ALBÁNIA
ALBÁNIA
Albán Köztársaság
Republika e Shqiperise (albánul)
Európa
Földrajz: Terület: 28 748 km2 Magyarországnak kb. harmadrésze. Fekvés: Az Adriai-tenger DK-i partján. Szomszédai: Görögország (D), Jugoszlávia (É), Makedónia (K). Felszín: Főként bozótos, erdővel borított helyvidék. Kb. 20%-a parti síkság. Legmagasabb pont: Korab hegység (2764 m). Legjelentősebb folyók: Drin, Seman. Legnagyobb tavak: Shkodrai-tó, Ohridi-tó, Preszpa-tó.
Népesség: Lakosság (1992): 3 363 000. Népsűrűség: 120/km2. Etnikai csoportok: albán (toszk, gég) 98%; görög 1,8%. Nyelvek: albán (hiv. toszk dialektus), görög. Vallások: mohamedán (szunnita), görögkeleti, r. kat. Városi lakosság: 35%. Főváros: Tirane (Tirana) (243 000). Városok (*1987): Durres-Enver Hoxha 78 700; Elbasan 78 300.
Államforma: köztársaság. Államfő: Sali Berisha (1992. ápr. óta).Kormányfő: Bashkim Fino (1997. március óta). Nemzeti ünnep: nov. 29.
Gazdaság: Pénznem: lek (100,43 = 1 USD). GDP (1993): 1,2 Mrd USD. GDP/fő (1993): 340 USD. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 60%; ipar és kereskedelem 40%. Export (1990): 258 M USD: Főbb exportcikkek: nyersolaj, bitumen, króm, nikkel, vörösréz, vas, dohány, olívaolaj, gyümölcs, zöldség. Főbb exportpartnerek: Olaszo., NSZK, Jugoszlávia. Import (1990): 423 M USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, acél, búza, közszükségleti cikk, vegyipari termék, élelmiszer, építőanyag. Főbb importpartnerek: Olaszo., Németország, Jugoszlávia.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1988): 417 km. Közúti hálózat (1981): 21 000 km. Gépjárművek (1970): személygépkocsi: 3500; egyéb gépjármű: 11 000. Főbb kikötők: Durres, Vlore. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 13; rádió: 6. Telefon (1990): 6000. Napilap (1989): 48/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 72; nők: 79 év. Születés (1991): 25,0‰. Halálozás (1991): 6,0‰. Népességnövekedés (1989): 1,9%. Csecsemőhalandóság (1991): 50,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 176. Egy orvosra jutó lakosok: 574.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1989): 75%. Iskolakötelezettség: 7–15 éves korig.
A fél évezredes török uralom alól csak 1912-ben függetlenné váló állam, amely a 2 világháború között olasz befolyás, majd megszállás alá kerül, 1946-ban népköztársaság lesz. Az Albán Munkapárt élén ekkortól 1985-ig, haláláig Enver Hodzsa áll. A nyugati országokkal a kapcsolatok már a II. világháború után megszakadnak, a Szovjetunióval 1961-ben, Kínával 1977-ben bomlik fel a szövetség. 1981-ben Mehmed Shehu kormányfő, akit Hodzsa örökösének tartanak, öngyilkosságot követ el. Hodzsa Özvegye 1986-ban a Demokratikus Front elnöke lesz. Az állam és a párt új vezetője, Ramiz Alia tárgyalásokat kezd a nyugati országokkal a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról, először Görögországgal. 1990-ben az ENSZ főtitkára az országba látogat, Albánia jelentkezik a helsinki folyamat tagországai közé. Diplomáciai viszony létesül a nagyhatalmakkal, megindul a demokratizálódás. Az 1991-es választásokon a kommunisták győznek. Ápr.-tól az ország köztársaság. Több kormányválság után az előrehozott 1992-es választásokon az ellenzék győz. Az ország az Iszlám Konferencia tagja lesz. 1996-ban Sali Berisa elnök bejelenti pártja győzelmét az új választásokon, az ellenzék és a külföldi megfigyelők visszaélésekről beszélnek. 1997-re új választásokat ígérnek. Egy összeomlott piramisjáték miatt zavargások törnek ki az országban.
1955 óta az ENSZ tagállama.
1995-től az Európai biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács (ET) tagja.
1996-tól a Közép-európai Kezdeményezés (KeK) tagállama.
