Gazdaságfejlesztés
Gazdaságfejlesztés
A régió tradicionális ipara leértékelődött, válságba került. A modern ipar kialakulásának még csak csírái jelentek meg, azok sem a hagyományos alapokon. A régió ipari válságtérségei nem helyezhetők a korábbi bázison új, konszolidált növekedési pályára.
A korábbi egyoldalú iparszerkezetből fakadó negatív következmények miatt nem célszerű a vegyipar egyoldalú fejlesztése a régióban, mert az távlatilag az új strukturális válság alapjait vetné meg.
Az iparfejlesztés távlati iránya a diverzifikált, több lábon álló, a gazdasági struktúraváltást túlélt nagyüzemek mellett a középüzemeken nyugvó iparszerkezet kialakítása lehet.
A fémipari alkatrészgyártás modernizálása és a könnyűipar rekonstrukciós jellegű fejlesztése lehet az első lépés a nemzetközi munkamegosztásba való intenzív bekapcsolódásához. Ezzel párhuzamosan a miskolci egyetem szellemi kapacitásainak integrálásával meg kell kezdeni a nemzetközileg versenyképes többágú termékstruktúra kialakítását.
Az észak-magyarországi acélipar kezelése továbbra is kiemelt kormányzati intézkedést igényel. A cél elsősorban a hazai piacra termelő kapacitás létrehozása a jelenlegi műszaki, technikai adottságok felhasználásával. Fontos a termékszerkezet átalakítása, a feldolgozottabb és értékesebb termékek arányának növelése. Elengedhetetlen a korszerű minőségbiztosító rendszerek kialakítása.
Fejlesztésre javasolt ipari tevékenységek a térség adottságai alapján a következők:
– a járműiparhoz kapcsolódó beszállítói hálózat kiépítése az alkatrészgyártásban, összeszerelésben, jármű-elektronikában;
– a modernizálódó agrárgazdaságra épülő, a műveléshez, a mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó mezőgazdasági- és élelmiszer-ipari gépgyártás;
– gyógyászati rendszerek, berendezések, orvosi műszerek gyártása;
– műanyag-alapanyag gyártása és feldolgozása;
– fafeldolgozás, faipar, bútoripar;
– környezetvédelmi berendezések, mérőműszerek gyártása.
Az agrárgazdaság tekintetében a régió az egyik legsokoldalúbb lehetőségekkel bíró térsége az országnak. Déli területei az Alföldhöz tartoznak, s ezek a versenyképes búza- és kukoricatermelés kialakult térségei. A hegylábfelszínek a történelmi borvidékek hordozói. A dombsági területek a gyümölcstermelés, a középhegység az erdőgazdálkodás és vadgazdálkodás potenciális üzemi tájaiként fogalmazhatóak meg. Ezekre az adottságokra épülő, a piacgazdasági korlátokat és lehetőségeket figyelembe vevő fejlesztések erősíthetik meg a régió gazdaságán belül a mezőgazdaság szerepét, biztosítva a korszerű mezőgazdaság igényeinek megfelelő foglalkoztatotti létszámot.
Az agrárgazdaság jövőjének egyik alapkérdése az, hogy az agrárgazdaság integrációs pályái a térségen belül avagy azon kívül alakulnak-e ki. Területen belüli szemléleti és mentális változásra van szükség ahhoz, hogy szélesebb körben tudatosodjon a régió agrárgazdaságának jövőbeli fontossága, lehetősége és jelentősége.
A régió természetföldrajzi sokszínűsége, gazdag történelmi-kulturális hagyományai miatt jelentős idegenforgalmi potenciállal rendelkezik. Hollókő és Aggtelek a világörökség része, nemzetközi érdeklődésre számot tartó attrakció, a Tisza-tó kiemelt üdülőkörzete a vízi, a Mátra és a Bükk a középhegységi, a belső Cserehát a dombvidéki, Eger, Sárospatak, Mezőkövesd, Tokaj a kulturális, Eger, Parádfürdő, Tapolca, Mezőkövesd a gyógy-idegenforgalom, Szilvásvárad a lovasturizmus meghatározó területe a régióban.
Az idegenforgalmi adottságok többsége országos jelentőségű kínálatot jelent. Ezen kínálat színvonalas fenntartása mellett a régió turizmusa fejlesztésének fő iránya az országos jelentőségű attrakciók térségeihez kapcsolódó területi programcsomag kialakítása kell legyen.
