A bős
A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer krónikája
1911 – A Schmidthauer Antal Alb. Buss et Cie bázeli cég terveket készít a Mosoni-Duna vízerejének felhasználására.
1912 – Viczián Ede tervet készít a Soroksári-Duna vízerejének hasznosítására.
1913 – A Földmívelésügyi Minisztérium Viczián Ede vezetésével felméri a Kárpát-medence vízerő-hasznosítási lehetőségeit.
1918 – Ladányi Jenő miniszteri tanácsos Magyarország elektromos energiával való ellátásáról írott emlékiratában a Duna nagyesésű szakaszain, a Mosoni-Dunán és a zuhatagoknál, továbbá a soroksári Duna-ágon tartja a lehetségesnek vízerőművek építését.
1918. dec. 20. – Viczián Ede miniszteri osztálytanácsos „Egységes vízgazdálkodás és vízerőhálózat” c. tanulmányában, amelyben Magyarország integritásának fenntartása mellett érvel, kárpáti országos fővezeték létesítését javasolja, amely vízerőműveket kötne össze, köztük egy 50 000 lóerő elméleti teljesítményű, Pozsony környéki dunai erőművet.
1919 – A trianoni béke következtében a magyar állam által felmért vízerőkészlet 94,5%-a az új országhatárokon kívül marad.
1924 – A prágai közmunkaügyi minisztérium tanácsosa, Emil Zimmler értelmezése szerint „a trianoni békeszerződés 290. cikkelye értelmében a Csehszlovák Köztársaságnak adatott a kizárólagos jog a határfolyók vízerejének kihasználására” és „kétségtelen, hogy Csehszlovákia a legteljesebb mértékben élni fog ezzel a joggal, különösen a Dunának Pozsonyhoz közel eső részén, ahol a trianoni szerződés alapján felügyeletet gyakorol mindkét part fölött”.
1928. febr. 19. – Milan Hodza csehszlovák oktatásügyi miniszter az 50. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen kijelenti, hogy „a dunai bázis az egész Csehszlovák Köztársaság bázisa”.
1930. jún. 20. – A Földmívelésügyi Minisztérium vízügyi műszaki kistanácsa elfogadja Sajó Elemér „Emlékiratát” vizeink fokozottabb kihasználtsága tárgyában, amely többek közt vízerőművek építését javasolja a Mosoni-Dunán, a Szentendrei-sziget fölötti szakaszon és a Soroksári-Dunán.
1941 – Királyi Vízerőügyi Hivatal alakul az országos jelentőségű vízerőművek tervezésére.
1946 – A Vízerőügyi Hivatal felméri Magyarország potenciális vízerőkészletét, és 30 esztendő alatt 80 millió pengős költséggel (évi) 375 millió kWh hasznosítását irányozza elő.
1947. febr. 11. – Pozsony város távlati rendezési tervébe iktatják egy Pozsony–Komárom-hajózócsatorna létesítését, amelyen vízerőművek is épülnének Szlovákia egész déli és délkeleti részének energiaellátására.
1947. okt. 14. – A pozsonyi Narodna Obroda „Már hat falu a mi Dunántúlunkon” c. cikke szerint Csehszlovákia a II. világháborút követő párizsi békekonferencián kérte annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy a kibővítendő pozsonyi hídfő területén megépíthesse azokat a műveket, amelyek a Dunának mint természetes energiaforrásnak a teljes kihasználásához szükségesek.
1948 – A Vízerőügyi Hivatal egy Paks környékén létesítendő vízerőmű lehetőségét vizsgálja.
1950. okt. 30. – Az MTA 125 éves fennállásának alkalmából rendezett ünnepi héten Mosonyi Emil professzor előadásában egy visegrádi vízerőmű építését javasolja, és szorgalmazza a kapcsolatfelvételt Csehszlovákiával a közös Duna-szakaszon létesítendő vízerőművek lehetőségének vizsgálatára.
1951 – Megalakul a Vízerőmű-tervező Iroda (Viti), ahol megindulnak az előmunkálatok egy visegrádi vízerőmű tervezésére.
1952. aug. 2. – Magyar–csehszlovák kormánybizottsági megállapodás a közös Duna-szakasz hasznosítására.
1952. aug. 15. – A Minisztertanács elrendeli egy országos vízgazdálkodási keretterv készítését. Az elkészült terv több önálló – elsősorban a Duna felső szakaszán létesítendő – nagy vízerőművel foglalkozik, s 15 év alatt 230 MW teljesítmény kiépítését javasolja, mintegy 3,25 milliárd Ft beruházással.
1953. ápr. 18. – A dunai vízerőművekről tartott értekezleten Gerő Ernő visszautasítja a vízügy képviselőinek azt a szándékát, hogy 2 héten belül egyezzenek meg a csehszlovák féllel. A mérnökök által javasolt szlovákiai (bal oldali) oldalcsatornával kapcsolatban kijelenti: szó sem lehet arról, hogy a csehszlovákok „a vizet is elvigyék, a Dunát is elvigyék, és még a vizet se adják meg”.
1954 – Elkészül a tiszalöki duzzasztómű. Az Elnöki Tanács a tiszalöki vízlépcső építésének irányításával szerzett érdemeiért a Munka Vörös Zászló érdemrenddel tünteti ki dr. Mosonyi Emil Kossuth-díjas egyetemi tanárt, akadémikust, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökét.
1956. ápr. – A KGST berlini plenáris ülésén elhatározza, hogy a Dévény és Fekete-tenger közötti Duna-szakasz komplex hasznosítására az érdekelt államok illetékes szerveinek közreműködésével tanulmányt készítenek.
1957. ápr. 30. – Osztrák–csehszlovák kormánybizottsági megállapodás Prágában a Wolfsthal–Pozsony vízlépcső megépítéséről.
1958 – Üzembe helyezik a tiszalöki vízlépcső hajózsilipjét.
1958. máj. 19. – A magyar–csehszlovák közös szakbizottság május 12–19-i tárgyalásán, a szovjet konzulensek ajánlásait is figyelembe véve, javasolja a felső szakaszra az egylépcsős üzemvízcsatornás, az alsó szakaszra a nagymarosi vízerőművet.
1958. okt. 7. – Magyar–csehszlovák kormánybizottsági jegyzőkönyv aláírása Prágában. A felek egyetértenek a dunai vízlépcsők közös tervezésében és építésében, az 1965-ig terjedő távlati tervek keretébe illesztve. Elrendelik, hogy a felső szakaszra 1960 végéig 4 változatot kell kidolgozni, s közülük kell kiválasztani az optimális megoldást.
1959. dec. 23. – Magyar vízügyi vezetők Franciaországban a nagy elzászi oldalcsatornát tanulmányozzák a dunai vízerő-hasznosítás tervezéséhez szükséges tervezési, építési és üzemeltetési tapasztalatok megszerzése érdekében.
1960. jan. 27. – Jegyzőkönyv aláírása a dunai vízlépcsők ügyében folytatott magyar–szovjet konzultációk eredményéről.
1960 – Elkészül a KGST-tagállamok közös „Duna-komplex” tanulmánya a Dévény alatti Duna-szakasz hasznosítására.
1960 – Ausztria közli Csehszlovákiával, hogy nem vesz részt a tervezett közös Wolfsthal–Pozsony vízerőmű építésében.
1960. dec. 7. – Jegyzőkönyv aláírása a dunai vízlépcsők ügyében folytatott magyar–szovjet konzultáció eredményeiről. A szovjet szakértők megállapítják, hogy az optimális változatot a nagymarosi vízerőmű és az egylépcsős üzemvízcsatornás változat alkotja, továbbá javasolják a 2 vízlépcső egységes rendszerként, csúcsenergia-termelésre történő kialakítását.
1961. szept. – A KGST villamosenergiai és mezőgazdasági állandó bizottságai Szófiában elfogadják a magyar–csehszlovák közös Duna-szakasz hasznosítási sémáját.
1963. márc. 6. – Az OMFB kibővített elnökségi ülésén elfogadja az OMFB koncepciótervezetét, amely javasolja, hogy a távlati és éves népgazdasági terveknél a gabčíkovo–nagymarosi vízlépcsőrendszert érvényesítsék.
1963. ápr. 20. – Magyar és csehszlovák kormánybizottságok jóváhagyják a Gabčíkovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszer [B(G)NV] koncepcióját, s javasolják, hogy az építést legkésőbb 1975-ig fejezzék be. Megállapodnak abban is, hogy az oldalcsatorna szlovák területen lesz, s hogy ezzel kapcsolatban határmódosítást hajtanak végre.
1964. ápr. 30. – Elkészül egy közös beruházási program.
1965. szept. 9. – A Közlekedéstudományi és a Gépipari Tudományos Egyesületek a Magyar Hidrológiai Társasággal együtt kongresszust tartanak Budapesten „A Duna-csatornázás szerepe és jelentősége a transzkontinentális víziút-hálózatban” címmel.
1966. ápr. 30. – Elkészül egy folyami változat sémája. A magyar fél állásfoglalása nem javasolja e változat beruházásiprogram-szintű kidolgozását.
1966. dec. – A csehszlovák fél közli, hogy a beruházási programot a gabčíkovo–nagymarosi üzemvízcsatornás változatra kell kidolgozni.
1967. jún. 30. – Elkészül egy újabb közös beruházási program.
1969 – Befejeződik a tiszalöki vízerőmű gépészeti és villamos berendezéseinek szerelése.
1969. jan. 30. – Magyar–csehszlovák megállapodás a hajózsilipek méretéről (2-2 db 36 × 260 m).
1970 – Az 1967-es közös beruházási program kiegészítése.
1970. febr. 9. – Csehszlovák és magyar kormánymeghatalmazottak Budapesten megállapodnak, hogy az időközben felmerült észrevételek nem teszik szükségessé az 1967-ben kidolgozott közös beruházási program koncepciójának módosítását. A csehszlovák fél szerint „felül kell vizsgálni a csehszlovák államhatár javasolt módosításának szükségességét és célszerűségét”.
1973 – Elkészül a kiskörei vízlépcső és tározó, amely nem váltja be a tervezők elképzeléseit. A várt nagyarányú öntözésfejlesztés elmaradása és a környék talajvizének káros emelkedése miatt a tározót mindmáig nem töltötték fel az eredetileg tervezett szintre.
1973. jún. – Újabb közös beruházási program készül el.
1974 – A kormány jóváhagyja a vízlépcsőrendszert mint beruházási, fejlesztési célt.
1974. ápr. 13. – Magas szintű párt- és kormányküldöttség tárgyal Csehszlovákiában a vízlépcsőrendszer építésében történő szovjet közreműködésről.
1974. dec. – Elkészül az OMFB-ben „A Duna komplex hasznosítása” c. elemző tanulmány, amely szerint „a vízlépcsőrendszer a Duna komplex hasznosításába illeszkedve jelentős nemzetközi érdekeket is kielégít”.
1975 – Az Állami Tervbizottság tárgyalását követően a minisztertanács elfogadja a vízlépcsőrendszer beruházási javaslatát.
1976 – AZ OVH vízkészlet-gazdálkodási központjában egy UNDP/WHO program keretében elkészül a magyarországi Felső-Duna-térség összefoglaló vízminőség-védelmi regionális terve, amely többek között tárgyalja a vízlépcsőrendszer tervezett csúcsrajáratása miatt várható vízminőségromlást, ill. a felhagyásra ítélt Duna-mederrel kapcsolatos negatív környezeti változásokat.
1977. márc. 16. – Az Állami Tervbizottság 5011/1977. sz. határozata előírja, hogy a csehszlovák féllel egyeztetve vizsgálatot kell végezni az érintett Duna-szakasz vízháztartásának alakulásával s ennek a mezőgazdaságra gyakorolt hatásával kapcsolatban.
1977. szept. 15. – Kádár János és Gustav Husák pártvezetők Budapesten közös közleményben jelentik be a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer [B(G)NV] megépítésére és üzemeltetésére vonatkozó közös elhatározást.
1977. szept. 16. – Lázár György és Lubomír Štrougal miniszterelnökök Budapesten aláírják a B(G)NV építéséről szóló államközi szerződést. A két kormány megállapodik abban is, hogy a csehszlovák fél a saját területén átvállal kotrási feladatokat, amelyek értékét a magyar fél a majdan termelt villamos energiából egyenlíti ki. A Gustav Husák budapesti látogatása alkalmából rendezett csehszlovák-magyar barátsági nagygyűlésen Kádár János a közös létesítmények közül kiemeli az Adria-kőolajvezeték már megkezdett építését és a B(G)NV-t.
1978 – Nagymarosnál és Dunakilitinél megindulnak az építkezés előkészítő munkálatai.
1978 – A Magyar Televízió bemutatja „A Rajna pusztulása” c. bajor filmet, amely részletesen tárgyalja a Bázel és Breisach között épült nagy elzászi oldalcsatorna káros környezeti hatásait.
1978. jún. 21. – A csehszlovák parlament megvitatja és jóváhagyja a B(G)NV közös megépítéséről és üzemeltetéséről kötött magyar–csehszlovák államközi szerződést.
1978. jún. 30. – Prágában kicserélik a B(G)NV létesítéséről és üzemeltetéséről szóló, 1977-ben aláírt államközi szerződés megerősítő okiratait.
1978. szept. 12. – Az Elnöki Tanács 1978. évi 17. sz. törvényerejű rendelete „a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a Gabčíkovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten, 1977. évi szeptember hó 16. napján aláírt Szerződés kihirdetéséről”.
1978. szept. 17. – „Víztükör lesz az erdő helyén – Dunakilitinél már épül a vízlépcső” címmel közöl riportot a vízlépcső előkészítő munkálatairól a Népszabadság.
1979. márc. 7. – Az Oviber és a Viziterv megbízottainak a nagymarosi vízerőmű ügyében folytatott szovjetunióbeli tárgyalásain kiderül, hogy a szovjet konstruktőrök által közölt turbinateljesítmények a vártnál kisebbek, s hogy a műszaki segítségnyújtásról kötött államközi szerződés eltérő értelmezése miatt a szovjet fél csak azokat a berendezéseket hajlandó szállítani, amelyek gyártására a magyar ipar nem képes.
1979. ápr. 11. – 200 szakember részvételével tudományos tanácskozás Győrött a vízlépcsőrendszer területi hatásairól.
1979. jún. – A Győr-Sopron Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelentést készít „A Szigetköz táj- és környezetvédelme” c. vizsgálatáról, s többek között megállapítja, hogy egyes fontos szempontok kimaradtak a korábbi vizsgálatokból.
1979. okt. 11. – Imrich Daubner szlovák tudós előadást tart a Magyar Tudományos Akadémián a dunai vízlépcsők létesítésének biológiai vonatkozásairól. Az előadó szerint a halállomány több mint 50, a halfogás mintegy 90%-kal csökkenne. Dr. Tóth János hidrobiológus vázolja a vízlépcsőrendszer megépítése esetén várható súlyos környezeti ártalmakat, elmondva azt is, hogy az általa leírt következtetéseket hogyan hamisította meg győri előadásában egy, a tervezésben és kivitelezésben érdekelt intézmény prominens szakembere.
1979. nov. 24. – A Magyar Hírlap beszámolója szerint Nagymaroson megkezdődtek a kisajátítások és kártalanítások, valamint a bontási munkák.
1980. márc. 5. – A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet (Vituki) Tudományos Napok c. rendezvényén Varsa Endre tudományos munkatárs ismerteti a felső-dunai vízlépcsőrendszer vízrajzi információ-rendszeréről készített vázlattervét. Az 1979-ben készült tanulmány többek között felveti a karsztvízkészletek elszennyeződésnek problémáját.
1980. ápr. 21. – A Hazafias Népfront környezetvédelmi bizottsága összeállítja a vízlépcsőrendszer környezetvédelmi feltételrendszerét a Tatabányán, máj. 13–14-én rendezendő környezetvédelmi ankétra.
1980. máj. 14. – A HNF és a Magyar Hidrológiai Társaság tatabányai ankétja a vízlépcsőrendszerről. Tóth János hidrobiológus több javaslatot tesz a várható környezeti károk csökkentésére, de a szervezők egyiket sem veszik be az ankét ajánlásaiba. A sajtó nem ír az elhangzottakról, Tóth János előadása csak 3 évvel később jelenik meg a Földrajzi Közleményekben.
1980. szept. 22. – A MTESZ több tagegyesülete „Gabčíkovo–Nagymaros Vízlépcsőrendszer Kollokvium”-ot rendez, amelyen Hábel György és Molnár István mérnökök élesen támadják a terveket, elutasítva az üzemvízcsatornát és az árvízszint fölé duzzasztást. Véleményük szerint a beruházás megvalósítása annyira kezdeti állapotban van, hogy még mindig nem késő a koncepció felülvizsgálata.
1980. okt. 13. – A Magyar Rádió egész napos műsorban foglalkozik a Dunával.
1981 – A Vituki Tudományos Napok c. rendezvényén dr. Bulkai Lajos elmondja, hogy a folyók vízi energiáját hasznosító erőművek építése a vízsebesség lecsökkenése miatt károsan befolyásolja a parti szűrésű kutakat.
1981 – A pozsonyi Ohranca Prirody c. környezetvédelmi lap (1981/2.) cikke szerint a dunai vízlépcsőrendszer okozta károk lényegesen meghaladják az elérhető előnyöket.
1981 – A magyar kormány Gazdasági Bizottságának a vízlépcsőrendszer tartós szüneteltetésével kapcsolatban hozott 10.096/1981. sz. határozata szerint 1981-ben csak a legszükségesebb munkálatokat végzik el 446 millió Ft értékben, 1982-ben pedig csak a minimális állagmegóváshoz szükséges munkák végezhetők el, 151 millió Ft-os pénzügyi előirányzat keretében. A határozat az építkezés 1990-ig történő felfüggesztésével számol.
1981. jan. – Kovács Antalt, az MSZMP ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának vezetőjét az Országos Vízügyi Hivatal elnökévé nevezik ki.
1981. ápr. 30. – Az MTA elnökének felkérésére munkabizottság alakul a B(G)NV mezőgazdasági és környezeti hatásaival kapcsolatos kutatási és tervezési munkák újbóli áttekintésére. A bizottság elnöke dr. Petrasovits Imre; tagjai dr. Breinich Miklós, dr. Cselőtei László, dr. Kovács György, dr. Kozák Miklós és dr. Martos Ferenc. A bizottság titkárságának vezetője dr. Nagy László.
1981. szept. 21. – A Magyar–Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság elnökei megállapodnak a vízlépcsőrendszer megvalósításának szüneteltetésében.
1981. okt. – Az MTA B(G)NV munkabizottsága Petrasovits Imre akadémikus vezetésével jelentést készít a B(G)NV mezőgazdasági és környezeti hatásairól.
1981. nov. – A Valóságban megjelenik Vargha János „Egyre távolabb a jótól” c. tanulmánya a vízlépcsőrendszerről és annak történetéről; e szerint a vízügy az egyes ágazatok közötti költségmegosztás meghamisításával kívánt kedvezőbb képet adni a beruházás elfogadtatása érdekében.
1981. dec. 12. – Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes független szakértői bizottság létrehozására utasítja Hetényi István pénzügyminisztert. Az Állami Fejlesztési Bank által szervezendő bizottság feladata a vízlépcsőrendszer-építés felfüggesztésével kapcsolatos pénzügyi kérdések vizsgálata. A bizottság dec. 19-én megalakul; elnöke Kozák Miklós műegyetemi tanár.
1982. jan. 28. – A vízlépcsőrendszer építésének felfüggesztésével kapcsolatos pénzügyi kérdéseket vizsgáló szakértői bizottság elkészíti jelentését. E szerint „a vízlépcsőrendszer szüneteltetése helyett az eredeti tervhez képest egy felülvizsgálat és lassított építés gazdaságosabb volna, és elháríthatja a nemzetközi feszültséget is”.
1982. febr. 3. – MTA-OMFB bizottság alakul „A Duna távlati komplex hasznosításának újraértékelésé”-re. Szekér Gyula, az OMFB elnöke az alakuló ülésen hangsúlyozza, hogy „a bizottsági üléseken elhangzottak szolgálati jellegű információk, azok nem publikálhatók, nem terjeszthetők”.
1982. febr. 12. – Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak a vízlépcsőrendszer környezetvédelmi kérdéseivel foglalkozó irata összegzi a várható kedvezőtlen hatásokat és az azok csökkentésére, ill. megszüntetésére javasolt intézkedéseket.
1982. febr. 19. – Peter Danišovič mérnök a pozsonyi Új Szóban mint „indokolatlan és igazságtalan véleményt” határozottan elutasítja Vargha János azon állítását, miszerint a B(G)NV „társadalmi csapda” volna.
1982. márc. – Dr. Kozák Miklós (BME) az MTA elnökének felkérésére a B(G)NV-ról írt véleményében azt hangsúlyozza, hogy „a beruházás leállítása vagy hosszabb idejű elodázása egyértelműen súlyos kártérítést von maga után a magyar fél terhére”.
1983. márc. 29. – Az Oviber – Szántó Miklós vezérigazgató-helyettes és Farkas Mihály főmérnök által aláírt, a Természeti Erőforrások Koordinációs Irodájának megküldött – véleménye szerint „a vízlépcsőrendszer nem befolyásolja a parti szűrésű kutak létesítését, nem korlátozza a vízbeszerzés fejlesztését, méghozzá távlatban sem”.
1983. márc. 31. – Molnár István vízépítő mérnök alternatív tervet dolgoz ki a Pozsony–Budapest Duna-szakasz problémáinak megoldására, amely vízlépcsőrendszer helyett korszerű módszerekkel végrehajtandó folyamszabályozást javasol. Hivatalos helyekre eljuttatott tanulmányára nem kap érdemi választ.
1983. ápr. 30. – A kormány Tudománypolitikai Bizottságának 30.022/1982. sz. határozata alapján az MTA főtitkára által felkért operatív csoport elkészíti összefoglaló előrejelzését a vízlépcsőrendszer adott műszaki megvalósítása esetén várható környezeti hatásokról. E szerint a környezeti károk nagy valószínűséggel mérsékelhetők, az ehhez szükséges beavatkozások költségeit azonban eddig nem vették figyelembe, ezért hatástanulmányt és a környezeti hatások egészére kiterjedő gazdasági értékelést kell készíteni.
1983. jún. 21. – Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács határozatot hoz a B(G)NV „adott műszaki megvalósítása esetén várható környezeti hatások előrejelzéséről”; ebben az OVH elnökére bízza egy környezeti hatástanulmány készítését, amelyben „alternatívákat kell kidolgozni a műszaki, gazdasági és biztonságkockázati szempontok mérlegelésével, maradéktalanul érvényesítve a környezet- és természetvédelmi érdekeket”.
1983. júl. 9 – A Magyar–Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság társelnökei, Marjai József és Rudolf Rohliček miniszterelnök-helyettesek Komáromban tartott tárgyalásukon megállapodnak, hogy a vízlépcsőrendszer építését a módosított határidőknek megfelelően folytatják.
1983. szept. – Szlovákiai területen munkába áll 120 magyar munkás kotró- és rakodógépekkel. A leendő alvízcsatorna mélyítése során 1983 végéig több mint 150 000 m3 kavicsot termelnek ki.
1983. okt. 10. – Lázár György és Lubomír Štrougal miniszterelnökök Prágában megerősítik a jún. 9-i megállapodást az építkezések új ütemezés szerinti folytatásáról.
1983. nov. – A Viziterv és az Oviber „A nagymarosi vízlépcső telepítési helyének kiválasztása” c. tanulmánya szerint az eredeti, nagymaros–visegrádi telepítés a legkedvezőbb, s a vízlépcső „harmonikusan illeszthető a római őrtornyok, a renaissance palotaromok, a fellegvár és a térség tájértéket alkotó valamennyi elemével”.
1983. dec. 3. – Néhány héttel a vízlépcsőrendszer folytatásáról szóló szerződésmódosítás prágai aláírása után Vargha János a Heti Világgazdaságban környezetvédelmi és gazdasági szempontból bírálja a terveket.
1983. dec. 20. – Az MTA elnöksége Aczél Györgynek, az MSZMP PB tagjának felkérésére határozatban foglal állást a vízlépcsőrendszer kérdésében. Ebben hangsúlyozza, hogy a határozatban felsorolt és fel nem sorolt tényezők együttes számbavétele alapján az elnökség a beruházás jelentős időbeli elhalasztását, az indokolt tartalmi változtatások érvényesítését, de leginkább a beruházás leállítását tartja indokoltnak.
1984. jan. 26. – Az OVH vezetői tájékoztató sorozatot kezdenek a vízlépcsőről a Duna menti megyék vezetői számára. Elsőként Komárom megyébe látogatnak.
1984. jan. 27. – A Rakpart Klub meghívja dr. Nagy Lászlót, az OVH főosztályvezető-helyettesét és Vargha János biológust a B(G)NV-ről rendezett vitára. Az OVH az utolsó pillanatban lemondja a részvételt, arra hivatkozva, hogy a vízlépcsőrendszer nem szerepel a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala első félévi programjában. A vita helyett megtartott előadás után a résztvevők egy része elhatározza, hogy mozgalmat indít a Duna megmentéséért.
1984. febr. – Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) konferenciát rendez Budapesten a parti szűrésű ivóvíztermelés problémáiról. Osztrák és jugoszláv szakemberek beszámolnak róla, hogy az eddig megépült dunai vízerőművek súlyosan károsították a parti szűrésű kutakat.
1984. febr. 7. – Roska István külügyminiszter-helyettes és Ondrej Durej csehszlovák nagykövet Budapesten kicserélik a vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről 1977. szept. 16-án kötött szerződés módosításáról szóló, 1983. okt. 10-én Prágában aláírt jegyzőkönyv megerősítő okiratait.
1984. febr. 22. – Az OMFB plénuma megvitatja „A Duna távlati komplex hasznosítása” c. tanulmányt. A testület – a csúcsrajáratás esetleges mérséklése, a nagymarosi vízlépcső elhelyezése, továbbá vízminőségi és más környezetvédelmi kérdések további vizsgálata mellett – lényegében támogatja a vízlépcsőrendszer felépítését, valamint javasolja külföldi tőke és osztrák kivitelezők bevonását.
1984. febr. 23. – Kádár János, az MSZMP főtitkára ellátogat a MTESZ-be. Vámos Tibor akadémikus felszólalásában hangsúlyozza: a MTESZ a magyar társadalom döntéshozó mechanizmusának fontos érzékszerve. Ha ezt a szerepet töltötte volna be korábban is, számos kérdésben jobb döntést lehetett volna hozni. Az akadémikus példának említi a dunai vízlépcsők ügyét.
1984. márc. 5. – Baráti látogatásra Budapestre érkezik Lubomír Štrougal csehszlovák miniszterelnök.
1984. márc. 6. – Az Almássy Téri Szabadidő Központ „Természetátalakítás a Dunán” címmel vitaestet rendez. A vita előtt egy funkcionárius közli az előadóval, hogy az előadásból még baj lehet, mert a csehszlovák miniszterelnök budapesti látogatásával való egybeesés nem lehet véletlen.
1984. márc. 20. – Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának KISZ-bizottsága állásfoglalásában a széles nyilvánosság kontrollja előtt folyó szakmai vitát követel a vízlépcsőrendszer ügyében.
1984. márc. 26. – Az első nyilvános vita a vízlépcsőrendszerről a BME egyik kollégiumában. Az egyetem vezetősége nem engedélyezi, hogy a Balázs Béla Stúdió forgatócsoportja videofelvételt készíthessen.
1984. márc. 29. – A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Közgáz Klubja vitát rendez a dunai vízlépcsőrendszerről. A vita előtt kisebb incidens történik; a klub szervezői megakadályozzák, hogy az egyetem vezetősége kizárhassa a külső érdeklődőket. A rektor nem engedélyezi, hogy a BBS videofelvételt készítsen.
1984. ápr. 13. – A pozsonyi Új Szó riportja szerint az épülő oldalcsatorna és a Duna mai medre között található, magyarok lakta Vajka községben már csak 230-an laknak. „Tíz éve még ezer lakos élt itt, ám a víz[erő]mű építése miatt elvándorolnak az emberek. Nincs már iskola sem...”
1984. máj. – Az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya „belső használatra” szóló titkári tájékoztatója szerint „egyes ellenzéki beállítottságú személyek – felhasználva a vízlépcsőrendszer megépítése körüli természetvédelmi, gazdasági aggályokat – tiltakozó aláírások gyűjtését kezdeményezték. A magyar nyelvű ellenséges rádióadások nagy figyelmet fordítanak erre az akcióra, azzal a szándékkal, hogy a kormányzat tekintélyét lejárassák és rontsák kapcsolatainkat Csehszlovákiával”.
1984. máj. – Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke a BME-n a vízlépcsőrendszerről kijelenti: „...ha ezt most kéne eldönteni... erről érdemben tárgyalni se szabadna, akkora anyagi hatásai vannak.”
1984. máj. – Havas Péter kormánymeghatalmazott a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben rendezett vitán kijelenti, hogy a magyar kormány kénytelen volt beleegyezni a vízlépcsőrendszer folytatásába, mert nekünk „nincs annyi tankunk”, mint Csehszlovákiának. Egyúttal kijelenti azt is, hogy az ivóvízkészletek veszélyeztetettségének emlegetése csak „zöld fogás”, amellyel a népet ijesztgetik.
1984. jún. 7. – Magyarország és Ausztria megállapodást köt a környezetvédelmi együttműködésről, amely 1985. nov. 8-án lép hatályba.
1984. jún. 20. – A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége eljuttatja az MSZMP KB-nak, a kormánynak és egyes tárcáknak a szövetség állásfoglalását, amely szerint „egyértelműen bizonyítottnak látja, hogy az 1977-ben aláírt Egyezményes Terv módosítás nélküli kivitelezése sérti az ország csaknem félmillió lakosának közvetlen érdekét”, és javasolja a nagymarosi vízlépcső elhagyását.
1984. jún. 21. – A Viziterv Dobó István által aláírt, 4820/1984. sz. levelében megbízza a VÁTI-t a nagymarosi vízlépcső telepítési helyével kapcsolatos vizsgálatokkal. A megbízólevélben kérik, hogy dr. Perczel Károly „nyilvános helyeken többször is elmondott, de minden reális alapot nélkülöző szélsőséges véleménye hangoztatása miatt” ebben a munkában ne vegyen részt.
1984. júl. 23. – A Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói újonnan beszerzett gépekkel szlovákiai munkaterületre érkeznek kavicsszállítási munkák elvégzésére.
1984. szept. – A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) tanulmányt készít a nagymarosi vízlépcső nyugatabbra helyezésének területrendezési és településfejlesztési szempontból való értékeléséről. A VÁTI szerint az eredeti, nagymaros–visegrádi változat problémái miatt feltétlenül indokolt a vízlépcső nyugatabbra telepítése.
1984. szept. 15. – A Duna Kör felhívást intéz az osztrák környezetvédőkhöz, hogy közösen akadályozzák meg Ausztria részvételét a B(G)NV építésében.
1984. szept. 20. – Josef Buchner, az osztrák Zöldek egyik vezetője levelében támogatásukról biztosítja a független magyar környezetvédőket.
1984. okt. 15. – Az esztergomi Magyar Vízügyi Múzeum filmvetítést rendez a dunai vízlépcsőkről; ezen bemutatják a „Merjetek nagyok lenni”, az „Új partok között” és a „Vízlépcsőrendszerek a Dunán” c. filmeket.
1984. nov. 2. – A Duna közös szakaszának hasznosításával foglalkozó csehszlovák–osztrák állandó bizottság tárgyalásán a csehszlovák fél közli, hogy a Wolfsthal–Pozsony vízerőművet tartja a legelőnyösebbnek. Osztrák részről bejelentik, hogy a közös vízerőmű tervét gazdaságtalannak tartják, és a saját Duna-szakaszukon megkezdik a hainburgi vízerőmű építésének előkészületeit.
1984. nov. 13. – Az Országgyűlés és a kormány 6068 aláírással megkapja a vízlépcsőrendszer felépítése elleni első petíciót, amely létfontosságúnak tartja olyan tervek kidolgozását a közös magyar–csehszlovák Duna-szakasz szabályozására, amelyek figyelembe veszik a folyam ökológiai, társadalmi és gazdasági szerepét, mindenekelőtt a 2 ország lakosságának ivóvízellátását.
1984. nov. 20. – Csehszlovákia diplomáciai úton tiltakozik a hainburgi vízlépcső építése ellen. A prágai külügyminisztérium jegyzéke szerint a vízlépcső építése következtében megbomlana az ökológiai egyensúly, károsodnának a vízkészletek, és Pozsonyt árvízkatasztrófa fenyegetné.
1984. nov. 22. – A Budapesti Városszépítő Egyesület közgyűlése felkéri az elnökséget, szerezzen be szakértői információkat a B(G)NV építésének ügyéről; mert meg kívánják ismerni, hogyan érinti a főváros vízellátását és az üdülési lehetőségeket.
1984. dec. – Megjelenik „A Duna Kör Hírei” első száma.
1984. dec. 18. – Ausztriában megkezdődik a hainburgi vízlépcső építésének előkészítése. Osztrák rendőrök brutálisan bántalmazzák az osztrák környezetvédőket, akik a Hainburg környéki ártéri erdőben igyekeznek megakadályozni a fák kivágását. Az incidens következtében az osztrák kormány leállítja a munkálatokat.
1985 – A Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság földmunka-kapacitása több mint 1/3-át a bősi vízlépcső építésénél köti le.
1985. febr. 16. – Vladimír Lokvenc, a B(G)NV építésének szlovákiai kormánybiztosa egy interjúban kijelenti, hogy a Hainburgnál tervezett vízlépcső közvetlenül veszélyeztetné a szlovák főváros, Pozsony biztonságát. Ugyanakkor határozottan elutasítja a B(G)NV-t érő bírálatokat, s azon szilárd meggyőződésének ad hangot, hogy felépítése kedvező hatással lesz a környezetre.
1985. febr. 19. – Dr. Perczel Károly és munkatársai átadják Szentágothai Jánosnak, az MTA elnökének a vízlépcsőrendszer módosítására vonatkozó javaslatukat, amelyet az Akadémia jún. 21-én zártkörű ülésen vitat meg.
1985. febr. 22. – Lázár György miniszterelnök bécsi utazása előtt sajtóértekezleten közli, hogy nincs szó a bős-nagymarosi építkezés lemondásáról, sem annak meghatározatlan időre történő elhalasztásáról.
1985. jún. 21. – Az MTA zártkörű kerekasztal-konferencián vitatja meg dr. Perczel Károly és társai javaslatát a vízlépcsőrendszer módosítására.
1985. jún. 24. – Az MTA zártkörű kerekasztal-konferencián vitatja meg a vízlépcsőrendszernek a Viziterv által összeállított „környezetihatás-tanulmányát”. A vita összefoglalásaként született vélemény – az MTA elnökségének 1983. dec. 20-i megállapításával összhangban – javasolja a társadalmi hatások vizsgálatát és a gazdaságossági számítások elvégzését; a kormány csak ez utóbbiak ismeretében hozzon döntést.
1985. jún. 28. – Az MTA a dr. Perczel Károly és munkatársai által benyújtott javaslatra adott véleményében megállapítja, hogy „a több mint három évtizede megkezdett beruházással kapcsolatos előkészítő munka eredményeképpen a vízlépcsőrendszer létesítése olyan (politikai, gazdasági, beruházás-előkészítési stb.) stádiumba jutott, amelyben már nem lehetséges a mai gazdasági megfontolások alapján ésszerű döntés”.
1985. júl. 1. – Az MTA elnöke Havasi Ferencnek, az MSZMP KB titkárának írt levelében kifejti, hogy az Akadémia tisztikarának álláspontja szerint „összehasonlíthatatlanul jobb lett volna, ha a létesítmény felépítésének várható hatásait tudományosan elemző tanulmány és annak akadémiai vitája jóval korábban, a létesítményre vonatkozó döntés előtt készült volna el”.
1985. aug. 10. – Dr. Horváth István esztergomi múzeumigazgató tanulmányt készít a nagymarosi vízlépcső által érintett régészeti emlékekről. A tanulmány szerint a duzzasztás összesen 45 lelőhelyet veszélyeztetne, ebből 26-ot Esztergomban. „Ha a város területén a talajvíz átlagos szintje csak kismértékben is emelkedne – írja a szerző –, a legmélyebben fekvő, s így történelmünk szempontjából legnagyobb jelentőségű forrásanyag feltárására a későbbiekben már nem lenne mód.”
1985. aug. 15. – A kormány meghallgatja és tudomásul veszi az OVH elnökének és a kormánymeghatalmazottnak a jelentését a vízlépcsőrendszer építkezésének állásáról. A kormány nagyra értékeli a Viziterv által szerkesztett környezetihatás-tanulmányt, elismerését fejezve ki azoknak a szakembereknek, akik „e világviszonylatban is ritkának mondható feladatot elvégezték”, s kötelezi az illetékes szerveket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az államközi szerződés teljesítése érdekében.
1985. aug. 16. – Előre kidolgozott terv alapján központilag irányított sajtókampány indul a vízlépcsőrendszer népszerűsítésére. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala felkéri a főszerkesztőket, jelöljenek ki a témával állandóan foglalkozó munkatársakat. Közlés előtt minden írást be kell mutatni ellenőrzésre; környezetvédelmi kérdésekben a vízlépcsőrendszert tervező Viziterv által összeállított „környezetihatás-tanulmányt” kell használni.
1985. aug. 23. – Marjai József Szlovákiában tárgyal a vízlépcsőrendszer építéséről.
1985. aug. 24. – Az ÉVM az érintett tárcákkal, országos főhatóságokkal és megyei szervekkel tervpályázatot hirdet a nagymarosi vízlépcső környékének rendezésére.
1985. szept. 23. – Az OVH és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala egész napos sajtótájékoztatót rendez a bősi és dunakiliti építkezéseken.
1985. okt. 9. – A Kémlelő Spektrum, a BME Vegyészmérnöki Kar KISZ-szervezetének lapja bírálja a vízlépcsőrendszer terveit, jelezve, hogy a káros következmények nagyobb része Magyarországot érinti.
1985. okt. 9. – Egy nemzetközi bizottság egy amerikai és kanadai kutatónak, az indiai Lokayan csoportnak és a magyar Duna Körnek ítéli az 1985. évi alternatív Nobel-díjat. A hír magyarországi közlését az MSZMP agitációs és propagandaosztálya azonnal megtiltja.
1985. okt. 18. – Anatolij Jeliszejev, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa bejelenti, hogy a leningrádi Elektroszila gyárban elkészültek a nagymarosi turbinák tervei.
1985. nov. 12. – Az MSZMP központi bizottságának üléséről kiadott közlemény szerint: „Az államközi szerződésnek megfelelően épüljön a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer.”
1985. nov. 27. – A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége sajnálattal állapítja meg, hogy az 1984. jún. 20-án az MSZMP KB-nak, a kormánynak és egyes tárcáknak eljuttatott állásfoglalására, amely a nagymarosi vízlépcső elhagyását javasolta, nem kapott érdemi választ. Ugyanakkor elutasítja a tagság egy részének azon javaslatát, hogy a szövetség határolja el magát a nagymarosi vízlépcsőre kiírt tervpályázattól.
1985. dec. 9. – Stockholmban a Duna Kör képviselőjének átadják az alternatív Nobel-díjat. A hírt a magyar lapok csak 3 évvel később közlik. A díjjal együtt járó 25 000 dollárt a Kör csak egy év múlva veszi át (Ft-ban), s létrehozza belőle a Duna Alapítványt.
1985. dec. 27. – A Tanjug jugoszláv hírügynökség budapesti jelentésében beszámol róla, hogy Magyarország osztrák cégeket von be a nagymarosi vízlépcső építésébe, s a tervek szerint 1996-tól árammal fizet az osztrákoknak.
1985. dec. 29. – A magyar kormány Gazdasági Bizottsága megtárgyalja és tudomásul veszi a kormánymeghatalmazott jelentését a nagymarosi vízlépcső osztrák vállalkozásban történő megépítésére és finanszírozására, valamint a villamos energiával való törlesztésre vonatkozó megállapodásról, amelyet – a jóváhagyott irányelveknek megfelelően – a magyar és osztrák vállalatok, ill. bankok kötöttek.
1986. jan. – Kutatási-fejlesztési program készül a vízlépcsőrendszer számára, amely az 1986–90 közötti időszakra összesen 101 millió Ft-ot irányoz elő.
1986. jan. 18. – A Duna Kör nemzetközi sajtókonferenciát rendez a Zöldfa étteremben, ahol bejelentik, hogy febr. 8-án környezetvédelmi sétát tartanak a Batthyány tértől a Margitszigetig. A sajtókonferencián teszik közzé magyar és külföldi környezetvédők közös nyilatkozatát, amely szerint minden demokratikus és békés eszközt felhasználnak a B(G)NV felépítése elleni tiltakozásra.
1986. jan. 27. – Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára a Magyar Rádió „Rádiónapló” c. műsorában kijelenti: „Fel fogjuk építeni a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszert s az erőművet úgy, hogy ennek következtében ne érje károsodás a magyar tájat, a magyar területet, és általában a Duna vidékét szlovák területen sem...”
1986. jan. 30. – 2665 aláíró petíciót juttat el az Elnöki Tanácshoz, kérve, hogy a testület éljen alkotmányos jogával: rendezzen nyilvános vitát a B(G)NV-ről, majd rendeljen el népszavazást. A nyilatkozat kibocsátói hangsúlyozzák, hogy „a társadalomnak jogában áll tudni, milyen áldozatot követel tőle egy-egy gazdaságpolitikai és politikai döntés, és jogában áll eldönteni, hogy az ezzel járó áldozatot vállalja-e”.
1986. febr. 6. – A Duna Kör a febr. 8-ára meghirdetett környezetvédelmi sétát elhalasztja, mert nem lát biztosítékokat arra, hogy a séta erőszakmentesen zajlana le.
1986. febr. 8. – A környezetvédelmi séta lemondása ellenére a Batthyány téren gyülekező magyar és osztrák környezetvédőket hatalmas rendőri készültség fogadja. A Margitsziget felé indulókat – köztük időseket és gyermekeket – a rendőrség gumibottal és könnygázzal oszlatja szét.
1986. febr. 26. – A kormány Gazdasági Bizottságának a vízlépcsőrendszert tárgyaló ülésén Marjai József, a bizottság elnöke közli az Akadémia főtitkárával: nem lehet minden kérdés vizsgálatánál újólag visszanyúlni olyan alapkérdésekhez, amelyeket a kormány döntésével lezárt. A kormányzat a jóváhagyott munkaprogramban kijelölt feladatokban igényli az Akadémia álláspontját – jelenti ki Marjai József.
1986. márc. 13. – A strasbourgi Európa Parlament határozatában tiltakozik az ellen, hogy a magyar rendőrség erőszakkal feloszlatta a magyar és osztrák környezetvédők békés menetét. Felszólítja a magyar kormányt, hogy vessen véget a Duna Kör zaklatásának, és tegye lehetővé, hogy szabadon végezhesse munkáját. Kéri továbbá a csehszlovák és magyar kormányt, hogy a Duna Kör tudományos érvei alapján vizsgálja felül a vízlépcsőrendszer terveit, s felszólítja Ausztriát, ne vegyen részt az építkezésekben.
1986. márc. 28. – Az ÉVM több más intézménnyel közösen tervpályázatot ír ki Nagymaros településközpontjának, az érintett lakóterületnek és a Duna-parti területnek a távlati fejlesztésére.
1986. ápr. 10. – Az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának ülésén dr. Perczel Károly, az érintett terület területfejlesztési koordinátora a vízlépcső terveit bírálva rámutat, hogy a tervbe vett szennyvíztisztítás nem elegendő a duzzasztás okozta káros vízminőségi hatások megelőzésére. Néhány nappal az ülést követően Somogyi László építésügyi miniszter visszavonja dr. Perczel Károly koordinátori megbízatását.
1986. ápr. 16. – 30 magyar közéleti személyiség egész oldalas hirdetést tesz közzé a bécsi Die Pressében, amelyben tiltakoznak Ausztriának a nagymarosi vízlépcső építésében való részvétele ellen.
1986. máj. 7. – A Népszava szerint a vízlépcsőrendszer körüli vita nem csitul, holott az „a világ egyik, tudományosan leginkább megalapozott, hatásaiban leginkább felmért beruházása”. A lap szerint szükség van a nyílt, demokratikus vita megteremtésére, de „röplapok terjesztése, fizetett hirdetések megjelentetése, petíciók megfogalmazása, szakmai érvek semmibevétele, nemzeti érzelmek felkorbácsolása nem nevezhető sem nyíltnak, sem demokratikusnak, sőt még vitának sem”.
1986. máj. 9. – Berend T. Iván, az MTA elnöke az Akadémia közgyűlésén elmondja, hogy a testület változatlanul érvényesnek tartja 1983. dec.-i állásfoglalását. (A titkosnak minősített dokumentum továbbra sem kerül nyilvánosságra.).
1986. máj. 9. – Havas Péter, a vízlépcsőrendszer kormánymeghatalmazottja a kormány Gazdasági Bizottsága részére írt előterjesztésében közli, hogy a nagymarosi vízlépcső építésében való osztrák részvételre vonatkozó szerződések néhány, még mindig nyitott kérdés kivételével aláírásra késznek tekinthetők.
1986. máj. 16. – A magyar kormány Gazdasági Bizottsága 10.099/1986. sz. határozatával tudomásul veszi az áramszállítás megelőlegezésére kötendő magánjogi szerződéseket, és felhatalmazást ad azok aláírására.
1986. máj. 20. – Lázár György miniszterelnök egynapos baráti látogatást tesz Prágában. A kormány lapjának másnapi vezércikkében Pintér Dezső hangsúlyozza, hogy az együttműködés kiemelkedő példája a B(G)NV közös építése.
1986. máj. 22. – Egy Győrött tartott ülésen az OVH szakemberei hangsúlyozzák, hogy ha bármilyen rendellenességet tapasztalnak, módosítják a vízlépcsőrendszer terveit.
1986. máj. 26. – Marjai József miniszterelnök-helyettes Ausztriában – kíséretével együtt – megtekinti a melki vízerőművet.
1986. máj. 27. – Koordinációs bizottság alakul Komárom megyében a vízlépcsőrendszer terv szerinti megvalósításának segítésére.
1986. máj. 28. – Osztrák és magyar cégek szerződéseket írnak alá a nagymarosi vízlépcső építésében való osztrák részvételről. Jelen van Marjai József miniszterelnök-helyettes és Norbert Steger alkancellár is, akik közösen aláírt nyilatkozatban erősítik meg a 2 kormány készségét a szerződésekben foglaltak teljesítésének előmozdítására.
1986. jún. 7. – Berend T. Iván, az MTA elnöke a Népszabadságnak adott interjúban kijelenti: a kormányzat elfogadta az Akadémiának azt a véleményét, miszerint a vízlépcsőrendszer eredeti terveknek megfelelő megépítése esetén elengedhetetlen a bal és jobb parti szennyvíztisztítás előzetes, gyors megvalósítása.
1986. jún. 14. – A Népszabadság közli Szabó Lászlónak Marjai József miniszterelnök-helyettessel készült interjúját, amelyben a politikus az osztrák–magyar szerződések előnyeit ecsetelve elmondja, hogy „egy nagyon hosszú és közös munka után sikerült olyan szerződést megalkotni, amelyben egyik fél előnyei sem gyengítik a másikét”. A Viziterv által összeállított hatástanulmány Marjai József szerint „a maga nemében egyedülálló munka, amit a külföldi szakemberek is nagyra becsülnek”.
1986. jún. 19. – A magyar kormány Gazdasági Bizottsága 10.111/1986. sz. határozatában kimondja: szorgalmazni kell, hogy a vízlépcsőrendszer gyorsított ütemű megépítésére tett magyar javaslatra a csehszlovák fél mielőbb választ adjon.
1986. jún. 26. – Az Osztrák Kommunista Párt küldöttsége az OVH-ban tájékoztatót hallgat meg az épülő vízlépcsőrendszerről és ellátogat a Dunakanyarba.
1986. júl. 4. – Josef Kobilka, a Donaukraftwerke osztrák vízerőmű-építő vállalat igazgatója cáfolja, hogy Ausztria a hainburgi vízlépcsővel kapcsolatos környezeti problémákat Magyarországra exportálja.
1986. aug. – Langmár Ferenc szerkesztésében megjelenik a Vízjel c. környezetvédő szemle Duna-száma, amely dokumentumokat és interjúkat közöl a B(G)NV ügyéről.
1986. aug. 4. – Franz Vranitzky és Lázár György burgenlandi találkozója után az új osztrák kancellár kijelenti, hogy az osztrák törvényhozás meghozta a szükséges döntést a B(G)NV építésében való közműködésről, s visszautasít minden külső befolyásolási kísérletet ebben a kérdésben.
1986. szept. 25. – Magyar környezetvédők sajtókonferenciát tartanak Budapesten, amelyen felszólítják a magyar kormányt, vizsgálja felül részvételét a vízlépcsőrendszer építésében.
1986. okt. – Elkészül a vízlépcsőrendszer újabb módosított beruházási javaslata.
1986. nov. 10. – Stefán Mihálik, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi titkára szerint a központi szervek rendkívüli figyelme ellenére sem halad a kívánt ütemben a vízlépcsőrendszer építkezése.
1986. dec. 22. – Breinich Miklós, az OVH elnökhelyettese a Komárom Megyei Tanács ülésén kijelenti: a vízlépcsőrendszer építésével sehol sem következik be visszafordíthatatlan környezeti károsodás.
1987. jan. 27. – Az MTI prágai jelentése szerint elmaradások vannak a bős–nagymarosi építkezésen, amelyre abban az évben az összes beruházás közül a legnagyobb összeget szánják Csehszlovákiában. A csatorna gátjának aszfaltbeton szigetelését nem sikerült a tervezett időben elvégezni, júl.-ban akadozott az aszfaltszállítás, s tartós hiány volt különleges kőzúzalékból.
1987. febr. – Lipták Béla, Amerikában élő magyar mérnök, a Yale Egyetem tanára Magyar Környezetvédelmi Alapot hoz létre a B(G)NV ellen küzdő magyarországi környezetvédők támogatására.
1987. febr. 17. – Marjai József magyar és Pavel Hrivnak csehszlovák miniszterelnök-helyettesek budapesti tárgyalásukon megállapítják, hogy a vízlépcsőrendszer építkezései a tervek szerint haladnak.
1987. márc. 7. – Fritz Marsch, az Osztrák Szocialista Párt nemzetközi titkára budapesti látogatása alkalmából kijelenti: semmi kétség sem fér ahhoz, hogy Ausztriának a Duna alsó folyásán még 2-3 vízerőműre van szüksége.
1987. márc. 19. – Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke 1/1987. (III. 19.) OKTH sz. rendelkezésével létrehozza a Szigetközi Tájvédelmi Körzetet. A rendelkezés 3. (2) pontja szerint „a TK területén a természetvédelemre vonatkozó jogszabályok előírásait úgy kell alkalmazni, hogy azok árvízvédelmi, folyószabályozási és vízrendezési (vízpótlási) vízilétesítmények kiépítését, üzemeltetését és fenntartását, illetőleg az ahhoz kapcsolódó vízügyi műszaki szaktevékenység elvégzését ne gátolják”.
1987. máj. 13. – A rendőrség Budapesten rövid időre őrizetbe vesz 3 osztrák parlamenti képviselőt és további 5 osztrák állampolgárt, akik a B(G)NV s Ausztriának az építkezésekben való részvétele ellen tiltakozó röplapokat osztogatnak a járókelőknek.
1987. szept. 30. – Mikolics Sándor, a Viziterv főmérnöke bejelenti: az osztrák kivitelezők Visegrád közelében hozzákezdtek az ideiglenes Duna-meder kialakításához, amely a hajózómeder lesz a vízlépcső építésének ideje alatt.
1987. okt. 12. – Nemzetközi sajtótájékoztatón Kovács Antal, az OVH elnöke a talajvízszint alakulására vonatkozó kérdésre válaszolva kijelenti, hogy a kiskörei vízlépcsőnél azért következtek be belvízkárok, mert „ott a pénzt nem mindig a végső cél figyelembevételével költötték el”. Az államtitkár szerint „a Duna mentén mindez nem fordulhat elő”.
1987. dec. 16. – A kormány átszervezése során az OVH és az OKTH összevonásával Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot hoznak létre, élén Maróthy Lászlóval, az MSZMP PB volt tagjával.
1988. jan. 22. – A Magyar Környezetvédelmi Alap nevű amerikai szervezet elküldi az Elnöki Tanácsnak a nyugati magyarság nyílt levelét, amely 26 pontban foglalja össze a B(G)NV problémáit. A levelet aláíró több tízezer magánszemély és – mintegy 3 millió tagot képviselő – 232 szervezet arra kéri az Elnöki Tanácsot: rendeljen el népszavazást a vízlépcsőrendszer ügyében.
1988. febr.17. – A Mladá Fronta című csehszlovák ifjúsági napilap felhívja a fiatalokat, hogy vállaljanak társadalmi munkát a nagymarosi vízerőmű terveivel kapcsolatos környezetvédelmi kutatásokban. A lap szerint „a tervet nagyrészt olyan időszakban dolgozták ki, amikor a környezetvédelmi szempontokat még nemigen vették figyelembe”. A Mladá Fronta szerint „még sok munka szükséges ahhoz, hogy olyan kiegészítő megoldásokat találjanak, amelyek révén csökkenthető a nagymarosi vízerőmű kockázata”.
1988. febr. 21. – A Nové Slovo szlovák hetilapban szlovák akadémikusok figyelmeztetnek arra, hogy a vízlépcsőrendszer érvényben lévő terveinek megvalósítása esetén az egész terület talajvízszintje lényegesen csökkenne, ezenkívül hatalmas erdőterületek száradnának ki.
1988. febr. 24. – A Nové Slovo szlovák hetilap cikke bírálja a vízlépcsőrendszer terveit, különösen a Duna elterelése után várható talajvízszint-süllyedéssel kapcsolatban.
1988. máj. 21. – Bognár József akadémikus, a kormány tanácsadó testületének vezetője a HVG-nek adott interjújában kijelenti: közgazdasági szempontból mindig is rossznak ítélte a vízlépcsőrendszer terveit, de a véleményére a kormányzat nem volt kíváncsi.
1988. máj. 27. – 2-3000 ember tüntet Budapesten a vízlépcsőrendszer felépítése és Ausztriának az építkezésekben való részvétele ellen. A felvonulók petíciót adnak át az osztrák nagykövetségnek.
1988. jún. – Lipták Béla, a Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke Magyarországra látogat. Előadást tart a Magyar Újságírók Szövetségében és a Jurta Színházban. A magyarországi Duna-mozgalmak képviselőivel együtt tárgyalásokat folytat Nyers Rezső államminiszterrel és Berend T. Ivánnal, az MTA elnökével.
1988. jún. 16. – Király Zoltán képviselő az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának ülésén javasolja, hogy a kormány függessze fel a nagymarosi vízlépcső építését, s külföldi szakértők bevonásával dolgozzon ki más alternatívákat. A bizottság a javaslatot elutasítja, de elfogadja azt a – Berdár Béla képviselő által előterjesztett – indítványt, hogy a kormány ősszel terjesszen jelentést az Országgyűlés elé. A KVM látogatásokat szervez az építkezésre a képviselők számára.
1988. jún. 27. – Független környezetvédő csoportok az országgyűlési képviselőkhöz írt nyílt levelükben a nagymarosi építkezések felfüggesztését és nemzetközi szakértői bizottság felállítását követelik.
1988. jún. 29. – Király Zoltán képviselő a parlament ülésén javasolja, hogy a kormány aug. 31-ig függessze fel a nagymarosi előkészítő munkálatokat, és a pro vagy kontra elkötelezett hazai szakintézményeket mellőzve, elfogulatlan – szükség szerint külföldi – szakértőket kérjen fel a vízlépcső terveinek felülvizsgálatára, ill. ha szükséges, módosítására. A pénzügyminiszter válaszában többek közt a nemzetközi kötelezettségekre hivatkozva – elutasítja a felfüggesztés gondolatát.
1988. júl. 3. – Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a televíziónak nyilatkozva elutasítja egy esetleges nemzetközi szakértői felülvizsgálat lehetőségét. A miniszter szerint „ahhoz, hogy korrekten be tudjuk mutatni, és el tudjuk mondani, hogy mi ez a mű, a magyar szakértelem elég és tisztességes”.
1988. aug. – Síkhegyi József geológus, a Magyar Állami Földtani Intézet kutatója az Impulzus c. lapnak nyilatkozva elmondja, hogy kutatásaik eredményeit – holott azokat felajánlották a vízügynek – nem használták fel a vízlépcsőrendszer tervezése során.
1988. szept. 4. – A Duna Kör és a Természetvédelmi Világalapítvány (WWF) 3 napos nemzetközi konferenciát rendez a dunai duzzasztógátakról. A konferencia állásfoglalása szerint a tanácskozásokon túlsúlyra jutott az a vélemény, hogy a vízlépcsőrendszer építését – mindenekelőtt a nagymarosi munkálatokat – fel kell függeszteni. Újra kell értékelni a Dunával kapcsolatos célkitűzéseket, figyelembe véve a valódi értékrendet tükröző prioritásokat.
1988. szept. 6. – Az Országos Piackutató Intézet a KVM megbízásából aug. 28.–szept. 6. között 1500 fős mintán közvélemény-kutatást készít. A megkérdezettek 47%-a (32% feltételesen) támogatja a vízlépcsőrendszert. 20%-uk szerint már nem lehet leállítani az építkezést, 7% szerint erre még van lehetőség.
1988. szept. 7. – A kormány elfogadja a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítését javasoló előterjesztést. Az ülésen részt vesz az MTA elnöke is. Felszólalásának eredményeképpen a Minisztertanács felkéri az Akadémiát, alakítson egy ad hoc bizottságot a nagymarosi vízlépcső esetleges leállításának mint alternatívának az értékelésére. A bizottság munkájához 2 hét áll rendelkezésre.
1988. szept. 10. – A HNF nagymarosi bizottsága és a község társadalmi szervei röpiratban tiltakoznak az ellen, hogy a környezetvédő csoportok Nagymaros Bizottsága településük nevét használja. A bizottság válaszában közli: nevét nem a községről, hanem a nagymarosi vízerőműről kapta, amelynek felépítése ellen tiltakozik.
1988. szept. 12. – Mintegy 23–30 000 ember vonul a Kossuth térre, a Parlament elé, hogy tiltakozzon a B(G)NV felépítése ellen.
1988. szept. 25. – A Duna Kör szakértőinek gazdasági elemzése szerint a nagymarosi vízlépcső elhagyásával (az esetleges kártérítéseket nem számítva) több mint 60 milliárd Ft-ot lehetne megtakarítani.
1988. szept. 28. – MTESZ szakértői vitát rendez a vízlépcsőrendszerről. A rendezvényen nem születik állásfoglalás.
1988. szept. 30. – Az MTA ad hoc bizottságának állásfoglalása szerint a nagymarosi vízlépcső építésének leállítása vagy elhalasztása még az adott helyzetben is reális alternatíva a továbbépítéssel szemben. Az építkezés elhalasztása olyan megoldás, amely csökkentheti a gazdasági terheket, s egyértelműen kisebb környezeti kockázattal jár.
1988. okt. 4. – A Magyar Építőművészek Szövetsége ismételten napirendre tűzi és megvitatja a B(G)NV ügyét. A vezetőség hosszas és alapos vita után úgy határoz, hogy az illetékes politikai és állami vezetéshez fordul a nagymarosi vízlépcső és tározó építésének haladéktalan leállítása érdekében, és határozatát nyilvánosságra hozza.
1988. okt. 6. – A magyar Országgyűlés először vitatja meg a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer kérdését. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter beszédében „vízlépcsőt és demokráciát” felkiáltással az építkezés folytatását javasolja.
1988. okt. 7. – Szentágothai János képviselő, az MTA nyugalmazott elnöke javasolja, hogy az Országgyűlés ne fogadja el a kormány beszámolóját, határozattal döntsön a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztéséről vagy elhalasztásáról, továbbá kötelezze a kormányt arra, hogy az építkezést ne folytassa addig, míg a járulékos környezetvédelmi beruházások, különösen a biológiai szennyvíztisztítás berendezései a határ mindkét oldalán teljesen el nem készülnek. Az Országgyűlés heves vita után, amelynek során Stadinger István házelnök a kormány tájékoztatójának elfogadtatása érdekében hat ízben sérti meg a házszabályokat, túlnyomó többséggel elfogadja a kormány beszámolóját a vízlépcsőrendszer építéséről. A képviselők ugyanakkor 8 pontból álló határozatot fogadnak el, amely az építkezés eredeti tervek szerinti folytatása mellett többek között kimondja, hogy a rendszert a szennyvíztisztítás megfelelő megoldása előtt nem szabad napi csúcsra járatni.
1988. okt. 30. – Több ezer ember a Margitszigetről indulva fáklyás felvonuláson tüntet a vízlépcsőrendszer ellen. A szervezők levelet adnak át az MTA képviselőjének, megköszönve a testület állásfoglalását, amelyben reális alternatívának tartják a nagymarosi vízlépcső építkezéseinek leállítását. Aláírásgyűjtés indul, amely népszavazást követel a nagymarosi vízlépcső kérdésében. A budapesti felvonulással egy időben a világ több fővárosában kerül sor tüntetésre a magyar és osztrák nagykövetségek előtt.
1988. nov. 10. – Vásárhelyi Mária, a Magyar Közvélemény-kutató Intézet munkatársa az Ötlet c. hetilapnak nyilatkozva elmondja, hogy a B(G)NV-ről készült közvélemény-kutatásban nem vehettek részt azok, akik valamilyen formában nyíltan tiltakoztak az erőműépítés ellen. A tiltás nem vonatkozott a támogatókra.
1989. jan. 28. – „Utánunk az özönvíz” címmel dokumentumkötet jelenik meg a Duna Kör és az ELTE–AJTK politikatudományi tanszékcsoport kiadásában, amely az 1988. szept.-i duzzasztógát-konferencia előadásai mellett több, addig nem publikált dokumentumot is tartalmaz.
1989. febr. 2. – A Magyar Közvélemény-kutató Intézet felmérése szerint Budapesten (300 fős minta) 32% támogatja, 47% ellenzi a vízlépcsőrendszer építését. Vidéken (4 x 100 fős minta) átlagosan 57% a támogatók és 25% az ellenzők aránya.
1989. febr. 6. – Medgyessy Péter és Pavel Hrivnák miniszterelnök-helyettesek Budapesten jegyzőkönyvet írnak alá a bősi erőmű gépegységei üzembe helyezésének meggyorsításáról.
1989. febr. 27. – Független környezetvédő csoportok képviselői átadják Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének a nagymarosi vízlépcső ügyében népszavazást követelő 140 000 aláírást.
1989. márc. 6. – Politikai és környezetvédő szervezetek közös gyűlésükön kiadott nyilatkozatban követelik a nagymarosi vízlépcső építkezéseinek leállítását. A nyilatkozatot a jelenlévők közül csak az MSZMP képviselője nem írja alá.
1989. márc. 8. – Az Országgyűlés úgy határoz, hogy májusban ismét megvitatja a B(G)NV ügyét. Németh Miklós miniszterelnök kijelenti, hogy addig nem történik semmi visszafordíthatatlan a nagymarosi építkezéseken.
1989. máj. 6. – A Rudé Právo, a CSKP lapja szerint Csehszlovákia kártérítést kérhet Magyarországtól, ha nem épül meg a nagymarosi vízlépcső. A pártlap szerint „a tájékozatlanság hihetetlenül kiterjedt és heves vitákhoz vezetett Magyarországon, végül pedig kormányellenes akciókba torkollott, abba a követelésbe, hogy mondják fel a vízlépcsőről kötött nemzetközi megállapodást”.
1989. máj. 9. – Ideiglenes képviselőcsoport alakul, amely célul tűzi ki a nagymarosi vízlépcső építésének mielőbbi felfüggesztését.
1989. máj. 9. – A kormány által a B(G)NV ellenőrzésre létrehozott társadalmi bizottság szerint a környezeti károk mérséklése érdekében elhatározott beruházások jobbára csak a tervezőasztalon vagy még ott sem léteznek, anyagi fedezetük pedig tisztázatlan. A győri szennyvíztisztítót csak 1992-ben kezdik felépíteni, holott annak a bizottság véleménye szerint már a tározó feltöltésével egy időben működnie kellene. Nyitrai Réka, a bizottság soros elnöke szerint „a beruházók csak az erőműre koncentrálnak, s figyelmen kívül hagynak egy sor más kérdést. A felelősségre vonás pedig rendre elmarad.”
1989. máj. 10. – Németh Miklós miniszterelnök, az MSZMP PB tagja az Országgyűlésben elmondott beszédében élesen bírálja a B(G)NV-t, amelyet egy meghaladásra ítélt modell szimbólumának nevez. „Teljesen érthetően – jelenti ki Németh Miklós –, a 70-es évek közepétől ugyanis a politikai vezetés megismételte az 50-es évek gazdaságpolitikai hibáit. Sok állami nagyberuházás – amelyet a szűk pártvezetés határozott el, ill. szentesített – csődöt mondott. A bős-nagymarosi vízerőmű feletti döntés is ebbe a sorba illeszkedik. Ezt a döntést is antidemokratikus módon hozták. Mindenkinek igaza van, aki ezt kifogásolja, és velük együtt mondom azt, hogy végérvényesen szakítani kell ezzel a rossz döntési mechanizmussal” – hangoztatja a miniszterelnök.
1989. máj. 13. – A kormány egész napos ülése után Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes bejelenti: azonnali hatállyal felfüggesztik a nagymarosi vízlépcső építését.
1989. máj. 15. – A Szlovák Természet- és Tájvédők Szövetségének pozsonyi városi bizottsága és a városban működő 16. számú alapszervezete a dunai környezetvédelem kérdéseinek megvitatása után támogatásáról biztosítja a nagymarosi vízlépcső felfüggesztésére vonatkozó magyar döntést. A pozsonyi természetvédők, akik arra kérik Csehszlovákia kormányát, hogy ne ragaszkodjon hajthatatlanul az 1977-es szerződéshez, emlékeztetnek arra, hogy csehszlovák környezetvédelmi szakemberek már az építkezés előtt felhívták a figyelmet a vízlépcsőrendszer rettenetes ökológiai következményeire.
1989. máj. 19. – Az MSZMP Budapesti Reformköre nyilatkozatban szólítja fel az MSZMP tagjait: támogassák a kormány döntését a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztéséről.
1989. máj. 24. – Németh Miklós és Ladislav Adamec miniszterelnökök Prágában tárgyalnak a B(G)NV kérdéséről.
1989. máj. 26. – A KVM szakemberei az MTI-nek nyilatkozva bírálják a kormánynak a nagymarosi építkezések felfüggesztésére vonatkozó döntését. – Niedermüller Ferenc nagymarosi tanácselnök átad Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének 78 000 aláírást, amelyet a vízlépcső építésében érdekeltek gyűjtöttek a népszavazás és a kormánynak a nagymarosi építkezések felfüggesztésére vonatkozó döntése ellen. – Néhány ezer ember tüntet a Kossuth téren, támogatva a kormánynak a nagymarosi építkezések felfüggesztésére hozott döntését, s követelve azok végleges leállítását. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke átveszi azt az újabb 40 000 aláírást, amelyet a népszavazás mellett gyűjtöttek a korábban benyújtott 124 000 mellé.
1989. jún. 2. – Az Országgyűlés jóváhagyja a kormánynak a nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztésére vonatkozó döntését.
1989. jún. 13. – A magyar kormánymegbízott átadja a csehszlovák követség képviselőjének azon érvek tudományos összefoglalóját, amelyek a nagymarosi építkezések felfüggesztését befolyásolták.
1989. jún. 20. – A csehszlovák szövetségi parlament felszólítja a magyar Országgyűlést: járuljon hozzá, hogy az államközi szerződésnek megfelelően befejezzék a B(G)NV építését.
1989. jún. 25. – Egy demokratikus változásokat sürgető petíció, amelyet csaknem 2000 csehszlovák állampolgár írt alá – köztük ismert művészek és ellenzéki személyiségek –, azt is követeli, hogy haladéktalanul terjesszék sokoldalú megvitatásra a szakértők és a közvélemény elé a jelentős ökológiai következményekkel járó B(G)NV terveit.
1989. jún. 25. – Udvari László kormánybiztos Budapesten átadja Vladimir Lokvenc csehszlovák kormánybiztosnak azokat a kockázati és környezeti veszélyeket felsoroló háttéranyagokat, amelyeket a magyar kormány figyelembe vett a nagymarosi vízlépcső építkezésének felfüggesztésekor, ill. azon szakértői véleményeket, amelyeket az MTA dolgozott ki a vízlépcső építésének esetleges elhagyásáról, ill. felépítésének környezeti, ökológiai, vízminőségi és földrengéstani hatásairól.
1989. jún. 26. – Vladimir Lokvenc csehszlovák kormánybiztos nyilatkozatában kijelenti, hogy az előző nap átadott magyar dokumentumok nem tartalmaznak olyan új körülményeket, amelyeket a csehszlovák és a magyar fél eddig ne tisztázott volna.
