Irányzatok a világgazdaságban
Irányzatok a világgazdaságban
A világgazdasági klíma előnyére változott 1988 végére, 1989 elejére. A gazdasági helyzet általános javulásának legfőbb jellemzői közé tartozik a fejlett ipari országok markáns teljesítménynövekedése, viszonylag szerény mértékű infláció közepette. Kiemelendő továbbá a világkereskedelem növekedési üteme, amely most volt a leggyorsabb ebben az évtizedben, s ennek húzó hatását sok fejlődő ország érezte, kiváltképp az ipari (kész)termékek exportőrei. Említésre érdemes még, hogy előrelépés történt a fejlett ipari országok egymással szembeni külkereskedelmi aránytalanságainak felszámolásában, továbbá az is, hogy a fejlődő országok összadósságának aránya az összexportjukhoz viszonyítva csökkent, azaz a globális adóssághelyzet javult.
Az 1989-re kialakult helyzet azonban néhány vonatkozásban ellentmondásos. Így pl. számos fejlett ipari országban a félelem az infláció erősödésétől a pénzellátás jelentős szigorításához vezetett 1988-ban. Emiatt viszont a világpiaci kamatlábak trendje – amely 1984–87 között csökkent – megfordult. Emiatt sok olyan fejlődő ország, amely adósságszolgálati problémákkal küszködik, nem tudta kiaknázni a kedvezőre fordult nemzetközi klímát, sőt, tartozásaik tovább nőttek, teljesítményük gyengült, inflációjuk felpörgött, helyzetük halmozottan hátrányossá vált.
Tekintettel a fejlett országok magas kapacitáskihasználtságára, a növekedés 1988-ban elért ütemének fennmaradása jelentős mértékben az infláció kézben tartásának sikerétől függ. A pénzügyi szigorító intézkedések jelentősen csökkentették annak veszélyét, hogy a pénzromlás a közeljövőben „elszabadulna”. A növekedés folytatódásának másik fontos feltétele, hogy csökkenjen a külkereskedelmimérleg-aránytalanság bizonyos fejlett ipari országok között, ill. az újonnan iparosodottak némelyike esetében. Tehát mind a mérlegtöbblettel, mind a mérleghiánnyal rendelkező országokban erősíteni kell a kiegyensúlyozás irányába ható folyamatokat. Lényegbevágóak a további lépések pl. az Egyesült Államok költségvetési deficitjének lefaragására is, mégpedig úgy, hogy az teret engedjen a (nettó) kivitel növekedésének, miközben fennmarad a nagy beruházási hajlam. A többlettel rendelkező országokban pedig a belső kereslet növekedésének tartósnak kell maradnia.
A fejlődő országokat illetően kedvező a kép: 1987 után 1988-ban is összességében az adóssághányad csökkenését mutatja. De az adósságválságot kezelő stratégiák legkritikusabb eleme továbbra is a belföldi gazdaságpolitikák reformja. Fontos a szerkezeti átalakítás gyorsítása, hogy a források a leggazdaságosabb területekre áramolhassanak, hogy ösztönözzék a megtakarításokat, s hogy a befelé tekintő gazdaságokat jobban orientálják a nemzetközi piacok felé.
