősileg vívott csaták diadalmáért a kiérdemlett babért Radnóthon nyerte el. Radnóth, mely tanuja volt, hogy az erdélyi fejedelemség II. Apafiban megaláztatik, II. Rákóczi Ferenczben azt teljes dicsőségében felelevenedni, s a nemzeti szabadságot – melyet ezen fejedelemség mindig képviselt – győzelmesen fényleni látta. Azonban rövid ideig tartott ezen történelmünk fénypontjaként ragyogó dicső korszak; tündöklő meteor volt az csak, melynek letüntével a zsarnokság éje borult nemzetünkre. Radnóth, honnan a győztes ország által örömzaj közt trónra kisért Rákóczi kiindult, ismét fiscus kézre jutott*, s azon volt a mult század közepe tájáig, mikor korlátnok Bethlen Gábor impetrálja* egyelőre, mignem 1764-ben apr. 17-én véglegesen Bethlen Gábor és Miklós kezére ment, kiknek utódai birják jelenleg is*.
Rákóczi emlékiratai 145. s köv. lapjain. Cserei Hist. 375. lap.
A Kornisok, Tordai József és Balog János ellenmondtak s pert kezdettek, de a fiscus velök szemben érvényesité jogait, mert 1744–46-ban fiscalis kezelés alatt van.
Hogy 1760-ban már Bethlen Gábor birja, kitetszik abból, hogy nevezett korlátnok b. Korda Györgytől kölcsön vett 40,000 forint hypothecájaul köti le a radnóthi uradalmat. Ezen kölcsönlevél a fiscalis levélt. 153. O., másol. Kemény Józs. Trans. Poss.
Mária Terézia fenn jelzett évben és napon Bethlen Gábor, Miklós és ezek utódainak inscribálja örökösen a radnóthi, küküllővári, halmágyi uradalmakat, Kutfalvát, Katonát, Almakereket és Gálfalvát 360,000 forintért. Ezen okmány a fisc. levélt. 153. Q. Vonatkozás Kemény József gyüjtem. Trans. Poses. Comit. Küküllő. Radnóth.
Hogy Radnóthot tárgyaló történeti vázlatunk kiegészitve legyen, elő kell sorolnunk azon számos (összesen 15) országgyülést, melyeknek itten tartása Radnóthnak egyik főnevezetességét képezi. Már fennebb emlitést tettünk három itt egybegyült országgyülésről: az 1461-kiről, melyet Szentiványi és Gebárt alvajdák hivtak össze, és az 1529-ben itten tartott két országgyülésről*. Ezeken kivül főként az Apafiak korában gyakran jöttek össze az ország rendei Radnóthon és pedig:
Egyik január hóban püspök Gerendi, másik sept 9. Báthori István vajda által egybehivottról. Lásd ezeket fennebb 41. lapon.
4-szer 1661-ben sept. 17-én*;
Lásd fennebb Apafi levelét Csik és Háromszékhez és egy itéletét Kemény Józs. Dipl. Trans. VI., melyben rendeli, hogy az illető peres felek okmányaikat a Mária napján Radnóthon tartandó országgyülésen mutassák be.
5-ször 1665. sept. 10–16., melyen a Bécsbe követségben járt Bánffi Dénes eljárásáról számolt*;
Ered. végz. fehérv. kápt. levélt., vonatkozást találhatni Gál „Országgy. végz.“ 1, Bethlen János Hist. I. 185 és Mike Art. Diet. T. III. p. 473.
6-ször 1667. jun. 20-án*;
Mike Ind. Art. Diet. 41. lap.
7-szer 1668. jul. 15–19*;
Ennek végzései kihirdettettek Beszterczén. Lásd Mike Art. Diet. T. III. p. 579, és Gál ugyanott 25 lap.
8-szor 1671. jun. 26-án tartatott Radnóthon azon országgyűlés, melyen a lengyelekkel háboruba keveredett szultán ott megjelent kapucsi basája 600 szekér liszt küldését követelte*. Ugyanez év augustusában pedig a fejedelmi tanács jött össze Radnóthon a magyarországi ügyek felett tanácskozni, midőn a hadizenést elhalasztva, Balló Lászlót a Portára, Brenkovics Györgyöt pedig a budai pasához küldék*;
Szilágyi Sándor „Magyar vértanuk tört.“ 211. l.
Kővári Erd. Tört. IV. k. 138. lap.
9-szer 1672. jul. 26-án Radnóthon gyült egybe a magyarországi menekültek által annyira szorgalmazott és óhajtott országgyülés, melyen a magyarországi protestánsok sérelmei és a magyar alkotmány erőszakos csorbitása tárgyaltatván, főleg miután a lengyelországi hadmenetre indult szultán kapucsi basája is biztositó izenetet hozott, a Lipót elleni harcz megkezdése határozatba ment*. A török tábor számára 601 szekér adatott;
Árpádia III. 112. Cron. Fuchsio II. 173. Gál ugyanott. Végzetek Donáth gyüjt. és Mike Art. Diet. III. 665.
10-szer ugyanez év oct. 10–20. ismét országgyülés van Radnóthon, melyről Nagy László a Portára, Macskási Boldizsár Bécsbe küldetett*;
Törvényczikkek Mike Art. Diet. III. 667.
11-szer 1687. jul. 26–aug. 14-ig. Ezen gyülésről küldetett ki Haller János, Bethlen Elek, Bánfi György, Frank Bálint tanácsosokkal és sok másokkal, hogy a székely-udvarhelyi reformátusok és katholikusoknak templom feletti viszályát elintézzék*. Ugyanezen országgyülés 65 frt kapuszám szerinti adót szavazott meg, s kimondá a táborba szállást, hidak és utak jó rendbe hozatalát*;
Kemény Józs. Suppl. dipl. Tran. XI. 103.
Törvényczikk. Donáth gyüjt., eredetije a szebeni superint. levélt., közölve Mike Art. Diet. III. 1003. Gál L. ugyanott 27. lap.
12-szer 1688. sept. 27–oct. 8-ig, melyen a dohányzás ellen korábban hozott szigorú büntetések megujittattak, s 200 frt büntetés róvatott az oly földesurra, ki jobbágyát a dohányzásért meg nem fenyiti*;
Kosa Zsigm. De public. part. Trans. administ. etc. és Mike Art. Diet. III. 1079. Megvolt a törvénycz. Halmágyi Ist. gyüjt.
13-szor ugyanez év nov. 3–8, melyről petki Nagy Pált emlékirattal küldötték a bécsi udvarhoz* és a melyen a tábor számára minden kaputól 5 köböl zab rendeltetett;
Teleki-könyvtár Vásárhelyt, közli Mike Art. Diet. 1087. Vonatkozás Gál „országgyülési végzések“ 133. lap és Benkő József „de Domitiis“ czímű munkájában.
14-szer 1689. jul. 15–aug. 5-ig, mikor a gyülésen jelen levő Apafi az ugyanazon év jul. 25-én kiadott confirmationalisával az ujonnan választott unitárius püspököt Bedő Pált hivatalában megerősiti*; végre
A megerősitő okmány egész terj. közölve van uzoni Fosztó Hist. eccl. Unitar. Trans. II. k. 619–621. lap, kéziratban Jakab Eleknél Kolozsvártt. Az ezen országgyülésen hozott törvényczikkek eredetiben gr. Rhédei levélt., közli Mike Art. Diet. III. 1115. Gál László az erd. Diet. végz. nyomdokai 28. lap.
15-ször 1690-ben I. Apafi halálát követőleg jun. 17–jul. 1-ig Radnóthon gyült össze az igazgató tanács, és ez év jul. 17-én, midőn a Porta által felkaftányozott, s Erdély fejedelmének kijelölt Tököli Imre ez ország trónjának elfoglalása, de még inkább hazája felszabaditására haddal indult Erdély felé. A fenyegető hirek következtében Heisler átiratára az igazgató tanács (status consilium) Radnóthra jul. 17-re országgyülést hirdetett, melyben elhatároztatott, hogy az igazgató tanács egy része állandólag Radnóthon maradjon a fejedelem (II. Apafi) mellett; hogy a bodzai szoros megerősittessék; hogy Fehérvárra 5000 köböl gabona szállittassék; s végre, hogy az ország Gyulafi László vezénylete alatt felüljön*.
Törvénycz. Mike Art. Diet. III. 1161.
Ez volt Erdélynek, mint fejedelemségnek, utolsó országgyülése; mert Tököli ujból kiszorittatván, a bécsi kormány, mely Tököli beütése által percznyire jogtisztelővé vált volt, s az annak hatása alatt kiadott leopoldi kötlevélben II. Apafi fejedelemségét s az ország önállóságát is biztositá, a vész elvonultával csakhamar visszatért a jogtiprásnak és szószegésnek hagyományos politikájára. Apafi, fejedelemség helyett, tisztességes börtönt s gyanús halált nyert, Erdély pedig beolvasztatott.
Radnóth, mely utolsó székhelye s végső menhelye volt az erdélyi fejedelemségnek, e percztől fogva letünt az események szinteréről; s még csak egyszer az 1848 szabadság korszakában szerepel némileg ujból, a mennyiben Radnóthnál vivták a székelyek legelső csatájukat a felkelt oláhok ellen, még pedig a megmérközött erők aránytalanságát tekintve, a legbámulatosabb győzelemmel; de beszéljenek a tények. A hogy a generalcommando által felbujtogatott és felfegyverzett oláhok a vármegyéken elkezdék később gyászossá vált mozgalmaikat, a hogy a gyilkoltatni kezdett vármegyei nemesség segélykiáltása elhangzott, a székelyek Berzenczey László felszólitására azonnal egybesereglettek az emlékszentesitett agyagfalvi térre, hogy testvéreik megmentésére siessenek. A belszékelyföld nemes lelkesedése elhatott a távol Aranyosszékre is, s bár e szék körül is fenyegető állást foglaltak az oláhok, lelkes és szabadságszerető lakói még sem akartak képviseletlen maradni a székely nemzeti-gyülésen; azért a mint Berzenczey küldöttei Szentgyörgyi József Kossuth-huszárhadnagy, Urházi György és Jakab Elek megérkeztek, a nép a legnagyobb lelkesedéssel fogadta, s mivel ugy a rendes huszár század, mint a már megalakult aranyosszéki nemzetőrök egy Enyed felé nyomuló oláh tábor szemmeltartására rendeltettek, nem vehettek részt, miként előbb tervezték, tömegesen a nemzeti gyülésben, hanem minden katona helységből (kik a határőri székely huszár ezredbe voltak sorozva) két-két követet választottak, kikhez a szék részéről megválasztott polgári egyének küldöttsége is csatlakozott*. Október 13-án Gerenden gyültek egybe, s az egerbegyi és gyéresi székely huszárok küldötteivel egyesülve, szekereken indult el a Szentgyörgyi József vezénylete alatt elől szintén szekéren haladó 5 Kossuth-huszár által megelőzött menet. Kutyfalva volt éji állomásuk, honnan az éber gondviselés csodás őrködése folytán Szentgyörgyi inditványára éjfél felé elindultak. Radnóthon nagy zsibongás volt, s midőn a falu alá értek, egy tribun előlovagolva tudtokra adta, hogy ők b. Puchner rendeletéből vannak ott a fegyvert beszedni; mire Szentgyörgyi, mint a küldöttség vezetője, felszólitá, hogy legyenek nyugton, mert különben mint utonállókkal fog velök elbánni. Erre az oláhok csordái mindenfelől „pringyeczil” (fogjátok meg) orditással rohanták meg a szekereket. Csak az öt Kossuth-huszár és néhány aranyos-széki nemzetőr – legfelebb 12 egyén – volt fegyverrel ellátva, tehát harczképes, ezekkel intézett rohamot Szentgyörgyi az oláhok nagy tömegére, kik itt is, mint mindenütt, gyáván szétszaladtak. De csakhamar felgyultak mindenfelé a lármafák, a harangok félreverettek, mire Csapó felől szembe, Ó-Kocsárd felöl oldalról nagy tömegbe bontakoztak ki a fegyveres oláh gräniczerek által vezetett oláh csapatok. A helyzet ez által nagyon veszélyessé vált, mit nem kevéssé nevelt a küldöttség öregebb tagjainak ijedezése, a szekeresek ide-oda kanyargása által előidézett zavar; de a 12 fegyveres hős ekkor is bátran megállta helyét, s átlátva, hogy itt vagy győzni, vagy meghalni kell, bámulatos hősiességgel vágtak be az oláhok tömör sorai közé, s azok egy részét a Marosnak, más részét a Radnóth melletti mocsároknak szoritották. Ezalatt Szilágyi kocsija feldőlt, mi a gyors továbbvonulást megakadályozta és a harczot meghosszabitotta. Három óráig tartott azon bámulatos küzdelem, melyben 12 elszánt hős* harczolt ezrek ellen mindig győzelmesen, melyben a hármassával feloszlott védők előtt eszeveszetten szaladtak a csak távolról lövöldöző és igy lövéseikkel mi kárt sem tevő oláhok*. Ekkor a menet a hátulmaradt 12 harczos fedezete alatt elindult Csapó felé, hol egybeszedvén magokat, s darabig a hiányzó két tagra* várva elindultak. Még egy ideig kisérték kiabálásaikkal az oláhok, de a hogy a fedezet feléjek robogott, azonnal visszaszaladtak, s igy minden komolyabb baj nélkül reggel 8 órakor megérkeztek Vásárhelyre*, résztvettek ekként az agyagfalvi gyülésen, hol az eset elbeszélése igen nagyban befolyt arra, hogy a székelység a rögtöni táborba szállást elhatározta.
Ennek tagjai voltak: Szilágyi orvostudor, Csegezi Tamás és Ferencz, Fodor Gábor, Nagy Gábor, Balla, Zudor Károly, Bodola Mihály s sok mások.
Huszárok gyalog, kik csak pisztolylyal és karddal voltak felfegyverkezve.
Kik közül többen maradtak halva a csatatéren.
Nagy Gábor és Bodola Mihály a zavarban hátramaradtak, de ezek, valamint a Kutyfalván szekerük igazitása miatt hátramaradt gyéresiek is, az éj sötététől segittetve, szerencsésen megérkeztek Vásárhelyre.
L. Urházi tudósitását az „Erd. Hiradó“-ban.
A hol a 12 hős ezen Ariostó tollára méltó harczot az éj homályában vívta, ott nem sokára még fényesebb győzelmeket arattak a székely fegyverek, mert itten a Csapó és Radnóth közti téren verték szét okt. 24-én a Vajáról leindult marosszéki nemzetőrök az oláhoknak azon nagy táborát*, mely az aranyosszéki küldöttséget megtámadta és megsemmisiteni tervelte volt.
A mint azt e munka IV. kötete 165. lapján már előadtam.
Ime rapsodisticus képe ama történeteknek, melyeknek szelleme most is ott borong az ódon kastély felett. Egyes darabok csupán ama tükörből, melyben egykor a dicsőség sugarai verődtek vissza; de széttörött, rommá lett: s ma nem képes többé egyébre, mint visszaadni az emlékezetnek kegyeletes könycseppjeit! De a hely, hol egykor döntő csaták vivattak karddal és szóval, költői lelkesedéssel szeretett Erdélyünk felett; a kastély, hol független szabad fejedelmek uralkodtak annyi bölcsességgel és hősiességgel, hogy dicsőségünkből még napjainknak is jut: ha mindezek értékkel birnak a vizsgálódni szerető előtt; tán nem lesz felesleges, ha épitészeti szempontból igy vázlatát nyujtjuk ama lakosztályoknak, melyek csarnokai voltak és sirjává lettek az erdélyi fejedelemségnek.
A képünkben előtüntetett radnóthi kastély a helység keleti végénél, a Maros balpartján igen regényesen fekszik. A jelenlegi kastély egészen az, a mely Rákóczi György által épittetett; de hogy Radnóthon már ezt megelőzőleg volt egy hatalmas várkastély, melyet a 16. század közepe táján Bogáthi Jánosné (Bánffi Magdolna) kiujitott, védművekkel s fegyverzettel ellátott, s mely gyakran vár (arx, castrum) néven is szerepelt, azt már fennebb látók, sőt Bombardus egy Radnóthon Bethlen Gábor által épitett várról is emlékezik. Az első várkastély, mely valószinüleg egy római castrum helyére volt építve, s melyet a Bogáthiak, Kendiek és Kornisok laktak: vagy az idő romboló hatalma által, vagy talán harczok dúlásai miatt is megsemmisülvén nem lehetetlen, hogy azt Bethlen Gábor kiigazittatta, de ez is elpusztult; igy épitette aztán a korábbiak helyére, s valószinüleg annak anyagából, II. Rákóczi György a 17. század közepén a jelenleg is teljes épségben meglevő kastélyt, melyen a fejedelmi épitkezésnek előre feltételezhető nagyszerüségét ma alig találhatjuk fel, miután e kastélynál terjedelmesebbet és díszesebbet akárhányat találhatunk hazánkban. Gondolatunk szerint ez onnan van, mert e kastély a renaisance styl hanyatlása korából származik, midőn a díszitményezések már nélkülözték a classikai idomoknak corectségét, sőt túlterheltségükkel és modortalanságukkal inkább gúnyképeivé váltal az utánozni czélzott egyszerüen szép görög épitészeti idomoknak. Különben is a magán, vagy a polgári épitészetnek tere nagyon korlátolt volt mindig, s az épitészeti idomok kifejlesztést e téren ritkán nyerhettek; legfölebb egyes középületeknél látjuk azt teljes pompájában érvényre emelkedni; s éppen azért, mert a radnóthi kastély ily középület volt, méltán várhattunk volna többet, mint a mennyit mutat. E kastély emeletes, négyszög épület, melynek szögleteihez egész testükkel kiszökellő négyszög bástyák vannak támasztva. Az egész épület hossza – a bástyákkal együtt – 69 lépés (északi és déli oldala), szélessége 62 lépés. Bejárata kettő volt: egyik a déli oldalon, hol köríves válívekkel ellátott előtornáczozat fut ez oldal egész hosszában végig. Ez azonban csak hátulsó mellék bejárat volt; mert a főbejárat a kastélynak északra (a Marosra) néző homlokzatánál volt alkalmazva. Itt két egymás fölibe helyezett kaput* találunk. Az alsó kapu a kastély udvarára vezetett; a felsőn pedig az emeletbe lehetett feljutni. Az alsó kapu jelenleg is használatban van: egy renaisance stylben diszitett, köríves nyilatu ajtó az, melynek kiszökellő tető-párkányzatába ezen felirat van bevésve:
Mindkettő csak gyalog-bejárat volt, mert a kastélynak különben is szűk belső udvarára kocsival nem lehetett bemenni.
„Geor. Rakoczi D. G. Princ Tran. R. H. Do. S. C.” (Regni Hungariae Dominus Siculorum Comes.)
Az ajót-nyilat felett pedig kiemelt kőtáblácskára ez van vésve:
„Avgvstinus Serena Architectvs venetvs opera regit.”
Ezen alsó kapu mellett kétfelől volt felvezetve azon kettős főlépcsőzet, mely ma eltünt ugyan; de megmaradt a most ürbe nyiló felső kapu és megvannak azon díszes gyámkövek (consolen), melyeken a felső kapu előtti diszerkély nyugodott, hová a két felől rézsút emelkedő lépcsőzet vezetett. És ha ezen feltehetőleg igen díszes alakitásu lépcsőzet és disz-erkélyt ide képzeljük: akkor a kastélynak ez oldala igen jól nézhetett ki.
A kastély beludvara 28 lépés hosszu; 17 lépés széles. Közepén kút volt, mely betöltetett. Az épülettest legdíszesebb része a déli oldal volt, melyet ugy kivül, mint belül válíves folyosó övezett*. Itt volt az országgyülési terem, mely most gabonaraktárrá levén átalakitva, egerek lakmároznak ott, hol egykor a honatyák tanácskoztak.
A díszes arkádok most be vannak falazva, s a falba illesztett kis ablakokon át nyer világitást a hosszúkás nagy terem.
Az épület keleti (most egyedül lakott) szárnyába vezetett (most befalazott) igen diszes kerekű ajtó szintén renaisance stylben van ékitve. Szélesen kiszökellő tető-párkányzatán e két hexameter van bevésve:
„Si Devs elingves facaret quandogve bilingves
Vno gvippe Die fierent centvm Zachariae.”
Vno gvippe Die fierent centvm Zachariae.”
Egyáltalában, e kastély minden ajtaja és ablaka, még a küloldalra nézők is, diszes kőkeretbe vannak foglalva, s bár egyenes zárodásuak, de az ily alakitás ridegsége az által van elháritva, hogy föléjük dús tagozatú csúcsmű, vagy jobban mondva, a renaissance-styl szokásos gúla-csúcs-tetőzete van helyezve. Az egész épület, még a bástyák is, faragott kő-burkolattal vannak ellátva. Az ablakok nagysága, a falakon a lőrések teljes hiánya, sőt azoknak még a bástyákon való igen kevés számban való előfordulása is mind arra mutat: hogy e kastély épitésénél inkább a kényelem, mint a védképességre volt figyelem forditva, s hogy e kastély nem annyira önmaga volt erőd, mint erőddé lett külső védművei által, melyeket a Marosból vizzel tölthető mély széles árkok környeztek és tettek bajosan megközelithetővé. Ezen külső védművekre találunk vonatkozást Csereynél is, ki az állitja, hogy Barcsai elfogatása a radnóthi külső kastélyban történt. A külső védművek és sánczok ma már eltüntek, s egykori lételükről csak a hagyományok beszélnek.
Rákóczi kastélyánál jóval erősebb volt a helyén feküdt korábbi várkastély, melyet a Marosnak két ága, s ennek vészes mocsárai öveztek körül; mert hogy Radnóth kastélya egykor szigeten feküdt, azt a talajnak figyelmesebb vizsgálatánál még most is könnyen fel lehet ismerni. Ugyanis, a kastély nyugati, déli és keleti oldalán még most is látszik a nádas által teljesen benőtt ágy, hol a Marosnak, vagy legalább egy tekintélyes ágának okvetetlenül folynia kellett.
A helység maga a kastélytól nyugatra fekszik. Hogy az a fejedelmi korban nemcsak tekintélyesebb község, hanem hogy város is volt, azt már fennebb érintők; bár arra, hogy várossá mikor és melyik fejedelem által emeltetett, biztos adataink nincsenek. De mivel 1596-ban fordul elő legelőször mint város: igen valószinünek tetszik, hogy azt azzá Báthori Zsigmond tette, ugy valószinű az is, hogy vásárjogot is ezen fejedelemtől nyert, mely elévülvén, csakis a mult században ujittatott fel*, melyhez ujabb időben nyert* hetivásárok is járulván, Radnóth ujból kezd elsülyedéséből kiemelkedve, azon hivatása felé törekedni, hogy e vidék kereskedelmi központjává s annyira szükséges városává nője ki magát. Már is piaczán több bolt és áru-raktár van; vásárai már is nagyon keresettek, van póstahivatal s elég kényelmes vendéglői; mik központi fekvésével kezetfogva, gyors emelkedését fogják eszközölni.
Négy országos sokadalmát 1804-ben nyerte jan. 18 (ez 9-én tartatik), márcz. 12., julius 2. és november 4. napjára.
Hétfőnapi hetivásárait a Bach-rendszer alatt nyerte, mikor itten egy kerületi főnök székelt.
Lakosai régen mind magyarok és reformátusok voltak; azok voltak a kastély urai is gr. Bethlen Gábor korlátnokig, ki leginkább azért kapta Mária Teréziától a radnóthi s más uradalmakat, mert katholikussá lett, s azzá lévén, radnóthi jobbágyai közt is prozelitákat csinált*, kik a hogy elhagyták a magyar vallást, lassanként elhagyták nemzetiségüket is; ezért van Radnóthnak ma vegyes népessége, mely között csak 600 magyar (református) lelket találunk.
Kiknek számára a kastélyban csinált imaházat, mely hivek nélkül ma is megvan egy szerzetessel, ki az ő alapitványából kapja csekély fizetését.
Radnóth ugyan városi fényes állásából lehanyatlott; de azért fenmaradt a régi dicsteljesebb korból egy mult nagyságáról regélő emléképülete, a reformátusoknak ódon temploma, mely a késő gótkornak egyik figyelmet érdemlő műalkotása. E templomnak a szokásos községi egyházakat túlszárnyaló terjedelméről leginkább mértékarányai nyujtanak fogalmat, melyek következők:
| Szentély hossza | 12 lépés |
| Hajó hossza | 22 lépés |
| Szentély szélesség | 8 lépés |
| Hajó szélesség | 10 lépés |
Épitészetének érdeméről több fenmaradt műidom kezeskedik; ilyen polygon záródású szentélyének boltivezete, melynek kajácsosan tagozott gerinczei és hevederei kehely idomú gyámkövekre (consolen) vannak levezetve. Egyik zárkövén (Schlusstein) székely czímer van (nap és hold), mely hogy miként került oda, kimagyarázhatatlan.
Tudjuk, hogy a gót egyházaknál a kapuzatok felékitésére volt a főfigyelem forditva, s hogy azon kor épitészei oda törekedtek, hogy a kapuk mintegy előképét nyujtsák az egész épület épitészeti érdemének; mintegy kinyomatát adják az egész modorának elannyira, hogy a kapuzatok régészeti észlelése legdöntőbb adatot nyujtja egy régi egyház korának meghatározásához. Ezen esetet azonban nem találjuk Radnóth egyházánál; mert annak ugy nyugati fő, mint déli mellékkapuzata egyenes zárodásuvá idomittatott át. Hanem megmaradtak ablakai* és pedig a szentély záródásán lévőnek kivételével*, megmaradt teljes épségben ezen ablakoknak dús alakitású dísz-művezete (Masswerk) is, mely a kettős csúcsiv fölé helyezett három és négyszögnek különböző módositásával van alakitva. Ezen dísz-művezetnek kőfoglalványa főleg kivülről igen szépen van tagozva; de a külső díszitésre való hajlamot feltaláljuk az ablak-bélleteknél (Gewände) is; mert mig ezek belülről csak kajácsosan tágulnak, akkor kivülről két horony közti hengerpálczával vannak tagozva. Még felemlitendő a hoszszentély déli oldalába kivájva alkalmazott köríves zárodású papi szék (Chorsthul). Leginkább azonban a csúcsíves diadalív, melynek tetőzáródásánál két angyalfő domborműve s hajóra néző kajácsos leszelésén felirat mutatkozott, mit a vastag mészkéreg alól kiszabaditván, örömmel fedeztem fel a minuskel számjegyekkel bevésett 1486 évszámot, mi e templomnak modora által is igazolt épitési korát jelöli; kétségtelenné tevén, hogy e templom a nagy Mátyás király korszakának egyik emléképülete.
Összesen négy ablak van, egy a szentélyzáródáson, egy a hoszszentély déli oldalán és kettő a hajó ugyanezen oldalán.
Melynek díszművezete kitördeltetett.
A templom szentélye alatt levő sirbolt most el van zárva; a szentélyből leszolgáló bejáratánál azonban emlékkő van, melynek elkopott feliratából csak ennyit lehet kiolvasni:
„Anno Domini 1551. 26 octob. Obiit Generosa D. Clara Bogáthi conjux Gen. Domi, Antonii de Kendi” – – –*.
A mi azután következett, készakarva ki van vésve. E sirkő arra mutatna, hogy a sirbolt a Bogáthiak és Kendiek temetkezőhelye volt.
A templom keritésében is van néhány régi sirkő. Egyik Peres Ferenczné* ilyei Séra Annáé, ki 1634-ben halt el; másik Tiszt. Bánfi-Hunyadi Istváné*, ki 1647-ben halt el.
Peres Ferencz 1610–12-ben volt radnóthi ref. lelkész.
Bánfihunyadi Ist. 1640–47-ig.
A szentély diagonál oldaltámjába szintén régi sirkő van befalazva, melynek elkopott feliratából csak ennyi vehető ki:
„Hic jacet Gaspar. Tordai qui obiit a morte madie Anno” – – –*.
Az évszám hiányzik, hanem miután a felirat egyszerü latin betükkel van kivive, alig valószinü, hogy az a templomnál régibb lenne, és igy az nem a templom épitésekor, hanem később az oldaltám kiigazitásakor falaztathatott oda.
A régi templommal régi harang is volt, melyet azonban 1848-ban ágyuanyagnak szolgáltattak be.
A reform. egyházközség szent edényei közt egy ezüst pohár érdemel felemlitést, melyet Nyirő György ajándékozott 1709-ben. Ennek fenekén egy érem van; belső felén a Jaffa kapuját hátán vivő Sámson domborművével, körirata a következő: „Simson frangit portas et hostes at chrvs Tartara.” Külső lapján az oroszlánt szétszaggató Sámson, körirva: „Sameon zervsst ein jungen löwen Jud. IV.”
Ezen kivül egy keresztelő kanna, melyet Belle Ferencz 1674-ben ajándékozott.
Nevezetes még Radnóth temploma arról is, hogy ottan tartatott 1621-ben az unitáriusoknak Radeczky Bálint püspökök által elnökölt egyik nevezetesebb zsinatja; mikor Radnóth lakói mind unitáriusok voltak, de Rákóczi Péchi notájával nemcsak ennek kastélyát, hanem az unitáriusok templomát is confiscálta, ugy lett a templom református egyházzá, s a hivek is helvét hitüekké*. De nem csak az unitáriusok, hanem utódaik is tartottak e templomban egyházi gyülést, mert 1673. jun. 15-én itt jött össze azon nevezetes református zsinat, melyen a Kokzeus tanainak hirdetéseért és Kartesius bölcselmének tanitásáért vádolt Dési Márton, Pataki István és Tsernátoni Pál felmentettek*. A reformátusok egy második zsinatot 1803-ban tartottak Radnóthon*.
Uzoni F. István Hist. Eccl. unitariorum in Trans. II. 485. lap.
Lásd Bod Péter „Az erd. ref. püspökök Hist.“ 100–102. lapjain.
Erd. ref. zsinatok, lásd „Erd. ref. anyaszentegyh. névkönyvét“ 1866 évről.
A reformátusok templomával átellenben van egy régi udvarház, hol gr. Bethlen Gábor korlátnok idejében a jézsuiták székeltek rövid ideig.
Radnóthnál két mellékvölgy torkollik a Maros terére. A balpartilag beszakadó Sályi patak völgye, melyben Sályi és Déég nevű igénytelen oláh falucskák feküsznek és a Radnóthon alóli már emlitett Ripánál nyiló Lekencze patak völgye. Ez utóbbi messze benyomul a Mezőség kietlen tájaira, legfelső részében számos Tordavármegyéhez, közepén több, e munka IV. kötetében ismertetett, marosszéki falu fekszik, alsó felében találjuk M.-Lekenczét, Nagy- és Kis-Iklandot, Kapust és mellékvölgyeiben Urajt és Mező-Bodont. Mellőzve itt a többit, csakis az utóbbi, szintén Tordavármegyéhez sorozott, 5 falura szoritkozom, ezek négyével hamar készen leszünk, mert azok nyomorult kis oláh helységek, melyek mi nevezetest sem mutatnak fel. A vidék, hol feküsznek, kopár, kietlen, legfelebb az ott levő tavak lánczolata ad némi festőiséget. Azonban kivételt kell tennünk az 5-ik falura Mező-Bodonra nézve, mely valódi oázt alkot e kietlen pusztaságban, mi az által indokolható, mert ezen – a fővölgy legigénytelenebb mellékvölgyében – elrejtett falut magyarok lakják. Azért bár mennyire elszigetelt legyen is, felkeressük életre való fajunknak e szép gyarmatát, s azzal és multjával annyival inkább foglalkozunk, mert e falu történelme szorosan kapcsolatos a többi szomszédos falukéval is, s igy ezét tárgyalva, amazokét is ismertetjük. A miként Bodon most is a Mezőség ezen részének legszebb és legérdekesebb helysége, ugy annak multja is távol korra felvihatő, a mennyiben lételéről, sőt magyar voltáról is 1332-ig felható adatunk van, mely évben Budun néven mint önálló katholikus egyházközség, tehát magyar lakosságu falu fordul elő*.
A pápai dézmák regestruma 722. lapján igy: „Paulus sac. de Budun solvit 22 denarios.“
1481-ben Mátyás király a szentgyörgyi Medgyes Balázs notájával koronára szállott Bodont, Dátost, Iklandot, Lekenczeteőt (igy), Kapust és Keménytelket Báthori István erdélyi vajdának adományozza*. Következő
Kemény Józs. App. dipl. Trans. VII. 79.
1482-ben ugyanazon helységekben Gyalakuti János nyer Mátyás királytól birtokrészeket*.
Ugyanott 85.
1487-ben Bodont, Dátost, Lekenczét számtalan más torda- és kolozsvármegyei faluval Mátyás király Bécsből nov. 11. somkereki Erdélyi Miklós leányainak adományozza, s azokba a kolozsmonostori convent által statualtatja is*.
Ered. kolozsm. conv. levélt. X. 286. XVIII. 303. közli Kemény Józs. App. dipl. Trans. VII. 143.
1501-ben Bodonon, Iklandon és Keméntelkén Bethlen Miklós györgyfalvi Henke Kristóftól vesz jószágot*.
Lásd Kemény Józs. App. dipl. Tr. VIII. 21.
1507-ben Bodon, Dátos, Ikland, Lekencze, s több szomszédos falu nádasdi Ungor János kihaltával Zob Mihályra száll*.
Ugyanott VIII. 87.
1513-ban febr. 10-én Ulászló Bodont, Iklandot, Kapust, Keméntelket, Gerebenest, Szengyelt és Szakált, melyeket régen dengelegi Pongrácz János birt volt, hederfáji Barlabasi Lenárd és cses-ztei Barlabasi János és utódainak adományozza*.
Eredetije kolozsm. conv. levélt., közli Kemény App. dipl. Trans. VIII. 166.
1535-ben jan. 10-én János király Váradról kiadott uj adománylevelével madarasi Bernáld Balázst beiktatja az addig is birt Bodon, Dátos, Kapus, s számtalan más faluk birtokába*.
Ugyanott IX. 204.
1539. máj. 15-én Balassa Imre alvajdának Almás várából kiadott uj adománylevele nyomán a kolozsmonostori convent beiktatja Bodon, Dátos, Ikland, Kapus, Keméntelke, s némely más falukba alsó-csernátoni Domokos Mihályt fiaival János, István és Domokossal, valamint szentkirályi Thamási Istvánt*.
A beiktatás Bogáthi János ellenmondásával történt meg. Nevezett alvajdának ez év sept. 21-én ugyan Almás várából kiadott ujabb rendeletére, azon indokon, hogy Bogáthi ellenmondását mi okmánynyal sem tudta támogatni. Lásd Kemény App. dipl. Tr. X. 44, 51.
1553. febr. 6-án Báthori Endre Ferdinánd erdélyi vajdája Szamosujvárról, Bodont és Iklandot Zelemiri Miklós czigányok vajdájának, zeykfalvi Polyák Ferencznek és Sebesi Pálnak adományozza*, ugyan ez év aug. 10-én Dobó István és Kendi Ferencz vajdák a Thamási László és Lajos kihaltával koronára szállt Bodont, Iklandot, Kapust, Urajt és Sóspatakot koronkai Mihályfi Tamásnak adományozzák*.
Eredetije kolozsm. conv. levélt., közli Kemény App. dipl. Trans. VIII. 166.
Kemény Józs. App. dipl. Tr. X. 184.
1607-ben nov. 28-án Rákóczi Zsigmond Kolozsvárról kiadott uj adománylevelével szenyeri Telegdi Mártonnak a dátosi „Hajós rész” nevű jószágot mindkét nemre adományozza*, mig Bodont ugyanez évben Bogáthi Menyhért kihaltával Petki János korlátnokának adományozza Rákóczi Zsigmond*, később Béldi Pál birta, kinek notájával Bethlen Gergely és Farkas nyerte el*.
Fehérvári kápt. Lib. Reg. Sig. Rákóczi III. 611.
Kemény Józs. App. dipl. Tr. XV. 124.
Cserey Mihály Hist. Ujabb Nemz. könyvt. I. évf. 102. lap.
Az Apafiak korában Bodon szintén játszott némi szerepet, ugyanis itten tartatott 1694-ben a Bethlen Gábor leányát nőül vett Kendeffi Gáspár azon fényes menyegzője, melyen Erdély czimzetes fejedelme II. Apafi Mihály, a kormányzó Bánfi György és Erdély főnemessége jelen volt. A fényes vendégseregnek hazafiasabb részét kellemetlenül hatotta meg azon nem is álmodott eset, midőn távozásukkor a fejedelemnek Bethlen Gergely kisebbik leányával való lakadalmára maraszták meg. Ezen házasságot Bánfi György titokban főzte ki, félvén attól, hogy a már felnőtt fejedelem az ügyek élére állván, őt a nagyon is jövedelmező gubernátorságtól elüti. Ezzel megtartá maga számára a kormányzóságot, és annak nagy anyagi hasznait, de eltemette az erdélyi fejedelemséget, mert a császár a hire nélkül kötött házasságért nagyon megharagudott, kijátszodva látván az által azon tervét, mely szerint Apafival valamelyik leányát, vagy rokonát elvétetvén, meghagyja Erdélynek a diploma (leopoldi kötlevél) által is biztositott trónján. Haragja annyira ment, hogy Apafit csaknem katonai karhatalommal Bécsbe vitetve, ott tiszteséges fogságba tartotta, hol nem sokára nagyon gyanús halál vetett véget a fiatal fejedelem életének*. A Bodonba elkezdett mézes hetekre, csakhamar bekövetkeztek a keserűség napjai, melyeket diplomaticus cselszövények által kifőzött méreg tett Apafira és az önállóságától fosztott Erdélyre nézve végzetteljessé, mert az erőszakosan eloltott fiatal élettel együtt, eltemettetett Erdélynek függetlensége is.
Lásd Cserey Mih. Hist. Uj nemzeti könyvt. I. 236, 237. lap és Bethlen Miklós önéletleirását.
Mező-Bodonról származott a hires Bodoni család, melyből Báthori Zsigmond idejében Bodoni István országos szerepet vitt. Apafi alatt Bodoni Gergely tünt fel ennek Zsigmond fiában.
1725-ben halt ki ezen család, s ugy ment ezen család bodoni s számos más jószága a Korda és Kemény családra*.
Lásd Benkő Józs. Spec. Trans. cott. Torda.
Mező-Bodon különben egyik Nagy-Iklandnál beszakadó mellékvölgy fejében egy kies hegykebelben fekszik. E hegykebelt köröskörül lomberdők és szőlőültetvények koszoruja ékiti; a falu között is mindenütt gyümölcsösek és ákáczsorok díszlenek, s éppen ez teszi e falut a fátlan Mezőség közepette oly meglepően széppé és kiessé.
Bodon 600 lelket meghaladó magyar lakossága protestáns valláson van, régen a Maros mellett fekvő Dátosnak* volt leányközsége, attól 1675-ben vált el, s lett önálló egyházközséggé. A reformátusok ódon temploma egy dombtetőn igen szépen fekszik, az – mi a kőszegény Mezőségen ritka eset – nem csak erős kő, hanem régi épület is, a mennyiben csinos veszszőművel ékitett s átszelt lóherivvel alakult két kapuzata, valamint csúcsíves diadalíve és oldaltámos szentélyének sokszögzáródása annak késő gótkorban (XV. század) való épültére útal. – Ugy látszik azonban, hogy a kereszténység ezen emléképülete régibb pogány épitkezések felett emelkedett, sőt ugy látszik, hogy a rómaiak ezen rejtett völgybe is behatoltak volt, mert a gyakran felmerülő római érmek mellett a templomdombból, egy római sirkő is került ki, mely a volt Bethlen udvarház falába rakatott be, s melynek nagyon elkopott feliratából ennyi lehet kivenni:
Melyet akkor szintén prot. magyarok laktak.
D. M.
C. VALER. SEPTI
MIO VIRG. LEG
V MAC… P C
VIXIT ANN LVIII
ARTEM… IVL CoN
IVX E. HERES PIO
VIRGINIO BENE
DE.SE. MERIToP
C. VALER. SEPTI
MIO VIRG. LEG
V MAC… P C
VIXIT ANN LVIII
ARTEM… IVL CoN
IVX E. HERES PIO
VIRGINIO BENE
DE.SE. MERIToP
vagyis Dis manibus Cajo Valerio Septimio Virginio Legionis V macedonicae Piae constantis. vixit annis 58 Artemia (vagy Artemisia) Julia conjux et heres pio Virginio bene de. se. merito posuit*.
Torma Károly szives felfejtése szerint.
A Lekencze völgye, melynek legtekintélyesebb része ugy is Marosszékhez tartozik, már földrajzi fekvésénél fogva is arra van hivatva, hogy észak-nyugaton Marosszék határát alkossa, s hogy mind az, mi ezen fővölgy és annak mellékvölgyeiben fekszik, valamint a Maros terének Kutyfalváig lenyuló része is, Marosszékbe kebeleztessék. Ezen természet által jelölt határra hazánknak egy ujabb felosztása alkalmával kétségtelenül figyelmet fog forditani a törvényhozás, s nem hiszem, hogy a jövő teendőjének e leirásomban való megelőzése által hibát követtem volna el.
