egészség:
egészség:
az ember teljes és magasfokú testi, szellemi és szociális jólétének állapota, nem csupán a betegség hiánya. Ez a meghatározás szerepel az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányában. Az egészség olyan dinamikus egyensúlyi állapot, amely az emberi szervezetnek az állandó változó környezeti feltételekhez való sikeres alkalmazkodását jelenti, lehetővé téve az egyén harmonikus testi és szellemi fejlődését. Az alkalmazkodás elégtelensége vagy eredménytelensége esetén az egészség elvész, betegség jön létre. Az egészségi állapotot külső és belső tényezők határozzák meg. A külső tényezőkhöz tartozik a természeti környezet (éghajlat, levegő, ivóvíz, sugárzások, kémiai anyagok). Ismeretes, hogy a szennyezett levegő, az ipari és mezőgazdasági kemizáció következtében felszaporodó vegyi anyagok nemcsak a természeti környezet egyensúlyát bontják meg, de kedvezőtlen hatásukat közvetlenül is gyakorolják az egészségre. A nem megfelelő ivóvíz is különböző megbetegedések forrása lehet. A külső tényezők másik csoportját a társadalmi környezet (élet- és munkakörülmények) képviseli. Az életkörülményekhez tartoznak a kereseti, a lakás-, a táplálkozási viszonyok. Főként közvetve befolyásolják az egyén egészségi állapotát, de a nem megfelelő táplálkozás számos betegség keletkezését segíti elő. Az egészséges és biztonságos munkakörülmények hozzájárulnak az egészség megóvásához; a kedvezőtlen munkakörülmények foglalkozási betegségeket, üzemi baleseteket okozhatnak, sőt számos egyéb betegség kialakulásában is szerepet játszanak (pl. mozgásszervi betegségek, nyombél-fekélybetegség). A belső tényezők csoportjába sorolhatók az örökletes adottságok. Ezek jelentős befolyást gyakorolhatnak az egészségre, mivel több olyan betegség létezik, amelyek létrejöttében genetikus tényezők játszanak szerepet. A belső tényezők által okozott öröklődő és a külső tényezők által meghatározott szerzett betegségek között nem lehet éles határvonalat húzni, az esetek nagy részében ugyanis kiváltó okként mindkettő szerepel. Az egészség megóvásában nagy szerepet játszik az orvostudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazása, az egészségügy szervezettsége, az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége. Az egészségügynek nem csupán a kialakult betegségek gyógyítására, de azok megelőzésére kell törekednie. Ezért egyre nagyobb jelentősége van a lakosság körében végzett szűrővizsgálatoknak, amelyek alkalmasak arra, hogy az esetleges megbetegedéseket olyan korai stádiumban ismerjék fel, amikor maradéktalan gyógyításuk lehetséges, így az egészség helyreállítható. Az egészség fenntartása, a betegségek megelőzése nem nélkülözheti az egyén közreműködését, mivel ehhez megfelelő egészségkultúra, ezen belül egészséges életmód szükséges. A lakosságnak – saját érdekében – helyesen kell viszonyulnia egészségéhez és betegségéhez egyaránt. Csak a közös erőfeszítés hozhat eredményt. Ezt fejezi ki az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányának kitétele, mely szerint „a nép egészsége az egyének és az államok legszorosabb együttműködésétől függ”.
