JAPÁN
JAPÁN
Nippon (japánul)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 372 313 km2, Magyarországnál kb. 4-szer nagyobb. Fekvés: 4 nagy és 100 kisebb szigetből álló szigetcsoport Ázsia K-i partvidéke mentén. Felszín: A szigetcsoporton magas- és középhegység húzódik végig, medencéket, alföldeket közrezárva. A partvidék mentén termékeny síkság. Gyakori földrengés; számos működő vulkán. Legmagasabb pont: Fudzsi (Fuji, 3776 m). Legjelentősebb folyók: Tone, Kitakami, Shinano. Legnagyobb tó: Biwa.
Népesség: Lakosság (1986): 120 047 061. Életkor szerint: 0–14: 20,4%; 15–59: 63,9%; 60–: 15,7%. Népsűrűség: 322,4/km2. Etnikai csoportok: japán 99,4%; koreai, kínai. Nyelvek: japán (hiv.), angol. Vallások: sinto és buddhista 80%, protestáns, r. kat. Városi lakosság: 76%. Főváros: Tokyo (Tokió) (1986): 11 750 000 (A). Városok (1985): Yokohama 2 993 000; Osaka 2 636 000; Nagoya 2 116 000.
Államforma: alkotmányos monarchia. Államfő Akihito császár (1989. febr. óta). Kormányfő Kaifu Tosiki (1989. aug. óta). Nemzeti ünnep: ápr. 29.
Gazdaság: Pénznem: yen (jen) (1989. jún. 144,44 = 1 USD). GDP (1988): 2858,9 Mrd USD. GDP/fő (1987): 19 553 USD. Gazdasági növekedés (1988): 5,6%. Adósságszolgálat a GNP %-ában (1987): 3,1. Fogyasztói árváltozások (1988) 0,7%. Munkanélküliség (1988): 2,2%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 9%; ipar 34%. Export (1987): 224,6 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, közlekedési eszköz, elektromos berendezés, híradás-technikai és finommechanikai cikk, vegyipari, kohászati, textil- és élelmiszeripari termék, ásványkincs. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 38%, Dél-Korea 5%, NSZK 5%, Tajvan 4%. Import (1987): 128,2 Mrd USD. Főbb importcikkek: élelmiszer, gyapot, gyapjú, érc, energia, bauxit, ásványi nyersanyag, ipari félkész termék. Főbb importpartnerek: közel-keleti országok 26%, délkelet-ázsiai országok 22%, Egyesült Államok 20%, Közös Piac 6%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1984): 26 908 km: ebből villamosított: 13 807 km. Közúti hálózat (1986): 1 127 405 km, ebből burkolt: 45 199 km; autópálya (1986): 1075 km. Gépjárművek (1988): személygépkocsi: 29 478 000; egyéb gépjármű: 19 162 000. Főbb kikötők: Yokohama, Tokyo, Kobe. Hírközlés: Tv (1985): 70 M. Rádió (1985): 95 M. Telefon (1985): 66 636 000. Napilap (1986): 569/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1986): férfiak: 75,1; nők: 80,8 év. Születés (1986): 11,4‰. Halálozás (1986): 6,2‰. Népességnövekedés (1986) 0,05%. Csecsemőhalandóság (1985): 6,0‰. Kórházi ágyak (1986): 1 533 887. Orvosok (1986): 191 346 (+ 66 797 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1981): 740.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): 99%. Iskolakötelezettség: 6–15 éves korig.
Az 1926. dec. óta Hirohito császár jelképes uralma alatt élő országban a II. világháború után a Liberális Demokrata Párt tölt be vezető szerepet. Az Egyesült Államokkal 1951-ben békeszerződést kötő ország 1972-ben visszakapja az Okinawa-szigeteket is. 1978 után felerősödnek a környezetvédő, háborúellenes tüntetések, amelyek akkor a Tokió mellett épülő naritai repülőtér ellen irányulnak. 1978-ban Takeo Fukuda kormányzatának végén az ország helyreállítja kereskedelmi kapcsolatait Kínával, a II. világháborúban szemben állt felek békeszerződést kötnek. Ohira Maszajosi csak egy éven át vezeti az országot, lemondása, majd halála 1980. jún.-ban kormányzati válságot okoz. Suzuki Zenko júl.-ban lesz miniszterelnök, őt 1982. okt.-ben Jaszuhiro Nakaszone követi. A világháború után legstabilabb japán kormány vezetője látogatásra hívja meg Gorbacsov szovjet pártfőtitkárt, hogy a rendezetlen kapcsolatokat s Japán területi követeléseit (Kuril-szigetek) megvitassák. A kormányzati bizonytalanság éveiben is virágzik a japán gazdaság és külkereskedelem; a kereskedelmi többlet 1986-ra 80 Mrd USD-re emelkedik. Ám a jen felértékelődése az USD-vel szemben (2 év alatt 40–50%) rontja a japán áruk versenyképességét, csökkenti az exportot, munkanélküliséget teremt, s Japánnak az évtized közepétől meg kell mérkőznie a d-koreai, tajvani és más dk-ázsiai gazdaságok exportsikereivel is. Az 1986. júl. választásokon a liberális demokraták 49,42%-ot kapnak, így 1987-re megvalósítják egyik sokat vitatott célkitűzésüket: amerikai nyomásra is a katonai kiadások 1975 óta először túllépik a nemzeti össztermék 1%-át. Nakaszone 1987-ben népszerűtlen adóreform megvalósításába kezd Emiatt a helyi választásokon 1987–88-ban több helyütt visszaesik a kormánypárt. Nakaszone 1987. okt.-ben lejáró tisztéért hárman vetélkednek pártjából. Végül Noboru Takesita, az LDP főtitkára győz, ő az új kormányfő. Az 1987-ben éleződő japán–amerikai kereskedelmi ellentét 1988-ban némileg enyhül. 1989. jan.-ban meghal a császár. A febr.-i temetés a világ állam- és kormányfőinek eddigi legnagyobb találkozója. A trónra Akihito, Hirohito fia lép. Tavasszal korrupciós botrány robban ki, ami miatt végül Takesita is kénytelen lemondani. Jún.-ban Sosuke Uno áll a kormány élére, akit viszont az hoz kellemetlen helyzetbe, hogy kiderül: korábban kapcsolatot tartott egy gésával. Uno egy hónapos kormányzás után lemond. Utóda: Kaifu Tosiki, annak ellenére, hogy a szenátus a Japán Szocialista Párt elnökét, Doi Takako asszonyt szavazta meg erre a posztra.
